Előzetes megjegyzések – nehézségek, módszertan, célkitűzés

A fogyasztóvédelem történetét magyar nyelven is sokan feldolgozták. A különböző szerzők által képviselt vélemények skálája meglehetősen széles: vannak, akik a kezdeteket az ókorig vezetik vissza,²⁹⁰ míg a skála másik végpontját alkotó nézetek szerint a fogyasztóvédelem a XX. század vívmánya.²⁹¹ A fogyasztóvédelem történeti gyökereivel kapcsolatos polémiák kapcsán ide kívánkozik Lábady Tamás megkapóan szép gondolata, miszerint „még ha többezer éves – ótestamentumi²⁹² – ősöket is keres, valójában csak a múlt század 60-as éveiben tűnt fel „szivárványként” az állami politika és a jog horizontján egy újfajta jogintézményi „fenomén”: az ún. fogyasztóvédelem.”²⁹³ Ezt a fogyasztóvédelem kezdeteit illetően tapasztalható nagy szóródást kétségtelenül befolyásolja az a körülmény, hogy mit

289 Mérő (2012) 129-166. o.

290 Az e körbe tartozó szerzők általában azzal érvelnek, hogy már a római jog is számos, fogyasztóvédelmi jellegű szabályt tartalmazott (így például részletesen szabályozta a kellékhibákért való felelősséget). Ezzel kapcsolatban ld. pl. Jakab Éva: Stipulationes aediliciae (A kellékhibákért való helytállás kialakulása és szabályai a római jogban) Acta Jur. et Pol. Tomus XLIV. Fasciculus 7., Szeged, 2003. 38-40. o., 46-47. o.

291 Ld. pl. Fazekas Judit: A fogyasztóvédelmi jog fejlődése. A civilisztika fejlődéstörténete. „Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért” Miskolc, 2003. 11. o.

292 A legtöbb forrás a fogyasztóvédelem története kapcsán a Szentírás alábbi részletére hivatkozik: „Ne legyetek igazságtalanok az ítélkezésben, a hosszmérték, a súlymérték és az űrmérték használatában. Legyen hiteles a mérleged, hiteles a súlyod, hiteles a mértéked, hiteles a vékád.” Lev 19,35-36.

293 Lábady Tamás gondolatát idézi: Hámori Antal: Bevezetés a fogyasztók etikai és jogi védelmébe, 6. o. In:

Hamar Farkas – Hámori Antal (szerk): A fogyasztók etikai és jogi védelme. BGF KVIK Közgazdasági Tanszéki Osztály, Budapest, 2015.

96 értünk egyáltalán fogyasztóvédelem alatt. A fogalom részletesebb vizsgálatával itt nem foglalkozom, csupán jelzem, hogy ezzel kapcsolatban osztom Fekete Orsolya álláspontját, miszerint a mai fogyasztóvédelmi szabályoknak kétségtelenül vannak történeti előzményei, ugyanakkor tény, hogy „szisztematikus fogyasztóvédelemről” csak a XX. századtól beszélhetünk.²⁹⁴ Az alábbiakban ezeket a fontosabb történeti előzményeket kísérelem meg röviden számba venni.

Míg a fogyasztóvédelem történetének meglehetősen szerteágazó magyar nyelvű irodalma van, addig mindez nem mondható el a pénzügyi fogyasztóvédelemnek nevezett területről, mely csupán az utóbbi fél évtizedben került igazán a közérdeklődés középpontjába hazánkban, de tudományos igényű, monografikus feldolgozására eddig ismereteim szerint nem került sor. A pénzügyi fogyasztóvédelem alapjainak kidolgozatlanságából az alábbi következmények adódnak a terület történeti előzményeinek vizsgálata során.

(1) A vizsgált terület szilárd alapjainak hiányából számos bizonytalanság fakad. Noha a pénzügyi fogyasztóvédelem főbb szabályozási tárgykörei viszonylag jól körülhatárolhatók (tájékoztatás, reklám; ügyfélkezelés; pénzügyi ügyletekre vonatkozó szerződések szabályai; jogérvényesítési lehetőségek, felügyelet),²⁹⁵ alapvető kérdés, hogy milyen szerepet tulajdonítsunk az intézményesültségnek.

Feltétlenül szükséges-e, hogy a pénzügyi ügyletek egyik oldalán egy professzionális, intézményesült szereplő álljon szemben egy szokásos üzleti, tevékenységi körén kívül eljáró személlyel (mai értelemben vett fogyasztóval), vagy például egy magánszemély pénzváltó vagy uzsorás és ügyfele közötti viszonyokat szabályozó rendelkezéseket is a vizsgálat körébe vonhatunk?²⁹⁶

(2) Részben a szilárd dogmatika hiányával is magyarázható, hogy a pénzügyi fogyasztóvédelem történetének áttekintése során gyakran inkább általános fogyasztóvédelmi szabályoknak tekinthető részeket is érintek, érzékeltetve a fogyasztóvédelem fejlődésének fontosabb tendenciáit. Mindazonáltal ezek közül is

294 Ld. Fekete (2011) 56. o.

295 Ld. részletesen: Veres Zoltán: Ügyfélvédelem a pénzügyi szektorban: Gondolatok a pénzügyi fogyasztóvédelem egyes alapkérdéseiről. Jogelméleti Szemle, 2013/4. 194-205. o.

296 Vértesy László szerint a finanszírozási ügyletek megjelenésének alapfeltétele a pénzélet egy bizonyos szinten való működése. Az értekezésében közölt ábrán látszik, hogy hazánkban a pénzintézetek száma 1842-ben 1 db, 1848-ban 37 db, 1894-ben 2112 db volt. Ld. Vértesy László: A pénzügyi intézmények finanszírozási tevékenységének jogi szabályozása Magyarországon. PhD értekezés. Budapest, 2008. 29. o.

97 elsődlegesen olyan szabályok kiemelésére törekedetem, melyeknek elvileg pénzügyi fogyasztóvédelmi szempontból is lehet relevanciája, így különösen az alábbi témák kerülnek bemutatásra:

- hibás teljesítés és következményei, mint a legkorábbi fogyasztóvédelmi jellegű intézmények egyike (már Hammurabi is szabályozta a hibás teljesítés következményeit, a talio elv alapján meglehetősen szigorúan, Kr.e. 1800 körül²⁹⁷);

- minőségvédelem és minőség-ellenőrzés: a biztonságos termék követelménye a pénzügyi termékekre is alkalmazható, ld. pl. a devizahitelek kapcsán szokás hibás termékről beszélni;²⁹⁸

- szerződésekre vonatkozó általános szabályok, különösen az általános szerződési feltételek (ÁSZF) kérdése, tekintettel arra, hogy ezek gyakran kerülnek alkalmazásra a pénzügyi szektor és az ügyfelek közötti szerződésekben.

Az általános fogyasztóvédelemben is kiemelkedő szerepet játszanak az alábbi kérdések, melyek a pénzügyi fogyasztóvédelem klasszikus szabályozási tárgykörébe is illeszkednek:

- tájékoztatásra és reklámra vonatkozó szabályok, illetve ehhez kapcsolódóan a fogyasztók megtévesztése, hiszen a pénzügyi szolgáltatók által adott tájékoztatás és az általuk folytatott reklám és marketingtevékenység sok esetben vet fel problémákat;

- jogérvényesítési lehetőségek/felügyelet: speciális pénzügyi fogyasztóvédelmi jogintézmények hiányában a pénzügyi szolgáltatók ügyfeleinek a hagyományos jogorvoslati fórumokon kell(ett) igényeiket érvényesíteniük.

(3) Azok az ügyletek, jogintézmények, melyekre a mai pénzügyi fogyasztóvédelmi szabályozás vonatkozik, sok esetben a kereskedelmi jogban nyertek szabályozást, ezért nem mellőzhető időnként a kereskedelmi jog (mint az általános magánjog mellett kifejlődő

297 Hammurabi részletesen szabályozta például a házépítőmester felelősségét (ld. törvényoszlop, 228-233.§). A szabályozás úgy rendelkezett, hogy amennyiben az építőmester házat épít, de azt nem jól készíti el, és a ház összeomlik és megöli tulajdonosát, az építőmestert halállal kell sújtani. Amennyiben az összeomlott ház a tulajdonos fiát öli meg, úgy az építőmester fiát kell halállal sújtani. Amennyiben az összedőlt ház javakat rombolt szét, az építőmester köteles kárpótlást fizetni mindazért, ami megrongálódott, és mivel a házat nem jól készítette el, és emiatt dőlt össze, köteles azt a saját költségén helyreállítani. Kmoskó Mihály: Hammurabi Törvényei.

Erdélyi Múzeum Egyesület Jog-és Társadalom-Tudományi Szakosztálya. Kolozsvár, Ajtai K. Albert Könyvnyomdája, 1911. 57. o

298 A devizahitel jogi alapkérdései: miért hibás a „hibás-termék” koncepció? (3. rész) Origo, 2013.11.10.

http://www.origo.hu/jog/lakossagi/20131107-a-devizahitel-jogi-alapkerdesei-miert-hibas-a-hibas-termek-koncepcio-3-resz.html (letöltve: 2016-06-28).

98 ius speciale) történetének felvillantása sem. A kereskedelmi jog kapcsán jegyzi meg Kuncz Ödön, hogy kialakulása „védekezés a meg nem értéssel szemben,”²⁹⁹ ugyanis a középkorban érvényesülő késő római és egyházi magánjog kereskedelem-ellenes volt (kamat-tilalom, uzsora-tan, felén túli sérelem, jogcím kifejezett megjelölésének követelménye, vételár maximalizálás, le nem olvasott pénz kifogása, stb.). Ezzel szemben a középkori iparosok és kereskedők „kiküzdötték” városaik autonómiáját és céhekbe tömörültek.³⁰⁰ A fentiek mellett összefüggés mutatható ki a banktörténet és a kereskedelem, a csere és a pénz története között is, hiszen a kereskedelem vezetett a pénz, mint általános csereszköz és ezzel összefüggésben a hitelélet kifejlődéséhez. ³⁰¹

A történeti előzmények bemutatása során alkalmazott módszerem kettős: a szakirodalmi források feldolgozása mellett a jogforrások elemzésére is hangsúlyt fektetek, megpróbálva azokból levezetni a pénzügyi fogyasztóvédelmi jogintézmények gyökereit, előzményeit.

E visszatekintésből is kitűnik, hogy az emberi, társadalmi viszonyok szabályozását megvalósítani igyekvő jog egyre terebélyesebbé és bonyolultabbá válásával a pénzügyi fogyasztóvédelem is mind komplexebbé válik, mely megkívánja a vonatkozó szabályanyag áttekinthető, logikus rendszerbe foglalását. A történeti előzmények és a fejlődés irányainak ismerete hozzásegíthet e rendszer alapvonalainak biztosabb kézzel történő megrajzolásához.

E célkitűzést szem előtt tartva nem egy részletekbe menő jogtörténeti kutatás eredményeinek bemutatására vállalkozom, hanem néhány mozaik összerendezésével a pénzügyi fogyasztóvédelem kialakulásának fontosabb mozzanatait kívánom bemutatni, elsősorban a magyar és kisebb részben az európai területekre koncentrálva.³⁰²