• Nem Talált Eredményt

Kis János — Kazinczynak

In document KAZINCZY FERENCZ (Pldal 120-198)

Soprony, April. 12kén 1822.

Kedves B a r á t o m !

Most is két Leveledre felelek egyszerre, m e r t utolsó Leve­

lemre meg a k a r t a m várni válaszodat, melly egy néhány napokkal ez előtt meg is érkezett.

Megnemesedésemen kijelentett részvételedet forró köszönettel veszem: azt a' kijelentés nélkül is belső meggyőződéssel h i t t e m v o l n a ; de hogy minden megkérés nélkül 's önként a' Magyar Kurírba e r á n t a olly szép hirdetést iktattál be, az ismét n e m e s szivednek és szeretetednek r e m é n y e m e t fellyűl haladó újabb szép bizonysága. Én a' taxa elengedéséért is reeurráltam, 's recursusom a' Consihumtót a' héten küldetett vissza a Cancellariara, még pedig, 'a' m i n t az Ágens irja, Cum peculiari Commendatione. Beménylem hát, hogy itt is legalább részből szándékomban boldogulok. A' könyörgő levelet most is a' Felség kezébe adtam, ki valamint akkor, mikor előszer, mint a' négy Superintendentiák' egyik küldöttje, másodszor mint nemességért könyörgő, 's h a r m a d s z o r mint könyörgésemre emlékez­

tető előtte megjelentem, úgy ekkor is személyes tiszteletére ragadott.

Fő ezélom volt ekkor a' nyert kegyelmet megköszönni: a' kegyes Fejedelem elibe léptemkor megelőzött a' szóllásban 's ezzel kezdette s z a v a i t : «Mieh freut, dass ich Ihnen etwas angenehmes h a b ' erweisen können, das habén Sie diesem und diesem Umstande (előszámlálván röviden az okokat) zu verdanken.» — Nyomban mindjárt atyai hangon alkalmas hosszatska és szives intést adott, hogy ez u t á n is mennyek a' jó uton, 's gyermekeimet is igyekezzem jókká nevelni.

Kérdezte, hogy hol vágynak és mik gyermekeim 's a' t. Tsak azután j ö h e t t e m a' megköszönéshez, mellyen utóbb azt mondottam,, hogy ezen különös kegyelem megnyerése előtt is egyike voltam leg-szerentsésebb 's legmegelégedettebb jobbágyainak, most pedig annál inkább is. Hozzá vetettem azt, hogy mind e' mellett is még egy alázatos könyörgésem volna. «Mi eránt ?» kérdé, a' taxa' elengedése eránt, felelém. «Nachdem Ihre Umstande sind» e' volt a' v á l a s z :

«Euer Majestát ich bin nicht r e i c h ; ich k a n n z w a r die Taxe erlegen,,

«aber es würde Ihnen weh' t h u n ? » Allergnádigster Herr, w a s ich

4074. April. 12kén. 1822.

habe, das habe ich nur durch strenge Mássigung und S p a r s a m k e i t erübrigen können, und wenn ich in Euer Majestát nicht den V e r -dacht der Ungenügsamkeit und Unbescheidenheit erregte : so würde ich mich erkühnen eine unterthánigste Biítschrift einzureichen. «Gar nicht, gar nicht; h a b é n Sie die Instanz h i e r ? » Ekkor elől vettem zsebemből az Instantiát, mellyet szánt szándékkal elrejtettem :s tsak azon esetre szándékoztam róla említést tenni, h a a' Felségnek j ó kedvét látnám. Az Instantzia signáltatott 's mindjárt azon a' héten elől fordult a Cancelláriában 's leküldetett a' Gonsiliumhoz. A; jóságot a' mi Királyunktól meg nem lehet tagadni.

Valamint minden dolgozásaidban, ugy Horátz' levelének velem közlött fordításában is n e m győzöm tsudálni az ifjúi elevenséget és tüzet; mert, a' Correctséget Benned, ki eleitől fogva olly jó ízléssel birtál, annyi munkálkodás után n e m annyira tsudálom. Te Barátom, tsak a' jó Isten éltessen, még nyoltzvan esztendős korodban is írsz.

olly tűzzel, mint az illyen korban is n e m minden tüz nélkül í r ó Voltaire negyven ötven esztendős k o r á b a n irtt.

Báró Palotsai, ki Fejér Vármegyében egy jószágot bír, a' m i n a p jobbágyainak prédikátorra levén szüksége, n e k e m olly szép lelket,

m u t a t ó Levelet irtt, hogy tökélletesen megszerettem, 's igen óhajtom személyes esmeretségét.

Gosztonyinét a' fijam nagy tisztelettel emlegeti; Bártfayt pedig forrón szereti, nekem egyiket sints szerentsém egyébbkép, h a n e m tsak az ő leírása u t á n esmérni. Ezen ujamról újságul azt kell irnom,.

hogy m i n e k u t á n n a két esztendeig Sopronyt esmérni tanulta, eltökél-lette magát arra, a' mit mindjárt Pestről megjövésekor néki javasol­

tam, szerentséjének Bétsben próbálására, hová ötét a jövő héten fel is fogom kisérni. Hol 's miben kezdi pállyáját, még nints m e g h a t á ­ rozva. Kaptsold atyai áldásomhoz a' Tiédet, hogy annyi szerentséje lehessen, a' mennyivel egy n e m mértékietlen nagyra vágyásu ifjú megelégedhessék.

Báró Lakos Nápolyi Leievek tzime a l a t t a' két Szicziliák' Országának utazási Leírását dolgozza ki Levelek formájában, 's ha kiadót talál, magyarul akarja közrebotsátani. De bajos lessz kiadó könyvárost találni, m e r t jóllehet semmi h o n o r á r i u m o t n e m kíván, de tsinosan és sok képekkel ékesítve kellene a' m u n k á n a k megjelenni.

Trattnert m á r foganatlanul szóllítottam meg. Ez Horátz Levelei­

nek második kötetét sem vállalta fel mind eddig. J u v e n a l i s o m eránt most v á r o m feleletét, de alkalmasint az sem leszsz kedvem:

74 4075. Gr. Majláth János. XXIT.

szerént. Ő rettenetesen panaszolkodik a' magyar könyvek' n e m ­ kelése eránt.

Kisfaludy Sándorral én semmi közelebbi öszveköttetésben még eddig nem voltam. Egyszer Kámban, másszor Sümegen a' Házánál látogattam meg, h a r m a d s z o r Sümeg-Rendeken Gróf P o r t i a egy igen t u d o m á n y szerető 's j ó izlésü ember invitált magához mind kettőnket tudományos mulatságra 1802-ben. Én őtet mindenkor hidegnek talál­

t a m erántam, 's ugy hittem, nem t u d o m igazán-e, hogy Vallásbéli tekintet is volt egyik oka hidegségének. Akár mi volt az oka, az bizonyos, hogy szives barátsággal n e m fogadott.

A' m i a' Neologismust illeti, ha jól j u t eszembe, több ízben is i r t a m m á r Neked, hogy nyelvünkben az újításokat elmulhatlanul szükségesnek t a r t o m , h a azt ki akarjuk mívelni. — Most ismét világosan kimondom, hogy m a r a d é k i n k n a k még többet kell rajta újítani, mint eddig újítatott. Ha én n e m újítottam, vagy ezután sem újítok, ez onnét van, hogy a r r a m a g a m a t alkalmatlannak érezem, oda több genie kell mint n e k e m van. — Isten hozzád édes Barátom.

Azzal a' szives kívánsággal, hogy házi dolgaid és bajjaid mennél elébb és mennél szerentsésebb fordulást nyerjenek, örökös tisztelettel vagyok hív Barátod,

Kis J á n o s .1 [Eredetije a Sz. Benedek-rend pannonhalmi könyvtárában.]

4 0 7 5 .

Gr. Majláth János — Kazinczynak.

W i e n a m 26/4 XXII.

Ihre Übersezung meines schlafenden Kindes ist vortrefflich. Es I s t der Geist dess Originals treu, aufs treueste wieder gégében. Schön i s t die Stelle:

M e r t í m k ö z e l g e t fényes lépdeléssel A ' P a p h o g y a' M i s e ' v e r e t l e n á l d o z a t j á t A z i r g a l o m fejének b e m u t a s s a .

Diese Stelle gehört ganz ihnen, es ist eine schöne p a r a p h r a s e

•elessen, w a s ich im Gedieht sage. W á r e ein Sonett nicht áusserst

1 Csak a névaláírás Kis Jánosé, a többi idegenkéz írása.

4075. Am 26/4. XXII. 75 gebunden, ich w ü r d e versuchen diese Stelle in mein Gedicht zurük zu übersezen. Herrlich ist der V e r s : Melly majd az égnek nyitja szép virágit. Es ist das, was ich sagen wolte, aber nicht gesagt habe.

Im dritten Vers h a b e ich statt félre kapni, gewáhlt elölelni, da sie mir zwischen beiden die W a h l liessen. Der Begriff der Schnelle ist nicht nothwendig, und elölelni aufarmen ist weit zarter, edler. Und unsre Kollegen auf dem ungrischen P a r n a s s béliében noch so durva zu sein, dass m a n ihnen unausgesezt Muster (nein! n u r Beispiele) z a r t e r Schiklichkeit hinstellen muss, u m ihr ungezahmtes [!] F e u e r zu zügeln. Dass Sie bei der Übersezung über die F o r m hinaus gegangen sind, v e r r á t h den Meister, was liegt denn an der F o r m ? Ein Gedicht, dessen Hauptreiz in der F o r m liegt ist eine schöne aber geistlose Frau, der m a n des Mundes wegen die Albernheiten ver-zeiht, die er sagt, wer wird aber desswegen übersezen, was sie s a g t ? Vertrágt ein gutes Gedicht n u r eine bestimte Form, welches doch nicht oft der Fali sein dürfte, und wiederstrebt diese dem Obersezer, so bleibe das Gedicht unangetastet. — Noch eins : wir Katholiken nennen die Messe allerdings das unblutige Opfer, véret-ien ist alsó hier sehr gut. Nach allén dem, w a s ich geschrieben, ist es wol überflüssig, aber es drángt mich es ihnen zu sagen, d a s s ich ihnen vielen, sehr vielen Dank schuldig bin für diese Über­

sezung und ihre Freundschaft sich diesem Gescháft unterziehen zu wollen.

Darin h a b é n sie vollkommen Becht, dass die r o m a n t i k des Katholizismus das ganze Gedicht durchweht.

Tóth Lászlós Schwanenlied seze ich höher als Kölcseys Lenka, nicht als ob ich das poetische in Szép Lenka nicht in seinen [!] ganzen Umfang erkente, ich bin aber durch die Deutschen sehr an die Báliadén gewöhnt. I n meiner Anthologie finden sie Schön Lenka übersezt. In der Aurora gefállt mir Döbrenteys Kenyérmezei Diadal­

masok a m bestén, ich h a b e es auch schon übersezt und lasse es hier in irgend einer Zeitschrift druken. So eben falit mir ein, dass ich die Übersezung von Kölcseys Szép Lenka hier habe, ich lege sie ihnen b e i ,1 es ist aber der Brouillon, alsó müssen sie sich etwas m i t dem entziffern abgeben.

Baricz's Agricola las ich nicht. W a n n erscheint ihr S a l l u s t ? i c h h a b e eine S e h n s u c h t darnaeh. Dass sie k r a n k sind, ist mir r e c h t

1 Hiányzik a levél mellől.

76 4076. Toldy Ferencz. — 4077. Kazinczy Dénes. 1822.

von Herzen leid, geht es n a c h meinen W u n s c h , so trifft Sie dieser Brief gesund. Ich bleibe einige Monate hier.

Ihr F r e u n d Mailáth.

W a s giebt es für geschikte Advokaten in Eperies ? Mein S c h w a ­ ger soll daselbst processieren und kennt Niemand. Schlagen Sie m i r welche vor.

[Eredetije a M. Tud. Akad. könyvtárában : M. írod. Lev. 4r. 29. sz.]

4076.

Toldy Ferencz — Kazinczynak.

Mióta a Tek. Űr érdemeit ismerni tanultam, égtem a kívánattól m a g a m a t levél által b e m u t a t h a t n i . . . Most tehát, midőn az ide mellékelt könyvecskét közre bocsájtom, lehetetlen az alkalmat elsza-lasztanom stb. A második példányt méltóztassék nagy r e m é n y ű Emil fiának általadni . . .

Közlöm itt azon gúnyos versezetet, melyet Czinke F e r e n c úr ellenem írt, s a philosophia III. osztályában hallgatóinak diktált.

— —, Mindég a' legmelegebb hálával adózandom.

T. Urnák ajánlom m a g a m a t j ó a k a r a t á b a 's emlékébe' ! Pest, Május' 1-sőjén 1822.

[Megjelent a Kazinczy G. kiadásában: az utolsó két sor eredetije a M. Tud..

Akad. könyvtárában: M. írod. Lev. 4r. 134. sz.]

4 0 7 7 .

Kazinczy Dénes — Kazinczy Ferencznek.

Édes Ferenczem !

Igaz részt veszek édes F e r e n c z e m örömödben és szerencsédben, hogy a Sógoroddal való Peredet megnyerted, és óhajtom, hogy az:

Executió is minél elébb meg essen, és igazságos birtokodhoz juthass.

— Levelem késik, m e r t leveledet Semjénbe küldvén, azt Susánna Asszony csak most a d a t a kezemhez. —. Én neked erről a' földről azon kívül, hogy egésségem tűrhető, semmi örvendetest n e m írhatok;.

4078. Kazinczy — Toldy Fcrencznek. 1822. 77 m e r t a' mi az Oeeonomiea existentiánkat i l l e t i : minthogy m i n d e n -féle p r o d u c t u m o k n a k szer felett le m e n t 3.Z 3T£l, de még olcsón sem lehet el adni, h a n e m h a hitelben vesztegetve, szinte l á b o l h a t a t l a n ; — Politicai existentiánk is pedig kedvetlen, m e r t az Administratorával való baja a' Vármegyének Resolutio által még sincs el intézve. — Éljetek boldogul édes Ferenczem. Feleségedet 's Gyermekeidet ölelem, csókolom.

V á r a d Május' 9kén 1822.

szerető Testvéred Dienes m p r .1 Kivűl: 2

Nagy Váradról.

Tekintetes Kazinczi és Alsó Redmeczi Kazinczy Ferencz Úrnak p. Tokaj S. A. Ujhely — Széphalmon.

[Eredetije Becske Bálint birtokában.]

4 0 7 8 .

Kazinczy — Toldy Ferencznek.

Schedel Ferencz Józsefnek Kazinczy Ferencz b a r á t i szíves idvezletét.

Fogadd szíves köszönetemet kisded, de nagy becsű ajándékod­

ért, 's fogadd azt fiam' nevében is, ki m o s t tanulja P a t a k o n a' Grammatieát, 's így maga azt még most meg n e m köszönheti.

Adják Isteneink, hogy eggykor megérdemelhesse a' Te figyelmedet, 's a' Helmecziét 's Vitkovicsét. A' gyermek eleven, tüzes, 's Tanítóji 's t á r s a i által kedveltetik. De fel fog e lépni pályám ösvényére, m é g ki n e m l á t h a t t a m . Menjen, a' m e r r e Istene fogja hívni, csak jó legyen, 's szeresse a' Szentet. Pályánk n e m fog soha szűkölködni követőink nélkül, 's a' Haza férjfiakat egyéb pályákra is kíván.

Sok okoknál fogva érzem én m a g a m a t feléd vonszatni, 's eggyike ezeknek az, hogy Te ismered és kedveled a' Régieket.

Hányan vágynak azok köztt, a' kik csinálják a' sok könyvet, 's nyavalyás verseiket öntögetik, hogy Isokratesz felől egyebet tudnának, mint hogy élt valaha valaki, a' ki e' nevet v i s e l t e ? 'S fordításod

1 Csak ez a sor Kazinczy D. kezeírása, a többi idegen kézé.

2 A levél zárlatán ép piros pecsét.

7 8 4078. Kazinczy — Toldy Ferencznek. 1822.

gondos, szerencsés, Nyelved tanult, 's Néked is nagy a' Czinke é s Verseghi' ellenkezője, a' mi Révaink. Asszonyi-állat' méhében fogan­

tatott Révai is, de Istentől, 's érezze, hogy sokra ment, a' ki leg­

inkább őt kedveli. Prof. Czinke Úr igen híven festi magát közlött Verseiben. Ne fel, szeretetre méltó Barátom, ne akadjunk-fel hogy nagyon szereti a' régit 's nagyon gyűlöli az újat. Kellenek ollyanok is, 's tiszteljük a' vélekedés' és szóllás' szabadságát. Osztán hányszor van m á r megverve ízetlenségeiért. 'S melly k á r az, a' mit tehet ? Én ügyünket n e m féltem sem mástól, sem tőle. Hadd mondja hát a' mit akar.

Batsányi kikapá a' magáét. Linezben, Felső-Austriában, azt hívé némelly Levelezőjinek, hogy ha ő fujja-meg a' kürtöt, öszveroggyannak a' Jérieho' kőfalai; 's így n e m esik rosszul, ha a' mindentudó e m b e r t eggy kis tüsszentésbe hozzátok. A' mit neki lap 60. mondái, igen bölcsen van mondva, 's bár utolsó öt szavaidat megfogadná, 's úgy írna, a' hogy eggy Párizst megjárt embertől várni lehet. De őrajta, még Párizs sem fogott, 's a' franczia kellem helyett rettenetes dagály 's nevetséges pöffeszkedés van elöntve minden során. Én a' t u d o m á ­ nyos csatázást nagyon s z e r e t e m ; szeretem ollykor a' szabdalkozáso-kat is, de csak ha nemesek és e l m é s e k : a' mit Batsányi a' Faludi P r o g r a m m á j á b a n mondogata, némelly Citátumokon kívül nagyobb részt, vagy haszontalan, vagy elmétlen, vagy paraszt. Ha szabad Hozzád tennem eggy kérést, azt teszem, hogy becsüld igaz becsed szerint magadat, 's ne köss többet belé és az őformákba. N e m érdemlik, 's a' per alkalmasan el van döntve. Élj szerencsésen, 's tarts-meg, nagy becsű hajlandóságodban. — Széphalom Május' l ö d . 1822.

Való e, hogy Batsányi az, a' ki Betűszedőm' és nem tollam' vétkét, a' nyeLt (nyelV helyett), n e k e m tulajdonítá? az az, a' ki a' m a g y a r r a fordított külföldi r e m e k e k e t füwjoriaknak nevezé ? Nagyon vágyok ezt tudni. Mert eddig ugyan n e m Batsányit, h a n e m Batsá­

nyinak eggy P a p barátját n é z t e m annak. Kérlek, ha t u d o d, tudassd velem is, 's postán. Jegyezzd-fel Pesti szállásodat, 's születésed' helyét 's napját.1

[Eredetije a M. Tud. Akad. könyvtárában: M. írod. Lev. 4r. 134. sz.]

1 Nro 1. Megk. Jún. 2. — Toldy F. jegyzete.

4079. Kazinczy - Horvát Istvánnak. — 4080. Fekete Pál. 1822. 79

4 0 7 9 .

Kazinczy — Horvát I s t v á n n a k .

Tisztelt b a r á t o m ,

E' pillanatban értem, hogy eggy Újhelyi lakos még dél előtt mdúl P e s t r e . Sietek, hogy el ne s z a l a s s z a m az alkalmat. Vedd a' mit itt küldök. Ezt n é k e m Consil. Kriebel küldé olly kéréssel, hogy vétessem-fel a' Tud. Gyűjt. Köteteiben. É n n e m azt óhajtom e' kin­

cseknek, h a n e m azt, hogy Te addki, megbővítvén, h a tetszik, h o l -mivel, hogy a' könyv' kisdedsége m i a t t el ne vesszenek. Élj szeren­

csésen, kedveseiddel, kiket tisztelek és csókolok 's a t y a i k é n t áldok..

Széphalom Máj. 16d. 1822. örök híved Kazinczy Ferencz m p r . [Eredetije a M. N. Múzeum könyvtárában.]

4 0 8 0 .

Fekete Pál — Kazinczynak.

T e k i n t e t e s Ú r !

é r d e m e m f e l e t t való J ó U r a m !

A z o n B o r o k b ó l , m e l l y e k e t h a z a visznek, m é l t ó z t a t i k a T e k i n t e t e s U r m a g a m e g Í t é l n i h o g y a B o r o k i t a l r a n e m h a s z n á l h a t ó k , a z t m e l l y e t 2 5 f t é r t belőllök a Z s i d ó v a l m e g a l k u d t a m , t a l á n h a jó b o r s e p r ő r e húzom, s a v a n y ú vízhez m é g h a s z n á l h a t o m , h a p e d i g t s a k u g y a n n e m j a v u l , e t z e t lészen belölle, — én a B o r o k a t egészben m e g r o m o l v a t a l á l o m 's n é m e l l y része a M á d r ó l való v e c t u r á t sem é r d e m i e t t e . 'S h a a T e k i n t e t e s U r n y a k á b a n n e m v á r t a v o l n a T a i t e l b a u m n é , k i k e l l e t t volna a z o k a t ö n t e n i e . A z K ö t e l e z ő L e v e l e t el n e m t é p e m , de ezennel á l t a l a d t a m az Á r e n d á s n a k . T ö b b i b e n Ú r i G r a t i á j á b a n t o v á b r a is-r e k e s z t v e a l á z a t o s T i s z t e l e t t e l m a is-r a d t a m S. a. U j h e l y 2 0 . m a j . 1 8 2 2 .

A T e k i n t e t e s Ú r n a k a l á z a t o s szolgája F e k e t e P á l . Kivűl: T e k i n t e t e s 's N e m z e t e s és V i t é z l ő K a z i n t z y P e r e n t z U r n á k , , t ö b b T e t t e s V á r m e g y é k elsőbb r e n d ű T á b l a B í r á j á n a k a l á z a t o s t i s z t e ­ l e t t e l . Széphalmon.

[Eredetije Becske Bálint birtokában.]

80 4081. Toldy Ferencz. — 4082. Gr. Dessewffy József. 1822.

4 0 8 1 .

Toldy Ferencz — Kazinczynak.

Pest, június 2. 1822.

. . . Vegye a Tek. Űr örömtől m a g á n kivűl lévő szivemnek oly meleg háláját i r á n t a m nyilatkoztatott hajlandóságáért, melylyel mindenki tartozik legfőbb jótevőjének. Mert elevenen érzem, m e n n y i ­ vel t a r t o z z a m én s minden többre vágyó ifjú a Tek. Úrnak.

A mit a becses levél velem tudat Emilről, igen örvendeztet.

S hogy m á r előre számot t a r t h a s s a k egykori barátságára, neki ajánlom Flóriánnak általam fordított Myrtil és Chloe című pásztori j á t é k á t . . . Hogy valahogy helyre h o z z a m nevemet azok előtt, kik e l h a m a r ­ kodva készült Isokratesemet olvasták, még augustus előtt ki akarok bocsájtani egy csomó verset a m a pásztori játékkal együtt, s históriai, prosodiai és nyelvi glosszákkal . . . Azért szabadságot vevék m a g a m ­ n a k n é h á n y darabot ide csatolni, azoknak igen kemény megrostálá­

sokért esedezvén. Találtatik köztök egy szonett is . . . ítélje meg a Tek. Űr, lehet-e belőle valami, s méltó lesz-e kiadni, a mikor m á r oly szerencsések vagyunk e n e m é b e n a poesisnak, hogy r á n k nem a l k a l m a z t a t h a t ó Boileau e v e r s e : «Cet heureux phénix est encore á trouver . . . »

Septemberben talán szerencsém lesz Tek. Urat Széphalmon személyesen tisztelhetni; ha pedig ez n e m történhetnék, akkor a görög nyelv tanulásához látok, hogy Anakreont az eredetiből fordíthassam.

Most ehez fognom n e m lehet: angolul tanulok, s ebben Döbrentei ú r n a k segélyével élek.

[Megjelent Kazinczy Gábor kiadásában.]

4082.

Gr. Dessewffy József — Kazinczynak.

Sz. Mihályit J ú n i u s 5kén 1822.

Szívem Drága F e r e n c z e m !

Mikor Leányom felé hajt téged szíved' érzékenysége, úgy nézem a z t én, m i n t h a legjobb részem felé nyomulna, m e r t az is valóban e z a' kis Kütherei '[!], kiben kirekesztőleg egyedül a' szerint

Ural-4082. Június 5kén 1822. 81

kodik a' lélek, hogy a' leg szelídebb Kegyű Pszikhének v e h e t n e d ; még soha semmi n e m háboritá lelki csendéit, sima tiszta tükör még minden rajta: m a g á b a fel fogván az ötletek' Képeit, azokat úgy a' m i n t vevé, sugározza ki; így, érzi ugyan m a g á b a n a' Környűlmé-nyeket, de m a g a magát még n e m érzette.

A' Te szívességed, hajlandóságod, mellyet szüntelen árasztasz gyermekeimre, egy ollyan jól tevő esőhöz hasonlít, melly engem földünk módjára felfrisít, őket pedig, mint a' földi növevényeket, sarjaztatja, — az én tisztem a' Kalászokkal egygyütt rengedező 's a' búja növés közt rejtőzkedni szokott gyomot irtogatni.

'Senid után esdeklik Virginiám, az elsőkori barátság érzetei n o h a leg gyengédebbek, mind azon által leg t a r t ó s a b b a k szoktak l e n n i ; nincs párja édességeknek; ne vessünk hát a' két á r t a t l a n szívecskéknek akadályt, szeretkezzenek; érezhessék a' leg tisztább hajlandóság' viszsza hívatatlan boldogságait; ki tudja minő bajos, gondos, tépő érzetek várják J ö v e n d ő r e a' kis s z e r e n c s é s e k e t ! Csak a' két szélső kor érzi és esméri a' barátság' minden javait, az első természeti ösztönből, a' végső a' maga magának m a r a d a n d ó magános szív szüksége okáért.

Hogy pered jól indul, reményekkel kecsegtet; hogy fajid serdül­

nek, hogy múlat a' kertészkedés, és gyönyörködtet egyszersmind;

nagyon, nagyon örvendek, csak egy kevéssé jobb egésséget kívánnék mind ezekhez a' boldog léteit előmozdító foglalatoságaidhoz. —

Nyugodtabb elmével vagyok miólta a' mostani bajokat elkerül­

hetetleneknek és közönségeseknek lenni tapasztalván, elébb utóbb bizonyosan következő enyhülésekről többé n e m kételkedhetem, megjő a ' földmívelők' becse, és lesz talán még egyszer időnk m a g u n k a t rendbe szedni, és elkészíteni egész Európának Amerika felvergődésé­

vel utóbb következő közönséges ínségére. — Mostani Tiszteim jobb erkölcsüsége is neveli valamenyire n y u g o d a l m o m a t ; szívemnek, annyi vett sebek után, leg inkább bizodalomra vagyon .szüksége. —

Ez a' bizodalom időt is nyeret velem, nagy figyelemmel olva­

som szép előjáró beszédeddel a' Világ eleibe kisért és b e m u t a t o t t Magyar H o m o r ú n k a t ; bizony meghaladja Foszszét, m á r akár azt nyelvünk' természetének, és szerkesztetésének, akár a' Fordító lelké­

nek tulajdonítsuk. Girardon nőni érzette m a g á t Hómér olvasása közben — én mindenkor bizonyos tiszta csendes felmelegülést is

•érzettem. Ha csoportossabbak Nagynál a Greczizmuszok, az onnan ered, m e r t verset versel akara m a g y a r o s í t a n i ; de még ez az

erölkö-.Kazinczy F . l e v e l e z é s e , X V I I I . 6

82 4082. Gr. Dessewffy József. 1822.

dés is, a' mellett, hogy a' még korcsatlan természettől kevésbé távozó, képletes és képzetes felfogás, érzés és előadás módja színét velünk jobban megismerteti, hasznára válik nyelvünk' b á t r a b b kifejlő­

désének. Foszdd meg a' m o s t a n i nyelveket (és a' miénket is) szeren­

csésebb kszeniszmoszszaiktól, és szorítsd csupán Idiotiszmoszaikra, majd megládd, mint fogod ügyefogyitani. Mi kivált kelleti [!]' eredetű nyelvünket bízvást gazdagíthatjuk a' hasonlóan Kelletről szakadt Hellász virágjaival és gyümölcseivel. Soha se kerestem volna annyi lelkes Eszthetikai bátorságot egy Theologusban, egy Professorban, és kivált egy Református Theologiai Professorban. Magyar ő azért, és jó Magyar, b á r miként Homerizáljon, és b á r hogy Görögcséltesse sok

helyütt nyelvünket — csak így nyer akár melyik is sokoldalúságot.

—• N e m igaz hogy azzal bélyegét veszti. Vagy t a l á n n e m magyar mostani magyar r u h á i n k szabása, m e r t a' régitől külömbözik, és Francziásabban vágynak a' sújtások és boritások hímezve rajta ? de bezzeg szorosabban áll ám a' testhez, a' t e r m e t és tagok hajlékony­

ságát jobban mutatja ki, csak n e m kell a' Tarsolytól megfosztani, mivel kardot parancsoló Vitéz lovag öltözet, melly a' könnyűséget segítő formához kesztyűt, keszkenőt, pipát 's pugillárist beledugható 'sebfélét is meg kíván.

Ezerszer meg ezerszer csókollak, édes kedves b a r á t o m , — én Ovid Metamorphoziszaiból bátorkodók, szint úgy h a t lábúak segedelmé­

vel, némellyeket lefordítani. — Senki sem felel meg hívó levelemre,, legalább Te írj nekem valamit magadról. — Ugyan mit t a r t a n a k iróink attól, a' ki őket a' Jövő kornak akarja aj állani ? vagy talán azt gondolják, hogy vésztőknek sietnének, hírlelőknek m i a t t a és mellette ? de n e m tudjuk előre, mikép' itélend a' Jövendő. — Erdélyi leveleid se akarnak kilépni. — Feleségem ithon m a r a d , h a csak Septemberben Budára n e m megyünk, de ekkor viszsza küldenők elébb 'Senit, és pedig biztosan elkísérve. — Én részemről lábom, és gyengülni kezdő beleim miatt még ezen h ó n a p b a n elébb Kékedre, azután R á n k r a , végtére Bártfára szándékozom Dúlházyval. Minden még Iffiu koromtól felmaradt Verseimet m á r egyszer rendbe a k a r n á m szedni, és meg igazítani, a' Gazdasági és törvényes irományok.

Lajstromával, — valamint a' könyvházéval is készen van m á r Dúl-házym. — Most t e h á t Literáriai írásaim következnek. Ki m o n d h a t a t ­ lan derék és szorgalmatos e m b e r ez a' D ú l h á z y :1 a' Versekkel kezdjük,

1 E levelet Dessewffy nem Dúlházynak diktálta, mint rendesen; innen v a n , hogy orthographiája egészen más.

4082. Június okén 1822.

a' prózával fogjuk végezni — több esztendőket fog ez kihúzni.

Véghetetlen sokat szemecskéltem ki én olvasásaimból életemben, és igen sokat Írdogáltam m a g a m is; — mindemellett azonban még több könyveket olvastam, mellyekböl s e m m i t sem v o n o g a t t a m ki, — sem pedig fel n e m jegyezgetem az olvasás közben r á m jövő, ollykor igen szerencsés és eredeti gondolatimat 's érzéseimet, — a' mit felette sajnáltok, n e m mások, h a n e m m a g a m miatt. — Vigasztalná végső napjaimat ezeknek átnézése. — Sok elveszett, sok lesz igen nehezen olvasható; fordításaim kivált szoros szitát fognak kívánni, semmivel se leszek egészlen megelégedve, még az igazitások után is, azért iratandok mindent öszsze hajtott papirosra. — í r á s o m a t m á r régen e l r o n t á m és el tsúfitottam, engem pedig szél sebességű írásra kellett volna szoktatni, hogy kevesebbé m a r a d o z a n a k el kezeim n e m mindennapi sebességgel haladó [!] gondolataimtól. — Nincs hibátlan nevelés, b á r Koppiak vezessék! — de jobb lett volna talán még így sem neveltetnem. A' mostani környűlállásaimhoz képest kevésbé Philosophiai és Eszthetikai nevelést kellett volna v e n n e m ; m é r t

Véghetetlen sokat szemecskéltem ki én olvasásaimból életemben, és igen sokat Írdogáltam m a g a m is; — mindemellett azonban még több könyveket olvastam, mellyekböl s e m m i t sem v o n o g a t t a m ki, — sem pedig fel n e m jegyezgetem az olvasás közben r á m jövő, ollykor igen szerencsés és eredeti gondolatimat 's érzéseimet, — a' mit felette sajnáltok, n e m mások, h a n e m m a g a m miatt. — Vigasztalná végső napjaimat ezeknek átnézése. — Sok elveszett, sok lesz igen nehezen olvasható; fordításaim kivált szoros szitát fognak kívánni, semmivel se leszek egészlen megelégedve, még az igazitások után is, azért iratandok mindent öszsze hajtott papirosra. — í r á s o m a t m á r régen e l r o n t á m és el tsúfitottam, engem pedig szél sebességű írásra kellett volna szoktatni, hogy kevesebbé m a r a d o z a n a k el kezeim n e m mindennapi sebességgel haladó [!] gondolataimtól. — Nincs hibátlan nevelés, b á r Koppiak vezessék! — de jobb lett volna talán még így sem neveltetnem. A' mostani környűlállásaimhoz képest kevésbé Philosophiai és Eszthetikai nevelést kellett volna v e n n e m ; m é r t

In document KAZINCZY FERENCZ (Pldal 120-198)