Román etnikumra utaló névréteg

Történeti kútfőkből tudjuk, hogy a román etnikum térfoglalásával a 14. szá-zad hetvenes éveitől számolhatunk a megye déli hegyvidékén (vö. Sz. 119–120).

Ugocsa megye ómagyar és középmagyar kori helynevei között azonban mindösz-sze négy vélhetően román eredetű helynevet találunk (0,2%).

A románok betelepülésének nyelvi nyomait két névadási móddal tudjuk ki-mutatni (ehhez vö. Rácz A. 2004). Az első típust a magyar névadással keletke-zett, román etnikumra utaló népnevet tartalmazó helynevek, a másodikat a román etnikum névadásából való helynevek képviselik. A folyóvíznevek körében csak ez utóbbira találunk példát, a település- és mikrotoponimák csoportjában viszont mindkét típus jelen van.

5.1. Folyóvíznevek

Az ómagyar kori ugocsai folyóvíznevek nyelvészeti-névtani vizsgálata nem utal román etnikumra. A középmagyar korban a 17. században említett magyar struktúrát mutató Korni köze helynévből azonban kikövetkeztethető egy *Korni névforma, ami talán román eredetű. A név etimológiailag esetleg összefügghet a Bihar megyei Kornice(l) településnévvel (vö. Rácz A. 2007: 159–160). Ennek alapja a rom. corn ’som(fa)’, amelyből a románok lakta területeken számos név alakult, vö. rom. Corni hn. (Iordan 1963: 64–65, 464 — itt további hely-névi származékok is találhatók). A névbokor tagjainak legkorábbi említései — a román növénynév többes számú alakjának névformája — akár a román–magyar névhasználat elemei is lehettek.

5.2. Településnevek

A román etnikum jelenlétére utaló településnevek csak a 15. század közepé-től tűnnek fel a forrásokban. Ez — az adatok szórványos előkerülését is figye-lembe véve — nem cáfolja ugyan, de nem is erősíti meg a történettudományi állításokat a románoknak a 14. század második felétől történő betelepülésére vonatkozóan.

A románok legelső településnévi nyoma az őket körülvevő magyar etnikum névadásából mutatható ki az Oláhfalu név révén, amit egy 15. század közepén keletkezett, átiratban fennmaradt oklevél rögzített. A település pontos elhelyez-kedését nem ismerjük, valahol Terebes és Csongova között említik. Vélhetően

az Avas vidéken keresendő, történészeink e keleti, délkeleti határszélet eme-lik ki ugyanis a román etnikum térfoglalása kapcsán. Az ómagyar korból más helynévadat a történészek által jelzett folyamatos beszivárgásukra nem utal. A középmagyar korból is csupán egyetlen, az oláh népnevet tartalmazó helység-nevet ismerünk: az 1628-ban említett, szintén egyszeri előfordulású Oláhújfalu településnevet (Sósújfalu szinonimájaként). A románok korai jelenlétére további, magyar névadással keletkezett településnév nem utal.

A román nyelvi névadás nyomát láthatjuk viszont a kései ómagyar korból származó Szárazpatak 18. századi Valeszaka ([1750]: Szarasz Patak vel Vale Szak, ComMarmUg. 215) névpárjában. A magyar Szárazpatak és a román Valeszaka névpárok között teljes lexikális megfelelés van. A kétnyelvűség valamilyen fo-kán bizonyára a magyar név mintájára alakult ki fordítással a másodlagos román névalak. Az átvételi mód azzal magyarázható, hogy az egymás mellett élő, eltérő nyelvű közösségek kétnyelvűségéből adódóan a név összetevőit az átvevők meg tudták feleltetni valamilyen, a saját nyelvi rendszerükben meglévő lexémának.

A név első néveleme a rom. vạle ’völgy’ (Dicţ. 522); a rom. seacă névelemhez pedig figyelembe vehetjük a rom. sec ’száraz, kiszáradt’ melléknevet, valamint a rom. secạ ’kiszárít; kiszárad’ igét is (Dicţ. 448, vö. FNESz. Valea Seacă).

5.3. Mikrotoponimák

A magyar névadással keletkezett nevek sorából kiemelhetjük a 18. század kö-zepéről származó bábonyi Oláhok útja útnevet, amely a magyar oláh népnév -k többesjellel ellátott alakjának és a birtokos személyjeles út földrajzi köznévnek az összetétele. Szabó István közlése alapján a környékbeli lakosok szerint „az oláhság itt járt az úrdolgára” (Sz. 285). Ehhez érdemes még azt is hozzátennünk, hogy e névforma az 1479-től adatolható Farkas útja szinonim neveként szerepel.

Az eredetibb névforma mellett lejegyzett névváltozat oláh névrésze a település határában megjelenő (elvonuló?) új népelemre utalhat.

Az Avas vidék nyugati határában a Tarna patak közelében találjuk a Kornet (1732/Más.: Kornét, Sz. 395) helynevet, amelynek etimológiája alapján a ro-mán etnikum egykori jelenlétére gondolhatunk. Szabó István a helynév erede-tét ismeretlennek tarja (Sz. 395) ugyan, ám a román névkincsben megtalálható Cornet(ul), Cornăţel(ul) (Iordan 1963: 41) helynevek alapján a román eredet lehetőségével is számolhatunk. Töve azonos az előbb tárgyalt Korni vízfolyás-név feltételezett tövével, és jelentéstartalma ʼSomosʼ-ként adható meg. A román -et végződés valamivel való ellátottságot fejez ki, és leggyakrabban fanevekhez járulva alkot helynevet, s a román névrendszerben igen jellegzetes formánsnak látszik (i. m. 426). A név legkorábbi formájának hangszerkezete alapján román–

magyar névhasználatot egyaránt feltételezhetünk.

A következő elnevezés bizonytalanul sorolható a román eredetű helynevek sorába. A történészek szerint megállapított román települési körön ugyanis

kí-vül található, és a románból való névfejtése vagy csak bonyolult hangtani vál-tozásokkal magyarázható meg, vagy pedig adaptációs jelenségként írható le. A Tisza-völgyi hospesfaluk sorába ékelődő Tekeháza 17. század közepi Kömpöly (1641 k.: Kömpöly, Sz. 499) helynévi adata kapcsán Szabó István — vélhetően Kniezsa István nyomán — kiemeli, hogy a név talán a román Cimpul ’mező’

szóból való (Sz. 499). Ehhez esetleg hozzákapcsolhatjuk még az Erdély terü-letén ismeretes Kimpur településnevet is (1485: Kampur, FNESz.). Kiss Lajos ezt szintén román eredetűnek tartja, melynek tövében a rom. cîmp ’mező; ha-tár; tábla’ lexéma található (i. h.). A román onomasztikai gyűjteményekből lát-hatjuk, hogy a helynévkincsben számos Cîmpul helynév létezik (lásd Iordan 1963: 22), illetve e munkák Cîmpu, Cîmpean(u) családneveket is említenek, s ezeket helynévi származásúaknak tartják (Iordan 1983: 133). Ha a fenti feltételezést elfogadjuk, akkor a következő komplikált hangtani változást va-lószínűsíthetjük: *Cîmpul > *KÏmpul ~ *Kümpul > *Kömpöl > Kömpöly. A román illabiális veláris î a magyar szóátvételekben igen változatos képet mutat (vö. Bakos 1982: 23, 24–25), itt talán rom. î > m. ü fejlődéssel számolhatunk, bár gyengíti a feltételezést, hogy az átvételek során bekövetkezett ilyen vál-tozásokat Bakos Ferenc csupán a 20. században erős román hatás alatt álló területeken mutatja ki (a név végén lévő -ul végartikulushoz lásd Bakos 1982:

45, Iordan 1963: 425–428).

Mérlegelve a Kömpöly körüli névfejtési bizonytalanságokat összegzésként csak annyit jelezhetünk, hogy e nevet a román etnikumhoz csak igen nagy óva-tossággal köthetjük. Amennyiben mégis román névadást feltételezünk, a helynév fonotaktikai szerkezete már az első előfordulás alkalmával is magyar névhaszná-lókat jelez.

5.4. A román etnikumra utaló helynevek területi jellemzői

A betelepülő románok az Avas déli és északnyugati, valamint a keleti pe-remén jelentkeztek (lásd 35., 36., 37. ábra). A megye településnév-anyagában bemutatott fenti nevek közül a magyar névadással keletkezett kétrészes nevek a román etnikum 15. század közepi halvány jelenlétére utalnak. A vagylagos névhasználat (Sósújfalu ~ Oláhújfalu megnevezés) pedig az egymás mellett élő, eltérő etnikumok (magyar‒román) érintkezésére világít rá. Az Avas nyugati lejtőjén jelentkező, a magyar névkincs alapján létrehozott román Valeszaka te-lepülésnév a román etnikumnak a korábbi magyar lakosságra való rátelepülését bizonyítja. A magyartól független, önálló román településnevet nem találunk a térségben. A kikövetkeztetett *Korni helynév csupán a 17. század első évti-zedének első feléből, a Kornet mikrotoponi ma adatai csupán a 18. század első felében-közepén jelzik az új térfoglalókat, de a korábbiakhoz hasonlóan csak alig kivehető módon.