Szögletes edény (kocsimodell) (XXI. típus)

85 négyszögletes felső résszel rendelkező talpas kelyhek jöhetnek szóba. Pl.: Köveskál, Budakalász 3. sír;

19. sír/1. edény; 36. sír; 101. sír; 203. sír; Vörs, Tiszavasvári-Gyepáros 2. sír; Balatonlelle-Felső-Gamász, Dunaszentgyörgy, Tiszaladány-Nagyhomokos.

86

Ezt követően olyan leletek is napvilágot láttak, melyek a Baden-kultúra korai időszakára keltezhetők.

A pilismaróti temetőben egy olyan négyszögletes, felcsúcsosodó sarkú edényt találtak, amelyet egyes kutatók kocsimodellnek tartanak (BONDÁR 2004, 7; TORMA 1975, Taf. 55/3).

Boglárlelléről Ecsedy István közölt egy négyszögletes, kerék nélküli kocsimodellt a Boleráz csoport településéről (ECSEDY 1982).

Az egyik legújabb magyarországi kocsimodell Balatonberényből származik (BONDÁR 2004, 12).

Szlovákiából eddig egy rézkori kocsimodell volt ismert. Radosínán, a Boleráz csoportba sorolható gödörből került elő egy szarvasmarhákkal vontatott, négyszögletes kocsi agyagból készült modellje (NĚMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ-BÁRTA 1977). Legutóbb Zdeněk Farkaš közölt három töredéket, melyek szintén a Boleráz időszakba tartozó telepekről (Pezinok, Chorvátsky Grob) kerültek elő terepbejárás során (FARKAŠ 2010).

Ausztriából két töredék sorolható a kocsimodellek közé. Az egyik Mödling-ből, a másik Pleissing-ből származik. Mindkettő a Boleráz csoportba tartozik. Ruttkay ezek közlése kapcsán röviden foglalkozik a kocsimodellek kérdésével is (RUTTKAY 1995).¹⁶

A kocsimodellek első feldolgozása Gordon Childe nevéhez fűződik (CHILDE 1951). A Kárpát-medencei rézkori és bronzkori kocsimodelleket, ill. kocsikerkék ábrázolásokat Bóna István gyűjtötte össze. Listáján 73 lelőhely szerepel, ezek közül csupán 9-ről került elő kocsimodell (BÓNA 1960). A következő jelentősebb munka Fettich Nándor tanulmánya, amelyben több négyszögletes, díszített edényt is kocsiként határozott meg (FETTICH 1969; BONDÁR 2004, 6).

A rézkori és bronzkori agyag kocsimodellekről szóló legfontosabb tanulmányok Bondár Mária tollából születtek. Először a börzöncei, korabronzkori kocsimodell kapcsán foglalkozott röviden a késő rézkori kocsikkal (BONDÁR 1992). Később több munkájában is rövidebb-hosszabb összefoglalásokat végzett az újabb kocsimodellek bemutatása mellett (BONDÁR 2004; BONDÁR 2012; BONDÁR 2013).

Az újabb közlemények között kell megemlíteni Ilon Gábor cikkét, amelyben egy rézkori (az ásató szerint a Lengyel-kultúra III. fázisára datálható) töredékes agyag kocsikerékmodellt említ Szombathelyről (ILON 2001).

Az eddig ismeretlen rézkori és bronzkori kocsimodellekről Kovács Tibor írt tanulmányt. Ebben a cikkében közölte egy, a Boleráz csoportba sorolható kocsimodell töredékét Moha-Homokbánya lelőhelyről (KOVÁCS T. 2006).

Kövecses Varga Etelka Esztergom-Szentkirályról közölt három kocsimodell töredéket és egy kerékmaradványt (KÖVECSES-VARGA 2010; BONDÁR 2012, 33).

A Kárpát-medencéből összesen 14 lelőhelyről 18 késő rézkori kocsimodell ismert. Ezek közül 11 sorolható a Boleráz csoportba, 6 a Baden-kultúra klasszikus időszakába, egy pedig a Cotofeni-kultúrába (BONDÁR 2012, 44, 19. kép). Ezt a képet egészíthetjük ki a fent említett csincsei

16 Érdekes, hogy a Szigetszentmártoni kocsimodell lelőhelyét következetesen Szigetcsép megjelöléssel alkalmazza (RUTTKAY 1995, 156).

87 példányokkal, melyeket a klasszikus Baden időszakra keltezünk és előkerülésük azért is fontos, mert a Kárpát-medencének ez a területe eddig kívül esett a kocsimodellek elterjedési körén.¹⁷

Formailag alapvetően két nagy csoportot különíthetünk el. 1. négyszögletes, lapos, kerék nélküli kocsimodellek; 2. kerékkel együtt ábrázolt, szögletes, szalagfüles kocsi alakú edények.

1. Ebbe a csoportba tartozik a kocsimodellek nagy része (Balatonberény, Boglárlelle, Pilismarót, Moha, Radosína, Mödling, Pleissing). Jellemzőjük a négyszögletes test. Egyes példányokon az oldalfalak enyhén íveltek és a felső részen a sarkok felemelkednek (Boglárlelle, Mödling, Pleissing).

Vannak olyan darabok, melyek oldala egyenes, kissé ferde (Balatonberény, Pilismarót, Moha, Radosína). A csoporton belül elkülöníthető egy alcsoport, amelyre jellemző, hogy az alsó oldalon, a kerekek felerősítésére szolgáló, átfúrt bütykök helyezkednek el (Balatonberény, Moha). További jellemző lehet az állatprotomék alkalmazása, amely a Radosínai példányon maradt meg, de feltehetően megvolt a balatonboglári és mohai darabokon is. Itt kell megemlíteni, hogy a többi kocsimodellen is lehettek ilyen állatábrázolások, de azok töredékes állapota miatt ez nem dönthető el egyértelműen. A kocsimodellek közül csak a pilismaróti és a budakalászi példány díszítetlen. Négy darabon bekarcolt fenyőágminta látható. A mohai kocsimodellt bekarcolt vonalakból kialakított, szabálytalanul elrendezett mezők borítják. A radosínai példány felső részén pedig benyomkodott pontokból álló hármas, vízszintes sorminta látható. A radosínai modell a többitől még abban is eltér, hogy egyik rövidebb oldalának peremén egy félköríves, fogószerű részt alakítottak ki. Ehhez hasonló képződményt rekonstruált Bondár Mária a pilismaróti példányon is (BONDÁR 2004, 2. kép/3c).

2. Ide sorolhatjuk a klasszikus baden-kultúra két kocsimodelljét (Budakalász, Szigetszentmárton).

Formájuk négyszögletes, fordított csonkapiramis alakú, sarkaik felemelkednek. Jellemzőjük hogy alsó részükhöz plasztikusan kialakított négy kerék csatlakozik. Egyik rövidebb oldalukon egy szalagfül helyezkedik el. Díszítésük bekarcolt cikk-cakk vonalakból áll. A budakalászi darabon vörös festés nyomai is megmaradtak. A kocsikerék ábrázolást leszámítva alakjukban, fülkiképzésükben, díszítésükben, ill. méretükben is ezekhez a darabokhoz hasonlítanak a csincsei példányok.

A Boleráz csoport kocsimodelljeit Kovács Tibor három típusba sorolta: A. egyszerű, láda alakú (Mödling, Pleissing); B. láda alakú kocsimodellek alul négy ún. tengelyfüllel (Balatonberény); C.

kocsik állatprotomékkal (Radosína, Boglárlelle, Moha). A hat kocsimodell közül négyen található meg a bekarcolt cikk-cakk vonal. Másfajta díszítést csak két példányon láthatunk. A radosinai kocsimodell felső részén pontsor fut körbe, míg a mohai lelet oldalát bekarcolt vonalakkal kitöltött kis mezők borítják (KOVÁCS T. 2006, 38).

A klasszikus Baden-kultúrába sorolható a két budakalászi kocsi alakú edény, ill. a szigetszentmártoni kocsimodell. A budakalászi temető 158. sírjában talált szögletes, szalagfüles edény csak feltételesen sorolható a kocsimodellek közé, mivel kerék helyett apró bütykök helyezkednek el az alján. A másik két példány viszont tömör kerekű kocsit ábrázol. Ezeken is megtaláljuk a szalagfület, ami arra utal, hogy edényként használták őket.

Vannak olyan edények is, melyeket formai alapon kocsimodellként vagy kocsi alakú edényként értelmeznek, de nem feltétlenül tartoznak ebbe a kategóriába. Ebből a szempontból elsősorban Fettich Nándor munkáját kell megemlíteni. A Baden-kultúra talpas táljait kocsi alakú edényként határozta meg. Itt a tiszavasváriból származó három talpas tálat és a budakalászi temető több sírjából előkerült (19, 36, 118, 158, 177. sír) hasonló edényeket említette meg. Úgy vélte, hogy ezek emelvényre tett

17 Bondár Mária a kocsimodellek elterjedését elemezve megállapította, hogy az Alföldről és É-Magyarországról még nem közöltek egyetlen példányt sem (BONDÁR 2012, 44).

88

halottaskocsi utánzatok lehettek (FETTICH 1969, 60-65; XIV. tábla/1-3; XV. tábla). A Baden-kultúra Hódmezővásárhely-bodzásparti lelőhelyéről származó szögletes tálat is karosszériamodellnek tartja.

Szerinte ez a modell az ősi, négyzet alaprajzú kocsi késői utánzata. Az egyik oldalon lévő, vízszintesen átfúrt alagútfület a fogatolás ábrázolásának véli (FETTICH 1969, 57; XII. tábla/1-4).

Végül röviden foglalkoznunk kell a szelevényi edénnyel is. Ezt a négyszögletes, oldalán bekarcolt vonalakból és beszurkált pontokból álló díszítéssel ellátott edényt Fettich Nándor kocsimodellnek tartja. A rövidebb oldalakon érdekes ábrázolások láthatók. Az egyiken fák és állatok, a másikon fák és egy női alak rajza vehető ki. Ez talán az istennő és a szent liget megjelenítése lehet (FETTICH 1969, 33-37; I. tábla/1-3; II. tábla/1-5). A kérdéses tárgyat korábban a neolitikumba sorolták, de tartották badeni leletnek is, majd Rezi Kató Gábor elemzése nyomán már a középső rézkorba helyezték (REZI K. 2001, 120). Fettich Nándor korabronzkorinak tartotta (FETTICH 1969, 37). Horváth Tünde elképzelhetőnek tartja, hogy a szelevényi edény akár a protoboleráz időszakba is tartozhat (HORVÁTH T. 2006, 104). Legújabban viszont a Gomolaváról származó hasonló edény alapján felveti azt a lehetőséget, hogy a lelet a késő rézkori Kostolac-kultúra emléke lehet (HORVÁTH T.-BALEN 2012). A leletet Fettich Nándor véleményének megfelelően Ilon Gábor is kocsiszekrényt ábrázoló tárgynak tartja (ILON 2001, 481). Véleményem szerint Rezi Ketó Gábor megfogalmazása talán közelebb jár az igazsághoz: „A szelevényi edény minden bizonnyal egy áldozati célra, egyszeri felhasználásra készített rituális tárgy.” (REZI K. 2001, 124)

Soproni Sándor szerint a budakalászi kocsimodell a halotti kultusszal állt kapcsolatban és a későbbi kocsitemetkezés korai előzményét látja benne (SOPRONI 1954, 35).

Foltiny megállapította, hogy a Baden-kultúra kocsijait gazdasági célokra és vallási rítusok alkalmával is használhatták (FOLTINY 1959, 56).

Bóna István másfajta magyarázatot keresett a budakalászi kocsi szerepére. Szerinte lényegében egy edényről van szó. Eredetileg kultikus céllal készült, de miután megsérült, elvesztette eredeti funkcióját. Így a kocsimodellt nem miniatűr kocsiként, hanem másodlagos céllal, edénymellékletként helyezték a sírba. A budakalászi kocsimodell szerinte nem köthető a halottkultuszhoz, de kultikus háttere a mindennapi élethez kapcsolódott (BÓNA 1960, 109).

Hasonló véleményen van Makkay János is. A leletet szerinte sem a kocsi szimbólumaként helyezték a sírba, hanem edényként. Azonban az edény kétségtelenül kultikus funkcióval bírt. Egyszerre volt kocsimodell és edény is. A Tepe Gawra-i modell kapcsán feltételezi, hogy a kocsikat, ill. a kocsimodelleket szentélyekben vagy azok közelében helyezték el. A kocsik tulajdonképpen az istenek attribútumai, jelképei voltak. A budakalászi kocsi alakú edény véleménye szerint szent folyadékok tárolására szolgált. Tehát a budakalászi modellt áldozati tárgyként használták, nem egyszeri célból készült, hanem sokáig használatban volt, mint libációs szertartáshoz szükséges edény. De miután megsérült, mellékletként egy szimbolikus sírba tették. Kizárja annak a lehetőségét, hogy kocsitemetkezést szimbolizált volna (MAKKAY 1965, 11-15).

Fettich Nándor teljesen más megközelítésből kísérelte meg az őskori kocsimodellek értelmezését.

Lényegében a kocsikat a halotti szertartásokkal hozta összefüggésbe. Szerinte a kocsikon szállították a halottat végső nyughelyére, a szent berekbe. A kocsimodellek tulajdonképpen ennek az eseménynek a szimbolikus ábrázolását hordozzák (FETTICH 1969). A Baden-kultúra kocsi alakú edényeivel kapcsolatban megjegyzi, hogy ezek is a halott másvilági életének biztosítását és visszatérésének megakadályozását szolgálták és olyan jelképek, melyeket a halott visz magával és használ a túlvilágon (FETTICH 1969, 61).

89 Kalicz Nándor a szigetszentmártoni kocsimodell közlése során megpróbálta a két ellentétes álláspontot (jelképes kocsitemetkezés, áldozati edény) másképpen megítélni. A Baden-kultúra kocsijait egyértelműen gazdasági járműveknek tartja. Bár a sírokban nem találtak kocsimaradványokat, ez nem jelenti azt, hogy nem is lehettek ilyenek. Emellett megemlíti, hogy az eltemetett szarvasmarhák korának és fajtájának sincs jelentősége, hiszen nem feltétlenül kellett ökröket használni igásállatként.

Azonban Kalicz Nándor véleménye nem mond ellent Bóna és Makkay elméletének. A szigetszentmártoni kocsimodell nagyon hasonló a budakalászihoz, mivel mindkettő kocsit ábrázol, de egyben edényként is használták, ill. mellékletként kerültek sírba. A libációs szertartásokra, folyadékok összekeverésére utalnak továbbá a sírban talált további mellékletek is (kétosztású tálak, mericék).

Összességében úgy véli, hogy a szigetszentmártoni sírban egy olyan személy nyugodott, aki életében kultikus cselekményeket végzett. Mellékletként pedig ezeknek a cselekményeknek a kellékeit helyezték a sírba. A kocsimodell kultikus tárgy volt és nem kocsitemetkezés szimbóluma (KALICZ 1976a, 192-197).

Ecsedy István a boglárlellei kocsi közlése során megemlíti, hogy a kocsitemetkezések, a jelképes kocsitemetkezések és kocsiábrázolások már a kocsi megismerésével párhuzamosan a kultusz fontos elemeivé váltak. A klasszikus Baden-kultúra kocsimodelljeit Csalog Józseffel ellentétben nem tartja jelképes kocsitemetkezés emlékeinek. Megemlíti, hogy a Boleráz csoport kocsimodelljei, mivel telepeken kerültek elő, nem a temetkezésekhez köthetők és a kultuszban betöltött szerepük tisztázatlan. Elképzelhetőnek tartja, hogy előképül szolgáltak a későbbi, badeni kocsiedényeknek (ECSEDY 1982, 25).

Korek József véleménye szerint, mivel a két hiteles sírból előkerült példány talpas kehellyel, ill.

kétosztású tállal együtt fordult elő, megerősíti az áldozati jelleget, amelyet tovább hangsúlyoz a kocsimodellek festett díszítése is (KOREK 1983, 133).

Bondár Mária a korabronzkorba sorolható börzöncei kocsimodellel kapcsolatban megállapította, hogy ez a példány nem sorolható a kultikus tárgyak közé. Inkább a hétköznapi élet tárgyának, esetleg gyerekjátéknak tartotta. Tehát a kocsimodellek nem feltétlenül voltak kapcsolatban a kultikus élettel (BONDÁR 1992, 115-116).

Ruttkay a Boleráz csoport ún. Radosína-Boglárlelle típusú kocsimodelljeinél megemlíti azt a lehetőséget, hogy ezek a példányok nem kocsit, hanem szánt jelenítettek meg (RUTTKAY 1995, 156).

Ilon Gábor véleménye szerint a kocsitemetkezés és ugyanakkor a szimbolikus kocsitemetkezés is megjelenik a Baden-kultúrában. A bronzkorban már csak telepekről ismertek kocsimodellek, de ezt nem úgy értelmezi, hogy ekkor már profán tárgyak lettek, hanem úgy, hogy a hitéletben betöltött szerepük elvonatkoztatottabb lett. A rézkortól a házi szentély részeként, kellékeként értelmezi. Aztán a késő bronzkor idején tűnik fel ismét a temetkezésekkel kapcsolatban. A kocsimodellek értelmezése napszekérként a középső bronzkortól lehetséges. Ezekre utalnak a kör alakú minták és a kör alakú áttörések több kocsimodell esetében (ILON 2001, 483, 485).

Horváth L. A. is megállapítja, hogy a klasszikus Baden-kultúra kocsimodelljei abban térnek el a korábbi időszak hasonló tárgyaitól, hogy sírmellékletként kerültek elő, így kultikus jellegüket nem lehet kétségbe vonni (HORVÁTH-SIMON 2003, 148).

Bondár Mária egyik összefoglaló írásában csak röviden foglalkozik a kocsimodellek értelmezésével.

Nem foglal állást a kérdésben csupán a korábbi kutatások álláspontjait sorolja fel (BONDÁR 2004, 19).

90

Legújabb munkáiban már egyértelmű állást foglal a késő rézkori agyagmodellek kultikus tartalmára vonatkozóan (BONDÁR 2012, 97; BONDÁR 2013, 101).

A Borsod megye területéről származó négyszögletes edények nem visznek közelebb a kocsimodellek valódi funkciójának megértéséhez, azonban több tényező is arra utal, hogy ezek is kultikus jelentőséggel bírtak. Itt két fontos elemet emelnék ki. Az első a díszítés. Általánosan elfogadott, hogy a festés és a bekarcolt cikk-cakk vonal olyan tárgyakon fordul elő (kocsimodellek, talpas kelyhek, kétosztású tálak), melyek a késő rézkori népesség vallásos életében játszottak szerepet. A második elem a csincsei példányok előkerülési helye. A feltárt terület K-i részén elhelyezkedő 293. gödör betöltésében váltakozva egymást követő humuszos, homokos és hamus, faszenes rétegeket lehetett elkülöníteni. A leletek a legalsó réteg tetején egy faszenes réteg alatt helyezkedtek el (12. tábla). Ez a jelenség arra utalhat, hogy a gödörben vagy környékén egy (vagy több) szertartást végezhettek, melyek során a felhasznált edényeket végül összetörve tették az objektumba.

4.1.1.22 Ember alakú urna (antropomorf edény) (XXII. típus)