III. A fogyasztóvédelmi gondolat megjelenése és fejlődése a pénzügyi szektorban - Mozaikok a
4. Középkori minőségvédelem és a pénzélet főbb intézményei
Általánosnak tekinthető nézet szerint a középkori fogyasztói érdekvédelem meghatározó intézményei a céhek voltak:
„Ebben a korban a fogyasztói érdekvédelmet szerte Európában a céhek látták el, amelyek szigorú szabályokkal védték minőségre épülő piacaikat, vevőiket, ügyfeleiket. A vevők biztonságban érezhették magukat, mert a céhek nem engedték be vagy kizárták a szigorú követelmények teljesítésére képtelen tagjaikat, potenciális tagjaikat. A céhek valósították meg elsőként a vevők érdekeit szolgáló, egy életen át tartó tanulás eszméjét (….). A korábbi korszakban a mesterektől a tudás elsajátítása az elmélet és gyakorlat kényes egyensúlyát követelte meg.”319
316 Cod. 4. 32. 10, hivatkozza: Szuromi Szabolcs Anzelm: A kamat megítélése a kánonjogi forrásokban és irodalomban a 13. századig. Magyar Sion, 2013/2. 177-194. o.
317 Lajer amellett érvel, hogy az intézmény „a fogyasztóvédelmet a magyar jognál ma még magasabb szinten biztosítóuniós jogrendtől is távol áll.” Ld. Lajer Zsolt: A feltűnő értékaránytalanság tilalmáról, 107. o. Magyar Jog, 1999/2. 103-109. o.
318 Tóth Lajos (2000) 27. o.
319 Hoffmann Istvánné: A fogyasztói érdekvédelem fejlődéstörténete. Fogyasztóvédelmi Szemle, 2004. márciusi szám. Elérhető:
http://www.fvszemle.hu/archivum/2004_marciusi_szam/historia/a_fogyasztoi_erdekvedelem_fejlodestortenete / (letöltve: 2015-08-13).
103 Ehhez hasonlóan a Fogyasztóvédelmi Szemle cikke szerint a céhszabályzatokban „minőség- és fogyasztóvédelmi szándékok is fellelhetők.” Példaként a pozsonyi pékek 1376-ban kelt szabályzatára hivatkozik, mely szerint a hét maguk közül kiválasztott mester és egy városi küldött polgár vigyázott arra, hogy jól és rendes mértékkel süssenek. Ha a sütemény kisebb volt a megszabottnál, akkor a vizsgáló mesterek azt lefoglalták és átadták a kórházakban levő szegényeknek.320
Kuncz Ödön a céhek szerepe kapcsán hangsúlyozza, hogy a városi statútumok321 és a céhek bíróságai (consules mercatorum) teremtették meg a kereskedelmi jog szellemét és legfőbb intézményeit (kereskedelmi társaság, bizomány, váltó, hitel és fizetési ügyletek, biztosítás, stb.), melyek aztán szárnyat adtak a gazdasági élet szabad kibontakozásának. Emellett a céhek építették ki az iparrendészetet és torolták meg a tisztességtelen versenyt.322
Az általam tanulmányozott céhszabályzatok alapján323 azonban a céhek szerepét a fent írtakhoz képest szükségesnek tartom árnyalni. A céhszabályzatok, ha egyáltalán valóban tartalmaznak minőségi követelményeket, azok a rendelkezések egészéhez képest minimális terjedelműek. Így például a brassói íjgyártók 1505-ben kelt szabályzatának 15 pontjából kettő tartalmaz minőségvédelmi rendelkezéseket,324 az erdélyi lentakácsok és kéktakácsok 1564-es regulájának 15 pontjából egy.
Ezek alapján a céheket nézetem szerint elsődlegesen nem annyira a fogyasztói érdekek védelme, mint inkább a céhtagok (de azok közül is inkább a rangidős mesterek) pozícióinak megőrzése, a céhen kívüliek piacra jutásának megnehezítése motiválta. Ezt a megközelítést támasztja alá a Révai Nagy Lexikona is, amely elismeri a céhek jelentőségét a középkori ipar fejlődése szempontjából, azonban rámutat, hogy „a céhek zárt testületi rendszerét és hatalmát (…) sok helyütt jogtalan előnyök szerzésére használták fel, majd a (…) belépési kényszert és a tilalmi jogot önző célokra használták fel s a mesterek, legények és inasok képeztetését elhanyagolták.” Dóka Klára a céhes ipar jellemzőit az alábbiak szerint határozza meg:
- rugalmasság hiánya
320 Nemes hagyományok, Fogyasztóvédelmi Szemle elektronikus szaklap, 2005. júniusi szám. Elérhető:
http://www.fvszemle.hu/archivum/2010_szept/historia/nemes_hagyomanyok/ (letöltve: 2016-06-18).
321 A városi bíróságok joggyakorlatába enged bepillantást Kállay István: Városi bíráskodás Magyarországon 1686-1848. Osiris Kiadó, Budapest, 1996.
322 Kuncz (1938) 2. o.
323 Kovách Géza és Binder Pál munkája 33 db, 1376 és 1818 között kiadott erdélyi céhszabályzatot tartalmaz.
Ld. Kovách Géza és Binder Pál: A céhes élet Erdélyben. Bukarest, 1981.
324 „Tizenharmadszor: A céhmester vizsgálja meg a művet, hogy jól dolgozzanak; kinek keze alól nem kerül ki tisztességes munka, kobozzák el. Tizennegyedszer: Aki mesterművét nem készíti el tisztességesen, két forint bírsággal sújtsák.”
104 - elzárkózás az újítások elől
- lassú alkalmazkodás a piaci viszonyokhoz.325
4.2. Pénzügyekre vonatkozó szabályok
Ami a kifejezetten pénzügyi természetű rendelkezéseket illeti, e körben a keresztény tanítás hatása alatt álló középkori szabályozás egyik kulcskérdése az uzsora és a kamat problematikája.326 A középkorra jellemző felfogást szemléletesen érzékelteti Tóth Lajos, amikor úgy fogalmaz, hogy nem azt ítélik el, aki kölcsönt vesz fel, nem is azt, aki nem fizeti vissza, hanem aki a kölcsönadott pénz tekintetében vállalja a nemfizetés kockázatát és cserébe kamatot kér.327
Az uzsorára vonatkozó magyar törvényhozás egyik korai példája az 1492. évi LXV.
törvénycikk miképen kell a zálogos fekvő jószágokat mások kezéből visszaszerezni? és az uzsorások büntetése. E törvénycikk úgy tűnik, speciális értelemben használja az uzsorás kifejezést: azokat a zálogbirtokosokat érti alatta, akik a zálogtárgy kiváltását akadályozzák.328 A törvény szigorúan bünteti az ilyen uzsorásokat: a zálogtárgyat fizetés nélkül vissza kell adniuk, emellett „az uzsorást az ellenfél részére akkora pénzösszegben kell kötelezni és elmarasztalni, a mekkoráért azok a jószágok neki le voltak kötve.”329
A korszak hazai pénzéletéről összefoglaló jelleggel megállapítható, hogy a kölcsönügyletek csak a XIV. századtól kezdtek gyakoribbá válni, ekkor is főként az uralkodók vették azokat
325 Dóka Klára: A pest-budai céhes ipar válsága (1840-1872). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. 19. o.
326 Az uzsora fogalmával kapcsolatban Frivaldszky János rámutat, hogy a korabeli természetjogi gondolkodók az uzsora alatt nem csak azt a jelenséget értették, amelyet mi manapság értünk ezalatt, hanem „e jelenséget tágan értelmezve a kölcsönös igazságosság, a dolgok egyenértékűsége elleni igazságtalanságnak, a pénzkölcsön-jogviszony deformációjának, sőt, bűnnek is tekintették.” Ld. Frivaldszky János: Tanulmányok a jog erkölcsi alapjairól. Emberi méltóság, szabad vasárnap, uzsora, pénzügyi világválság. Pázmány Press, Budapest, 2015.
94. o. Ezen kívül azt is szükséges hangsúlyozni, hogy az uzsora szűk értelemben más szorult helyzetének kihasználást jelenti kölcsön vagy adásvétel esetében, tágabb értelemben (a XX. század elejének bírói gyakorlata szerint) uzsora mindennemű jogtalan vagyoni előny kikötése, ennek megfelelően beszélhetünk áruuzsoráról, munkabéruzsoráról, stb. Ld. Révai Nagy Lexikona, XVIII. kötet. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1925. 664. o.
327 Tóth Lajos (2000) 26. o.
328 „Mivel megszokott történni, hogy némelyek, szükségtől kényszeritve, fekvő jószágaikat és birtokaikat zálogul kötik le, és noha azokat időközben, egyéb javaiknak eladásával is, kiakarnák váltani és erre készpénzük is volna, mégis azok, a kiknek részére lekötötték, megfeledkezvén üdvökről és becsületükről, nem akarják visszabocsátani, hanem ennek a dolognak az eldöntését a nyolczados törvényszékre utasitják, hogy tudniillik ekközben azok jövedelmét húzhassák, minélfogva az ilyen birtokok és fekvő jószágok azoktól, szegényektől és örököseiktől minden időkre idegen kézre jutnak s ennek következtében egyenesen arra szánt pénzüket vagy elkölteni kénytelenek vagy elveszitik.” 1492. évi LXV. tc. Preambuluma
329 1492. évi LXV. tc. 1-2.§.
105 igénybe. A gyakori pénzrontás, a monetáris politika hiánya ugyanis nem kedvezett a pénzügyek fejlődésének. Jelentősebb változás a XV. században figyelhető meg, a széleskörű kapcsolatrendszerrel (Fuggerek, Mediciek) rendelkező Thurzó család fokozottabb megjelenésével hazánkban is elterjedtek a virágzó olasz bankélet egyes intézményei (betét, kamatos kölcsön, váltó).330