Fogyasztóvédelem a pénzügyi szférában: a szabályozás lehetséges tárgykörei

A pénzügyi szférában az információs aszimmetria, az ügyfelek kiszolgáltatottsága talán még inkább jelen van, mint néhány más piaci szegmens esetében. Ennek okát az alábbi problémákban jelölhetjük meg:

 A szolgáltatók az éles piaci versenyben egyre komplexebb, bonyolult feltételrendszerű termékeket dolgoznak ki, melyek lényegét, gazdasági és jogi hátterét, kockázatait az átlagfogyasztók nem értik.

 Nehezen átlátható és összehasonlítható árazás és költségek.

 Fogyasztók nem megfelelő tájékoztatása – például túl bonyolult, nehezen érthető, esetleg szándékosan félreérthető tájékoztatás, kockázatok elhallgatása.

Cartwright⁸¹ a következő főbb fogyasztóvédelmi problémákat azonosítja a pénzügyi szolgáltatások piacán:

 A fogyasztó számára a vásárlás előtt nagyon nehéz a termékek jellemvonásait megismerni.

 A pénzügyi szerződések gyakran annyira összetettek, hogy még ha a fogyasztót részletes és pontos információban részesítik is, súlyos problémát jelent ennek az információnak a megértése.

 A pénzügyi termékek vásárlásának hatásait gyakran csak jóval később, a jövőben tapasztalják a fogyasztók.

81 Peter Cartwright (szerk.): Consumer Protection in Financial Services. Kluwer, London, 1999. Idézi: Vincze János: Fogyasztóvédelem a pénzügyi piacokon és a viselkedés-gazdaságtan. In: Valentiny Pál, KISS Ferenc László, Nagy Csongor István (szerk.): Verseny és szabályozás 2011. MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet, Budapest, 2012. 239–258. o.

fogyasztó adós

Ügyfél

37 Az alapvető jogok biztosa szerint ezért a pénzügyi szolgáltatók ügyfelei esetében is szükség van legalább olyan szintű védelemre, mint amekkora oltalomban a nem biztonságos termékeket előállító társaságok vásárlói részesülnek a Fogyasztóvédelmi törvény alapján.⁸² És valóban: a 2008-ban kirobbant pénzügyi válság (újra) rámutatott, hogy egyes „innovatív”

pénzügyi konstrukciók, spekulatív ügyletek esetén indokolt „nem biztonságos termékről”

beszélni. A fent körülírt jelenségek alkalmasak arra, hogy aláássák a fogyasztók pénzügyi szektorba vetett bizalmát, márpedig a fogyasztói bizalom a pénzügyi szektornak és az egyes piaci szereplőknek is érdeke, hiszen az elégedett fogyasztók révén szélesíthető az ügyfélkör.

A bizalom fontosságára utal az a gyakran hangoztatott kijelentés is a 2008-ban kirobbant válság kapcsán, hogy ez nem csak pénzügyi-gazdasági, hanem bizalmi, erkölcsi válság is.

Mindezek mellett általános nézet, hogy a magyar lakosság pénzügyi kultúrája⁸³ meglehetősen alacsony,⁸⁴ így a pénzügyi szférában különösen is indokolt a fogyasztók, ügyfelek védelme.

Az ilyen és ehhez hasonló problémák megoldásával, mérséklésével foglalkozó joganyagot nevezhetjük pénzügyi fogyasztóvédelemnek, hozzátéve, hogy ez a terület – mint arra a fejezet élén elhelyezett idézet is utal – meglehetősen kialakulatlan, képlékeny, (tudományos) rendszere kidolgozatlan. Emiatt jogrendszerbeli elhelyezkedése sem tisztázott: kérdés, hogy a pénzügyi jog, vagy inkább a fogyasztóvédelmi jog (amely, mint arra korábban utaltam, maga is interdiszciplináris terület) keretében tárgyalható-e, vagy esetleg új jogág van kialakulóban.

82 Ld. Az állampolgári jogok biztosának pénzügyi projektje c. kiadványt: Hajas Barnabás (szerk.): Pénzügyi jogi projekt. ÁJOB Projektfüzetek, 2011/3. Kiadó: Országgyűlési Biztos Hivatala, Budapest, 2011. 16. o.

83 A pénzügyi kultúra vagy műveltség fontosságára számos dokumentum és szerző felhívja a figyelmet. A Világbank tanulmánya szerint a pénzügyi kultúra (financial literacy) erősítését célzó kezdeményezések célja, hogy biztosítsák a fogyasztóknak azokat a képességeket és ismereteket, melyek lehetővé teszik számukra a pénzügyi termékek és szolgáltatások kockázatainak megértését, valamint rámutatnak az ezek használatával kapcsolatban őket megillető jogokra és kötelezettségekre. Ld. International Bank for Reconstruction and Development: Good Practices for Financial Consumer Protection. Washington D.C, 2012. 1. o. A pénzügyi kultúra fogalmával kapcsolatban ld. még pl. Annamaria Lusardi: Financial Literacy: An Essential Tool for

Informed Consumer Choice? Elektronikusan elérhető tanulmány,

http://www.dartmouth.edu/~alusardi/Papers/Lusardi_Informed_Consumer.pdf (2017-09-08); Ani Caroline Grigion Potrich - Kelmara Mendes Vieira - Guilherme Kirch: Determinants of Financial Literacy: Analysis of the Influence of Socioeconomic and Demographic Variables. Revista Contabilidade and Finanças, vol 26. no.

69, Sept/Dec. 2015. 362-377. o.

84 „Meglehetősen alacsony a pénzügyi ismeretek szintje a világon, a vizsgált 30 ország átlagosan 13,2 pontot ért el a 21-ből. Még az átlagnál is rosszabbul teljesített Magyarország, amely 12,4-es pontszámával a 22. helyet csípte meg a rangsorban.” Ld. Portfolio: Szánalmas a magyarok pénzügyi tudása, és még finoman fogalmaztunk.

Elektronikus cikk, 2016. október 14. Elérhető:

http://www.portfolio.hu/befektetes/ongondoskodas/szanalmas_a_magyarok_penzugyi_tudasa_es_meg_finoma n_fogalmaztunk.238645.html (2017-09-08). A magyarok pénzügyi tudatossága ráadásul romló tendenciát mutatott 2015-ben 2010-hez képest. Ld. A Pénziránytű Alapítvány által lebonyolított pénzügyi kultúra kutatás eredményeit: http://penziranytu.hu/magyar-lakossag-penzugyi-kulturaja (2017-09-08).

38 Tény mindenesetre, hogy a 2008-as válság begyűrűzését követően hazánkban a pénzügyi fogyasztóvédelem egyre nagyobb szerepet kap mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás területén, sőt a médiában is. Nem biztos ugyanakkor, hogy a mennyiségileg több jogszabály összességében kedvezőbb helyzetet jelent a fogyasztók számára, hiszen általában a szabályozás növekedése többletköltségeket eredményez, amit végső soron gyakran a fogyasztók fizetnek meg, nem is beszélve arról, hogy gyakran bonyolult, nehezen átlátható szabályrendszer kialakulását eredményezi. Az optimális, (költség)hatékony szabályozás kérdésével többek között a joggazdaságtan foglalkozik.⁸⁵

A jelzett nehézségek ellenére a pénzügyi fogyasztóvédelem sajátos szabályozási tárgykörei viszonylag jól elkülöníthetők; ezeket általánosságban a következőkben jelölhetjük meg Dorkó Katalin műve⁸⁶ alapján:

 tisztességes ügyfélszerzés követelménye, azaz a hirdetésekre, reklámokra vonatkozó előírások,

 fogyasztók tájékoztatására vonatkozó szabályok,

 a szerződések megkötésével, tartalmával, formájával kapcsolatos rendelkezések,

 jogérvényesítés, panaszkezelés.

Bár az újabb szakirodalom⁸⁷ némiképp részletesebben, cizelláltabban határozta meg a pénzügyi fogyasztóvédelem tárgyköreit, a továbbiakban – elsődlegesen a jobb áttekinthetőség kedvéért, másfelől gyakorlatilag a fenti témák (az adatvédelem és a védőhálóra vonatkozó rendelkezések kivételével) a szabályozás teljes spektrumát lefedik - mégis e témák mentén tárgyalom a fogyasztók védelmére hivatott joganyagot a pénzügyi szektor egyes

85 A joggazdaságtan tárgyában egyik alapműnek számít: Robert Cooter– Thomas Ulen: Jog és közgazdaságtan.

Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2005.

86Dorkó Katalin: A lakossági bankügyletek. KJK-KERSZÖV, Budapest, 2000. 20–21. o.

87 Ld. Czajlik István – Horváth Anna – Sz. Pap Judit: Korszerű pénzügyi fogyasztóvédelem. In: Lentner Csaba (szerk.): Bankmenedzment. Bankszabályozás - pénzügyi fogyasztóvédelem. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó, 2013. 434. o. A szerzők a Világbank által 2012-ben kiadott hatályos jógyakorlat-gyűjteményre hivatkozással a hatékony pénzügyi fogyasztóvédelmi szabályozás építőköveit az alábbiakban jelölik meg:

- a fogyasztók tájékoztatására és a pénzügyi termékek értékesítésére, az ügyféligények felmérésére vonatkozó szabályok;

- a pénzügyi fogyasztóvédelem intézményrendszerére vonatkozó szabályok;

- az ügyfélkezelésre vonatkozó szabályok, magatartási kódexek;

- a számlavezetésre, a fogyasztók nyilvántartására vonatkozó szabályok;

- a banktitokra, adatvédelemre vonatkozó szabályok;

- a védőhálóra (pl. betétbiztosítás) vonatkozó szabályok;

- a fogyasztói jogviták rendezésének szabályai.

39 részterületein. Mielőtt azonban az egyes témákra vonatkozó szabályokat megismernénk, tekintsük át röviden, kik is a pénzügyi piac fontosabb szereplői.