Szakái.
13 — Schneider : Fejérme^gyei nemes családok. 193
zala-, komárom- és győrmegyei tanuvallatásokkal, továbbá Zala megye által 1744. május 22-én kiadott bizonyságlevéllel bizonyi-tották azon Szalay Jakabtól való származásukat, aki II. Ferdinánd-tól nemeslevelet nyert. Bele voltak foglalva a bizonyságlevélbe :
1. János, akinek atyja János volt, ezé Balázs s ezé Jakab, 2. János, Péter, György és András, akiknek atyja Mihály volt, ezé János, ezé Balázs, ezé pedig Jakab. 3. István, akinek atyja István volt, ezé János (Balázs fia). 4. János, akinek atyja Péter volt, ezé János (Balázs fia). 5. Péter, János, István és György, akiknek atyja János (Balázs fia) volt. 6. István, akinek atyja András volt, ezé pedig János (Balázs fia). (546—547. 1.) A 2.
alatti Péternek a fia Mihály Pest megyébe költözött és az 1776.
évi januári közgyűlésen bizonyságlevelet kapott. (781. javitott lapszám.) Az 1744. évi bizonyságlevél szerzőinek leszármazói az
1818. junius 16—17-i illetve az 1820. márciusi közgyűlésen kap-tak bizonyságlevelet. Bele volkap-tak foglalva ebbe : Szalay Pál sárkereszturi árendás, István és Sándor csőszi birtokos, Ferenc tinódi birtokos, Mihály és Sándor sárkereszturi árendás, Mihály, Sámuel, István, Sándor és Péter csőszi közbirtokos, végül Péter sárkereszturi árendás és ezek fiai. Ekkor átírták az 1744. évi bizonyságlevelet és ebből megállapítható, hogy Szalay Jakab armálisa 1635-ből való. (907. és 481. sz.) Az 1744. évi bizonyság-levél alapján a 2. alatti Jánosnak az unokája, a Komárom megyébe lakó János (János fia) az 1821. évi juliusi közgyűlésen kapott bizonyságlevelet. (1264. sz.) Az 1820. évi bizonyságlevél alapján
1845. októberi közgyűlésen kapott bizonyságlevelet a Tinódon lakó id. és ifj. Szalay Ferenc és ifj. Szalay Ferenc fia Károly.
Ekkor átírták az akkor már rongált armálist is. (4356. sz.)
1747. nov. 15-én tartott törvényszéken hirdették ki a Zala megye által 1747. nov. 8-án a Velencén lakó Szalay Márton és András részére kiadott nemesi bizonyságlevelet. Nevezettek atyja István, ezé pedig Balázs volt. (Törvényszéki jkv. 48. 1.) Ennek a kihirdetésnek az alapján kapott bizonyságlevelet az 1826. szep-temberi közgyűlésen Szalay János ráckevi molnár és Szalay József szentpéteri szabólegény. Az 1747-ben kihirdetett András-nak a fia Mihály volt és ennek a fiai voltak az előbb nevezettek.
Az ekkor átirt 1747. évi bizonyságlevélből kitűnik, hogy ezen Szalayak Csicsóról származtak és Szalay Balázs az 1630. évi nemesi lajstromba fel volt véve. (1705. sz.)
1769. márciusi közgyűlésen a nemességvizsgáló bizottság munkálata jóváhagyást nyert és ennek alapján Szalai Mihály, György, József és István bizonyságlevelet kapott. (459—460. 1.)
1771. szeptemberi közgyűlésen nemesi bizonyságlevelet kapott a Nagykőrösön lakó Szalay Mihály azon az alapon, hogy atyja Péter felvétetett a megyebeli nemesek sorába. (895. 1.)
1778. novemberi közgyűlésen hirdették ki Szalay Sámuel bizonyságlevelét, amelyet Veszprém megye adott ki 1778. jan.
10-én. Szalay Sámuel atyja János volt, aki 1714. dec. 2-án kir.
jóváhagyást nyert a Peremartonban vásárolt porcióira. (37—38. 1.) 1818. szept. 15-i közgyűlésen hirdették ki a Komárom megye által 1818. febr. 19-én Szalay János tatai uradalmi tiszttartó és fiai Pál és Ignác részére kiadott nemesi bizonyságlevelet. Ez átirásban tartalmazza a Győr megye által 1817. dec. 3-án Szalay János részére kiadott bizonyságlevelet. A győrmegyei bizonyságlevél szerint a Győr-Ujvárosban lakó Szalay György még az 1725.
évben igazolta nemességét. Ezen György fia Mihály volt és ezé pedig János, aki Győr-Ujvárosból először Csákvárra s onnét pedig Tatába költözött. (1804. sz.)
1766. juniusi közgyűlésen hirdették ki a Veszprém megye állal 1766. január 29-én a Polgárdin lakó Szalayak részére ki-adott bizonyságlevelet. Bele voltak foglalva ebbe : 1. István, aki-nek atyja Péter volt s ezé Mihály. 2. Mihály, Ferenc, János, József és István, akiknek atyja János volt s ezé István s ezé pedig Mihály. 3. György, János, József és Mihály, akiknek atyja István volt, ezé másik István és ezé pedig Mihály. (1096. 1.) Ezt a bizonyságlevelet átirták az 1836. évi márciusi közgyűlésen, amikor tinódi Szalay Péter és fia és unokája, tinódi Szalay János árvái József, István és Mihály, sárkereszturi Szalay Pál és János és gyermekeik, polgárdi Szalay Mihály, János, István, József, Péter és Ferenc és gyermekeik bizonyságlevelet kaptak.
Az 1747. évi bizonyságlevél szerzőinek közös felmenője, Mihály, fia volt Szalay másként Csapó Mihálynak és nemességét az I.
Lipót által 1698. julius 28-án adományozott és Zala megyében másként
1700. aug. 12-én kihirdetett armálissal igazolta. (717. sz.) Ugyan-csak az 1766. évi kihirdetés alapján kaptak bizonyságlevelet az
1838. évi májusi közgyűlésen a következők : polgárdi Szalay Mihály, csőszi Szalay István, polgárdi Szalay Ferenc és István, csabdi Szalay János, polgárdi Szalay Mihály, Péter, József, másik József, János, másik János és Péter. (1323. sz.)
1794, dec. 15-i közgyűlésen hirdették ki a Pest megye által a Tabajdon lakó Szeles Mihály részére 1785. okt. 18-án kiadott nemesi bizonyságlevelet. Szeles Mihály testvéreivel Györggyel és Jánossal bele volt foglalva abba a bizonyságlevélbe, amelyet Nyitra megye adott ki atyjuknak Györgynek és testvéreinek Jánosnak, Józsefnek és Sándornak. Nevezettek Nyitra megye törvényszéke előtt nemességvitató pert vittek és ebben bizonyi-tották, hogy attól a Szeles Mátyástól származnak, aki 1632-ben armálist nyert. A nemességvitató per királyi jóváhagyást is nyert.
Szeles Mihály bizonyságlevelet is kapott. (Kérelmek és jelentések jegyzőkönyve 713. 1.) Szeles Mihály uj bizonyságlevelet kapott
1795. májusi közgyűlésen, minthogy az előbbiből Dániel fiának neve kimaradt. (Kérelmek és jelentések jegyzőkönyve 42. 1.)
1776. januári közgyűlésen hirdették ki az Egresen lakó Szelestey József nemesi bizonyságlevelét, amelyet Győr megye adott ki 1774. okt. 25-én. A Szelestey-család Győr megyében vasmegyei bizonyságlevelet mutatott fel, amely szerint Alsószeles-téről származó birtokos nemesek voltak és az invesztigáció alkal-mával igazolták nemességüket. Szelestey József felvétetett a megyebeli nemesek közé István nevü fiával és ettől való unokái-val Istvánnal és Antallal, továbbá Ferenc nevü fiáunokái-val és ettől való Antal, András és Imre nevü unokáival, (776. javított lapszám.)
I. 1753. februári közgyűlésen hirdették ki a Polgárdin lakó Szente István nemesi bizonyságlevelét, amelyet Veszprém megye adott ki 1752. junius 19-én. (505. 1.)
Szeles.
Szente.
II. 1764. januári közgyűlésen hirdették ki a Bicskén lakó Szente József, István, János és Pál nemesi bizonyságlevelét( amelyet Komárom megye adott ki 1763. nov. 8-án. Nevezettek atyja György volt, ezé pedig János. (831. 1.) 1780. márciusi köz-gyűlésen a Bicskén lakó Szente Mihály, János és István (István fiai), továbbá Péter, János, István és György (János fiai) bizonyságlevelet kaptak. (388—389.) Komárom megye 1763. évi bizonyságlevélében nemcsak a Bicskén lakók, hanem a Bodméron lakó Szente Péter is bele volt foglalva. Ennek a fia, a Ráckevén lakó Péter, az 1803. évi májusi közgyűlésen kapott bizonyság-levelet. (523. sz.) A most emiitett Szente Péternek az öccse, Dániel, az 1808. évi május 17—18-i közgyűlésen kapott bizony-ságlevelet. (555. sz.)
Szentmihályí.
1752. juniusi közgyűlésen mutatta fel Szentmihályi István fia, ugyancsak István, a Komárom megye által 1721. aug. 2-án kiadott nemesi bizonyságlevelet, amelynek alapján felvétetett a megyebeli nemesek sorába. (401. 1.)