Kitekintés: késő rézkori temetkezések K-Szlovákiában

Az Ózd környéki temetők kapcsán mindenképpen meg kell emlékeznünk a szomszédos K-szlovákiai területeken található hasonló lelőhelyekről. Ebből a térségből két ilyen temető ismert.

Včelnice (Méhi-Feketesár)

A lelőhelyen a Baden-kultúra hét sírját és egy települési objektumát tárták fel 1982-1983-ban.

1. sír: A sírban összesen hét ember alakú edény volt (ezek közül háromban voltak emberi maradványok, míg az egyikben emberi és állati csontok). A mellékletek között egy idol és egy kónikus testű edényke is volt. Az edények félkör alakban helyezkedtek el, egy K-Ny irányú tengely mentén. A két ember alakú arcos edény és az idol az urnák előtt állt, és déli irányba néztek. A kónikus edény a legnagyobb urna belsejében volt. 2. sír: Erősen bolygatott temetkezés. Csupán az urnát képező amfora alja maradt meg belőle. 3. sír: Bolygatott sír. Egy urnaként használt amfora és az azt fedő tál töredékei származnak belőle. 4. sír: Amfora töredékei a fölé helyezett tölcséres nyakú tál darabjaival. 5. sír: Egy korsó tölcséres nyakú tállal letakarva. 6. sír: Az urnát képező amfora mellett két nagyobb kő helyezkedett el. A sír körül egy 40 cm vastag, folyami kavicsokból készült kőgyűrű maradványait tárták fel. 7. sír: A sírt egy fekvő helyzetben talált, lapos kősztélé jelezte. Alatta volt az urnaként használt fazék. A sír körül egy kavicsból rakott kőgyűrű vette körül, amelynek csak kis részét lehetett megfigyelni.

A sírok mindegyike urnás rítusú volt. Az egyik sírnál egy kősztélét és kőgyűrűt figyeltek meg (7. sír), egy másiknál kőgyűrű került elő (6. sír). A sírokból összesen 17 edény, ill. töredék került elő. Emellett egy idol sorolható még a leletek közé. Szórványként még egy kétosztású tál osztógombja is előkerült.

Urnaként négy esetben ember alakú edényt, négy esetben amforát és egy-egy esetben korsót, ill.

fazekat használtak (B. KOVÁCS 1986, 64-68).

Gemer (Sajógömör-Alsótábla)

A Sajóba ömlő Lapsa-patak jobb oldali partján földmunkák során késő rézkori temetkezéseket bolygattak meg. A temető 21 sírját sikerült azonosítani, melyek mind urnás rítusúak voltak. Azonban több esetben a sírok erősen bolygatott állapotban kerültek elő, így nem mindegyiknél lehetett pontosan megfigyelni az urnákat és az emberi maradványokat. Emellett többször csak a sírokat övező kőgyűrűk maradtak meg. Ilyen kőgyűrűt 13 sírnál figyeltek meg. Ezek közül a legtöbb kör alakú volt, de két esetben ovális (7. és 20. sír), egy alkalommal pedig háromszög alakú (9. sír) kőgyűrűt találtak. A sírok állapotának megfelelően a belőlük származó edények is töredékesek voltak. Összesen 32 edény darabjait lehetett azonosítani. Urnaként 12 esetben használtak ember alakú edényeket. Hét sírból kerültek elő ilyen urnák (1; 4; 6; 7; 8; 13; 17. sír). A 13. sírban három, a 6; 7. és 17. sírban két-két, míg a többi sírban egy-egy edény volt. További négy esetben amforát, egy esetben pedig fazekat alkalmaztak a hamvak tárolására. A 20. sír urnája egy szubkutánfüles edény volt. A mellékletek között emellett korsó, tölcséres nyakú tál, kétosztású tál és egyéb tálformák szerepelnek. Az edények mellett két csiszolt kőbalta és egy pattintott kőeszköz képezte a sírok mellékletét (B. KOVÁCS 1986, 68-73).

Az elmúlt évek kutatásai során néhány újabb halmos temetkezés került elő Szlovákiából.

Rimaszombattól délre, a magyar-szlovák határ közelében Gemerské Dechtáre és Hajnáčka között terepbejárás alkalmával több halomsírt fedeztek fel. A halmok szabályos kör alakúak. Átmérőjük 6 m körül mozog. Magasságuk 1-1,3 m. Összesen 16 halomsírt találtak egy viszonylag kis területen.

Eredeti számuk ennek kétszerese is lehetett. Mivel feltárás nem történt, a sírok datálása kérdéses, de feltételesen az Ózd-Piliny csoport emlékei közé sorolják (OŽD’ÁNI-NEVIZÁNSKY 2002).

196

A csoport temetkezéseit eddig négy lelőhelyről ismerjük.⁴³ Ezek közös jellemzője, hogy több esetben ember alakú arcos urnákba helyezték a hamvakat. A négy temető viszonylag közel található egymáshoz (Ózd-Center, Szentsimon-Kenderföldek, Sajógömör/Gemer, Méhi/Včelnice). Mindegyik a Sajó völgyében fekszik. Ózd-Center a Hangony-patak partjánál található, közel ahhoz a helyhez, ahol a patak a Sajóba ömlik. Szentsimon szintén a Hangony-patak mellett fekszik. A szlovákiai temetők a Sajó egy-egy mellékfolyója mellett helyezkednek el. Gemer a Lapsa-patak partján, míg Včelnice az egykori feketesár nevű vízfolyás közelében (B. KOVÁCS 1986, 74). A víz közelsége mellett meghatározó lehet a temetők elhelyezkedését illetően a domborzat is. Mindegyik temető dombon helyezkedik el (KOÓS 1994, 202). Összesen 38 sírt tártak fel, melyek közül tizenegyben voltak arcos urnák. Egy-egy urna volt Ózd-Center 8. sírjában és Gemer lelőhelyen az 1; 4. és 8. sírban. Mindegyik lelőhelyen voltak olyan sírok, melyekben több ilyen urna is volt (2 urna: Gemer 6; 7, és 17. sír; 3 urna:

Ózd-Center 3. sír, Gemer 13. sír, Szentsimon 2. sír; 7 urna: Včelnice 1. sír) (B. KOVÁCS 1987, 100;

KOÓS 1994). Ezek közül kiemelkedik a Včelnice-i 1. sír, ahol öt ember alakú urna volt. Emellett két antropomorf edény (az egyik nőt, a másik férfit ábrázol) egy ember alakú plasztika és egy kónikus edény volt a sírban. Ezen kívül két-két antropomorf urnát találtak Gemer 6., 7. és 17. sírjában. Itt meg kell említeni Kovács B. István, Koós Judit által is idézett mondatát, miszerint a „Sajó menti temetőkben a többes temetkezés minden esetben csak kizárólag az antropomorf urnákat tartalmazó sírokban figyelhető meg, és a többes temetkezés…minden esetben hármas temetkezést jelent.” (B.

KOVÁCS 1986, 82; KOÓS 1994, 204, 207) A fent említett adatok tekintetében azonban itt egy kisebb ellentmondást vélünk felfedezni.⁴⁴ Az arcos urnák mellett azonban más edények is szolgáltak a hamvak befogadására. A legtöbb esetben amforát vagy amfora alakú edényt alkalmaztak erre a célra (Ózd-Center 2. és 7. sír; Včelnice 2, 3, 4. és 6. sír; Gemer 2, 3, 9. és 16. sír). Emellett három esetben fazékba helyezték a hamvakat (Ózd-Center 1. sír; Včelnice 7. sír; Gemer 11. sír). Ezeken kívül egy-egy esetben korsó (Ózd-Center 6. sír), mély tál (Ózd-Center 5. sír), ill. csésze (Szentsimon 1. sír) rejtette a hamvakat. Gemer 20. sírjában egy gömbös testű edény szolgált urnaként. Az urnákat néhány esetben tállal fedték le (pl. Ózd-Center 1. sírjánál kétosztású tál töredékeivel). Az urnák és tálak mellett egyéb edények is voltak mellékletként a sírokban. A leggyakoribb a tölcséres nyakú tál (7 példány), de előfordulnak korsók (3), kétosztású tálak (3) és mericék (2) is. A többi edénytípust egy-egy példány képviseli. A kerámián kívül kőbalták (Ózd-Center 3. sír; Gemer 9. és 18. sír), réz gombok (Ózd-Center 3. sír; Gemer, szórványlelet), pattintékok (Ózd-Center 7. sír; Gemer 20. sír), egy mészkőgyöngy (Ózd-Center 7. sír) és egy csontvéső (Ózd-Center 7. sír) képezik a mellékleteket (B.

KOVÁCS 1987, 102).

A temetők további közös tulajdonsága a sírok megjelölésére, ill. körülkerítésére, lefedésére használt kövek alkalmazása. Összesen 23 sírnál figyelték meg a kövek alkalmazását. Több esetben kövekkel rakták körbe a sírokat (Ózd-Center 1. és 3. sír; Včelnice 6. és 7. sír; Gemer, több sírnál). Emellett találkozunk kőpakolással is (Ózd-Center 4. sír). A sírokat körülvevő kőrakások alakja általában kerek (pl. Ózd-Center 3. sír) vagy ovális (pl. Gemer 7. és 20. sír), egy esetben pedig háromszög alakú (Gemer 9. sír). A kőgyűrűk méretét csak kevés esetben lehetett pontosan megfigyelni, elsősorban Gemer sírjainál. Ezek alapján az általában 40 cm vastag kőgyűrűk átmérője 2-3 méter között mozog (B. KOVÁCS 1986, 75). Az ózd-centeri 3. sír kőgyűrűje ezeknél kisebb, 150 cm átmérőjű volt (KALICZ 1963, 9). A felhasznált kövek anyaga Včelnice temetőjében és Gemer korai sírjaiban folyami kavics volt. Gemer késői sírjainál már mészköveket használtak, amelyet távolabbról, a 2 km-re fekvő karsztvidékről szekm-rezhettek be (B. KOVÁCS 1986, 76). Szentsimon 1. sírjánál homokkövet használtak az edények letakarására (KOÓS 1994, 201).

43 A fent említett hajnáčkai halomsírokat a leletek hiányában nem sorolhatjuk az Ózd-Piliny csoport temetkezései közé.

44 Kovács B. István leírása alapján az 1. sírban talált öt ember alakú urna közül négyben voltak emberi csontmaradványok, az egyikben állatcsontokkal keverve (B. KOVÁCS 1986, 64-65). Emellett az előbb is említett gemeri síroknál három esetben is két-két urna volt.

197 A temetőkben durván megmunkált sírköveket is feltártak. Ezek kétfélék lehetnek. Az első csoportba tartoznak a lapos kövek (Ózd-Center 6. sír; Gemer 10. sír; Včelnice 7. sír). A második csoportot pedig az oszlop alakú sírkövek alkotják (Ózd-Center 2. és 7. sír) (B. KOVÁCS 1987, 101-102).

A késő rézkori síroknál megfigyelt kősztélék kérdésével Endrődi Anna foglalkozott (ENDRŐDI 1995). Sírokhoz, ill. temetőkhöz kapcsolódó kősztéléket említett Budakalászról, Ózd-Centerről, Mezőcsát-Hörcsögösről és Káposztásmegyer-Farakserdőről. A Boleráz csoportban már megjelenik a sírok kövekkel való körberakása. A nagy kősztélék állítása a Baden-kultúra fiatalabb időszakában kezdődik. A Magyarországon talált sztélék kis méretűek, többnyire durvák, homokkőből készültek és nem díszítettek. A sztélék megjelenése a Baden-kultúrában talán a sztyeppei népek bevándorlásával volt kapcsolatban (ENDRŐDI 1995).

A kőgyűrűk, a kősztélék és a felszínre helyezett edények alapján feltételezhető, hogy a sírok felett lapos földhalmok emelkedtek (B. KOVÁCS 1986, 75). Az ilyen jellegű temetkezések nem számítanak idegen jelenségnek a Baden-kultúrában. Itt elég, ha a Boleráz csoport Pilismarót-Basaharcon feltárt hamvasztásos temetőjére gondolunk (TORMA 1973). Szintén a korai fázisba tartoznak a Csehországban található Ohrozim típusú halomsírok is (MEDUNOVÁ-BENEŠOVÁ 1967;

MEDUNOVÁ-BENEŠOVÁ 1973). A baden-kultúra klasszikus időszakában a csontvázas temetkezési mód került előtérbe, de a késői fázisokban már újra a hamvasztás lesz az uralkodó (BONDÁR 2002a, 13). Ezt éppen az Ózd-Piliny csoport temetői bizonyítják.

A sírok a temetőkön belül elszórtan, csoportokba rendeződve helyezkedtek el. Ózd-Centeren pl. a sírok egymástól kb. 5-6 méterre feküdtek. Kivételt képez a 2. és 3. sír, melyek egymás közelében találhatók (5. tábla). A Gemer-i (Sajógömör) temetőről közölt térképen (B. KOVÁCS 1986, 20. ábra) láthatjuk, hogy itt a sírok két csoportban helyezkednek el (az „A” csoportban négy sír – 17-20. sír; a

„B” csoportban 17 sír – 1-16. és 21. sír) és egymáshoz nagyon közel (1-2 méter távolságban) találhatók. A két sírcsoport között Kovács B. István időbeli eltérést is feltételezett, melynek alapja a 20. sírban talált szubkutánfüles edény volt (B. KOVÁCS 1986, 75). Emellett megállapította, hogy a korai „A” csoportnál a sírok körbekerítésére folyami kavicsokat használtak, míg a későbbi „B”

csoportban már mészkövet alkalmaztak (B. KOVÁCS 1986, 76).

A K-szlovákiai temetkezések helyzete hasonló a Borsod megyében megfigyeltekhez. Ezen a területen is a kevés hitelesen feltárt temetőrészletet (Méhi, Sajógömör) leszámítva csak szórványos és bizonytalan adatok állnak rendelkezésre. Ezek közül megemlíthető Vel’ký Slavkov, Hadušovce, Seňa és Spišska Nová Ves, ahol hamvasztásos sírokra utaló leleteket találtak. Ezek az adatok azonban nem ellenőrizhetők a dokumentációk hiánya miatt. A régi információk revíziójának szükségességét jól példázza a bracovcei edény problémája (HORVÁTHOVÁ 2010, 32, 134). A korsóban talált kalcinált csontok későbbi vizsgálata kiderítette, hogy ebben az esetben nem emberi maradványokról van szó.

Feltételezhető, hogy az urnát egy sír mellékleteként tették sírba. Ezzel kapcsolatban egy párhuzam említhető a Szentes-nagyhegyi lelőhelyről, ahol az 1. sírban a halott fejénél lévő edényben égett madárcsontokat találtak (NEVIZÁNSKY 2003, 221-222; BANNER 1956, 89).

S. Šiška közleményében két sírt említ Šarišské Michaľany magaslati, erődített telepéről. Az első sírnál kerek gödörbe helyezték a hamvakat (3. sír). A gödör szélénél egy mély cölöplyuk volt. Valószínűleg a sír jelzésére szolgáló oszlopot tartotta. A második esetben (17. sír) a négyszögletes sírgödör szélénél egy függőlegesen felállított lapos követ, sztélét figyeltek meg. A lelőhelyet a késő badeni időszakra datálja és összekapcsolja a Szepesség hasonló korú lelőhelyeivel (ŠIŠKA 1986, 448). A legújabb közlemény szerint egyik gödörben sem volt nyoma hamvasztásos temetkezésnek. Szimbolikus temetkezésnek tarthatók (HORVÁTHOVÁ 2008, 112; HORVÁTHOVÁ 2010, 36, 134).

198