Római jogi mozaikok: piacfelügyelet és egyes fogyasztóvédelmi intézmények előképei az

3.1. Bevezetés

Földi András kereskedelmi jogintézményeket bemutató könyvének³⁰⁵ harmadik fejezete A

„fogyasztóvédelem” jogintézményei címet viseli. E fejezetben az alábbi jogintézményeket tárgyalja:

- hajósi felelősség

- hajósi-fogadósi kvázi deliktuális felelősség - hajósi-fogadósi receptum felelősség

303 Hoffmann Istvánné: A termelő és az értékesítő közös feladata a fogyasztói érdekek szolgálata, 680. o. Magyar Tudomány, 2009/6. 680-684. o.

304 Gazdálkodó állam az ókori civilizációkban. Elérhető:

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/eletmodtortenet-oskor-es-okor/gazdalkodo-allam-az-okori-civilizaciokban/a-piac-szerepe-az-okori-civilizaciokban (letöltve: 2015-08-13).

305 Földi András: Kereskedelmi jogintézmények a római jogban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997.

100 - a vállalkozások jogi struktúrája.

A tárgyalt jogintézmények esetében a fogyasztóvédelmi jellegű szabályok csak partikulárisan jelennek meg. Témánk szempontjából érdekesebb a negyedik fejezet, mely a veszélyviselésről és a pénzforgalom intézményeiről (tengeri kölcsön szabályai, bankárok) szól. Földi munkájának igazi jelentősége a bőséges szakirodalom felvonultatása mellett, hogy ráirányítja a figyelmet a fogyasztóvédelem és a kereskedelmi jog kapcsolatára.³⁰⁶ Minthogy azonban a szerző megállapítása szerint „sem lehet kimutatni a kereskedelmi jog létét az ókori Rómában”,³⁰⁷ (csupán egy szubjektív alapú, rétegspecifikus magánjogi norma-együttes létezését állítja, mely sok tekintetben hasonlít a modern kereskedelmi joghoz), szisztematikus fogyasztóvédelemről sem beszélhetünk. Mégis, „már az ókori Rómában fellelhetőek azon jogalkotói törekvések, melyek a kereskedelmi kapcsolatokban a gazdasági pozícióját tekintve gyakran „gyengébb” felet, a vevőt kívánták megvédeni a hivatásos kereskedőkkel szemben.”³⁰⁸

3.2. Piacok felügyelete

Az ókori római városokban működő piacokon a kereskedők csak ellenőrök felügyelete mellett árusíthattak. A piacokon megjelentek az első „hangos reklámok”, a kikiáltók személyében, akiket az eladók azért alkalmaztak, hogy kínálatukra a vevők figyelmét felhívják. A kereskedőkben azonban nem bíztak, ezért a vevőknek az ellenőrök jelenléte adott védelmet.³⁰⁹ Ami a fogyasztóvédelmi jogintézményeket illeti, az ezek között fontos szerepet játszó

„kellékszavatosság jogintézménye fejlődését a Római Birodalomban kezdte meg, majd foglalta el méltó helyét a kontinentális jogrendszerben és így szolgált alapjául több, a fogyasztó védelmét célzó rendelkezésnek is.”³¹⁰

306 Földi kereskedelem alatt azt a gazdasági tevékenységet érti, mely „a mezőgazdaságban és az iparban előállított áruk fogyasztókhoz való eljuttatásával üzletszerűen (tehát nagy mennyiségben, haszonszerzés céljából) foglalkozik, és amely szembeállítható a gazdaság termelő szektoraival…” Földi (1997) 13-14. o.

307 Földi (1997) 5. o.

308 Nagy Éva: A vevő-fogyasztó tradicionális jogai ingó adásvétel hibás teljesítése esetén. PhD-értekezés.

Szeged, 2014. 12. o.

309 Hoffmann (2009) 681. o.

310 Kis Kelemen Bence: Kellékszavatosság az ókori Rómában, 249. o. Scriptura, 2014/I. szám, 233-249. o.

101 3.3. Fogyasztóvédelmi intézmények a mindennapi ügyleteknél

Mint a mindennapok egyik leggyakoribb ügylete, a római jogi ingó adásvétel alkalmas arra, hogy a rá vonatkozó fogyasztóvédelmi jellegű szabályozás áttekintésével képet kapjunk a korabeli „fogyasztóvédelmi jogintézmények” helyzetéről. Az ingó adásvételre vonatkozó rendelkezések főbb elvei Nagy Éva értekezése alapján az alábbiakban foglalhatók össze:³¹¹

1. Caveat emptor elve, azaz készvétel esetén a vevő körültekintő eljárásának követelménye, illetve ezzel összefüggésben a látható és rejtett hibák jelentősége;³¹² 2. Az áru tulajdonságait illetően önként vállalt eladói ígéret (dicta et promissa esete, a

jótállás előképe: kifejezetten tagadott negatív tulajdonság megléte, kifejezetten említett pozitív tulajdonság hiánya);

3. A hibás teljesítésért fennálló objektív eladói helytállás;³¹³

4. Az objektív kellékszavatossági és a hibás teljesítés miatti szubjektív kártérítési igények párhuzamossága;

5. Vevő választási joga az igényérvényesítési lehetőségek (actio redhibitoria - elállás, illetve actio quanti minoris - vételár csökkentés) között.

3.4. Pénzforgalomra vonatkozó főbb szabályok

A pénzforgalmi intézmények közül az ún. tengeri kölcsön (pecunia traiecticia, nauticum) bírt meghatározó jelentőséggel: Purpura egyenesen az ókori tengeri kereskedelem legfontosabb jogintézményének nevezi.³¹⁴

Témánk szempontjából a kamatszabályozás érdemel kiemelést. Rómában a kamatláb maximálva volt: a köztársasági kor végétől Iustinianusig évi 12%-ban. Ez alól épp a tengeri kölcsön képezett kivételt, ahol a felek tetszőleges kamatban állapodhattak meg, mígnem Iustinianus a tetszőleges mértékű kamat kikötésének lehetőségét a tengeri kölcsönnél is megszüntette, 12%-ban maximálva azt.³¹⁵

311 Nagy Éva (2014) 53-54. o.

312 Deli Gergely megjegyzi, hogy maga a caveat emptor nem forrásszerű, de lényegi tartalmát a rómaiak is ismerték. Ld. Deli Gergely: Az időtényező a kellékszavatosság szabályozásában. A hathónapos igényérvényesítési határidő történeti-összehasonlító elemzése, 35. o, 36. lj. Miskolci Jogi Szemle, 2008/2. 30–

57. o.

313 Az aedilisek taxatíve felsorolták azokat a hibákat, melyekért az eladók objektív módon kötelesek voltak helytállni. Ld. bővebben Földi András – Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2009. 519. o.

314 G. Purpura: Richercheintema di prestitomarittimo. AUPA, XXXIX, 1987. 195. o.

315 Földi (1997) 197-198. o.

102 További szabály Iustinianusnál, hogy a kamat összege nem haladhatta meg a kölcsönzött összeget.³¹⁶

Kiemelést érdemel még a laesio enormis intézménye. A felén túli sérelem, mint megtámadhatósági ok Diocletianus és Maximian császárok idején vált a római jog részévé, amikor a fejlett árutermelő gazdálkodás már hanyatlásnak indult. E jogintézmény fogyasztóvédelmi célzatát – közvetetten - Lajer Zsolt is elismeri, azonban álláspontja szerint a laesio enormisnak piacgazdasági viszonyok között nincs helye.³¹⁷ Az intézmény a magyar jogtörténet különböző korszakaiban eltérő megítélés alá esett, ezért a későbbi korok bemutatásánál még szóba kerül.

A caveat emptor princípium a hitelezés területére „vigyázzon az adós” elvként fordítható le:

a szigorú, ugyanakkor formális ősi végrehajtási szabályok az adós fizikai bántalmazását (legis actio per manus iniectionem), illetve vagyonának önhatalmú elvételét (legis actio per pignoris capionem) is lehetővé tették.³¹⁸

4. Középkori minőségvédelem és a pénzélet főbb intézményei