A fogyasztóvédelemről általában. Fogyasztóvédelmi elméletek, interdiszciplináris jelleg 30

A fogyasztóvédelem alanyának meghatározását követően tekintsük át, milyen elvek alapján szükséges védeni a fogyasztókat. Természetesen itt is sokféle elképzelés elfogadható, itt most az EU által elismert öt fogyasztói alapjogot emeljük ki azzal, hogy ezek jórészt lefedik a Kennedy elnök által az 1960-as években megfogalmazott fogyasztói alapjogokat:

a) a fogyasztók egészségének és biztonságának védelme, b) a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme,

c) a fogyasztók tájékoztatása és oktatása,

d) a fogyasztói kárigények érvényesíthetősége (jogorvoslathoz való jog), e) a fogyasztók képviselete.⁵⁹

1.3. A fogyasztóvédelemről általában. Fogyasztóvédelmi elméletek, interdiszciplináris jelleg

„Consumer protection is not about protecting consumers from bad decisions but about enabling consumers to make informed decisions

in a marketplace free of deception and abuse.”⁶⁰

58 Központi Statisztikai Hivatal: A kis- és középvállalkozások jellemzői. 2014. november, 2-3. o. Elérhető:

https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/regiok/gyorkkv12.pdf (letöltve: 2018-05-17).

59 Ld. http://www.fogyasztovedok.hu/aruvasarlas/fogyasztoi_jogok/ (letöltve: 2012-08-10)

60 A fogyasztóvédelem nem az, hogy megvédjük a fogyasztókat a rossz döntésektől, hanem lehetővé kell tenni számukra, hogy megfelelő információk birtokában döntsenek egy csalásoktól és visszaélésektől mentes piacon – fogalmazza meg a Pénzügyi Stabilitási Tanács (FSB). Ld. FSB: Consumer Finance Protection with particular focus on credit. 26 October 2011, 3. o. Letölthető: www.financialstabilityboard.org/.../r_111026a.pdf (letöltve:

2012-05-23).

31 A fogyasztóvédelmi (vagy más elnevezéssel fogyasztói) jog⁶¹ mibenlétét, célkitűzéseit illetően a jogirodalomban többféle nézettel találkozhatunk, melyek bemutatása meghaladná jelen dolgozat kereteit, így csak néhány, a pénzügyi fogyasztóvédelem lényegének megértéséhez szükségesnek vélt szempontot érintek. Mint arra Fazekas Judit rámutat, az előforduló megközelítések többségének közös pontja, hogy a jogi szabályozás célja valamiféle egyensúlyi helyzet létrehozása a piaci szereplők (termelők/kereskedők – fogyasztók) között annak érdekében, hogy a fogyasztó megfelelő döntési helyzetbe kerülhessen.⁶² A célokat illetően pedig az egyes nézetek alapvetően két csoportba sorolhatók: a protekcionista irányzat a fogyasztók védelmét, míg Thierry Bourgoignie nevéhez köthető megközelítés a fogyasztók támogatását tekinti elsődleges feladatnak. Ennek megfelelően olvashatunk a fogyasztóvédelmi elméletek kapcsán védelmi és támogató irányzatról is.⁶³

Emellett a fogyasztóvédelem interdiszciplináris megközelítéséből következik, hogy több tudományág, terület szempontjából is értelmezhető: így jogi és gazdasági mellett pszichológiai (pl. piaci szereplők viselkedése), szociális (a kiszolgáltatott fél védelme), etikai és még egy sor más nézőpontból is megközelíthető. Ami a jogi vonatkozásokat illeti, a fogyasztóvédelmi jog, mint sajátos jogterület ugyancsak nem sorolható be egyetlen jogág keretei közé: rendelkezései polgári, közigazgatási, büntetőjogi, szabálysértési, eljárásjogi kérdéseket is érintenek.⁶⁴ Így egyes nézetek szerint⁶⁵ a tárgyalt jogterület felosztható fogyasztóvédelmi közjogra és magánjogra. Mások megkülönböztetik a fogyasztóvédelem

61 Magyarországon szinte kizárólagosan a fogyasztóvédelmi jog (consumer protection law) kifejezést alkalmazzuk a jogterület elnevezésére, a fogyasztói jog kifejezés ugyanis inkább a fogyasztókat megillető jogok vonatkozásában használatos. Ezzel szemben az angol az ilyen utóbbi értelemben vett fogyasztói jogokat consumer rights, vagy rights of consumer elnevezéssel illeti, míg a jogterület vonatkozásában gyakran találkozunk a consumer law kifejezéssel. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy az angolszász megközelítés nem annyira a direkt védelemre helyezi a hangsúlyt, hanem a laissez faire irányzatokhoz áll közelebb. Ezzel szemben Fazekas Judit – elismerve, hogy a magyar szakirodalomban inkább a fogyasztóvédelem kifejezés honosodott meg - a fogyasztói jog elnevezés mellett tör lándzsát, mivel az egyrészt tágabb jelentéstartalmú, másrészt jobban tükrözi azt az elvárást, hogy a fogyasztói magatartás nem korlátozódhat passzív szerepre, az állami védelem befogadására, hanem a fogyasztókat meg kell tanítani a lehetőségeik ismeretére és aktív kihasználására. Ld. Fazekas Judit: Fogyasztói jogok – fogyasztóvédelem. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1995. 75-76. o.

62 Fazekas (1995) 65. o.

63 Zoványi Nikolett: A fogyasztóvédelem történeti fejlődése és szabályozási elvei. Debreceni Jogi Műhely,

2011/3. (Elektronikus folyóirat) Elérhető:

http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/3_2011/a_fogyasztovedelem_torteneti_fejlodese_es_szabalyoza si_elvei/ (letöltve: 2016-12-31).

64 Az egyes jogágak érintettségét illetően ld. Szótér Orsolya (2007): A fogyasztóvédelem fogalmi ismérvei, kialakulása és fejlődése napjainkig. 5-7. o. Elérhető: www.drszoter.hu/.../a-kozossegi-fogyasztovedelem-kialakulasa -2006... (letöltve: 2012-01-09), valamint Fekete Orsolya: A felügyeleti szervek tevékenysége Magyarországon a fogyasztóvédelem egyes területein - kitekintéssel a rendszerszintű problémák megoldási lehetőségeire. Doktori értekezés, Szeged, 2011. 64-73.o.

65 Ld. Osztovits András (szerk.): Európai fogyasztóvédelmi magánjog. HVG-ORAC, Budapest, 2006., 16. o.

32

­ normativista (eszerint a fogyasztóvédelem a fogyasztás érdekében keletkező jogviszonyokat szabályozó normák összessége),

­ protekcionista (ez elismeri, hogy a fogyasztó, mint gyengébb fél fokozott védelemre szorul)

­ és korrekciós (a fogyasztói magatartás racionalizálásán alapuló, az oktatásra és tájékoztatásra nagy hangsúlyt helyező) megközelítését.

Fazekas Judit pedig mintegy „anyagi jogi” és „eljárásjogi” (ez a jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza) részterületre osztja a fogyasztóvédelmi jogot.⁶⁶

Fentiek előrebocsátása is érzékelteti, hogy a fogyasztóvédelmi jog lényegével, illetve a szabályozás milyenségével kapcsolatos álláspontunkat nagyban befolyásolja, hogy miként gondolunk magára a fogyasztóra (racionális, tájékozatlan, kiszolgáltatott, stb.), illetve melyik fogyasztói elméletet tekintjük kiindulópontnak. Némi leegyszerűsítéssel ezért azt rögzíthetjük, hogy a fogyasztóvédelmi jog, „mint önálló, több jogágat érintő, interdiszciplináris jogterület definiálható, amely minimálisan a fogyasztás során és az annak érdekében keletkező jogviszonyokat szabályozó normákat foglalja magában.”⁶⁷

Jogi szempontból azzal (is) indokolható a fogyasztóvédelmi szabályozás szükségessége, hogy a szerződés jogilag az azt megkötő felek konszenzusának tekinthető. A hagyományos jogi dogmatika szerint tehát a szerződéseket szabályozó kötelmi jogban a felek mellérendeltsége és egyenrangúsága a jellemző – ha jól meggondoljuk, valódi, kényszertől és befolyásolástól mentes konszenzusról igazán csak közel azonos helyzetben lévő felek között beszélhetünk.

Ezt fejezi ki a szerződési szabadság alapelve is, melynek alapján „a vagyoni viszonyokban megjelenő polgári jogalanyt teljes és befolyásmentes jogosultság illeti meg annak eldöntésére, hogy kíván-e szerződést kötni, és amennyiben igen, akkor annak személyi, formai és tartalmi körét is jogosult legyen saját maga meghatározni.”⁶⁸ Azonban a szerződéses viszonyokban a valóságban gyakran előfordul, hogy a felek mellérendeltsége, egyenrangúsága nem érvényesül, hiszen általában a fogyasztóval szerződő professzionális fél javára információs, tudásbeli, kapacitásbeli, stb. aszimmetria áll fenn. Ezért a szerződő felek közötti erőegyensúly helyreállítása érdekében a szabályozás különböző eszközökkel belenyúl a felek közötti

66 Ld. Fazekas (1995) 75. o.

67 Fazekas Judit nyomán Fekete Orsolya meghatározása, ld. Fekete (2011) 63. o.

68 Serák István: A szerződéskötésre vonatkozó egyes jogi szabályok és megközelítések a privátautonómia mérlegén, 214. o. In: Iustum Aequum Salutare, 2009/3. 209–229. o.

33 jogviszonyba. Ezek az eszközök – melyek tulajdonképpen a fogyasztóvédelmi jog tárgyköreiként is értelmezhetők - Banyár József szerint többnyire a következők lehetnek:

 bizonyos magatartási követelmények előírása

 célzott, speciális tájékoztatási kötelezettség előírása

 egyes szerződési kitételek megtiltása.⁶⁹

Figyelemre méltó, hogy egyes szerzők a fogyasztóvédelem részterületit, illetve jogrendszerrel való kapcsolatát vizsgálva már az 1990-es években eljutnak a tulajdonképpeni pénzügyi fogyasztóvédelemig. Fazekas Judit például a fogyasztóvédelmi és a pénzügyi jog kapcsolatát elemezve rögzíti, hogy a pénzügyi szférában a fogyasztóvédelem a banki szolgáltatások igénybevétele kapcsán jelenik meg. Ennek kapcsán kiemeli, hogy a szerződési feltételek, üzletszabályzatok, valamint a bankok szerződéskötési gyakorlata mind a bankok erőfölényét tükrözik, különös tekintettel arra, hogy például az ügyfelek többsége eleve azért vesz fel hitelt, mert kiszolgáltatott helyzetben van. Sajátos nézőpont, miszerint a pénzügyi jog és a fogyasztóvédelem másik metszéspontja az adó- és illetékrendszer, mivel egyes adófajták közvetlenül megjelennek a fogyasztói árakban, így minden fogyasztót érintenek.⁷⁰

Mádl Ferenc más megközelítéssel, de arra jut, hogy „a fogyasztóvédelem speciális területe az új demokráciákban a banktevékenység és a szerződéses biztosítás, melyekkel kapcsolatban a törvényhozás speciális szabályokat alkotott a betétesek és a biztosítottak védelme érdekében.”⁷¹ Más helyütt ugyancsak felhívja a figyelmet a pénzügyi szektorban a fogyasztóvédelem szükségességére, amikor úgy véli, hogy a fogyasztóvédelem széles értelemben kiterjed olyan területekre is, mint az általános szerződési jog (ÁSZF, adhéziós szerződések), bankjog (betétesek védelme vagy a gazdasági verseny.⁷²

69 Banyár József: Piaci kudarc feloldása ügyfélbarát szabályozással – egy példa és lehetőség. 107. o. In: Vigvári András (szerk.): Pénzügyi ellenőrzés – egy funkció több szerepben. BME Pénzügyi és Számviteli Tanszék, Budapest, 2005. 107-119. o.

70 Ld. Fazekas (1995) 92. o.

71 Mádl Ferenc: Állam és gazdaság. Forradalom a jog útján a Közép-és Kelet-európai országokban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997. (Eredeti címe: State and Economy in transformation – Revolution by law int he Central and Eastern European Countries. Magyarra fordította: Burián László) 99. o.

72 Mádl (1997) 98. o.

34 2. A pénzügyi fogyasztóvédelem lehetséges elnevezéseire és tárgykörére vonatkozó nézetekről

„A pénzügyi fogyasztóvédelemben nincs honnan ellesni a legjobb gyakorlatot, mert mindenki most tanulja.”

(Balogh László)⁷³