Dr. Nóvák Veronika (Vágsellye)
Csallóköz települései közül rendkívüli gazdag történelmi múltjával emelkedik ki Somorja. Első hiteles említése 1287-re tehető Zenthmarya néven.1 Nevét valószínűleg Szűz Mária tiszteletére emelt templomáról kapta, mely leg
később a 13. század közepén készült. A város fejlődését nagyban befolyásolta a tatár pusztítás utáni német betelepítés. Az a tény, hogy a város temploma a 13.
században keletkezett, arra enged következtetni, hogy a plébániai iskolája már valószínűleg a 14. században létezett, bár okleveles említéséről egyelőre csak a 16. századból tudunk. Az iskola korai voltára enged következtetni az a tény is, hogy a legrégebbi iskola a templom mellett helyezkedett el, s későbbi leírásából tudjuk, hogy boltíves épület volt.2 A plébániai iskola létét annál is inkább felté
telezhetjük, mivel Somorja már a 14. században több birtokot nyert ésZsigmond király 1405-ben szabad királyi városi rangra emelte, Pozsony mintájára. A város jelentőségére utal az a tény is, hogy kiváltságait több uralkodónk is megerősítette, igaz szabad királyi városi státuszát már a 15. században elvesztette, amikor I.
Ulászló 1492. március 17-én elzálogosította a bazini Szentgyörgyi grófoknak és a 16. század második felétől a Pálffycsalád birtoka lett, és az oklevelekben mint kiváltságos mezőváros szerepel.
Az iskoláról fennmaradt legrégibb oklevél 1593-ból származik. Rudolf császár ezen oklevéllel felmentette a somorjai plébániához tartozó prácsai és récsei határban található három szőlőst az esztergomi érseknek való tizedfizetés alól, hogy ezenszőlők jövedelme a helyi plébánia és iskola fenntartására fordít
hassanak. Nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy a szaporodó török támadások következtében megrongált templom és iskola javítására fordították a már említett szőlők jövedelmét.
Meglehetősen korán, már a 16. század közepén voltak Somorján refor
mátus hitfelekezetű lakosok. Valószínűleg befolyásolta az a tény is, hogy a helyi lakosság egy része német volt. Az 156l-es vizitáció német prédikátort említ, de 1634-ben már a valószínűleg régebbi német prédikátoron kívül, magyar prédi
kátorról is szól.. Somorja rövid ideig a református püspökség székhelye is volt. A sóki zsinat 1619-es határozataiból kitűnik, hogy ez időben Somorján felsőbb református iskola létezett, amely a komáromi református egyházmegye hat fel
sőbb iskolájának egyike volt, s mint azt Kur Géza a Komáromi református Egy
házmegye c. munkájában írja, "benne Syntaxis és Poétika volt tanítandó, úgy mindazon által, hogy a nyelvtan elemei sem hanyagoltassanak el".7 Az iskola csak rövid ideig működött.
Draskovics György vizitációjakor 1634-ben két tanítómester volt Somorján egy német és egy magyar. Az 1673-as vizitáció egy kántorról szól, akinek két diáksegédje volt. Ekkor a kántortanító a tanításért, csakúgy mint 1634-ben 45 aranyat kapott. A mester a vizitáció szerint minden hónapban kétszer az ecclesián
tanította a katekizmust a gyerekeknek. A szükséges képeket, olvasókat, amelyekkel a gyermekeket oktatta, az egyházközség fedezte.8 1693-ban Somorja város bírója és tanácsa Bolemann Miklóst fogadta fel mesternek és kántornak, aki mind a magyar mind a német iskolában tanított.
A 18. század elején jelentős változások történtek Somorján. 1700-ban a pálosok, a paulai Szent Ferenc-rendi szerzetesek telepedtek le itt, akik új temp
lomot és kolostort építettek. A templom építését 1722-re befejezték, s ekkor már minden valószínűség szerint folyt a tanítás a szerzetesrend iskolájában is. Itt tanításnémet nyelvű volt. A 18. század első felében mint kántortanítói Podhorszky János és Kisvárady János Működtek, az előbbi egy magyar és egy német, az utóbbi egy német segéddel.10
Az állam a 18. század hatvanas évekig nem mutatott különösebb érdek
lődést az iskolaügy iránt. Az első jelentősebb iskolaügyi intézkedések korában Somorja kedvező gazdasági feltételekkel rendelkezett. A város ez időben évi 806 arany ellenében szabadon használhatta kiváltságait, amelyeket II. Lipót és Mária Terézia is megerősítette. Ez időben a város minden igyekezete a szabad királyi városok közé való felemelkedésre irányult. Az iskolaügy fejlődésére minden anyagi feltétel megvolt, hiszen a helyi tanítók jövedelme 300 forint volt, s megfe
lelő téglából készült iskolaépület is a rendelkezésre áll. A tanulók száma a hetvenes években 100—150 volt.11 Elsősorban csak katolikus felekezeti iskolák működtek, de feltételezhető, hogy rövid ideig református iskola is működött.
Ez ismeretek birtokában érthető, hogy a magyarországi közoktatás első át
fogó állami szabályozása a Ratio Educationis, termékeny talajra talált Somorján.
A város a pozsonyi tankerület főigazgatója Balassa Ferenc által megszabott fel
tételeket egy nemzeti iskola létrehozására minden megterhelés nélkül teljesítette.
Ezek előírták az iskola javítását és a tanítók részvételét a Pozsonyban szervezett tanfolyamon.12 Az eredetileg háromosztályos nemzeti iskola 4 osztályos iskolaként nyílt meg, még 1780 előtt.13 A tanítás két épületben folyt. Az első év
folyamot a katolikus elemi iskola kántortanítója Dobovszky Ignác tanította, a két felsőbb osztály a pálosok kolostorában kapott helyet, ahol a rend tagjai tanítot
tak.14 A négyosztályos nemzeti iskola nem volt kellően kihasználva, annak elle
nére, hogy nemcsak a Somorjaiak látogatták, komoly nehézségeket okozott a tanításban a pálos rend eltörlése 1786-ban. 1787/1788-as évben megszűnt a ne
gyedik osztály, s a harmadik osztálynak nem akart a város tüzelőt adni.
Tanítójának, Huschka Gáspárnak köszönhetően, akinek mellesleg fizetést kapott, rendesen és aki a volt pálos kolostor mellett működő felsőbb osztályok gyér látogatottságának egyik oka az volt, hogy a nem katolikus lakosok húzódoztak gyermekeiket ebbe az iskolába küldeni, félve az esetleges vallási befolyásolás
tól.15 Somorjának 1781-ben 2449 lakosa volt, ebből 1549 katolikus, 827 refor
mátus és 73 evangélikus.16 A helyzetet nehezbítette az a tény is, hogy a lakosság nemzetiségileg is megoszlott. Különösen a magyar református lakosság és a német katolikus tanító, Hadinger Albert közt támadtak ellentétek, amelyek addig fajultak, hogy azt a királyi helytartótanács iskolaügyi bizottságának kellett
rendeznie. A nem katolikus felekezetek oktatásügyének javulására a II. József által 1781-ben kiadott türelmi rendelet után került sor. Ettől kezdve az evangé
likusoknak és a reformátusoknak is állandó saját elemi iskolájuk volt. A jobb anyagi helyzetű evangélikus felekezet saját iskolaépülettel rendelkezett, amely az 1784-ben felépített templom előtt helyezkedett el. A katolikus iskola a pálos rend eltörlése után a volt pálos kolostorban kapott új helyet már 1786-ban. A rend feloszlatása után a kolostor udvarára nyíló 4 cellában 2—2 iskolatermet alakítottak ki.18 A református hitfelekezet a katolikus iskola átköltöztetésével megüresedett iskolaépületet és templomot vette meg 1789-ben 2000 osztrák fo
rintért.19 így a volt katolikus iskolában folyt a református oktatás a 18. század második felében.
A 18. században Somorján a már előbb említett tanítókon kívül Hellein József és Berger Ferenc Működéséről tudunk, akik a nyolcvanas és kilencvenes években tanítottak Somorján.20
A 18. század kilencvenes éveinek elejére feloszlott 4 osztályos nemzeti iskola, a tanítás tovább csak a felekezeti iskolában folyt.
A 19. század első felében nem történt Somorján jelentősebb Változás az iskolák tekintetében. Csak elemi oktatás folyt. Változások csak iskolaépületek tekintetében történtek. A református iskola és a templom tetőzete 1812-ben le
égett, újjáépítése nem eredeti formájában történt. Az evangélikus felekezet is új kétosztályos iskolát épített 1807-ben. 1845 májusában pedig Somorján megnyi
tották az első óvodát.
A 19. sz. elejétőla következő tanítók működtek Somorján: Jancsik Ferenc (1804—1816), Lackó Pál (1804), Szalay János (1816—1827), Vaigl József (1824—1845), Vaigl Ferenc (1824—1845), Jancsik József (1827—1860, 1864—1867), Révfy László (1861—1864), Mecser János (1858—1876), Kisfaludy Mór (1863—1866), Jancsik Béla (1867—1873 — utána a polgári is
kola igazgatója, nevét 1868-tól Ivánfira változtatta), Jancsik (Ivánfi) Gyula (1868—1873), Mihálek József (1873—1876), Schill Imre (1876—1888), Karsay Pál, Németh István (1888), Tocsek Miklós (1890).21 A református iskola tanítói voltak: Batta Mihály, Egyházi Szabó Dávid, Böjté Sándor, Kováts ferenc, Gaál Mihály, Pápay Aladár, Pápay Ida, Borza Elemér. Kovács Gábor."
Somorja város fennmaradt levéltári anyagában érdekes jegyzőkönyv maradt fenn 1860 januárjából. E jegyzőkönyv a kántortanító és a második tanító választásáról készült és belőle pontos képet kapunk a választás lefolyásáról. A választások az esztergomi érsek 1859. évi 5148-as határozata értelmében a hár
mas kijelentés után történtek, egyházhatóság, a tankerületi felügyelő, a helyi plébános a kegyúr képviselője, valamint a városipolgármester és a városi tanács
tagok jelenlétében. A jelentkezők először a templomban orgonaálásból, éneklés
ből és egyéb karzenéből mutatták meg tudásukat, majd a tanodái termekben a hit és azzal szoros összefüggésben álló bibliai tanból és egyéb felsőbb elemi plé
bániai tanodákban a legújabb tanrendszer igényei szerint tanítani parancsolt tantárgyaiból.23 1860-ban a kántortanítói állást Révfy László nyerte el, aki rövid
működése alatt új tanszerekkel szerelte fel a város költségein az iskolát. 1863-ban távozott Pozsonyba, ahol jogakadémiai tanárként működött.
Barton József a pozsonyi tankerület főigazgatója a somorjai iskolákat 1867-ben főelemi tanodává akarta átalakítani. Terve nem valósult meg. Jelentősebb változások csak az 1868-as iskolatörvény bevezetése után történtek.
Az elemi iskolák megőrizték felekezeti jellegüket, de a város jelentős tá
mogatásban részesítette ezen iskolákat. Komoly gondokat okozott a városnak az új iskolatörvényben foganatosított, a polgári iskolák felállítására vonatkozó kö
telezettség. A városi tanács nagy része inkább egy városi alreál iskola felállítását tartotta célszerűnek, a csak hosszas tárgyalások után 1872-ben született egyezség a királyi vallási közoktatási minisztérium és a városi tanács között. A királyi vallási közoktatási minisztérium magára vállalta a tanítók fizetésének biztosítását, a város pedig megfelelő épületről és berendezésről gondoskodott. Pálffy János pozsonymegyei főispán az iskola felállításához 4000 forintot ajándékozott.24
A fiú polgári iskola és a felsőbb lányiskola 1872. dec. 6-án kezdte meg működését, 20—20 tanulóval.25 A polgári iskola látogatottsága az első években meglehetősen gyér volt. Sokan nem voltak tisztában az iskola céljával, s ennek következtében bizonytalanul fogadták az új tanítást. Változásra csak az 1879/80-as iskolaévtől került sor. Valószínűleg ebben szerepet játszott a vallás és közoktatásügyi minisztérium 24.793 számú rendelete, mely részletes magyarázatot adott az iskolacéljairól, a diákok elhelyezkedési lehetőségéről, s tisztázta a további iskolatípusokhoz való viszonyát.2 Az új emeletes iskolaépület átadására 1874. október 8-án került sor. A felsőbb lányiskola az 1886/87-es tanévtől polgári lányiskolává alakult át. Az iskola, mely Csallóköz jelentős középiskolája volt, 1845-ig magyar, 1950-ig szlovák nyelven működött.
A 19. század második felében kezdtek működni az ipari oktatással fog
lalkozó tanműhelyek. Somorján 1874. május 13-án kosárfonó tanműhely nyílt, tanítója Kramer György Bajorországból telepedett ide. Kezdetben 5—6 állandó tanuló látogatta, számuk még 1875-ben 16-ra emelkedett. A kosárfonó tanfo
lyamot 1877-ben áthelyezték Nagyszombatba, ahol 1879-ben megszűnt.27 Az 1884. évi 17.sz. törvény, valamint a vallás és közoktatásügyi minisz
térium 1884. augusztus 23-án kelt 27.494 számú rendelete értelmében minden város, amelyben 50 tanonc volt, köteles volt ipari tanonciskolát létrehozni. A Somorjai ipari tanonciskola 1884. december 2-án kezdte meg működését 80 ta
nulóval. Első tanárai Tetets Géza és Fekete Ferenc a polgári iskola, valamint Kunszt Károly elemi tanítók voltak. A tanítás heti 7 órán át folyt."
A polgári fiú- és lányiskola, valamint az ipari tanonciskola folytatták működésüket akkor is, amikor Somorja teljesen elvesztette egykoti kiváltságait.
Már 1871-től a rendezett tanácsú városok közé tartozott, s 1902-ben jogi szem
pontból a nagy községek sorába volt kénytelen besorozni.
E rövid tájékoztató elsősorban Somorja város levéltári anyagának alapján készült. E levéltári fond a Galántai Állami Járási levéltárban van elhelyezve Vágsellyén, és itt áll a kutatók rendelkezésére.
Jegyzetek
1 Kiss, L;. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp., 1988, 488.0.
2 Járási Állami Levéltár Galánta (tovább JÁL—G), Somorja város (Sv).
3 Ugyanott.
4 Ugyanott. Kisfaludy: Somorja város története. Kézirat.
5 Ugyanott.
6 Buckó, V.: Reformé hnutie v arcibiskubstve ostrihomskom do r. 1564, Bratislava 1939, 140.0.
7 Kúr, G.: A Komáromi Református Egyházmegye, Pozsony 1993, 216.0.
8 JÁL—G, Sv, B XVI—290, 1673.
9 Ugyanott. Jegyzőkönyvek 1693.
10 Kowalská, E.: Státne ludové Skolstvo na Slovensku na prelome 18.a 19. stor, Historické stúdie, lOO.o.
11 JÁL—G, Sv. 1776.
12 Kowalská, E.: i.m.lOO.o.
13 Egyházlátogatási jegyzőkönyv, 1781.
14 E. Kowalská, i.m.
15 Egyházlátogatási jegyzőkönyv, 1781.
16 JAL—G, Sv. 1786, iratok.
17 Ugyanott.
18 Komlóssy, F.: Az esztergom főegyházmegyei római katolikus iskolák története. Esztergom 1896, 557.0.
19 JÁL—G, 668/1939.
20 Kowalská, i.m.
21 Komlóssy i.m. és JÁL—G, Sv. iratok.
22 JÁL—G, Sv. 668/1939.
23 Ugyanott, 1860, 197. doboz.
24 A polgári iskola történetével részletesen foglalkozik Presenszky, L.: A Somorjai Államilag Segélyezett Polgári Fiú- és Leányiskola története 1872—1950. In: Múzeumi Híradó.
Csallóközi Múzeum XV. évf, 9.—83.0.
25 Ugyanott.
26 JAL—G, Sv. 1879, iratok. 209. doboz.
27 J Á L — G , Sv. 1876, 204. doboz.
28 Ugyanott, 1884,217. doboz.