Édes Uram B á t y á m !
Éljen &' L e n g é s é g , édes U r a m Bátyám. Az derék egy szó.
Legalább Vitkovics és én mingyárt első hallásra belé szerelmese
dénk. D e éljenek a' H o m e r i lélekben t á m a d t Ódák is. Ezen ösvé
n y e n is ragyogó pályát jövendölök Uram B á t y á m n a k . Hogy mint
24 4046. Szemere Pál. 822.
fogattatandanak ? A' mi felette-hajlékony Publicumunkról minden jót várhatni. Maga U r a m B á t y á m m é l t ó z t a t o t t észrevenni, hogy a'
r é n y szóval m á r Vay Á b r a h á m és Sebes G á b o r Urak is élnek.
:S mit m o n d U r a m Bátyám, ha azt jelentem, hogy a' mi derék Administratorunk a' m a i napon elmondott beszédében a' s z e r é n y szóval élt ? Mit m o n d a n a Batsányi ? azt az ide zárt munkából látni fogja Kedves U r a m Bátyám. B. ugyan omnibus dormit. Kivánjunk neki nyugodalmas jó éjtszakát. E g y é b e r á n t is szüksége vagyon az illy k í v á n s á g r a ; m e r t az irigység üzi az álmot.
Az Édes Gergely és Sebestyén Sonettjei u t á n én Bártfaynak 2 Sonettjét m u t a t o m - b e .
:S h á t Dlugovszkim felől mit méltóztatik ítélni U r a m Bátyám >
E M L É K E Z E T É S E M L É K E Z T E T É S . Ha majd az est' szelíd homályain Elöntve rád mosolyg a' hold sugara, 'S a' csendes, lágy sóhajtozás szavára E g y hang felel szívednek húrjain, Gyanítsd hogy az barátod' csókjain Lelkedbe szállt, midőn mellyére zára,
:S bár elborít a' messzelét határa, Híven Msér az élet habjain.
'S míg Phoebusz rakja lauruszát fejedre, Kebledbe gyúlasztván a' szent világot, .Repkényt kötök számodra 's kék virágot Ő halhatatlan fényt hoz életedre ; Én, én örömregve hirdetem : Hogy értted lángol tiszta érzetem.
B A R Á T O M H O Z .
Mi szép az élet! 'S oh melly isteni, Midőn arany reményit osztogatja, 'S ha nem derül is titkos arczulatja, Nem szűnhetem csudálva sejteni.
Örülj : Neked van mit remélleni.
'S hogy napjaidra fény jövend, mutatja A ' serkenő tavasznak áldozatja,
Melly díszeit rád készül hinteni.
4047. Gr. Dessewffy József. 1822. 25 S m i t n y ú j t s a k én e' n a p n a k ü n n e p é v e l ?
I t t m i n d e n a' m i t n é k e d a d h a t o k : K é t rózsaszál, 's e' g y ö n g e h a n g z a t o k . N e m . F o g d e r ő t l e n l a n t o m énekével, O r ö m k ö n y ű m 's b a r á t i szívemet, A ' m e l l y t i é d , m í g h a n t o m e l t e m e t .
Én a múlt Oetoberben vetőim és boronálóim mellett által
fázván, előszer epe, majd csúz 's végre tolvajhideglelésbe estem 's esak e' napokban j ö t t e m bé Pestre.
A' szőlők felől tehát n e m szükség többé a' tudósítás. Előre-gondolám, m e r t én ugyan az elromlott szőlő feljavítását gazdaságos
nak n e m t a r t o m .
Reptibe írám e' sorokat, most hallván meg Szentes Lajostól, hogy Patakra alkalom van. Éljen szerencsésen édes U r a m B á t y á m ; s szeressen. Én tisztelni soha meg n e m szűnhetek.
28-va J a n . 822.
[Eredetije a Szemeretár VIII. kötetében.]
4 0 4 7 .
Gr. Dessewffy József — Kazinczynak.
Kassa, J a n u á r S í i k é n 1822.
Édes Lelkem B a r á t o m !
Baj, mikor a' m a g a m baján kell levelemet kezdenem. Beteg lábom kőbe ütközött, kicsinységnek t a r t a m , járék fel 's alá — a' mozgás ártott, az ütésből sebetske l ő n ; most ágyban kell lan
kadnom, veszteg feküdnöm, párnák közzűl diktálom ezeket. Eperjesre nem mehettem.
Tegnap m e n e hozzád egy levelem. Nincs helyén sem egésségem, sem erszényem. Egy nehezen oszló huruttal küszködik mind fele
ségem, mind én. — Minden vigasztalásunk gyermekeink' frissesége.
Bár érdemelhetné Auréliusz vonszódásodat. A' kis Virgínia pirulva bámul, midőn nagyságolod. Szégyen 's gyönyör nyeldekelve olvasta leveledet, és leányodét. Ha sok nyomorúságok, mellyek végokhoz.
26 4047. Gr. Dessewffy József. 1822.
n e m a k a r n a k közelíteni, n e m tompították volna el szívem' meg eszem' izgatóságát és terpeszkedését, a' leg-bájlóbb érzeményekkel el-hintett leveledre hasonlóval igyekeznénk felelni; de én egy meg
ereszkedett húrhoz h a s o n l í t o k ; fel fog-é az még egyszer húzód
h a t n i ? nem t u d o m — pedig azt véltem fiatal koromban, hogy
•elpattannak elébb lelkem' húrjai, hogysem idejek lessz megeresz
kedni. Ne kívánj hát gondolatokat, érzeményeket és s z ó k a t ; h a n e m vedd jó néven, m á r rég ólta t a r t ó z t a t o t t bátorságom' kifakadását;
rövideden: küld ide Zsenit, hadd lakjék barátnéja mellett, Fele
ségem' ügyelése alatt, töltse itt velünk a' telet. Három fiú van ugyan a háznál, de nagy vigyázat alatt állanak, s apjok veled n e m per
lekedik. — Ez a helyheztetés mind lyányodat, mind Virgíniát nagyon fogja boldogítani, minket szint-úgy. Velünk teszel jót, n e m mi veled, é s Zseni csak azt fogja itt' tapasztalni, hogy barátnéja mellé, és
szüléinek barátjaihoz jött.
Későn, mint Plató, fogott a' lanthoz Kövi. A' Gorpus J u r i s cor-pus — a' corcor-pus ugyan vastag, de száradni kell azon léleknek, mely azt véknyabb, de n e m tellyesebb Testé törekedett változtatni. Kövi és Márton még eddig mindég csak a' pénz' kedvéért í r t a k ; innen lebeg oly' kevés filozófiai és Eszthetikai lélek írásaik felett. Van egy közép út, melyen a' legtüskés'b, legborzas'b tudományhoz lehessen jutni szép napfény alatt, a' világosság' segedelmével; ki-kerülvén mind e z t : »brevis esse laboro, obscurus fio«, mind pedig a z t : »ten-dentem levia nervi deficiunt animique, professus grandia turget, serpit h u m i nimium tutus, timidusque procellae«. — A' törvényekről írt Montesquieu, a' törvényhozásról Fiiangieri; Schlöttzer, S c h w a r t n e r oskolai könyveket írtak, és még is fáradság 's u n a l o m nélkül olvas
hatók, írjon Kövi Magyarul, ne örüljön Kelemennel, Grúszszal, özmolenicscsel [!] a' Pesti, Debreczeni és Pataki Diákok' t a p s a i n ; h a n e m keresse, úgy mint Pethe, a' jövő kor' helybe-hagyását, 's mindjárt tapasztalni fogja pennáját a klaszsziczitáshoz közelíteni, mihelyt igyekezni fog honni nyelven a többségtől, : mind a' tanultaktól, mind a' tanúlóktól fejtörés nélkül értettetni. Kínozza, n e m bánom, az írót a' mély gondolat, míg megfoghatóvá teszi, de .ne terhelje, kivált a' tanuló olvasót. —
Mikor olvasandjuk m á r egyszer az Erdélyi Leveleket? hol vannak, hol utaznak még mindég ? Tovább vonúlt-é Erdély a' Magyar hazától, vagy megszakasztotta a' fenyegető háború a' két testvér .haza köz't a' közösülést? Én jól tenném, ha minden soromat
4047. Január 31ikén. 1822. 27 9 esztendőre börtönözném, de neked nincs szükséged ezekre a' messzibb terjed't halasztásokra.
Ált'olvastam a' külföldi Szín-Játék Il-ik Darabját-is. Megvoltam nagyobb részint elégedve Döbrenteivel; de megtetszik rajta még is, hogy nagyobb gondja volt a' stílusra mint m a g á n a k Molliernek [!], és hogy n é m e t mértékkel forgolódott olykor a' leg-francziásabb Franczia körül. Egy régi kérdést eleveníte-fel, a' karakterek' erkölcsiségéről a' szín-játékokban, és ezt e' kérdést, mely m á r rég' el-van végezve, nagyon féloldalasan fejtegeti; ezt e' rigorizmuszt nem lehet eltűrni, igen sok okoknál fogva! Csak az egész vezessen erkölcsiségre a' színjátékokban; m e r t külömben sok esetben megfosztjuk a' Szerzőt azon tehetségtől «quae quandoque per opposita vei ad minus a se invicem valde differentia potest t o t u m perfecte p o n e r e « ; de igen hoszszas lenne ezen értekezésbe bocsátkoznom. Nagyon velejére és gyökerére kéne nyomulni a' d r a m m a i művészségnek. Azt kell ajállani a' nézőnek és olvasónak, hogy eleitől végig nézze vagy olvassa a' színjátékot, és akkor áll osztán e princzipiom: »erkölcsiségre vezessen minden szín-játék». A' ki m á s k é p p ' akarja megeggyeztetni e' tárgyban az eszthetikát a' morállal, gyakran lehetetlenséget kíván, és azt gyaníttatja: hogy mind az eggyik, m i n d a' másik' princzi-piomairól és eszközeiről csak félig meddig gondolkodott. Az Aga-thokalon czélja ugyan mind az eszthetikának, mind a' morálnak, de a' m o r á l ezt parancsolva rendeli, az eszközöket csak javasolván,
1s n e m gondolván az akadályokkal, az eszthetika ellenben t e t t b e mutatja az említett fő czélyra arányzó részeletek' külömbözéseit, vagy ellenzéseit, vagy az akadállyokat, és ezen külön külön, vagy olykor ellenkező részeletek' segítsége mellett t e r e m t tökéletes egészszet, melyben a' Fő személy k a r a k t e r é n e k egész valósága, vagy erköltsi-sége, amazoknál fogva, vagy azok által, olykor vagy jobban kifej
lődik, vagy még ditsőségesebb, és így hatóbb győzésre vergődik.
Ha ezeket az ideákat valaki jól felfogja: azonnal képes lessz magának m e g m a g y a r á z h a t n i , miként t ö r t é n i k : hogy a' művészség' é r e t t e b b koraiban (meliyekben a' képzelő tehetség inkább vezeti és regulázza az e m b e r e k ' szíveit, m i n t a' szívek a képző tehetségét) jobban tudják festeni az emberek a' virtust, mint k ö v e t n i ? inkább esik t. i. csupán a' képzelődés birtokába az Agathokalon, a' művész
ség' mesterséges tárgyává válván. A' képzelődés gerjesztgeti ugyan a' szívet a' virtusra, de akkor, mikor egyszer'smind ezer szükség felett valóknak alkotója, ezekkel is ostromolja a' szivek' vágyásait
2b 4047. Gr. Dessewffy József. 1822.
— a' müvészség tehát, és a' morál n e m erősít eü akkor a' lelkeket eléggé tartósan a' virtus akadállyai ellen, annak fonadékai, ennek pedig javaslásai és parancsolati n e m vehetnek erőt az egyszersmind a' képzelés tehetségétől felgerjesztett szívek rendetlen, 's önnönös buzgásain, és ilykoron lehet azt olvasni 's l á t n i : hogy tudják ugyan az Athenabéliek, mi a' jó szép, de hogy azt csak a' Spártaiak követik. Azonban, még azon korokban is hasznosabb a' müvészség a' morálnál, mivel ez hidegséggel csatázik a' csúf indulatok ellen, amaz pedig a' képzelést képzéssel és az érzelmet érzelemmel igyek
szik zabolázni, a' mit ha véghez viszen némely különfogott szemé
lyekben, m á r akkor ezekben az erény valóban erény és az e m b e r valóban ember, m e r t elméjének és szivének minden kifejtődése mellett is az ideáli Agathokalonnak él, és minél kevésbé látja azt m a g a körül, annál inkább emelkedik feléje, a' nélkül ugyan, hogy gyarlósága v a l a h a el-érhesse, azonban közelebb jár az angyalokhoz, és így remélheti, hogy azok könnyebben és jobban is megőrzik gyarlóságát.
Vale.
Elég ez egy szegény ágyban fekvő beteg embertől.
Auróránk még fel n e m pirkad't rám, várom, elküldöm, mihelyt ált-futottam.
Festetics' halálára írt' versezetemet a' cenzor kegyetlenül meg
herélte, érthetetlenné tevé, a' legjobb sorokat kitörlötle, a' mit a' szabadságtalan Bétsben épen hagyának, azt Pesten, a' szabad Magyar haza' fő városában, megcsonkította. Egy levelet í r t a m Thaisznak a' c e n z ú r á r ó l ; de hiszem, ezt is eltiltják. Hogy tehetne engem szabad lelkem íróvá egy a' cenzúra alatt nyögő hazában ? Pennát fogni restellek, és ha veled való levelezésem olykor n e m adná kezembe, eddig minden dolgozástól elszoktam v o l n a ; még azon levélnek sem adtak eddig helyet a' Tud. Gyűjteményben, mellyet Döbrenteivel eggyütt a' ki-adandó Biográfiákról készítettünk. Kárhoztatják a' Magyar Grófokat, hogy n e m foglalatoskodnak a' literatúrával — ha azután eggyik vagy m á s i k irogat valami férjfiasabbat, azzal hálálják bátorságát, hogy dolgozását m é l t a t l a n n a k tartják a' k i n y o m a t á s r a :
— ez vagy irigység, vagy k i m o n d h a t a t l a n gőg, vagy alacsonyság.
írjon csak valaki lelketlenségeket, bezzeg kap rajtok a' cenzor, meg
hagyja, ö r ü l ; a' haszontalan vagy mételyes gyom a' legszebb virág az ő szemében — ezt a k a r n á elhatalmaztatni ezen annyi megalá
zásukra szán't földön. Gróf Majláth' czímere p. o. minő hideg utánozás,
4047. Január 3likén. 1822. 21)
minő gyom, minő érdemetlen hízelgés, minő eszthetikátlan darab.
A' jónak, a' férjfiasnak csak mintegy bécsúszva szabad megjelenni.
Csudálkozom: hogy Vay csendét és zaját bevették. — Most k a p o m éppen az Aurórát. — Mihelyt valamely országban akár egy ember a k á r egy társaság vezetni akarja és igazgatni az elmék' kifejtődését, vége van mindennek. Minden fejnek, minden szívnek a' maga t e r mészete és módja szerint kell ki-fejlődni — az eggyüvé gyűlt kifej
lődéseknek tisztje osztán a' nemzeti Literatúra' béliyegzése. »I1 faut saisir l'opinion generálé et non la travailler.* E' lenne az igazi regula, mind a' politikában, mind a' L i t e r a t ú r á b a n ; de nálunk min
den egymást üldöző felekezetekre v a n osztva. Nyomorult H a z a ! soha se fogod te így érni kifejtődésed fényét, üldözd csak a' jó fejeket és jó szíveket, majd m e g l á t d : hová viszen a' gőg, vagy az irigység, vagy az alacsonyság, a' középszerűségnek ezen minden jót, nagyot, szépet, vagy akadályoztató, vagy megrontó magzattya, de a' Haza n e m tehet arról — tehet, m e r t tűri, — ha lenne nemzeti büszkesége, n e m tűrné a' gőgöt, többre becsülne egy okos e m b e r t egy keresztesnél, vagy kulcsosnál — érzené, hogy a' lélek' lánczai sullyosabbak a' testieknél — minden egyes elnyomattatást közön
ségesnek t a r t a n a ; a' politikát az okos, hidegvérű, á l h a t a t o s energiába helyheztetné, a' külömbféleségek eránt a' gondolkodásban, érzésben, tudományosságban, művészségben, türedelemmel viseltetnék, és csak a' Haza szeretete szerint m é r n é az e m b e r e k e t ; n e m r o h a n n a külső cziczomák, piperék és csillogások u t á n ; n e m tömjénezné a' h a t a l o m ' balgatagságait: n e m vonítana vállat a' hazafiúságok miatt üldöz
tettek' sanyarúságai felett; n e m engedné nyomatni Kazinczit érde
metlen terhei alatt ; — felfogná annak ügyét, a' ki hazáját annyira dicsőítette, és a' kinek sírja felett pirulva fog könnyeket hullatni.
Ily' bal sorssal küszködének mindenütt a' jeles'b Férjfiak, — igen is : de egyebütt n e m fenyegette a' szomszéd a' nemzetet eltörléssel;
•— rajtunk semmi sem fog; — nem annyira lassan, mint csupán sántikálva lépdegélünk. Nagyjaink többnyire elfajultak — kitsinyeink irigykednek; a' közép rend szembe tűnő rész vétel nélkül viseltetik a' hazafiúi törekedések eránt; a' kik pénzzel bővölkednek, n e m gon
dolnak egyebet, h a n e m hogy azzal még j o b b a n megteljenek; kiknek nincs, n e m találhatnak pénzetlen társaiknál segedelmet, a gazdagab
bak ajtajaikon pedig híjjában kopognak; — bú, töprönködés jegyzi napjaikat, gátoltatik kifejtődések. Ki tagadhatja e' nagyobb szabású vonások', v a l ó s á g á t ? Egy szabad nemzet sincs Európában, kit
lágy-30 4047. Gr. Dessewffy József. 1822.
melegebb köz lélek élesztene. Nagy szerencsétlenség az ránk nézve, hogy művészségi indulásunk azon korszakaszba esett, midőn m á r erköltseink alkalmasint megvesztegetődtek. Egyebütt a' korcsosodás következése vagy pedig kísérője volt a' művészségnek, nálunk a' müvészség követi a' m á r jóformán előre haladott el-allyasodást.
A' mit Losonczi és Önkényi Vay Jósefre magyarul verseltek, az, egynehány igazítások mellett, méltó kedvességet t a l á l h a t n a a' hazában. Nincs szép tűz' híjjával Vay Ábris csendje is. Kis v e r s e -zetemben Á vers e's csók, eggyik lábomat eggyik ujatskájától meg
fosztották; — n e m szerencsések lábaim, most itthon m á r csak azon-is örülnék, h a sántikálhatnék. — Itt vala Zsidód, látott. — Dávidot ajállottam Klobusitzkinénak, de m á r v a n n a k tisztjei — Albert sógorom pedig, n e m t u d o m kitől, roszszúl van tudósítva Dávidról. S a m u b á t y á m m a l is fogok, mihelyest meglátogat, beszél-leni. — Dávid ír nékem, m e g h a t o t t a szivemet, de mit t e g y e k ? szívesen segítenék rajta, de n e m lehet, h a n e m h a csupa ajánlások által. ímé ismét eggyik kedvetlensége a' köz n y o m o r ú s á g n a k !
Még többet írhatnék bajaimról, ha alvásig a k a r n á l a k unatkoz-tatni, engem pedig az édes álom n e m hívogatna. J o b b a n szeretsz, hogy sem ellenzenéd vigasztalóm' karjai között való elszendere-désem'. hív J ó s k á d mpr.
A ' dicső N é m e t nő M a g y a r - O r s z á g b a n . * Kassán, 1882-ben.
M i d ő n sok i t t k ö z t ü n k s z ü l e t e t t Szépségek Ő s i n k v i t é z N y e l v é t felejtve cserélik,
'S N é m e t ü l a z t d ö r g i k : h o g y én, M a g y a r , b é g e k , ' S e' szívetlen g ő g n e k g y a l á z a t j á t élik, T e , szomszéd n e m z e t ű . f o g a d o t t földeden
B ü s z k e v a g y v o l t E é r j e d ' szerencsés h o n n y á r a , H a t h a t ó s n y e l v ü n k e t h í v á n g y e n g é d e d e n
B í b o r o s a j ' k a i d édes n y í l á s á r a .
S z á l v a hozzád, símül s z ó z a t i n k ' h a n g z a t j a , N y e l v e d e n nő, szépül a' h a n g ' m é l t ó s á g a , M i d ő n azzal l e l k e d l e l k ü n k ' b u z z o g t a t j a ,
M i n d e n , a' m i t b e n n ü n k ébreszt, t i s z t a , d r á g a .
* Nevét csupán szemérmetessége miatt halgatom el, mert ő Plutarkal tart, ki a' derék aszszonyok' nevét nem akarta köz nyelvre bocsáttatni. Kímélleni kell a' szégyelló'séget, külömbenis ritka madár. — Gr. Dessewffy J. jegyzete.
4047. Január 31ikén. 1822.
Unom a' csicsergő K a n á r i madárnak Sípotskáknál tanul't kalitkás énekét, Mezős pacsirtáim, a' midőn rám várnak,
Hogy csirricsireljék körültem az ekét.
Szád fülünk' bájolja ; bölcsebben cseréltél, Mint a' szomszéd hangnak rohanó csatskáink, Boldogabb fülektől jobb tanátsot kértél,
Mint adhattak volna Magyar majmocskáink.
A ' Francziák' aj'kát, fülét az Olasznak
K é r d e z d : hogy kellőbb-é a' szomszéd' dörgése ? Mint szép mértékére a' ditső Hellásznak
Szálló, pompás nyelvünk' ható zendülése.
^>
Mint a' festő napfény' rezgő ragyogása, A ' setét bokorból kicsal friss virágot, TJgy a' lelkes szemek' kedvező látása
A ' szív', s ész' ködében szül világosságot.
T i hát barna vagy kék szép Magyar szemfények, A ' Magyar ész-pállyát kedvel tekincsétek.
'S hogy emelkedjenek a' kis növevények, Hajtó virányinkra sugártok' öntsétek.
Mi volt Berlin hangja, mikor L A J O S ' nyelve Meszszünnen, Párizsból, azt lenyomorgatta ?!
Es minden Burkus szív érzé mély bú-telve A ' nagy szégyent, a' nagy K i r á l y n a k alatta.
Boldogabbak v a g y u n k ; — a' Jövőre-verő
Szíves EEBJENGZ tudja: hogy Láng-nemzetünknek Béllyege a' hívség, a' dísz, és az erő,
E s azért barátja szív-ható nyelvünknek.
Lenne-é Sillerje, lenne-é Gőthéje
A z elmék' mezején feltetsző Németnek ? A ' külföld' fénnyiért ha setétűl't éje
Soha nem nyílt' volna honni derűletnek.
Ott' is csügged't fővel a' haza' Múzsája Könnyezve tünőde vad elhagyatásán.
Míglen nem lebegett a' nők' rózsa-szája A ' nemzeti lélek fercsegő forrásán.
82 4047. Gr. Dessewffy József. 1822.
E ' lélek szint' ollyan Gyéniosz, m i n t a' szép Tegzes, n y i l a s , s z á r n y a s , h ó d í t ó I s t e n s é g , K i b á r kicsiny, erős szíveket öszszetép,
K i vív, 's k i t n e m győz-meg a' n a g y o b b ellenség.
Ő, a' f á k l y á s Á m o r ' k o m o l y a b b t e s t v é r e ,
S z i n t ú g y t e r e m t , bájol, és t ü z e t s z i n t ' ú g y h á n y M i n d e n n a g y n a k , szépnek r e j t e t t bölcsőjére :
Csak h o g y g y ú j t , 's n e m emészt, a' t ő l e folyt g y ú l v á n y . A n n a k is, ennek is s u g á r i t é g e d e t
V i l á g l ó k e g g y e l ú g y felém t ű n t e t é n e k , H o g y a' sajnos b ú n a k f á t y o l á v a l f e d e t t
L a n t o m r a v i s z s z a t é r t a' távozó é n e k . Szög h a j a d ' f ü r t j e i t l á n g - k e b l e d h a v á v a l A z i d ő ' s z é l - r e p t e m a j d elfuvogatja, D e a z t n e m , — b o g y h o n n i érzés' p é l d á j á v a l
T ü n d ö k l e s z l y á n y ' i n k n a k , T e , C z e l t á k ' f a j z a t j a ! P i r í t v a i g a z í t s d , e l h a j l o t t érzését
A ' t ö r p ü l v e t o m p u l t h í g M a g y a r H ö l g y e k n e k , ' S t a n í t s d é r d e m l e n i ápoló végzését
A z ő k e t t a k a r ó h o n n i t ö r v é n y e k n e k . ' S a' lelki penészben gőgös P é r j ' f j u c s k á k a t ,
H o n n i d í s z - é r z e t r e k i k n e m e m e l k e d n e k , M i n t m o h - l e p t e t a p l ó s , r e d v e s , cserjés f á k a t ,
( H a t e t ő n á ' l n a k is) m u t a s d ép szemednek.
M i v e l p e d i g N e m e d és k i - m í v e l t s é g e d A z ízlés' m é r t é k é t é r z e t i d b e fűzte,
' S csak a' Szép és a' N a g y i l l e t h e t - m e g téged', ' S a' v e r s e t eldobod, h a m e s t e r n e m t ű z t e . T ű r d k i s t o l l a m ' r e p t e t , 's b á r elmém' s u g á r i t
T é l t ú l öszsze-viszsza, ú g y , m i n t Homályházi * N e m szórom, — ne vess m e g ; a' felhők' h a t á r i t
H a d d r á z z a E g e n t ú l a' r o p p a n t Egrázi.
* Kotzebue Brillen-Insel nevezetű kis Víg-játékában a' két nagy Német költőt, Mistifaxot t. i. és Karfunkelt verselteti. Az utánnozás' felséges lelke oda vivé nálunk a' dolgot, hogy már mi se szűkölködünk egészen ily1 költői remek elmék nélkül. Miért ne tisztelhetnők-meg hát mi is Mistifaxainkat a' Homály-házi, Carbunculusainkat pedig az Egrázi dicső nevezettel ? »Vos exemplaria tanta, noctuma versate maim, versate diuma* ! — Gr. Dessewffy J. jegyzete.
4048. Igaz Sámuel. 1822. 33 Berzeviczy Gergely, klavicordiomát verve, legördüle székjéró'l,
*s meghala, hevenyében ezen versek készültek reája:
A d c h o r d a e s o n i t u s t e n e b r o s u m v a d i s ad Orcum, Q u i d diees, P l u t o , si t i b i v e r b a d a b i t ? Q u o d m u n d u s t r i s t i s , s u b e a n t quod mille dolores,
Q u o d q u e sonos inter, dulce, perire fűit.
D E S U P R E M I COMITIS BORSODIENSIS, S. L E O P O L D I M A X I M A CRUCE O R N A T I E Q U I T I S EASCIA.
Cassoviae die 8-va Maji, 1821.
C a n d i d a q u a e r u b r o s t r i n g i t T u a p e c t o r a limbo P a s c i a , v i r t u t i s , p r a e m i a j u s t a (digna) r e f e r t . P i n i b u s a n o s t r i s , p e s t i s p r o p e r a n t i s , a d O r c u m
P u l s o r , et i n d o m i t u s v i c t o r et u l t o r , e r a s . P u l c r u m |! ] est, dum p l u r e s i n d u c t i s p e s t i b u s a d nos.
Claves et' p a t u l a s p r o m e r u e r e cruces ; P r o p t e r p u l s a luis c o n t a g i a , s i g n a tulisse
A t q u e decus, p e s t i s T e m e r u i s s e f u g á .
[Eredetije a M. Tud. Akad. könyvtárában: M. írod. Lev. 4r. 33. sz.]
4048.
Igaz Sámuel — Kazinczynak.
Febr. 8d. XXII. Adlergasse No. 720.
Az Ujságborítékok n y o m t a t t a t á s a éppen azon órákon t a r t leg
inkább fogva, mellyekben a' Cs. Bibliotheca nyitva, parancsolati-dat teljesíthetni pedig legfőbb gyönyörűségem, 's hogy az óhajtott rajzolatot minél elébb vehessed, a n n a k másolását egy jó B a r á t o m r a bíztam.
K i az a' Sebő Pál ? Jaj ! be szégyenlem verseit Vayra. T u d t o m nélkül vette-fel Collegam, 's miatta csakhogy össze n e m kaptunk.
Homér jelentésében, 1721-el penna hiba miatt vétettünk.
A' szedő kötelességét teljesítette, de nekem meg kellé valá igazít-nom, 's hogy elszaladt szemem előtt, öszvetódúlt bajaim allegálását kérlek fogadd-el.
Kist minden Német Újságok u t á n u n k hirdetik, de szárazabban.
K a z i n c z y F . levelezése. X V I I I .
4049. Kazinczy — Kisfaludy Sándornak. 1822.
Virág, Szemere, Vitkovics, Fáy, Kölcsey, mind mind azt jelen
tik Prepeliczay Sámuel B a r á t o m által, hogy szólítsam őket 's ö r ö m mel dolgoznak a' Zsebkönyvbe.
[Eredetije a M. Tud. Akad. könyvtárában: M. írod. Lev. 4r. 28. sz.]
4049.