A jelentésbeli névalkotás két kategóriája, a jelentéshasadás és a meto- meto-nímia különösen gyakori folyamatnak mutatkozik az egyrészes mikrotoponimák

létrehozásában.

A földrajzi köznévből jelentéshasadással keletkezett elnevezések domináns szerepét körvonalazza a névanyag: az egyrészes neveknek több mint a negyede keletkezett ugyanis ilyen módon. A három Bérc (1.: 1319: Berch, Sz. 283; 2.:

1336/1342: Berch, Sz. 426; 3.: 1570: Byrcz, Sz. 460), Bükk (1295: Byk, Károlyi 1: 22), Cser (1431: Cheer, Sz. 351), hat Csere (1.: 1573: Chere, Sz. 316; 2.:

1645: Cziere, Sz. 432; 3.: 1644: Czere, Sz. 492; 4.: 1580–1590 k.: Czere, Sz. 509;

5.: 1701: Csere, Sz. 517; 6.: 1714: Csere, Sz. 542), Csuhos (1662: Tsuhos, Sz.

341), Dobonyos (1628: Dobonios, Sz. 467), három Domb (1.: 1337: Dumb, Sz.

274; 2.: 1692: Domb, Sz. 362; 3.: 1759: Domb, Sz. 518), *Domb (< Domb-hát), három Éger (1.: 1482: Eger, C. Tóth 2006: 65; 2.: 1262/1805: Egur, Szirmay 149; 3.: 1516: Eger, Sz. 508), Erdő (1580 k.: Erdeo fele, Sz. 412), Erge (1585:

Egre, Sz. 321), Fenék (1713: Fenek, Sz. 517), Fertő (1730: Fertő, Sz. 543), két Fiatalos (1.: 1757: Fiatalos, Sz. 441; 2.: 1753: Fiatalos, Sz. 504), két Forrás (1.:

1643: Foras, Sz. 492; 2.: 1706: Forason belol, Sz. 542), *Gát (< Gát sorja), öt Gyepű (1.: 1548: Geppew, Sz. 303; 2.: 1760: Gyepű, Sz. 317; 3.: 1669: Gepü, Sz.

341; 4.: 1580–1590 k.: Gepiu, Sz. 509; 5.: 1755: Gyepjü, Sz. 544), Gyümölcsös (1593: Gyümölcsös, Sz. 429), két Hágcsó (1.: 1630–1640 k.: Hakcso, Sz. 304;

2.: 1620 k.: Hakczao, Sz. 510), két Halom (1.: 1475: Halom, quartam ad viam Saswar venientem, C. Tóth 2006: 59; 2.: 1357: Halm, Sz. 427), Haraszt (1694:

Haraszt, Sz. 496), Határ (1546: Nagh Laz alio nomine Hatar, Sz. 455), két Hegy (1.: 1618: Hegi, Sz. 369; 2.: 1667: Hegy, Sz. 433), Homok (1698: Homok, Sz.

517), Honcsokos (1741: Honcsokos, Sz. 543), *Horgas (< Horgas út), Kalista (1337: Kalysta, Sz. 274), Kátyú (1661: Katyo, Sz. 340), két Lágyas (1.: 1755:

Lágyas, Sz. 543; 2.: 1679: Lagias, Sz. 434), Láp (1391: Laap, Sz. 326), három Lapos (1.: 1739: Lapos, Sz. 355; 2.: 1669: Lapos, Sz. 511; 3.: 1698: Lapos, Sz.

517), *Lapos[-völgy ?] (< Lapos-völgyhát; de lásd még 1865: Lapos, P. 65), Láz (1745: Láz, Sz. 543), *Láz (< Láz-kapu; de lásd még 1855: Láz, K4), hét Liget (1.: 1490: Ligeth, Sz. 352; 2.: 1454: Lygeth, Sz. 466; 3.: 1728: Liget, Sz. 543; 4.:

1337: in qou quidem Lÿgeth, Jakubovich 1914: 235; 5.: 1478: Lyget, Sz. 316; 6.:

1651: Liget, Sz. 504; 7.: 1482: Lygeth, C. Tóth 2006: 65), *Mező ’szántóföld’ (<

Mező ’település’), Nyerges (1732/Más.: Nyerges, Sz. 395), *Örény ’víznév’ (<

Örény ’szántóföld’), Ösvény (1337: Uswen, Sz. 274), Palaj ([1550–1650]: Palay, Sz. 330), Pást (1677: Past, Sz. 511), *Pázsit ’határnév’ (< Pázsit 1. ’település’), Romlás (1451: Romlas, Sz. 290), Sűrű ([1550–1650]: Swreo, Sz. 330), Szakadék (1721: Szakadék mellett, Sz. 488), négy Szegés (1.: 1548: Zegys, Sz. 474; 2.:

1690: Szegés, Sz. 488; 3.: 1646: Szegés, Sz. 492; 4.: 1669: Varfel paraszt, melyet ujhelyi szegésnek neveznek, Sz. 511), öt Sziget (1.: 1436: Siketh [ƒ: Sygeth], DL. 38269; 2.: 1689: Sziget, Sz. 385; 3.: 1636: Bartha Laza seu Szigeth, Sz. 456;

4.: 1540: Sziget, Sz. 474; 5.: 1644: Sziget, Sz. 492), *Sziget (< Nagy-Sziget; de lásd már 1785: Sziget, Sz. 330), három Szomoga (1.: 1751: Czomoga, Sz. 284;

2.: 1579: Somogá-ra menő, Sz. 317; 3.: 1506: Zomoga, Sz. 321), *Szomoga (<

Szomoga-hát), Szurdok (1757: Szurdok, Sz. 442), Tekerület (1669: Tiszajárás avagy tekerület, Sz. 509), Telek 1. (1661: Telek, Sz. 546), Tó (1570 k.: Toh feleol, Sz. 412), Tőkés (1757: Tőkés, Sz. 442), Törés (1721: Törés előtt, Sz. 488), Ugar (1638: Ugar, Sz. 432), három Vápa (1.: 1762: Vápa felől, Sz. 317; 2.: 1691: Vápa mellett, Sz. 488; 3.: 1638: Vapa mellett, Sz. 432), Vész (1656: Vész, Sz. 369), Zugoly (1668: Szugoly, Sz. 434) mikrotoponimák egyszerű földrajzi köznévből alakultak.

A jelentéshasadás kisebb arányban összetett földrajzi közneveket is érin-tett, amint ezt az Árokfenék (1698: Arok fenek, Sz. 341), Borzlyuk (1772/Más.:

Borzjuk, Sz. 533), Csűröskert (1688: Csüröskert mellett, Sz. 432), Dűlőföldek (1721: Dőllő földek, Sz. 488), Előhegy (1628: Ellő hegj, Sz. 467), Faluvég (1648: Faluvégh patak hat, Sz. 492), Faluvége (1655: Falu vege, Sz. 504), Gyümölcskert (1668: Gyümölcs kert, Sz. 429), három Halastó (1.: 1692: Halasto,

Sz. 362; 2.: 1757: Halasto, Sz. 442; 3.: 1580–1590 k.: Halasto, Sz. 509), Hegyfar (1465: Hegfar, Sz. 361), öt Kenderátó (1.: [1550–1650]: Kender arto, Sz. 330;

2.: 1295: Kendurattou, Károlyi 1: 23; 4.: 1698: Kenderato, Sz. 341; 5.: 1680:

Kender áthó, Sz. 380), két Kenderáztató (1.: 1570: Kenderaztato, Sz. 460; 2.:

1719: Kenderasztato megett, Sz. 542), *Kenderáztató (< Kenderáztató pata-ka), Kenderföld (1580–1590 k.: Kender fold, Sz. 509), két Keresztút (1.: 1692:

Kereszt-ut, Sz. 362; 2.: 1701: Keresztut, Sz. 374), Mezőszél (1770: Mezőszél, Sz.

434), Nyomásszél (1696: Nyomás szél, Sz. 331), Táborhely (1770: Táborhely, Sz. 435), Telekföld (1466: Thelekfeld, DL. 70929), Vadkert (1675: Vadkert, Sz.

385), Várhegy (1673: Várhegy, Sz. 434), Vaskapu (1749: Vaskapu, Sz. 543) nevek jelzik.

Metonimikus névadással az alábbi jelentésösszefüggések kapcsán számolha-tunk Ugocsa megye mikrotoponímiai állományában.

Az ’egy bizonyos hely → egy másik hely, ahol ez található’ jelentésviszonyt figyelhetjük meg a legtöbb ide tartozó helynévben. Jellegzetesnek tekinthető a névanyagban a ’folyóvíz > a terület, ahol található’ metonímiát mutató egyré-szes elnevezések csoportja: Bolya (1544: Bolya, Sz. 508), Csortos (1714: Csortos alatt, Sz. 542), Esztegő ? ~ Isztegő ? (1476: Ezthegew, Sz. 315), Folyár (1451:

Folyar, Károlyi 2: 286, 290), Görgő (1422: Görgő, Sz. 302), Halvány (1481:

Halowan, C. Tóth 2006: 65), Hódos (1659: Hodos, Sz. 362), Ilonok (1295:

Ilounuk, ÁÚO. 5: 136), két Kövespatak (1.: 1690: Kövespatak, Sz. 274; 2.: 1658:

Köves patak, Sz. 369), Ökörfő (1482: Ewkewrfew, Sz. 495), Ölyvesszékespataka (1337: Wlvesfekuspataka, Sz. 274), Örény (1481: Ewryn, C. Tóth 2006: 65), Rákos (1505/1805: Rákos, Szirmay 14), Sásér (1451: Saaseer, Károlyi 2: 290), Szalvapataka (1357: Zalnapataka, DL. 38170), Szányópatak (1690: Szányopatak, Sz. 274), Szemerdek (1739: Szemerdek, Sz. 331), Tice (1481: Tycye, C. Tóth 2006:

65).

Ritkább változástípusnak látszik a ’folyóvíz > épület, ahol ez található’ típus, amelyre a Rosztoka 2. (1604: Reztaka, Sz. 532) malomnév névfejlődése mutat rá.

Az ’állóvíz > a terület, ahol található’ névátvitellel alakultak a Csíkostó (1468:

Magasdvelge ad Chykoztho, C. Tóth 2006: 52) és a Potykás (1650 k.: Potykás, Sz.

331) határnevek. Az előző eset fordított fejlődésére, azaz az ’erdőnév > állóvíz, ahol található’ lokális összefüggésre gondolhatunk névtipológiailag a Somkerek (1476: Somkerek, lacus, Sz. 316) állóvíz adatainak a latin helyfajtajelölő megne-vezése alapján.

Szórványosan az ’épület > a hely, ahol ez található’ érintkezési típussal a *Kép (< Kép vápája) és Szent Ilona (1300/1805: S. Helenae, Szirmay 71) határnevek esetében számolhatunk. Emellett itt említhető a ’híd > a terület, ahol találha-tó’ típusú változás esete is, amely az Alhíd (1473/1474: Alhid, DL. 3081) és a Nagypalló (1475: Nagpalo, C. Tóth 2006: 59) határnevek alapján feltételezhető.

Ezzel ellentétes irányú névátvitelre — a ’terület > épület (híd), amely rajta van’

— gondolhatunk a Fertős 1. (1490: Fertes, pons, Sz. 352) esetében. A Magyar vég (1512/1532: Magyar wegh, Sz. 428) és a Szász vég (1512/1532: Zaaz wegh, Sz. 428) útnevek a ’lakott terület (városrész) > út, amely rajta, mellette van’ tí-pusra szolgáltatnak adatot. Végül a névanyagban az ’út > a terület, ahol ez vezet’

típusú metonímiára a két Csomaiút (1.: 1741 Csomai ut, Sz. 355; 2.: 1701 Csomai ut, Sz. 374), Hetényiút (1662: Heteni út, Sz. 341) és Tatárjáró (1636: Tatar jaro, Sz. 456) határnevek alapján gondolhatunk.

A ’növény → a hely, ahol terem’ metonimikus névátvitellel jellemezhetjük a Bigecs (1620 k.: Bigecz mellett, Sz. 414), Fenyő (1650 k.: Fenyé-n rét, Sz. 331), Kék bokor (1479: Kekbokor, DL. 70990), Nagyszemű kökény (1669: Nagy sze-mü kökenynél, Sz. 511), öt Rekettye (1.: 1662: Rekettye, Sz. 340; 2.: 1473/1474:

Rekethyew, DL. 3081; 3.: 1692: Rekettye szelen szántóföld, Sz. 362; 4.: 1580 k.:

Reketie mellett, Sz. 412; 5.: 1716: Reketye, Sz. 542), *Rekettye (< Rekettye-hát;

de lásd már 1865: Reketye, P. 68) mikrotoponimák keletkezéstörténeti folyamatát.

Az ’állat → a hely, ahol előfordul’ típusú metonímiát néhány adattal ugyan-csak illusztrálhatjuk: *Kánya (< Kánya völgye), Kárász (1680: Kárász, Sz. 380),

*Picskor ~ Piskor ~ Piskár (< Picskor útja), Ráró (1465: Raro, Sz. 428).

A fentieknél gyakoribb névadási módnak mutatkozik az, amelyben a ’személy

→ a hely, ami a tulajdona’ metonimikus névadás játszódott le. A *Nadány (<

Nadány-hát) pontosan meg nem határozható víznév, a Nyakas (1628: Nyakass, Sz. 467) domborzati név, a Hetényi (1622: Heteni, Sz. 362), Tiberis (1661:

Tyberis, Sz. 468) szőlők nevei, valamint a Bogyoszló (1772/Más.: Bogyoszló, Sz.

533) erdőnév mellett több további pontosabban meg nem határozható határnév-re is utalhatunk: a Balarin (1696: Balarin, Révay 2003: 130), Bán (1692: Ban, Sz. 362), Becske (1575: Beczke, Sz. 384), Csató (1608: Czato, Sz. 430), *Csető (< Csető-far; de lásd még 1782–1785: Cseto hegÿ, Kat1; mai élőnyelv formá-ja: Cset¥), Fancsal ([1290–1300]: Fonchol, DL. 56589), Konc (1725: Koncz, Sz. 549), Kormányos (1645: Kormanyos, Sz. 433), Körő ? (1434: Kwrew, DL.

70874), *Kötöny ~ *Kötény (< Kötöny égre), Nagygyörgy (1622: Nagy Gieorgy, Sz. 304), Orbányos (1692: Orbanyos, Sz. 362), Pázmány (1661/XVIII.: Pázmány, Sz. 488), Somodi (1645: Somody előtt, Sz. 433), *Szemeny(e) (< Kis-Szemenye), Utas (1655: Utas, Sz. 504) nevek történeti adatuk ismeretében vélhetően sze-mélynévből metonimikus névadással magyarázhatók. Három várnév is itt említ-hető még, a Kankó (1500/1805: Kankó, Szirmay 97), a Kávás (1545: Kawas, Sz.

369) és az Ugocsa (1672/1805: Ugacha, Szirmay 2).

A névtani szakirodalom e névadási módot nem ítéli meg egyöntetűen.

Általánosan elmondható, hogy míg a régebbi munkákban a (korai) településne-veknél jellegzetes névalkotási módként tárgyalták, addig más névfajták eseté-ben, mint például a mikrotoponimák alkotásában már óvatosan fogalmaztak a szerzők (a tudománytörténeti és elméleti áttekintéséhez lásd Hoffmann 1993:

107, 109‒110, Tóth V. 2001a: 32–37, 206). Az újabb névtani munkákban a

fen-ti állásponttól eltérő nézetek jelentkeznek, például Póczos Rita a modern kori helynévadás elemzése alapján arra az álláspontra jut, hogy a puszta személynév-vel történő névadás a településneveken kívül más objektumfajtákban is szerepet játszott (2010: 131). Reszegi Katalin a középkori Magyarország hegyneveinek elemzésében a puszta személynévvel történő névadást a ritkább névalkotási ese-tek között említi (2011: 165), viszont Győrffy Erzsébet az ómagyar kori vízne-vek körében a gyakoribb névadási módok között szól a típusról (2011: 123). De ezek mellett elmondható az is, hogy a modern kori mikrotoponímiai vizsgálatok a puszta személynévi alapú névadás mintaadó szerepéről vallanak (vö. Ditrói 2010: 165–166), azonban arra is ráirányítják a figyelmet, hogy minden egyes puszta személynévi alapú helynév nem sorolható a típusba, mert szerkezeti vál-tozással is formálódhattak az elnevezések (Póczos 2010: 131). A víznév és a két várnév esete a fenti fejlődést nem zárja ki, de a határnevek puszta személynévi névadással való magyarázata névrendszertanilag már bizonytalanabb. Ám telje-sen el sem vethető e megközelítés addig, míg nagyszámú (több területről szárma-zó) névanyag vizsgálata meg nem erősíti a fenti szakirodalmi tételt, vagy Ugocsa névkincsének újabban előkerülő elemei a másodlagos szerkezeti változásra nem szolgáltatnak megbízható adatokat.

A Csobak (1716: Csobok, Sz. 542), Nyaláb (1315/1320: Nylaab, AOklt. 4: 49) és Ugató (1506: Wgato, Sz. 321) elnevezések pedig végezetül talán a ’történés (esemény) → a hely, ahol az megtörtént’ metonímiával írhatók le.

A jelentésbeli névalkotásnak a harmadik típusát a metaforikus névadással ke-letkezett nevek kategóriája képezi. Ez az elnevezési mód kevésbé mutatkozik pro-duktívnak a megye mikrotoponimáit tekintve. E körbe tartozónak tekintem min-denesetre a Dajkafarú (1640: Daykafaru, Sz. 414), Kacsiba (1749: Kacsibá-ban föld, Sz. 543), Kaponya (1479: Kaponya, Sz. 521), Macskahát (1691: Macskahat, Sz. 362), *Teknős (< Teknős folyása) alakmeghatározó neveket. Emellett a Sóhaj (1691/XVIII.: Sohaj, Sz. 488) hangadásra utaló határnevet, de talán a szláv szóát-vétellel is kapcsolatban álló m. tályog nyelvjárási tájog ’(a szarvasmarháknál je-lentkező vér)betegség’ (SzamSz., TESz.) lexémán alapuló Tálagy (1757: Tálagy alya, Sz. 442) is itt vehető számításba.

A jelentésváltozások között a negyedik folyamat, a jelentésátértékelődés né-hány korábbi településnevet érintett a megyében, azok mikrotoponímiai hasz-nálatát eredményezve. Tóth Valéria a településnevek jelentésváltozásai kö-zött határozta meg a jelentésátértékelődés fogalmát: ezen azt a folyamatot érti, amelynek során „egy valaha önálló település valamilyen ok (elnéptelenedés, birtokosi érdekek, egybeépülés stb.) miatt beolvadt egy másik településbe, s neve — falu-, illetőleg határrésznévként élve tovább — a helynevek hierar-chiájában alacsonyabb szintre süllyedt. Az egykori településnév jelentésében sem bővülés, sem szűkülés nem történt, mindössze a hely fajtájában, funkci-ójában figyelhetünk meg módosulást. Minthogy a változás a helynév fogalmi

szintjét nem érinti, jogosan tekinthetjük ezt is a jelentésváltozások, s nem pe-dig a metonimikus névátvitel egyik típusának” (2008: 50). A Bonya ? (1458:

Bohnya, DL. 38615), Csatóháza (1750/1805: Csató-háza, Szirmay 124), Kérő (1650 k.: Kérő, Sz. 331), Pázsit (1525: Paasth, DL. 71193), Szénamező (1573:

Zenamezeo, Sz. 316) nevek korábbi lakott helyek nevei voltak, amelyeknél a fenti definíció szerinti változás, azaz a hely fajtájában megmutatkozó jelentés-változás állott be.

3.3. A szerkezeti változás három típusa hozott létre Ugocsa megye területén

In document HELYNÉVTÖRTÉNETI VIZSGÁLATOK A RÉGI UGOCSA MEGYÉBEN (Pldal 125-130)