Az 1806. áprilisi közgyűlésen hirdették ki a Pozsony megye által 1801. dec. 12-én, a Dercsikáról származó és Székesfehér-várott lakó Katona másként Vida Ferenc, József és János részére kiadott bizonyságlevelet. Tartalma szerint a Katona másként Vida-családbeliek az 1725. évi invesztigáció alkalmával felmutatták a II. Mátyástól 1609. junius 21-én Dercsika falu részeire nyert adománylevelet. 1758-ban pedig az ősi birtokban létüket megint bizonyitották. Katona másként Vida Ádám az elől nevezettek atyja a neki jutott ősi birtokrészt 1761-ben rokonának Márton-nak adta árendába. Az elől nevezettek pedig az atyjuktól örökölt birtokot Katona másként Vida Pálnak adták bérbe. Nevezettek bizonyságlevelet kaptak és ebbe belefoglalták Ferencnek György, Pál, Imre, József és Ferenc, Józsefnek József és végül Jánosnak István nevü fiait is. (300. sz.)
Katz.
1836. októberi közgyűlésen kapott nemesi bizonyságlevelet Katz János és Pál, valamint Pálnak két fia István és János. Ez alkalommal átirták a Fejér megye által 1777. szept. 22-én kiadott bizonyságlevelet. Ezt kapták : 1. Katz Péter és ennek fiai István, Péter, Miklós, Ferenc és Gergely, 2. Katz István és ennek fiai András, Ferenc, István és János, 3. Katz Gergely és ennek fia Gergely, 4. Katz János és ennek fia János. A négy testvér atyja az 1754. évi invesztigáció alkalmával igazolta nemességét. Az igazolás alapjául szolgált a Komárom megye által 1718-ban kiadott bizonyságlevél, mely szerint Katz Gáspár kapott nemes-séget Miksa királytól. Az 1777. évi bizonyságlevél kiadására a nemesi indexekben nincs utalás. Az 1777. évi bizonyságlevélbe belefoglalt Katz Miklós fiai voltak János és Pál, az 1836. évi bizonyságlevél szerzői. (2383. sz.)
Kazay.
1782. március 5-én hirdették ki a Veszprém megye által 1780. julius 4-én a Kömlődön lakó Kazay Sándor részére kiadott és birtokos nemes voltát igazoló bizonyságlevelet. Bele voltak foglalva a bizonyságlevélbe István, Gábor és Benjamin nevü fiai, Julianna Darányi Józsefné és Erzsébet nevü leányai. Tartalma szerint Kazay Sándornak Tótvázsonyban, Szentgálon, Bándon és
Vámoson volt nemesi birtoka. Továbbá az 1755. évi invesztigáció alkalmával Kazay Márton fia Pál a maga és Sámuel, Lajos és Sándor (az 1780. évi bizonyságlevél szerzője) nevü testvérei nemességét Komárom megye 1754. évi bizonyságlevelével bizo-nyitotta. A komárommegyei bizonyságlevél szerint a nemesség az 1661. szept. 17-én kelt és Hont megyében kihirdetett armálisig ment vissza. Ezt a bizonyságlevelet irták át az 1820. évi márciusi közgyűlésen az akkor kihirdetett Kazay István fia ugyancsak István számára, aki Somogy megyébe költözött. A bemutatott keresztlevelet a baracskai ref. egyház állította ki. (981.) Az 1782.
évi kihirdetés alkalmával Tergovcsics József főjegyző a bizonyság-levél tartalmát tévesen vezette be a jegyzőkönyvbe, ami miatt Kazay Sándor 1785-ben annak helyesbítését kérte.
Kádár,
Az 1842. évi január 22-i közgyűlésen hirdették ki a Közép-Szolnok megye által 1841. február 12-én Kádár Péter gyúrói lelkipásztor és ennek fia Péter részére kiadott bizonyságlevelet.
A bizonyságlevél szerint Kádár Péter a Mihályfalva helységbeli Kádár-családból való volt és Mihályfalváról költözött el. Kádár Pétert a megyebeli nemesek sorába iktatták. (804. sz.)
Kálmán.
I. 1768. március 24-i közgyűlésen hirdették ki a Veszprém megye által 1767. április 8-án kiadott bizonyságlevelet. Ezt kapták Kálmán István fiai János és Mihály. Ellenmondás nélkül felvették a megyebeli nemesek közé. (347. 1.)
II. 1772. julius 6-i közgyűlésen hirdették ki a Pozsony megye által 1772. április 23-án kiadott bizonyságlevelet. Ezt kapta öt testvér, akik a jegyzőkönyv szeiint mindnyájan szentmiklósi lakosok voltak, de a kérvényük* szerint csak kettő volt szent-miklósi lakos. A bizonyságlevél szerzői voltak: 1. Kálmán János rácalmási lakos, József, Pál, Márton, István és János nevü fiaival.
2. Kálmán György szentiváni lakos, György és Mihály fiaival.
3. Kálmán István bögödi lakos, István és György nevü fiaival.
4. Kálmán Péter szentmiklósi lakos, Mihály nevü fiával. 5. Kálmán
A Nobilitaria Kálmán-csomójában.
Mihály szentmiklósi lakos. A bizonyságlevél szerint az öt testvér bizonyitotta, hogy ők attól a Kálmán Jánostól származnak, aki Pozsony megye igazolt nemeseinek 1671. és 1697. évi lajstromába a Nemesszeg falu nemesei között fel volt véve. Bizonyitották, hogy ezen Kálmán Jánosnak György és Péter nevü fiai voltak, továbbá, hogy ezen Györgynek a fia, ugyancsak György, a fejér-megyei Szentmiklósra költözött s hogy ők ennek a Györgynek a fiai. Ezenkívül bizonyitották még, hogy az emiitett nemesi lajstromba felvett Kálmán János leszármazói Balázsfán örökölt birtokkal bírtak és azt is, hogy ezen Kálmán János Péter nevü fiának a fia János, aki még akkor is birt ősi örökséget, elismerte, hogy Kálmán György az atyjának a testvére volt. Felvétettek a megyebeli nemesek közé. (1108—1109. 1.)
Károly.
1845. okt. 6—7-i közgyűlésen hirdették ki a Győr megye által 1845. szept. 5-én, Károly György sárkereszturi püspöki uradalmi kasznár részére kiadott bizonyságlevelet. Ez a bizony-ságlevél alapult a Győr megye által 1758-ban, a Révfaluban lakó Károly János, a Szabadiban lakó Károly Ferenc, a Szigeten lakó Károly György és végül a Szabadiban lakó Károly György részére kiadott bizonyságlevélen. Ez a bizonyságlevél pedig azon alapult, hogy az Ásvány faluban lakó Károly Ferenc az 1725. és 1732.
évi invesztigáció alkalmával az ősei számára II. Rudolf által 1594.
augusztus 30-án adományozott és Győr megyében kihirdetett nemeslevéllel igazolta nemességét. Továbbá pedig azon, hogy Károly János, Ferenc és György, testvérek tanúvallomásokkal igazolták, hogy atyjuk János testvére volt a magát 1725. és
1732-ben igazoló Károly Ferenc atyjának Györgynek. A Szabadi-ban lakó Károly György pedig ugyancsak tanúvallomásokkal bizonyi-totta, hogy atyja Márton ugyancsak testvére volt az emiitett Györgynek, Ferenc atyjának. Az 1758. évi bizonyságlevélbe bele voltak foglalva Jánosnak János és István, Ferencnek István és Ferenc, a Szigeten lakó Györgynek Márton, András és József, a Szabadiban lakó Györgynek András és Mihály nevü fiai is.
Az 1845. évi bizonyságlevél szerzője igazolta, hogy az 1758. évi bizonyságlevélbe belefoglalt Józsefnek (Szigeten lakó György fiának) a fia ugyancsak György volt, aki Szabadiból Olaszfaluba költözött. Ezen Györgynek a fia Mátyás volt és Mátyásé pedig György, a bizonyságlevél szerzője. (4099. sz.)
Ketskeméty.
1814. novemberi közgyűlésen hirdették ki Ketskeméty Zsigmond polgárdi ref. lelkész nemesi bizonyságlevelét. A bizony-ságlevelet Zemplén megye adta ki 1767. május 18-án Ketskeméty Zsigmondnak, akkor még sárospataki diáknak és testvérének Mihálynak akkori rimaszombati rektornak. Ez a bizonyságlevél pedig átirásban tartalmazta az Abaujvár megye által 1748-ban nevezettek nagybátyjai Ketskeméty András és János részére kiadott bizonyságlevelet, mely szerint ezek atyja András és nagybátyja Mihály megyei tisztségeket viseltek és birtokos nemesek voltak.
Ketskeméty Zsigmond felvétetett a megyebeli nemesek közé és Zsigmond és Dániel fiaival együtt bizonyságlevelet kapott.
(1913., 1914. sz.)
Ketskés.
1832. augusztusi közgyűlésen hirdették ki a Bihar megye által 1808. január 4-én Ketskés Péter margittai lakos és ennek fia Lajos részére kiadott bizonyságlevelet. Ez a bizonyságlevél átirásban tartalmazza a Komárom megye által 1777. szept. 29-én a Komáromban lakó Ketskés János és István és a Felsőábrány-ban lakó György és atyafiaik részére kiadott bizonyságlevelet.
Nevezettek igazolták, hogy azon Ketskés Máté leszármazói, aki II. Rudolftól 1600. április 20-án nyert armális társszerzője volt.
Az 1777. évi bizonyságlevél szerzőjének Györgynek volt a fia Péter. (2094. sz.)
Kelecsényi.
1817. juliusi közgyűlésen hirdették ki a Komárom megye által 1794. február 12-én kiadott bizonyságlevelet. A bizonyság-levelet kapta a Komáromban a saját kuriális telkén lakó Kele-csényi Mihály illetve ennek a fia Mihály, a pándorfalui posta-mester. Azon az alapon adták ki a bizonyságlevelet, hogy id.
Kelecsényi Mihály testvére, a Jászkiséren lakó János az 1778.
dec. 22-én kapott bizonyságlevelet és a család már az 1721.
évben is kapott bizonyságlevelet. Kelecsényi Mihályt felvették a megyebeli nemesek közé. (1569. sz.)
Kementzky.
1839. juniusi közgyűlésen hirdették ki a Komárom megye által 1838. okt. 15-én Kementzky János paksi prédikátor és Károly és János nevü fiai, továbbá Kementzky Gábor pákozdi prédikátor részére kiadott bizonyságlevelet. A komárommegyei bizonyságlevél átirásban tartalmazza az 1802. február 12-én kelt armálist, amelyet Kementzky id. István, András, Péter, id. János, ifj. János, ifj. István, III. János, Sámuel, III. István, Ferenc és Sándor kapott. Ez az armális megujitja a nevezettek ősének Kementzky Péternek I. Lipóttól 1692. junius 20-án nyert armálisát.
(1683. sz.)
Kenedich.
1801. októberi közgyűlésen hirdették ki a Pest megye által Kenedich József részére kiadott bizonyságlevelet. Ez átirásban tartalmazta az 1792, augusztus 21-én kelt armálist, amelyet Kenedich Ferenc, József, István és Benjámin kapott. (970. sz.)
Kerekes.
1765. juliusi közgyűlésen hirdették ki a Komárom megye által a Polgárdin lakó Kerekes János részére kiadott bizonyság-levelet. Tartalma szerint Kerekes János atyja János volt s ezé másik János. Ézen János testvére pedig István volt, aki az 1756.
évi invesztigáció alkalmával bizonyitotta nemességét. (993. 1.)