Kebles edény (ginekomorf edény) (XXIII. típus)

Ez az edénytípus formailag az amfora alakú edények körébe tartozik, azonban különleges – a női melleket ábrázoló – díszítése miatt külön csoportba sorolhatók (25. ábra).

A kutatási területről csupán három ilyen edény került elő (30. ábra).

Az első a szakirodalomból is jól ismert Felsőzsolcáról származó példány (19. tábla/1-3). Vállán kettős pontsor fut körbe, alatta bekarcolt hálómintával kitöltött sávok helyezkednek el.

A másik kebles edényből csak egy töredék került elő (Tiszalúc-Sarkad). A női melleket jelző bütyköket körömbenyomkodásos bordák keretezik. A leletet elsőként Patay Pál közölte (PATAY 1987, 31. kép/6).

A harmadik példány mindezidáig elkerülte a kutatás figyelmét pedig a Viss-Szőlőhomok leletegyüttesében található edényt Banner János kétszer is említette (BANNER 1941, 32, II. tábla/5;

BANNER 1956, 107, Taf. LXXXI/9). Igaz a fotók alapján nem egyértelmű, hogy a lelet a ginekomorf edények körébe sorolható-e. A leírásokban Banner János két erősen hangsúlyozott bütyköt említ (BANNER 1941, 32; BANNER 1956, 107). A töredékekből kiegészített amfora alakú edény két oldalán is található két-két bütyök, de a lelet megtekintése után bebizonyosodott, hogy az egyik oldalon lévő díszítés csak kiegészítés, így egykori léte nem bizonyítható. Ez felveti annak a lehetőségét, hogy bütykös díszítés csak az edény egyik oldalán volt és így az a kebles edények típusába sorolható (118. tábla).

A Borsod megyéből származó edényekre a sötétbarna, fekete, fényezett felület és a homokkal soványított nyersanyag jellemző. Díszítésüket tekintve változatosak: mindegyik edényen más-más minta található (pontsok és hálóminta, tagolt bordák, kannelúrák). A méretek két estben ismertek (Felsőzsolca, Viss-Szőlőhomok). Ezek alapján a peremátmérő: 15-16,5 cm; magasság: 23,5-26 cm;

fenékátmérő: 9-10 cm; falvastagság: 0,6-0,8 cm.

A női testet formázó edények (ginekomorf edények) kérdésével a kutatás jelentősen kevesebbet foglalkozott, mint az idolokkal vagy a kocsimodellekkel.

Banner János a fent bemutatott felsőzsolcai darab mellett Fonyódról, Koroncóról és Celldömölk-Ságehgyről közölt kebles edényeket, ill. töredékeket (BANNER 1956, 28; Taf. XI/1; BANNER 1956, 37; Taf. XIII/3; BANNER 1956, 20; Taf. III/3; BONDÁR 2002b, 81).

Kalicz Nándor a Baden-kultúra anatóliai kapcsolatait kutatva foglalkozott a ginekomorf edényekkel.

Újabb ember alakú edényeket is közölt Ráckevéről, a Hernád-völgyből (Seňa) és Tiszadobról. A

93 Banner János által már közölt Felsőzsolcáról származó edényt Alsózsolca lelőhellyel említette (KALICZ 1963, 25-31; Abb. 6; Taf. VII/4a-b; Taf. VII/7; Taf. VII/8; BONDÁR 2002b, 81-82).

Torma István a Boleráz csoportról írt cikkében említett újabb edényeket, melyeken mell formájú bütykök találhatók. Ezek lelőhelyei: Nagyvázsony, Pári és Jánosháza (TORMA 1973, 508). Bondár Mária megemlítette, hogy Torma szerint Nitriánsky Hrádokról és Pilismarótról is ismertek kebles edények (BONDÁR 2002b, 82).¹⁹

Kalicz Nándor 1976-ban közölt egy ismeretlen lelőhelyről, Szabolcs-Szatmár megyéből származó ginekomorf edényt (KALICZ 1976b, Abb. 2/7).

Az ozorai várkastély feltárása során is előkerült egy kebles edény töredéke (FELD et al. 1988, 266-267; 19 és 30. kép; NEVIZÁNSKY 2002, 84).

Budapest területéről Endrődi Anna közölte három kebles edény töredékeit. Az elsőt Andor utca lelőhelyről (ENDRŐDI 1997, 31. kép/6), a másik kettőt Csepel-Vízművek badeni telepéről (ENDRŐDI-GYULAI 2001, 10-11. kép).

Bondár Mária Somogy megyéből ismertetett kebles edényekről származó töredékeket. Az egyik Szólád, a másik Hács (vagy Mágocs)²⁰ lelőhelyről került elő (BONDÁR 2002c, 3. kép/1-2).

Bondár Mária összefoglaló munkájában megemlíti, hogy Balatonszemes-Szemesi berek lelőhelyen is találtak kebles edénytöredéket (BONDÁR 2002b, 84).

Viera Nĕmejcová-Pavúková részletesen foglalkozott az ember alakú edényekkel. Újabb példányokat említett a következő szlovákiai lelőhelyekről: Bajč-Vlkanovo, Šalov, Seňa. Az antropomorf edények közé sorolta a bardeňovói példányt is (NĚMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1974, 286; BONDÁR 2002b, 82).

A gemeri (Sajógömör) temetőből B. Kovács István említ egy ginekomorf edénytöredéket (B.

KOVÁCS 1986, 106; BONDÁR 2002b, 83).

A Boleráz csoport középső szakaszára keltezhető pozsonyi lelőhelyen is előkerült egy kebles edénytöredék (BAXÁ-KAMINSKÁ 1984, Taf. II/6; BONDÁR 2002b, 83-84).

Nitriánsky Hrádokról Točík közölt egy ginekomorf töredéket (TOČÍK 1987, Obr. 6/3; NEVIZÁNSKY 2002, 87).

Az antropomorf edényeket összefoglaló munkájában Nevizánsky még egy töredéket közölt Bajč-Vlkanovo lelőhelyről (NEVIZÁNSKY 2002, 80, 85; Obr. 2).

Csehországból három lelőhelyről említettek kebles edényeket. A Boleráz csoport időszakára tehető Jevišovice C1 rétegéből három töredék származik. Pavelčik Hlinskóról közölt egy ginekomorf töredéket és egy ép edényt (BONDÁR 2002b, 83). Az antropomorf edények lelőhelyei között Nĕmejcová-Pavúková említi meg Brno-Líšent (NĚMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1974, 286).

Jugoszlávia területéről eddig csak egy ginekomorf edényt közöltek (Brza Vrba) (BONDÁR 2002b, 83).

19 Itt azonban meg kell jegyezni, hogy az eredeti szövegben Torma arról ír, hogy sem Nitriánsky Hrádokról, sem Pilismarótról nem ismert kebles edény! („…, daß weder aus Nitriánsky Hrádok, noch aus Pilismarót-Basaharc Brustdarstellungen bekannt sind, …”)

20 A képaláírás és a szövegben szereplő lelőhelynév nem egyezik meg (BONDÁR 2002c, 42; 3. kép/2). Utóbbi a helyes.

94

A kebles edényekkel összefoglaló munkában eddig Bondár Mária és G. Nevizánsky foglalkozott.

Bondár Mária 24 lelőhelyről 27 edényt, ill. töredéket gyűjtött össze. Röviden elemzi a kebles edények formai és díszítésbeli jellegzetességeit, majd megpróbálkozik a típus eszmei tartalmának megfejtésével. Végül a kronológiai kérdéssel is foglalkozik (BONDÁR 2002b). G. Nevizánsky cikkében az antropomorf edényeket vizsgálta. Együtt kezelte a ginekomorf amforákat és az ember alakú arcos urnákat. Először közli Bajč-Vlkanovo 47/82 számú objektumát és leleteit, köztük egy kebles edény töredékét. Ezután listát ad az ember alakú edények lelőhelyeiről. Összesen 21 lelőhelyet sorol fel Szlovákiából és Magyarországról. Ezt követően 13 ép edényt elemzett, melyek alapján 9 díszítésbeli variációt és 6 fő tipológiai csoportot állított fel. Végül az ember alakú edények datálásával is foglalkozik (NEVIZÁNSKY 2002).

A ginekomorf edények gyakorlatilag az amfora alakú edények típusába sorolhatók. Közös jellemzőjük a legnagyobb szélességnél elhelyezett két bütyök, melyek a női mellet jelzik. A bütyök lehet kis méretű, hegyesedő vagy teltebb, lágy formájú (BONDÁR 2002b, 84-85).

Két fő típust lehet megkülönböztetni: 1. ívelt, rövid nyakú, öblös hasú amfora; 2. nagy méretű, öblös tárolóedény kis méretű, kerek bütykökkel.

1. Ez a leggyakoribb típus. Lehet díszített vagy díszítetlen. Jellemző a vízszintes, ujjbenyomkodással tagolt bordadísz. A bütyköket általában bordák veszik körbe. Ezek lehetnek díszítetlenek. X alakban vagy félkörívben elrendezettek. A bordák lehetnek tagoltak is, általában bevagdalásokkal. Borda helyett kettős sorban bepontozott ívelt díszítés található a koroncói töredéken. Szintén bepontozott minta díszíti a hácsi darabot. Díszítetlen, csak a melleket ábrázoló edény, ill. töredék kevés van. Ide sorolhatóak a jevišovicei töredékek és a Bardoňovóról származó edény (BONDÁR 2002b, 85).

2. Ebbe a típusba tartoznak a budapesti kebles edények. Ezek nagy méretű tárolóedények, melyek oldalán két kisebb bütyök jelzi a melleket. Az Andor utcai példányon ferde, besimításokból álló vonalkötegek alkotják a díszítést. A csepeli darabokat vízszintes bekarcolt vonalak, pontdíszek és sraffozott háromszögek díszítik. Utóbbi típus példányait Bondár Mária nem tartja igazi kebles edényeknek (BONDÁR 2002b, 85).

Külön kategóriát jelent a ráckevei edény. Ezen a darabon a felemelt karokat is jelezték. A melleket jelző két bütyök mellett pedig bekarcolt keresztszalagminta látható (BONDÁR 2002b, 85).

Bondár Mária az ember alakú arcos urnákat nem sorolja a ginekomorf edények közé, ezért a továbbiakban mi is külön típusként kezeljük (BONDÁR 2002b, 85).

Nevizánsky tipológiája szerint az alábbi csoportok különíthetők el:

I. Hasas, alacsony, tölcséres nyakú edények. Ia – alacsony fazékszerű edény, tölcséres nyakkal.

Prototípusa a bardoňovói edény. Ib-c – hasas, fazékszerű edények, a rövid nyak kónikus (Ib) vagy tölcséres (Ic). A b altípus alapformája a celldömölki edény, míg a c altípus alapformája a hliskói edény. Id – magas, váza alakú edény, kihajló, tölcséres nyakkal, öblös hassal. Jellegzetes formáját képviseli a šenai példány (NEVIZÁNSKY 2002, 90, 96).

II. Keskeny, váza formájú edények. Viszonylag magas nyakkal. IIa – magas váza alakú edény, tölcséres nyakkal; IIb – magas, hengeres nyakú edény, prototípusa az ozorai edény; IIc – magas, váza alakú edény tölcséresen kihajló nyakkal, alapformája a felsőzsolcai edény; IId – magas, váza alakú edény, kónikus nyakkal, alapformája a fonyódi példány (NEVIZÁNSKY 2002, 90-91, 96-97).

95 III. Átmenetet képez a ginekomorf edények és az arcos urnák között. A ráckevei edény képviseli (NEVIZÁNSKY 2002, 91, 97).

A díszítések tekintetében a következő kategóriákat különítette el:

A – csak egy pár bütyök az edény testén (Bardoňovo). A1 – egy ujjbenyomkodásokkal tagolt bordadísz (Celldömölk). B1 – az edény nyakán egy ujjbenyomkodásos borda, alatta bekarcolt fenyőágminta. A két bütyök között X alakba rendezett ujjbenyomkodásos bordák (Hlinsko). C1 – az edény nyakán kettős ujjbenyomkodásos borda, alatta fenyőágminta és a bütykök között X alakú bordák (Fonyód). C2 – kettős ujjbenyomkodásos borda, alatta fenyőágminta és sraffozott mezők (Šena). D1 – az edény nyakán kettős pontsor, alatta függőleges vonalakkal keretezett, hálómintával kitöltött mezők (Felsőzsolca). D2 – a nyakon kettős borda, alatta hálóminta. A bütykök között rövid bordák X alakba rendezve (Ozora) (NEVIZÁNSKY 2002, 90, 96). A Csepel-Vízművek lelőhelyről származó töredékeket Nevizánsky sem sorolja a ginekomorf edényekhez (NEVIZÁNSKY 2002, 91, 97).

A kutatás sokáig úgy vélte, hogy a kebles edények az idolokkal együtt csak a Baden-kultúra korai időszakára voltak jellemzők. Azonban az újabb adatok alapján elképzelhető, hogy a kultúra késői időszakában is előfordulnak a ginekomorf edények (pl. Pavelčík említett Bánov lelőhelyről egy kebles edényt, amely a Bošáca csoportba sorolható (BONDÁR 2002b, 86). Nevizánsky összefoglalóan megállapítja, hogy a ginekomorf edények először a Boleráz csoport fiatalabb szakaszában jelennek meg, majd a Baden IIa fázisban a leggyakoribbak, legfiatalabb példányaik pedig a Baden IIb fázisba sorolhatók (NEVIZÁNSKY 2002, 93, 98).

Bondár Mária röviden foglalkozott a kebles edények funkciójának kérdésével is. Megállapítja, hogy a nagy méretű tárolóedények és a női mellek összekapcsolása talán a termékenység átörökítésére, megőrzésére utalhat. Elképzelhető, hogy az új termés megünneplésével kapcsolatos szertartásokon játszott szerepet ez az edénytípus. Ezenfelül azt is elképzelhetőnek tartja, hogy az edények esetleg beavatási szertartásokon szerepeltek. Ezt arra alapozza, hogy az általában kis méretű bütykök a serdülő lányokat vagy a fiatal nőket jelképezik (BONDÁR 2002b, 85). A kebles edények áldozati szertartásokon való használatára utal a kaposujlaki település egyik gödrében, szarvasmarha csontváza mellett talált példány (SOMOGYI 2004, 166).