Korsó (II. típus)

Ebbe a típusba tartoznak a nagyobb méretű, hengeres nyakú, gömbös vagy nyomott gömbös testű, füles edények (12-13. ábra).

II/1

A leggyakoribb korsóforma, amelynek Borsod megyéből 538 töredéke, ill. ép példánya ismert.

Összesen 28 lelőhely anyagában található meg. A forma és a díszítés alapján a következő altípusok határozhatók meg.

II/1a

Hengeres nyakú, gömbös testű, szalagfüles edények. A korsók díszítetlen változatai sorolhatók ide (25. tábla/2; 28. tábla/6; 68. tábla/8; 70. tábla/2; 87. tábla/6; 107. tábla/6; 109. tábla/5). Felületük többnyire szürke, fekete vagy világosbarna, enyhén fényezett vagy fényezett. Döntő többségükben homokkal soványított agyagból készültek. Felületük szürke, világosszürke, fekete, világosbarna vagy sárga, fényezett, ill. enyhén fényezett. Peremátmérőjük 4-9, falvastagságuk 0,4-0,9 cm között mozog.

Magasságuk 8-10 cm. A fülek szélessége 1,8-6 cm.

Borsod megyéből 18 lelőhelyről 216 db ismert.

40 II/1b

A korsók kannelúrával díszített változata. Előfordulnak függőleges, ferde, egymást keresztező kannelúrakötegek, ill. kannelúra-szerű besimítások (15. tábla/2-4; 24. tábla/11; 26. tábla/4; 31. tábla/3;

32. tábla/5; 42. tábla/6; 43. tábla/5; 55. tábla/3-4; 63. tábla/4; 72. tábla/1; 73. tábla/8; 86- tábla/2; 100.

tábla/10; 109. tábla/7). Ritkábban a nyakon vízszintes kannelúrák is lehetnek (Tiszaladány-Nagyhomokos) (105. tábla/4; 106. tábla/4, 6). Egy esetben cikk-cakk alakba rendezett besimítások találhatók az edény nyakán (Mezőkövesd-Nagy-Fertő) (GYÖRGY 2008, 76. tábla/2). A perem fölé húzott szalagfülek általában díszítetlenek, de négy esetben előfordul a kannelúrás díszítés is (Csincsetanya, 15. tábla/3; Mezőcsát-Hörcsögös, Ózd-Center, Tiszaladány-Nagyhomokos). Felületük szürke, világosszürke, fekete, világosbarna vagy sárga, fényezett, ill. enyhén fényezett. Homokkal soványított agyagból készültek. Peremátmérő: 8-11 cm; magasság: 7-13 cm; falvastagság: 0,3-0,9 cm;

a fülek szélessége: 3-6 cm.

A kutatási területen 18 lelőhely anyagában található meg ez az altípus (146 db).

A két fenti korsótípusnak (II/1a-b) a következő lelőhelyeken találjuk meg a párhuzamait: Úny (BANNER 1956, Taf. XV/1, 5; Taf. XVII/3-4), Dunaszekcső (BANNER 1956, Taf. XXIII/3), Zók-Várhegy (BANNER 1956, Taf. XXIV/4), Szikra (BANNER 1956, Taf. XXVIII/5), Alsónémedi (BANNER 1956, Taf. XLIII/3, 5), Hódmezővásárhely-Bodzáspart (BANNER 1956, Taf. LII/10; Taf.

LIII/4), Szentes (BANNER 1956, Taf. LVIII/13), Jászberény (BANNER 1956, Taf. LXI/1), Debrecen-Ohat (BANNER 1956, Taf. LXXIX/8, 10), Polgár, Téglaszín (BANNER 1956, Taf. LXXXVI/1-4), Pécs-Vasas (BONDÁR 1982, Taf. 2/4), Aparhant-Felső legelő (BONDÁR 2000, 23. kép/14), Felgyő-Várhát (HORVÁTH-SIMON 1999, 5. kép/2), Nagykanizsa-Billa (P. BARNA 2003, 16. kép/2), Budapest, Paskál u.-Cinkotai út (ENDRŐDI 2004, 38), Budakalász (BONDÁR-RACZKY 2009, Pl.

XXXIV/75.1, 75.3; Pl. LI/116.1; Pl. LX/136.1; Pl. LXX/164.5; Pl. LXXXIV/197.4; stb.), Balatonőszöd (HORVÁTH T. 2011, 9. ábra).

Előfordul Szlovákiában is: Vel’ká-Lomnica (NOVOTNÝ 1972, Obr. 2/10), Bešeňov (STRUHÁR 2002, 4/3; Tab. VII/3), Stránska (Oldalfala-Mogyorós) (KOVÁCS B. 1986, XV. tábla/10), Včelnice (Méhi) (KOVÁCS B. 1986, XXVI. Tábla/6).

II/1c

Ebbe a típusba azok a korsók kerültek, melyek oldalát függőleges bordák, ill. különböző formába rendezett kannelúrák és függőleges bordák díszítik. A bordák lehetnek simák, de előfordul a bevagdalással vagy kannelúrákkal tagolt változat is (32. tábla/6; 48. tábla/4; 109. tábla/3; 111. tábla/2;

116. tábla/6, 8). Felületük fekete, szürke vagy sárgásbarna. A sima, enyhén fényezett, ill. fényezett felület is előfordul. A soványítóanyag többnyire homok. Peremátmérő: 8,7-9,5 cm; magasság: 9-17 cm; falvastagság: 0,3-0,9 cm; a fülek szélessége: 2,8-3,2 cm.

Nyolc lelőhelyről 20 példány ismert. Leggyakoribb a függőleges bordával díszített alapforma (6 lelőhelyen 10 db).

Függőleges bordákkal és kannelúrákkal díszített korsók (a vállon körbefutó pontsorral kiegészítve) változatos formában fordulnak elő pl. a budakalászi temetőben (BONDÁR-RACZKY 2009, Pl.

XCVI/227.5; Pl. XCVII/227.14; Pl. CXI/273.2; Pl. CXXVII/330.5; Pl. CXXXI/344.3).

41 II/1d

Ennek a típusnak a jellemzője a korsók nyakán és hasán elhelyezkedő, benyomkodott pontokból álló díszítés (pl. 63. tábla/5; 103. tábla/11; 106. tábla/2). A pontsorok lehetnek vízszintesek vagy függőlegesek, ill. ezek kombinációja. Színük fekete vagy sárgásbarna. Felületük többnyire fényezett.

Homokkal soványított agyagból készültek. Peremátmérő: 8-12 cm; magasság: 4,7-12,8 cm;

falvastagság: 0,4-0,8 cm; a fülek szélessége: 2,7-3,7 cm.

Ilyen edények 7 lelőhely anyagában találhatók meg. A legszebb példát a Tiszaladány-Nagyhomokosról származó – több töredék alapján rekonstruálható – példány jelenti (103. tábla/11).

A függőleges és vízszintes pontsorokkal díszített korsók párhuzamai a késő badeni időszakban találhatók meg. Pl. Békásmegyer, Fővárosi tanács üdülője (ENDRŐDI 2002, 32. kép/6), Káposztásmegyer-Farkaserdő (ENDRŐDI 1988, 63. Tála/3). A K-szlovákiai leletek között is előfordul: Šarišské Michal’any (HORVÁTHOVÁ 2010, Tab. LXII/3).

II/1e

Ebbe az altípusba a pontokkal és kannelúrákkal díszített korsók tartoznak (pl. 73. tábla/12; 82.

tábla/10; 83. tábla/2-4). Az általános díszítést a függőleges pontsorok és a közöttük elhelyezkedő függőleges kannelúrák alkotják. Előfordul, hogy az edény nyakán vízszintes pontsor egészíti ki ezt a mintát (Ózd-Center, Tiszaladány).

Ez a változat 8 lelőhelyről ismert. Összesen 19 töredék sorolható ide.

A nyakon vízszintes pontsorral, a hason függőleges kannelúrák között elhelyezkedő függőleges pontsorral díszített korsók párhuzamai a következő lelőhelyeken találhatók meg: Dorog-Dorogi puszta (BANNER 1956, Taf. XIV/1), Budakalász (BANNER 1956, Taf. XCV/29), Budapest, Medve utca (ENDRŐDI 1997, 7. kép/1), Káposztásmegyer-Farkaserdő (ENDRŐDI 1988, 68. Tábla/5), Šarišské Michal’any (ŠIŠKA 1986, Taf. IV/9; HORVÁTHOVÁ 2010, Tab. LXII/3), Bešeňov (STRUHÁR 2002, Obr. 4/3; Tab. VII/1), Nowa Huta-Zeslawice (GODLOWSKA 1968, Tabl. I/24). A klasszikus Baden-kultúra fiatalabb fázisaira jellemző díszítésmód. A fenti párhuzamok alapján elterjedése Budapest környékére, és az Ózd-Piliny csoport területére tehető. Utóbbiba néhány szlovákiai és kis-lengyelországi lelőhely is beletartozik.

II/1f

A korsók bekarcolt vonalakkal díszített változata. Két lelőhelyről 3 db került elő (Tiszabábolna-Szilpuszta, Tiszaladány-Nagyhomokos) (87. tábla/2).

II/1g

A korsók bütyökkel díszített változatát csupán egy példány képviseli. A Rátka-Puccolán bánya területéről előkerült darabon kettős bütyök látható.

II/1h

Ebbe a változatba olyan korsó kerültek, melyek füle díszített. A díszítés lehet függőleges pontsor, függőleges kannelúra vagy plasztikus borda is (30. tábla/2; 50. tábla/6; 98. tábla/10). Ilyen edénytöredékek 9 lelőhelyről ismertek Borsod megyéből. Összesen 22 db töredék tartozik ide.

42

A pontsorral, ill. kannelúrával és pontsorral díszített szalagfülek a késő badeni időszak jellegzetességei. Megtalálhatók többek között Budapest-Andor utca (ENDRŐDI 1997, 9. kép/4; 29.

kép/7), Üllő (BANNER 1956, Taf. XXXII/30-33), Káposztásmegyer-Farkaserdő (ENDRŐDI 1988, 60. Tábla/3) lelőhelyeken.

II/2

A korsók első nagy csoportjától díszítésében és fülkiképzésében tér el. Egy ép edény tartozik ide. A Viss-Szőlőhomok leletei között található edény egy hengeres nyakú, nyomott gömbtestű, enyhén profilált aljú korsó. Fülének felső része három hegyes bütyökben végződik. Hasát függőleges kannelúrák díszítik. Ezek öt helyen megszakadnak, ahol koncentrikus körökkel díszített bütykök helyezkednek el. A nyakon három vízszintes kannelúra fut körbe, melyek fölött vonalkázott háromszögek láthatók (117. tábla/3). A fent leírt díszítés egyedi, a Borsod megyei leletek között nem fordul elő több ilyen.

Az egész díszítéskombináció nem található meg a késő rézkor más edényein, de részleteiben néhány esetben megfigyelhető. A korsó nyakán elhelyezkedő, csúcsával felfelé álló, sraffozott háromszögre Nevidzany lelőhelyen találunk példát (NĚMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1974, Abb. 50/1).

II/3

Ez az altípus azért érdemel említést, mert a bögrékhez hasonlóan egy olyan formát képvisel, amely a késő rézkor egy meghatározott időszakához (Baden IIb) köthető (NĚMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1981, Obr. 4/G2-3). Tiszakeszi-Szódadombról került elő egy hengeres nyakú, kihajló peremű, nyomott gömbtestű korsó szalagfüllel. A fül felső részén egy hosszúkás bütyök helyezkedik el. Az edény alsó részét függőleges kannelúrák díszítik (88. tábla/10).

II/4

Sajátos díszítésmódja miatt a többi változattól elkülöníthető a Tiszakeszi-Tatárdomb lelőhelyen talált kisméretű korsó. A peremet apró benyomkodások tagolják. Az edény vállán (a fül alatt is) kettős pontsor fut körbe. A fül két szélét ovális benyomkodások tagolják. A fül felületén egy függőleges pontsor látható (88. tábla/15).

II/5

A korsóformák korai (Boleráz) változata. Alacsony, ívelt nyak, kihajló, lekerekített perem, gömbös test és a perem fölé enyhén kiemelkedő, ovális vagy kör átmetszetű fül jellemzi.

Borsod megyéből két lelőhelyről (Tiszalúc-Sarkad, Tiszavalk-Kenderföldek) ismerünk ilyen korsókat (összesen 38 db). Díszítésük és fülkiképzésük alapján három csoportba oszthatók.

II/5a

Ide tartoznak a díszítetlen példányok. Tiszalúc-Sarkad leletei között találunk 10 töredéket.

II/5b

A korai korsóforma kannelúrával vagy kannelúra-szerű besimításokkal díszített változata (pl. 113.

tábla/12). 24 töredék sorolható ide, melyek közül kiemelhető a Tiszavalk-Kenderföldek lelőhelyről származó darab, melynek fülén is kannelúrás díszítés látható (115. tábla/4). Szintén említést érdemel két példány, melyek oldalán a ferde kannelúrakötegeket halszálkamintához hasonlóan rendezték el.

43 Mindkét darab Tiszalúc-Sarkadról származik. Az egyiken egy különleges plasztikus díszítés (talán állatalak) látható (113. tábla/7), a másikon a kannelúrákat benyomkodásokkal tagolt, függőleges bordák kísérik.

II/5c

Az előző változattól abban tér el, hogy az edény hasán függőleges szubkután fülek is találhatók.

Tiszalúc-Sarkadról ismert három ilyen töredék (pl. 114. tábla/5).

A II/5 korsótípus párhuzamait a Boleráz időszak (Baden Ib-IIa) lelőhelyein találjuk meg, pl.

Nitriánsky Hrádok-Vysoký breh (NĚMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1964, Obr. 15), Tekovský Hrádok (NĚMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1974, Abb. 60/9), Žlkovce (NĚMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1984, Obr.

14/15), Malá nad Hronom (NEVIZÁNSKY 2005, Obr. 14/18-19), Mödling-Jennyberg (RUTTKAY 2001, Abb. 4/2-3), Nagyút-Göbölyjárás (BONDÁR 2010, 318).