Az 1834. évi december 15—17-i közgyűlésen hirdetik ki Vas megye által ugyanezen év február 3-án kiadott nemesi bizony-ságlevelet. A bizonyságlevelet Dienes Ferenc vasmegyei táblabiró kérelmére adták ki fiának Felsőnemesnépi Dienes Gábornak, aki a fejérmegyei Baracskára költözött. A kérelmező ugyanis igazolta, hogy ő Ferencnek a fia és azon Mihálynak az unokája, aki az
1733. évi nemesség-igazolás alkalmával mint németszecsődi bir-tokos nemesnek ismertetett el. Igazolta továbbá, hogy Mihály Gergelytől, Gergely pedig azon Bálinttól származott, aki a zala-megyei Nemesnépről költözött Németszecsődre. Igazolta továbbá azt is, hogy Bálint Miklóstól és Miklós pedig azon Mártontól származott, aki az 1569. évben többekkel együtt a Felsőnemes-nép zalamegyei faluban levő birtokra királyi adományt nyert.
(2793. sz.)
Divéky.
1784. május 27—28-i közgyűlésen hirdetik ki Divéky József feiérmegyei főszolgabiró részére Nyitra megye által kiadott nemesi bizonyságlevelet. Divéky József atyja Gáspár volt. Gáspár atyja
4* 51
pedig Zsigmond. Más adatot a jegyzőkönyv nem tartalmaz.
(628. 1.)
Dobner.
Az 1818. évi szeptember 15-i közgyűlésen hirdetik ki Sopron megye által 1808. november 15-én kiadott s Veszprém megyében már 1809. február 28-án kihirdetett nemesi bizonyságlevelet. Ezt a bizonyságlevelet a Veszprémben lakó Dobner János és ennek testvéröccse József kapta, mivel ősük Dobner Sebestyén, Sopron város hites jegyzője az 1603. év március 26-án nemeslevelet kapott II. JRudolf királytól. Ezt a nemeslevelet ugyan csak az 1632.
év junius 22-én hirdették ki Sopron megyében, de ennek ellenére az 1725. évben tartott nemesség-igazolás alkalmával a Dobner-családbeliek erre a nemeslevélre hivatkoztak. Minthogy pedig akkor a Dobner-családbeliek igazolták azt is, hogy elődeik bizo-nyos birtokokért a királyi táblán törvényes pert folytattak, nemes-ségük elismertetett. Az 1725. évben igazoltak között szerepelt Dobner Mátyás-Leopold is. A bizonyságlevél szerzői pedig bizo-nyitották, hogy az atyjuk volt Mihály-Leopold, ennek atyja pedig Károly-Lajos. Károly-Lajos atyja pedig az 1725. évben igazolt Mátyás-Leopold volt. Ellenmondás nélkül felvették a megyebeli nemesek sorába. (1807. sz.)
Dobos.
Az 1796. évi március 1—2-i közgyűlésen hirdetik ki Győr megye által 1769. április 26-án kiadott nemesi bizonyságlevelet.
Ezt a bizonyságlevelet kapta Dobos Mihály és fia János fülei plébános és másik fia Pál, a székesfehérvári káptalan karkáplánja (praebendatusa). A kihirdetés után uj bizonyságlevelet kaptak.
(Kérelmek és jelentések jegyzőkönyve 153. 1.) A kiadott bizony-ságlevél fogalmazványa* szerint a Győr megye által kiadott bi-zonyságlevélből kitűnt miszerint Dobos Mihály atyja Péter volt.
Ezen Péteré pedig másik Péter, aki Dobos Jánossal és Istvánnal együtt az 1725. évben kiadott bizonyságlevélbe azon az alapon vétetett fel, hogy Szap faluból származott és a közismerten nemes ősi Dobos-családból való volt. Egy felmutatott perből pedig ki-tűnt az is, hogy atyai ágról örökölt kuriális porciójuk is volt, amelyet már az 1624. évben a török elleni nemesi inszurrekció alkalmával kapitánynak választott Dobos György birt.
Dobozy.
Az 1821. évi április 30-i közgyűlésen tárgyalták Dobozi Márton dömsödi takácsmester azon kérvényét, amelyben nemesi bizonyságlevelet kért. Minthogy a kérvénye nem volt kellően felszerelve, annak kiegészítésére utasították. A nemességi indexek szerint Dobozi Márton ügye később nem került ujabb tárgyalás alá. (590, sz.) A Dobozy-család nemességének elismerése az 1754.
évi nemesség-vizsgálat alkalmával történt, amikor Komárom me-gyének 1613-ban kiadott bizonyságlevele és 1725-ben végzett tanuvallatások alapján igazolták a nemességüket. Az egyszerű másolatban fennmaradt 1613. évi komárommegyei bizonyság-levél* szerint Dobozi Dobozy János és Miklós, akik Albert fiai voltak s akik a fejérmegyei Dobozról máskép Felsőtabajdról a török miatt elmenekülve a komárommegyei Marcelházán laktak, felmutatták a székesfehérvári káptalan által nagyatyjuk Dobozi Dobozy Bertalan részére kiadott birtokbaiktatási parancsot, amely-lyel nagyatyjukat Doboz birtokába be is iktatták.
Dómján,
1778. szeptember 9—10-i gyűlésen hirdetik ki Zala megye által 1771. junius 28-án kiadott nemesi bizonyságlevelet. Ezt a bizonyságlevelet a zalamegyei Szentgyörgyvölgyéről származó Dómján István kapta, aki György fia volt, aki pedig Gábor fia volt. A bizonyságlevél szerint igazolta, hogy azon Domján-család-ból való amelyik az 1570. április 4-én II. Miksa királytól a zala-megyei Szentgyörgyvölgye faluban a Bodószegen, vagy máskép Domjánszegen néhány kúriát nyert adományképen. Dómján István ellenmondás nélkül felvétetett a megyebeli nemesek közé. (692. 1.)
Döme.
Az 1842. évi április 18—28-i közgyűlésen hirdetik ki Tolna megye által 1839. április 12-én, Döme János és testvérei Gergely és István, továbbá János fiai János, István és József részére kiadott nemesi bizonyságlevelet. Ez a bizonyságlevél visszavezet Nyitra megye által 1793. január 16-án, Döme János és fiai János, István és Gergely részére kiadott bizonyságlevélre. Döme János
*) A Nobilitaria Dobozy-csomójában.
ugyanis az 1792. év december 14-én tartott törvényszéken bizo-nyította, hogy ő István fia. István pedig azon Istvánnak volt a fia, aki az 1754. évben tartott nemesség-igazolás alkalmával kétségtelen nemesnek ismertetett el. Nyitra megye bizonyság-levelét már az 1804. évben publikálták Tolna megyében és az 1839. évben a bizonyságlevél kiadása alkalmával igazolták azt, hogy Döme Gergely Pest megyébe, Ceglédre költözött és azt is, hogy Jánosnak János, József és István fiai vannak. Ellenmondás nélkül felvették valamennyijüket a megyebeli nemesek közé.
(2144. sz.)
Dörögdy.
1767. április 20-i közgyűlésen hirdetik ki Zala megye által 1767. március 19-én kiadott nemesi bizonyságlevelet. Ezt a bi-zonyságlevelet a Bogárdon lakó Dörögdy Gergely és fiai János, József, István és Gergely kapták. (88. 1.)
Az 1836. évi március 21—23-i közgyűlésen a fenti kihirdetés alapján bizonyságlevelet kaptak a Dörögdy-családbeliek. Ebbe a bizonyságlevélbe belefoglalták 1. az 1767-ben publikált Dörögdy János Gergely nevü fiát és ezen Gergelynek József, Sándor és Gergely nevü fiait, továbbá József fiától való Lajos és Imre nevü unokáit. 2. Az 1767-ben publikált Dörögdy János másik fiának Jánosnak a fiait, még pedig Jánost, Pált, Ignácot, Imrét és Ádámot.
3. Az 1767-ben publikált Dörögdy Józsefnek József nevü fiát és ennek fiát ugyancsak Józsefet. 4. Az 1767-ben publikált Dörögdy József másik fiának Péternek Péter, Márton és Ádám nevü fiait.
5. Az 1767-ben publikált Dörögdy István György nevü fiát (az ettől való Gábor és Zsigmond unokáival) és István nevü fiát (az ettől való István unokájával). (718. sz.)
Egyházy.
Az 1818. évi november 15-i közgyűlésen hirdetik ki Komá-rom megye által 1816. szeptember 18-án kiadott nemesi bizony-ságlevelet. A bizonyságlevelet kapták a Komárom városában lakó Egyházy István és Ferenc, a komárommegyei Csicsón lakó Egy-házy Péter és Gergely, a pozsonymegyei Somorján lakó EgyEgy-házy János, a fejérmegyei Csákberényben lakó Egyházy Mihály s a vándorlásban levő Egyházy József takácslegény, valamennyien testvérek. Bizonyították ugyanis, hogy édesatyjuk Egyházy Péter, aki Alsógelléren lakott, Pozsony megye által 1763. május 9-én
kiadott nemesi bizonyságlevéllel igazolta nemességét. A pozsony-megyeí bizonyságlevél szerint Egyházy Péter igazolta, hogy atyja János Egyházfalva faluban ősi, örökölt birtokkal birt és az 1735.
évi nemesség-vizsgálat alkalmával vele együtt kétségtelen nemes-nek ismertetett el. Valamennyit felvették ellenmondás nélkül a megyebeli nemesek közé. (1806. sz.)
Eklér.
1791. május 10—14-i közgyűlésen hirdetik ki II. Lipót által 1790. november 18-án adott nemeslevelet. A nemességet kapták Eklér József és testvére Mihály, továbbá János-Mihály felesége Hillebrant Borbála és gyermekeik : József, Imre, Zsigmond, Mihály, János és Karolina. (307. 1.)
Eklér Zsigmond az 1822. évi julius 8-i közgyűlésen kapott nemesi bizonyságlevelet. (1029. sz.) A nemesi bizonyságlevelet atyja Eklér Mihály fejérmegyei és több más megyebeli táblabíró kérte. A kérvényében* előadta, hogy fia Zsigmond aki a Hessen-Hornburg lovasezred első kapitánya volt, Sopron megyébe költö-zött és ezért van szüksége a bizonyságlevélre.
Eklér Zsigmond testvére Eklér Imre, a m. kir. Epitő-viz-mérői Igazgatás adjunktusa az 1823. évi junius 2-i közgyűlésen kapott bizonyságlevelet. A bizonyságlevélbe belefoglalták három fia, még pedig BoromaeiKárolyEmil, ImreFerencMihály é s ^ i k t o r -István-Ferenc nevét is. (948. sz.)
Elek.
1779. április 15-i közgyűlésen hirdették ki Komárom megye által 1778. december 22-én az Alcsuton lakó Elek Ferenc és Elek István részére kiadott nemesi bizonyságlevelet. A bizonyság-levél szerint Elek Ferenc atyja Ferenc volt, ezen Ferencé pedig János, Jánosé pedig Gergely. Elek István atyja pedig Ferenc volt, aki viszont az emiitett Gergelynek volt a fia. Elek Gergely atyja pedig Márton volt aki II. Ferdinánd királytól nemeslevelet nyert. Ellenmondás nélkül felvették a megyebeli nemesek közé.
(130—131. 1.) A komárommegyei bizonyságlevél** fennmaradt s tartalma szerint a kiadását nemességvitató per előzte meg.
Az 1779. szeptember 13-i közgyűlésen Elek Sámuel nemesi
A Nobilitaria Eklér-csomójában.
A Nobilitaria Elek-csomójában.
bizonyságlevelet kapott. (241. 1.) A jegyzőkönyv itt semmi más adatot sem tartalmaz.
Az 1795. évi május 20.-iki közgyűlésen kapott a bicskei Elek János nemesi bizonyságlevelet. Azon az alapon kapta, hogy bebizonyította, miszerint az atyja Elek Gáspár testvére volt Elek Istvánnak. Elek István pedig György fia volt, ez pedig Gergelyé ez pedig Mártoné, aki II. Ferdinánd királytól nemeslevelet kapott, amint az a Komárom megyében folytatott nemességvitató perben beigazolást nyert s amit a Komárom megye által 1778. december 22-én kiadott és Fejér megyében 1779. április 15-én kihirdetett bizonyságlevél bizonyitott. A Bicskén lakó Elek János és vele levő Sámuel és János nevü, továbbá a Tolna megyében kancel-listaként működő Ferenc nevü fiaival együtt megkapta a bizony-ságlevelet. (67—68. 1.)
Az 1823. évi január 14-i közgyűlésen kapott nemesi bizony-ságlevelet a dobozi Elek Sámuel, aki igazolta, hogy fia az 1779.
évben publikált Elek Istvánnak. Elek Sámuel fiai, még pedig János, István, Sámuel, Sándor és András is belefoglaltattak a bizonyságlevélbe. (88. sz.)
Az 1795. évi bizonyságlevél alapján Elek János és fiai Sámuel, János és Ferenc uj bizonyságlevelet nyernek az 1797.
évi junius 1-i közgyűlésen. Ebbe a bizonyságlevélbe belefoglal-ták Elek Jánosnak, Sámuel fiától származó unokáit, Jánost és Ferencet is. (353—354. 1.)
Az 1823. évben bizonyságlevelet nyert Elek Sámuel testvérei még pedig a Pátyon lakó Elek Sándor és a Hódmezővásárhelyen lakó Elek Péter az 1824. évi április 27-i közgyűlésen kaptak bizonyságlevelet, amelybe Elek Sándor két fiának Andrásnak és Sándornak a nevét is belefoglalták. (518. sz.) Nevezettek testvé-rükkel a bicskei Elek Sámuellel együtt kérték a bizonyságlevelet, de a megyéből való elköltözésüket nem bizonyitván eléggé, ok-mányaik pótlására utasittattak.
Az 1843. április 18—20-i közgyűlésen kaptak bizonyság-levelet a következő Elek-családbeliek. Elek István, Ferenc és Sámuel alcsuti Elek János és István dobozi közbirtokosok. A bi-zonyságlevél kiadása az 1779. évi publikáció alapján történt, (2005. sz.)
Ugyancsak az 1779. évi kihirdetés alapján nyertek bizony-ságlevelet az 1844. évi augusztus 21—22-i közgyűlésen a Zámolyon lakó Elek István, Elek József, Elek János, Elek Péter, Elek
György és Elek Sándor, mind a maguk mind a fiaik nevére.
Nevezettek mindnyájan testvérek voltak és Elek Péter fiai. Ez az Elek Péter költözködött Zámolyra. Elek Péter atyja ugyancsak Péter volt és ezé pedig az az István aki az 1779. évben publikál -tatta magát. (3455. sz.)