Szemelvények az Alkotmánybíróság gyakorlatából

A) Szerződési szabadság, clausula rebus sic stantibus. Jogszabály általi szerződésmódosítás vs. jogállamiság, jogbiztonság

A testület már 1991-ben foglalkozott a szerződések jogszabály által történő módosításának kérdésével.⁵⁸⁷ Bár a jogszabályi környezet azóta alapvetően megváltozott, a határozat számos

584 Ld. Horváth A (2009) 430-1. o.

585 A Kúria a körülírt feltételek mellett bekövetkező változás folytán előállt helyzetet „kíméletlen kizsákmányolás”-ként, joggal visszaélésként jellemezte 1945/1921. sz. ítéletében.

586 Ld. Lenkovics Barnabásnak a 8/2014. (III.20.) AB határozathoz írt párhuzamos indokolását, különösen [103]- [106].

587 Ld. a 32/1991. (VI.6.) AB-határozatot.

174 olyan elvi jellegű megállapítást tett, melyek a devizahitelezést követően kialakult helyzetre is alkalmazhatók.

A beadványozók elsősorban azt sérelmezték, hogy az állam a kedvezményes lakáshitelek kamatmértékét szabályozó jogi aktust hatályon kívül helyezte azzal, hogy a kamat mértéke 15%-ra nő (a jogszabály szövegéből következően⁵⁸⁸ ezek a kamatok ezt megelőzően többnyire 3,5% alattiak voltak), emellett bizonyos esetben a törlesztőrészletet is megemelte. Az indítványozók (csaknem 1.800 fő!) a fent írt három indok mellett egy sor más érvet is felsorakoztattak (tulajdonhoz való jog megsértése, család és ifjúság létbiztonságának veszélyeztetése, stb.), de ezeket nem vizsgálom.

Az AB az indítványokat elutasította és fennállónak találta azokat az indokokat, melyeket a Ptk. akkor hatályos szövege⁵⁸⁹ a jogszabályi szerződésmódosítás feltételeiként előírt (az indítványozók a Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek megsemmisítését is kérték).⁵⁹⁰ A testület leszögezte a szerződési szabadság kapcsán, hogy a felek a szerződés megkötésekor nyilvánvalóan a kontraktus megkötésének idején fennálló körülmények mellett kívánják szerződési kötelezettségeiket teljesíteni, illetve az esetleges későbbi változások ésszerűen előrelátható kockázatának viselésére vállalnak kötelezettséget. E feltételek lényeges megváltozása esetén már nem méltányos a szerződést az eredeti tartalommal kikényszeríteni, mert megváltozott a szolgáltatás-ellenszolgáltatás aránya. Ilyen esetekben a Ptk. 241.§-ban írt feltételek mellett (clausula rebus sic stantibus elve) a bíróság módosíthatja a szerződést,

588 Ld. az 1990. évi CIV. törvény a Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól 64-68.§-ait.

589 1959. évi IV. törvény 1991. január 1. - június 8. közötti időállapot szerinti szövege szerint:

226. § (1) Jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek.

(2) Jogszabály a hatályba lépése előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg. Ha a szerződés megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges jogos érdekeit sérti, a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását, vagy ha jogszabály másként nem rendelkezik - a szerződéstől elállhat.

590 A gyakorlatban az Alkotmánybíróság lényegében az alábbi körülmények miatt találta alkotmányosnak az állami beavatkozást:

a) A lejátszódó társadalmi változások, a rendszerváltás nyilvánvalóan rendkívüli kockázatot jelentenek. A rendszerváltással a költségvetési kiadásokból 16,3%-ot elfoglaló lakáscélú kiadások az állami költségvetés számára tarthatatlanná, elviselhetetlenné váltak. Az állami költségvetés ugyanis a rendszerváltás után megugró, magas betétkamatláb és az egykori alacsony lakásépítési (vásárlási stb.) kölcsönkamatláb nagy eltérése miatti súlyos veszteségeknek az OTP és a takarékpénztárak javára történő megtérítésére kényszerült, mert ennek szubvencionálását jogszabályokban vállalta. A hitelszerződések mögöttes jogviszonyában tehát olyan lényeges változás következett be, amely az egyik fél - az állam - lényeges jogos érdekének a sérelmével jár.

b) A körülmények lényeges megváltozása folytán (kamatmaximumok feloldása, piacgazdaság, verseny) a kölcsönök folyósításakor kalkulált, állam által megtéríteni vállalt különbözet az 1-3,5%-os és 28-32%-os kamatlábkülöbözetre nőtt.

c) A felek szerződési kockázatvállalásához hozzá tartozott, hogy a tartós vagy elhúzódó jogviszonyok tekintetében mind a bírói, mind pedig a törvényi szerződésmódosítás lehetősége a Ptk. hatályos szabályaként létezett, azaz benne volt az élő joganyagban. A felek kockázatvállalásának tehát erre is ki kellett terjednie.

175 két szempontot egyeztetve: az egyik fél szolgáltatásának elnehezülését és a másik fél szerződésbe vetett bizalmát. Ezt követően kell a bíróságnak a szerződési terheket méltányosan újra elosztania.

A jogszabályi szerződésmódosítást lehetővé tevő Ptk. 226.§ (2) bekezdés a testület szerint a bírósági szerződésmódosítás lehetőségét megengedő rendelkezéshez (Ptk. 241.§) hasonló generálklauzula. Ennek megfelelően, már fennálló szerződés tartalmát jogszabály útján olyan feltételekkel lehet megváltoztatni, mint a bírósági szerződésmódosítás feltételei, kiegészítve azzal a többletkövetelménnyel, hogy a jogszabály általi szerződésmódosításnak társadalmi méretű igényt kell kielégítenie.

Összegezve, a jogszabály általi szerződésmódosítás lehetőségét a testület – kivételes jelleggel (ún. kivételességi formula) - akkor tartja alkotmányosnak, ha a körülményeknek

− a szerződést követően beállott

− ésszerűen előre nem látható

− olyan mértékű megváltozása következett be,

− mely változatlan feltételek fennállása esetén valamelyik fél lényeges érdekét súlyosan sérti,

− és az adott helyzet társadalmi méretű.

Megjegyzem, hogy az Alkotmánybíróság egy későbbi határozatában,⁵⁹¹ a jogalkotó által hasonló indokokra hivatkozva nem találta alkotmányosnak a jogszabállyal történő szerződésmódosítást. Ebben az esetben ugyanis a testület szerint alapvetően eltérő a helyzet, mint az 1991-ben hozott határozat idején, hiszen akkor a „rendszerváltással az eredetileg egészen más gazdasági, pénzügyi koncepció szerint kidolgozott lakástámogatási konstrukciók alapvetően más gazdaságpolitikai környezetbe tevődtek át. A piacgazdasági nyitás a pénzügyi viszonyokat kezdettől fogva érintette és gyökereiben változtatta meg. (...). Ezekkel a lényeges körülményváltozásokkal megvalósultak azok a Ptk. 226. § (2) bekezdésében írt kivételességi szempontok, amelyek alapján jogszabály a már fennálló szerződések tartalmát megváltoztathatja.”

Mindezek a rendkívüli körülményváltozások az AB szerint az 1995. évi törvényi rendelkezésekkel összefüggésében már nem igazolhatók, mivel:

591 66/1995. (XI. 24.) AB határozat (Alkotmánybírósági ügyszám: 632/B/1995/7.).

176 - a kamatkorlátozások jogszabályi felszabadítása az 1991. évi törvényi beavatkozást megelőzően már megtörtént, e tekintetben tehát nem következett be lényeges körülményváltozás;

- a piaci kamatok mértéke 1991-ben 32% volt, ez a kamatláb jelenleg a pénzügyminiszter nyilatkozata szerint 35,5%-os, vagyis lényeges, számottevő körülményváltozás a kamatlábak tekintetében sem állt elő;

- „az 1993-ban bekövetkezett - átmeneti - piaci kamatlábcsökkenés ugyanúgy, mint az infláció csökkenése, majd ezek ismételt növekedése nem haladja meg a hosszú lejáratú szerződésekben, mint tartós jogviszonyokban bennerejlő normális kockázatot. Mind az inflációnövekedéssel - annak 10%-ot elérő mértékével is - mind pedig a piaci kamatlábak 1-3%-os növekedésével 1991-ben is lehetett számolni.”

Mindezek alapján „nem következett be a szolgáltatások szerződési egyensúlyának előre nem látható felborulása, a szerződések tartalmát adó jogok és kötelezettségek az 1991. évi szerződésmódosítások óta nem váltak aránytalanná,” nem állnak fenn tehát azok a különleges feltételek, amelyek a clausula rebus sic stantibus alkalmazását megalapoznák.

B) Visszaható hatályú jogalkotás

Adott ügyben⁵⁹² az indítványozó pénzintézet – többek között - a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának sérelmét állította, álláspontja szerint ugyanis a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (és az alapjául szolgáló 2/2014. sz.

PJE) mind a múltra, mind a jövőre nézve hátrányosan változtatják meg „az indítványozó szerződéses jogosítványait, és az ebből eredő szerzett jogokat”. Sérelmezte, hogy a szóban forgó törvény a 2004. május 1-je és 2006. március 1-je közötti időszakra megtámadhatóság helyett semmisséget mond ki, megsértve ezzel a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát.

Előadta, hogy az árfolyamrésre vonatkozó kikötések a törvény és a PJE határozat előtt nem minősültek eleve tisztességtelennek, az 1959. évi IV. törvény alapján a tisztességtelenség megállapításánál számos körülményt kellett figyelembe venni a jogviszony megítélésénél. A törvény azonban csak annak vizsgálatát írta elő, hogy a szerződés deviza alapú legyen, és a folyósításra vételi, a törlesztésre pedig eladási árfolyamon kerüljön sor, mely a régi Ptk-hoz képest lényegesen szűkebb körülmények vizsgálatát jelenti. Arra hivatkozott, hogy sem a

592 7/2015. (III.19.) AB-határozat.

177 6/2013. PJE határozat, sem pedig az Európai Unió Bírósága a C-26/13. számú Kásler-ügyben nem állapította meg, hogy az árfolyamrés per se tisztességtelen lenne, ezáltal az indítványozó szerint a PJE határozat és a törvény 3. §-a jogot alkotott, visszaható hatállyal.

Az Alkotmánybíróság első körben rekonstruálta azt a folyamatot, mely a támadott PJE és törvény megszületéséhez vezetett. Ennek első lépéseként utal az Európai Unió Bíróságának a C-26/13. számú ügyben 2014. április 30-án hozott ítéletére, mely a 93/13/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében foglalt világos és érthető megfogalmazás követelménye kapcsán a következőket rögzíti: „világos és érthető megfogalmazás alatt nem kizárólag azt kell érteni, hogy az érintett feltételeknek nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie a fogyasztó számára, hanem azt is, hogy a szerződésnek átlátható jelleggel fel kell tüntetnie az érintett feltételben meghatározott külföldi pénznem átváltási mechanizmusának konkrét működését, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket.”⁵⁹³

Második lépésben az AB megállapítja, hogy az Unió Bírósága által adott szempontrendszer szerint a Kúria megvizsgálta a pénzügyi intézményeknek az árfolyamréssel összefüggő gyakorlatát, és az azzal kapcsolatos kérdéseket a PJE határozatban rendezte. Ezzel összhangban – a jogalkalmazó által kidolgozott egységes elveket figyelembe véve – alkotta meg a törvényhozó a támadott törvényt. A szabályozás abból indul ki, hogy a szabályozási mechanizmus már a szerződés megkötésekor sem felelt meg a világos és egyértelmű szabályozás követelményének.

A törvény indokolása szerint a törvényben írt kikötések „azért is tisztességtelenek, mert alkalmazásuk gazdasági indoka az átlagos fogyasztó számára nem világos, nem átlátható. (…) Így függetlenül attól, hogy a szerződésekben jellemzően nyelvtanilag egyértelműen, félre nem érthető módon szerepel a különnemű árfolyam alkalmazásának ténye, az nem felel meg az Európai Unió Bíróságának ítélete által is értelmezett világos és egyértelmű szabályozás követelményének.”

Az AB álláspontja szerint a jogalkalmazó és a jogalkotó fenti, a jogegységet szolgáló értelmező tevékenysége a visszaható hatályú jogalkotás tilalmával közvetlen összefüggésben

593 7/2015. (III.19.) AB-határozat 38.

178 nincs, így a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának sérelmét a testület nem látta megalapozottnak.

Másrészt az Alkotmánybíróság rögzíti azt is, hogy „a visszaható hatályú jogalkotás tilalmára való hivatkozás nem adhat alapot arra, hogy a múltban tömegesen keletkezett tisztességtelen – ezért semmis – szerződéses kikötések érinthetetlenek maradjanak, és annak következtében az adósok teljesítési kötelezettsége minden körülmények között, változatlanul fennmaradjon.”⁵⁹⁴

C) Szerződéses viszonyokba történő állami beavatkozás vs. szerződéses szabadság, jogbiztonság, jogállamiság

Indítványozók az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011.

évi CXXI. törvény (a továbbiakban: végtörlesztési tv.), valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítását és kihirdetésükre visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérték.⁵⁹⁵ Álláspontjuk szerint a szerződési szabadság elvébe ütközik a Hpt.

támadott rendelkezése, mivel nem felel meg a magánjogi jogviszonyokba való állami beavatkozással szemben felállított alkotmányos, valamint ésszerűségi követelménynek, hiszen a devizaadósok egy kisebb, kevésbé támogatásra szoruló csoportját hozta előnyös helyzetbe. A támadott jogalkotás a kivételes beavatkozás elvével sem összeegyeztethető, mert nem tett különbséget a végtörlesztési árfolyam rögzítésekor az egyes devizaadósok helyzete,

„előrelátási“ követelménye szerint.

A beavatkozás megfelelőségével kapcsolatban az AB azt hangsúlyozta, hogy az állam „a körülményeknek az ésszerűen előre nem látható és a normális változás kockázatán túlmenő alakulása, az általa csak korlátozottan befolyásolható forint árfolyam gyengülése és ehhez kapcsolódóan a devizahitelesek jelentős számának nehéz helyzetbe kerülése, valamint az ország általános deviza-eladósodottsága miatt kényszerült gyors beavatkozásra (…) az adósok érdekében, az országot fenyegető jelentős anyagi és szociális károk elkerülése céljából.”⁵⁹⁶ A testület álláspontja szerint a jogalkotó az érintett jogszabállyal (végtörlesztési törvény) „egy nemzetközi válság következtében Magyarországon előállt jelentős, kivételes és súlyos

594 7/2015. (III.19.) AB-határozat 36.

595 3048/2013. (II.28.) AB-határozat.

596 3048/2013. (II.28.) AB-határozat 35.

179 helyzetre reagált. Mindebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy egyébként ne tartaná tiszteletben a magánjogi viszonyokat.”⁵⁹⁷

Elvi jelentőségűnek tartom, hogy az Alkotmánybíróság megítélése szerint „a devizaárfolyamoknak az állami intervenciót kiváltó mértékű változása olyan előre nem látható körülmény volt, melynek bekövetkezésére megalapozottan számítani nem lehetett.”⁵⁹⁸