Széphalom J a n u á r , l l d . 1822.
Édes b a r á t o m ,
Ma megyén levelem Pápayhoz. Nem felel, 's m á r 5dik holnapra.
De az n e m csuda. Ügy hiszem, levelem Appendixének n e m látta azt a' sikerét, a' mellyet reménylett, 's az átállás tartóztatja a' felelettől.
Minthogy te azokat láttad a' miket én í r t a m ezen tiszta lelkű b a r á tunkhoz, a k a r o m hogy lássd azt is, a' mit m o s t írok. Kedves nekem téged t a n ú m n a k látni mind é r d e m i m b e n mind gyengeségimben.
1 Itt másfél sort olvashatatlanul kitörűlt Kazinczy F.
6 4038. Kazinczy — Döbrentei Gábornak. 1822.
ílgyedűl azt kérem tőled, m e r t igázom van kívánni, hogy hidd, hogy a' mi felőled áll a' levélben, még akkor vala írva, midőn gondolatomban sem volt, hogy a' levél m á s á t neked megküldjem.
Szerettem volna ha az Appendix megszelídíthetett volna mást, de a' meg n e m szelídűlést tűrni kell, 's annál inkább kell, m e r t az ollyat, kivált az Appendix írása után, n e m nehéz. Ne is szólljunk többé róla 's maradjunk teljes és s z í n e t l e n nyugalomban.
Képzelem, édes b a r á t o m , neked is igen szép örömöd az, hogy Kis Nemességet nyere, m i n t nekem. Az ő személyének erre kevés szüksége v o l t : igen gyermekeinek. Ma írom a' M. Kurírnak ez eránt a' Jelentést, m e r t Igaz Sámuel ennek jelentését r e á m bízta. Melly szép érzés Kisben, hogy íme ő törzsök-atyjává tevé m a g á t m a r a d é k á n a k ! hogy minden m a r a d é k i neki köszönhetik a' Magyar pol
gárság' szerencséjét! Bár n e k e m is köszönhetnének valamit gyerme
keim. Erre törekedtem mindég, 's n e m boldogulhattam. De vedd hetedfél esztendei szerencsétlenségemet, eggy testvérem kegyetlen
ségét, és m o s t ismét a' sógoromét, és a' rettenetes időket, 's gyer
m e k e i m számát. S z e r e t n é m tudni, ezen környülállások köztt más, a' ki dolgaimat n e m nézheti végig, és így talán kárhoztat, m i t tett volna. Képzeld, Sepfember olta én s e m m i t sem dolgoztam, 's Novemb.
közepe olta eggy Allegatio volt minden dolgom, mellyet tegnap indíték Eperjesi P r ó k á t o r o m h o z ; melly legalább nincs rosszul írva deákul. De ez csak bizonyos értelemben neveztethetik Allegatiónak;
a' czímje e z : Reflexiones filiarum Com. Lud. T[örök] ad Declar[atio-nem] fratris sibi 3 1 . J a n . 1818. redditam. P r ó k á t o r o m r a bíztam, hogy m i n t P r o d u c t u m o t hozza-bé a' perbe, ha jónak látja. Ezt azért, m e r t a' dolgokat fel kellé világosítani, de a' dologba ereszkedés nélkül; külömben h a ez allegative t ö r t é n t volna, azt lehetett volna mondani, hogy m a g u n k kevertük öszve a' dolgot, hogy a' Succes-sionális per Invalidatoriussá váljon.
Még n e m l á t t a m Aurórát. Nagy nevű férjfiak jelentek-meg benne, holott a' Zsebkönyvben többére csak Kezdők. De tökéletesen igaza van Schédiusznak, hogy az Ungvár N é m e t i m a g a s dalát és a' Klauzál gyönyörű nyelvben írt gyönyörű Bománját magasztala. Bár mind a' két Könyv folytatthatnék! 's a' kettő szeretettel vetélkednék e g y m á s s a l ! Nem jó dolog a' Monopólium és az Eggység; a' k o r h o -lódás a' hasznos.
Ha ismét megjő kedvem dolgozni valamit, az Erdélyi Levele
ket veszem-elő, 's rövidebbre szedve dolgozom-fel. 'S bár valaha
4038. Január, l l d . 1822. 7 S a l l u s t o m a t l á t h a t n á m nyomtatva. Te dolgozol, !s örvendek, hogy dolgozol 's dolgozhatok Élj szerencsésen, édes b a r á t o m , és h a tudsz valamit Cserei és Wesselényi felől, tudassd velem. A' Pestiekkel reménylem, jól vagy. Köszöntsd a' kiket szeretek, nevezetesen
Helme-<?zit, ki Dezsőffynek nagyon megtetszett.
Pápayhoz. — J a n u á r . 9d. 1822.
Ötödik holnapja foly, bogy hallgatsz — — [stb. mint a 4037. számú levélben.]
Eddig a' levél.
A' mit te írál a' Gáborfájára az az Endréhez e t c , igen nagy gyönyörűséggel olvastam. Higyj nekem, b a r á t o m , mind akkor mikor magasztalok, mind akkor, mikor n e m m a g a s z t a l o k ; alig értettem, hogy lehet olly bőven írni akkor, mikor az e m b e r t úgy tisztelik-meg. De az lelkesen is van írva, szépen is. Az Endre Epigrammája is szép és nagyon foly, de ezt n e m irigylem. N e m mindég jó a' mi
•nagyon foly. Mint tetszék a' Csereire írt Epigr. m i n a p a' Kurír végén. N e k e m nagyon, nagyon, 's azért is nagyon, m e r t ismét eggy szép tettét haliam belőle a' mi Cseréinknek.
Az Iliász k é s z ; de még nem láttam. Azt írja a' Vályi-Nagy fija, hogy n e m akarják kiadni az exemplarokat. Talán épen azon t a r t a l é k miatt, a' mit alig ha én n e m v e r t e m fejekbe, hogy h a eggyszerre n e m veszik az exemplarokat, belé veszt a' Collégium, mert Homér kevés Olvasónak való, 's a' fordítás nincs úgy elvégezve, a' m i n t kellett vagy lehetett volna.
Ölellek szívesen.
Harmadikszor is felbontom levelemet. Ismerd bajomat a' Sógo
rommal, 's ne rettegd hogy elveszthetem, n o h a n e m igaz az, hogy az igaz pert mindég megnyerik. ímhol az a' mit P r ó k á t o r o m n a k dolgoztam. Az elejét szóról s z ó r a ; a' többit megrövidítve:
Lis est sororibus c u m fratre e a s ab aditu successionis in Kázmériensi Bono, per p a t r e m Ludov. pro u t r o q u e sexu p a r t o arcente. — Sorores t u t a t u r Fassio Perenn. de ao. 1791. cui clausula hered[ii&s] utriusque sexus intexta est, praeceptumque patris m o -rientis ut Bona ejus o m n i a statim ab exequiis pro n u m e r o prolium dividantur, earumque unaquaeque p a r t é m s u a m sine temporis inter-vallo mancipet.
4038. Kazinczy — Döbrentei Gábornak. 1822.
F r á t e r Bonum suum ait 1. quia pecunia Ónodiensi, ergo t a n t u m sua, fűit emptum, 2. negat licuisse patri j u s suc. ad filias extendere, qui aviticum Ónod abalienavit, atque ita Boni aquisiti.
Acquisitor nominari non potest.
Itt ereszkedem a' Magyarázatokba. A' feleségem nagyatyja megvette Ónodot 84,000 írtban, de a' 68,000 frton elidegenített Pászthó Ónodba m e n t által (ezt vallja m a g a a' Pászthó eladásakori Fassióban). Lajos fija pedig és testvére a' vak József 58,000 í r t b a n adták Eszther húgoknak Sávolyt, a' mellyet ismét ezeknek osztály
levelekből bizonyítok, 's ezt azért, hogy Ónod nekik épségben maradjon. E' szerint Ónod 126,000 irtot nyelt-el az atyai 's anyai Pászthóból és Sávolyból, 's így az Ónodi pénz Pászthói és Sávolyi pénz is volt. Imo vero t o t a quanta Pászthoiensia et Sávolyiensia.
Si enim debita Aquisitoris non ex aviticis, sed ex aquisitis debent solvi, transitusque ex aquisitis ad avitica tunc t a n t u m esse possit salvus, ubi en aquisita plene exhausta s u n t ; in aperto est omne id quod fratribus ex solutis per C. Aspermont 225209, 44x post solutos Creditores mansit, non masculorum fuisse, sed utriusque sexus, ipso pretio perennalitatis huc intelleeto. Vádit enim hoc etiam Clemen-t i a r u m genus cum aliquo onere (merClemen-t P r ó k á Clemen-t o r a azClemen-t monda, hogy a' perenn. á r a csak a' fiúé, minthogy n e m pénzen van véve, hanem ex Clem. Maiestatis) et quid quid vendi potest (mint most) seu.
e m p t u m sit, seu donatum, seu a casu inventum, fundo solvendorum debitorum accedit. — A' feleségem nagyatyja annyi jószág elpazér-lása után 192,000 ft. adósságot hagya.
Minden kifogásaira felelvén, ezt m o n d o m (én inkább koldul
nék, minthogy illyet mondassak m a g a m n a k ; de némelly e m b e r b e n sem becsület, sem lélek és szív). Non q u a e r u n t sorores portionem in Ó n o d ; fruantur illó masculi at ipse fráter, sitque ad vota sua felix. E a m r a t a m in K á z m é r quaerunt, q u a m páter iis reliquit,.
m a t e r praecepto mariti obsecuta dividi t u n c etiam v o l e b a t , u b i n o l l e v i d e r e t u r , et quam fráter per sorores p r i m u m quidque titulo annui census t a n t u m , mox sororibus ad hoc alacriter et soro
res sensu accidentibus, oblatis uni alterique 20,000 íl. vendi r o g a b a t . Ius s o r o r u m adeo clarum est, ut hoc fráter ipse dupliei hac sua petitioné recognosceret; atque una sororum 7 prolium m a t e r est, conjux mariti 7 prolium fratris. Durum est et a s p e r u m illas succes-sione i n K. privare, successucces-sione in P á s z t h ó et Sávoly ob commoda masc. j a m privatas, dum fráter partes e a r u m q u e vi occupatas vi
4039. Igaz Sámuel. 1822. 9 tenet et in sororibus aliud de se meritis non injuriam in Ónod, quae nullás, sed falsas t a n t u m spes suas ulciscitur.
At filialis pietas sororum in p a t r e m opt. justissimumque quos terra túlit virorum, addi ad h a s preces u n u m adhuc jubet. Indi-gnum est, ut m e m ó r i a talis tantique viri, hominis frugi et sobrii, beandis unice prolibus intenti, rei suae auetoris, d o m u s restauratoris, qui n o m e n a majoribus acceptum et eminenti off[ici]o publico cum dignitate gesto et fama eruditionis non t a n t u m egregie tuitus est,, sed illustravit etiam, irreverente et veritate aliena narratione laeere-tur, quod auctor Deci. hujus factitat; indignum ut proles talium p a r e n t u m inter se litigent, a n i m u m inter se invicem exacerbari sinant, exacerbantque, arcana d o m u s pandant. — — .— Supplices itaque accedunt ad venerandos Causae Iudices, ut stabilito prius Actoratu, ne Cursus causae r e t a r d e t u r q u e , p a c e m et a m o r e m inter dissidentes eorumque p a r e n t u m proles suis auspiciis, sua auctoritate et gratia revehere dignentur.
[Eredetije a M. Tud. Akad. könyvtárában: M. írod. Lev. 4r. 53. sz. I. köt.].
4039.