Gyuszi László (Tatabánya)
Mielőtt a harmincéves tatabányai Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola történetét ismertetném, úgy gondolom, röviden utalni kell a korszak oktatáspolitikájának és változó iskolarendszerének néhány jellemző vonására, hogy a továbbiakban egy középiskola példájával illusztráljam azt.
Tudjuk, hogy a második világháború után bekövetkező változások alapvetően átalakították a magyar iskolarendszert. Az egymást követő reformok összefüggésben voltak a társadalmi és gazdasági változásokkal. Az erőltetett fejlesztési tervek készítői azonban sokszor nem számoltak a lehetőségekkel. Az utópisztikus elképzelések a valóságban eltorzultak vagy meghiúsultak.
Kozma Tamás e fejlődési folyamatban két alapvető fordulatot jelöl meg: Az egyik az 1945 és 1948 között megvalósított demokratikus iskolareform, amelynek legfontosabb eredménye a régi uralkodó osztályok művelődési mono
póliumának megszüntetése, a paraszt- és munkásszármazású fiatalok tömeges továbbtanulásának biztosítása, s a 8 osztályos általános iskola kiépítése. A má
sodik fordulat az 196l-es iskolareformmal kezdődött, amelynek során a legje
lentősebb változás a szakközépiskolák kialakulása. Harmadik fordulópontnak tekinthetnénk a rendszerváltás után meginduló folyamatot, de ennek történelmi értékelése még nem lehet a feladatunk.1
Történelmi jelentőségű változás, hogy a társadalom minden rétege előtt megnyílt a lehetőség a középfokú és felsőfokú továbbtanulásra, s hogy napjainkra lényegében általánossá vált a középiskolai képzés. 1960-ban az általános iskolát végzettek 60 százaléka jelentkezett valamilyen középiskolába. Húsz évvel később ez az arány 86 százalékra növekedett. Az 1950-es évek közepétől kezdett nagyobb mértékben növekedni a középiskolások száma. Egy évtized alatt 120 ezerről 230 ezerre. Ezt a folyamatot az 196l-es reformtörvényhez szokták kötni, de ahogy Kozma Tamás kifejtette "nem a reformtörvény iniciálta a társadalmi magatartás megváltozását, hanem a társadalmi magatartás megváltozása bátorí
totta az oktatási reformtörvény megemelt beiskolázási tervcéljait."
-A középfokú oktatás tömegméretűvé válása az Egyesült Államokban a 30-as években, Franciaországban a 40-es években, Ausztriában az 50-es években ment végbe. E nemzetközi fejlődés útját követi a magyarországi középfokú okta
tás általánossá válása is azzal a sajátossággal, hogy nálunk egy szelektív kö
zépiskolai rendszer alakult ki. Ennek három alaptípusa: a szakmunkásképző, a szakközépiskola és a gimnázium. Az első szakközépiskola az 1961-62-es tanév
ben kezdte meg működését. Ebben a tanévben az országban 263 gimnázium, 64 ipari, 41 mezőgazdasági és 56 közgazdasági technikum volt. Az 196l-es reform
törvény bevezetése után a szakközépiskolai hálózat kiépítésével párhuzamosan
megkezdődött a technikumok megszüntetése. 1969-ben már nem nyitottak technikumi osztályt.
A törvényben meghirdetett cél a középfokú képzettség kötelező megszer
zése és az életre való nevelés. Ez utóbbi jelszó jegyében vezették be a politechni
kai képzést, s szovjet mintára az úgynevezett 5+l-es tanítási rendet, amelyről hamarosan bebizonyosodott, hogy a gyakorlatban nem lehet megvalósítani, s hogy csak káros hatása van. Hasonló elképzelések alapján jöttek létre a szakkö
zépiskolák is. Ezek a 60-as években népszerűek lettek, mert a továbbtanulásra jogosító érettségi mellett szakmai képzést is nyújtottak, s ezzel megkönnyítették az elhelyezkedést. Viszont máig megoldatlan probléma ebben az iskolatípusban az általános és szakmai műveltség helyes arányának kialakítása.
Az 196l-es törvény gyakorlati megvalósítása közben hamarosan kiderült, hogy a célok nem reálisak. A kormány nem tudja biztosítani az anyagi, technikai feltételeket. Hazánkban még nem voltak meg a feltételei a középfokú oktatás általánossá tételének. A technikumok felszámolása sem a realitások figyelembe vételével történt. Ezután ellentmondó intézkedések zavarták az iskolákban az oktató-nevelő munkát.
A tatabányai közgazdasági technikum, illetve szakközépiskola megalaku
lása, három évtizedes története, folytonos változása illusztrálhatja az itt éppen csak felidézett oktatáspolitikát és változó iskolarendszert. 1963. március 19-én fogadta el a Komárom Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága azt a határozatot, amelyben a komáromi Közgazdasági Technikum Tatabányára kihelyezett tago
zatának önálló intézménnyé szervezését javasolta a Művelődésügyi Minisztéri
umnak.3 Az új középiskola létrehozását növekvő társadalmi igény sürgette, de a feltételek hiányoztak. 1961-ben szervezték meg az első kihelyezett osztályt, és az Ady Endre Általános Iskola napközi otthonában helyezték el. A tanítást az álta
lános iskolában tanító tanárok vállalták túlórában. A következő tanévben két első osztály indult, s az 1963—64-es tanévben már öt nagy létszámú osztály taní
tásáról kellett gondoskodni. Komáromban irányítva óraadó tanárokkal ezt már nem lehetett megoldani. 1963-ban a megyei művelődésügyi osztály kérésére a minisztérium engedélyezte az iskola önállósítását.
Augusztus végén megalakult az iskola első tantestülete. Az igazgatóval és helyettesével együtt összesen nyolc tanár kezdte meg a munkát a Béke út 8. szám alatt az Ady Endre Általános Iskola melletti elhanyagolt öreg épületben. A tanárok közül négyen pályakezdők voltak, ketten az Árpád Gimnáziumból jöttek, s volt, aki egyetemi végzettséggel évekig általános iskolában tanított. Az igazgató áthelyezése előtt a tatai Eötvös József Gimnáziumot igazgatta. Közgazdasági technikumi gyakorlattal tehát senki nem rendelkezett a tantestület tagjai közül, de a fiatalos lelkesedés, az önbizalom és a hivatástudat erőt adott az embert próbáló feladatokhoz. Az első félévi konferencián a személyi feltételekről az igazgató a következőket mondta: "A politikai gazdaságtan kivételével a tantárgyakat szakos tanárok tanítják. 10 földrajz és 10 németóra tanítását óraadók látják el. A tanítás
zavartalanul folyt. Hiányzás nem fordult elő. Az újonnan alakult nevelőtestület jó kollektívává kovácsolódott."
Augusztus 26-án találkozott először a tantestület. Padok, asztalok és szé
kek még nem voltak. Néhány nap alatt kellett a tanítás minimális feltételeit megteremteni. Gazdasági ügyekben az Alsófokú Oktatási Intézmények Gond
nokságához tartozott az iskola. Ott közölték, hogy nincs pénz, csak a legszüksé
gesebb tatarozást és átalakítást lehet elvégeztetni. Az épületet csak részben használhatta a közgazdasági technikum, mert az egyik szárnyában a József Attila Általános Iskola konyhája működött, egy másik részben pedig ápolónők lakta.
Négy tanterem és egy szűk tanári szoba jutott. A folyosó végén két ajtó át
helyezésével lehetett kialakítani egy kis igazgatói irodát. Egy tantermet és egy gépírótermet az Ady iskola engedett át.
Az iskola elhelyezése nem tekinthető szerencsésnek. Eltekintve attól, hogy a szűk hely bővítésére nem sok lehetőség látszott, az erőmű és a brikettgyár szomszédságában a kormos, gázos levegőjű környezetben iskolát alapítani fele
lőtlenség volt. A művelődésügy megyei vezetői is tudták ezt, s a szükségmegol
dást azzal magyarázták, hogy nem találtak más lehetőséget, s hogy eleve rövid időre, ideiglenes megoldásra gondoltak. Egy hivatalos levélben így írtak erről:
"Az intézetet az összes lehetőség mérlegelésével az Ady Endre Általános Iskola volt napközi otthonában helyeztük el ideiglenesen, amíg Újvárosban 1965 végére felépítjük az új közgazdasági iskola épületét."5
A mostoha körülmények dokumentálására számos jegyzőkönyvet idézhet
nénk. A tantestületi értekezleteken elhangzott beszámolók újra és újra megálla
pították, hogy az iskolának nincs megfelelő épülete, a szükségépület középiskola céljára nem alkalmas, szertári felszerelése, könyvtára egészen minimális, az írógépek rosszak, s javításuk is megoldhatatlan. Új írógépet egyáltalán nem ka
pott az iskola. A vállalatoknál kiselejtezett írógépeket használták.
1967-ben közegészségügyi ellenőrzés volt az iskolában, s a jegyzőkönyv
ben megállapították, hogy a "padlók pormentesítése csak a két-három hetente végzett súrolással történik, naponta nedvesen seprik ki a termeket. A szellőztetés a szennyezett levegő miatt problémás. A kályhák a padokhoz közel vannak a zsúfoltság miatt. Étkezni két tanteremben a tanítás után lehet. A WC előterét rak
tározásra is használják. Tornaterem, szertár, előadóterem nincs. A termek több
szörösen vannak igénybe véve." A Népi Ellenőrzési Bizottság is vizsgálatot végzett, s a tapasztalatokat így összegezték: "A közgazdasági szakközépiskola helye, épülete gátolja a korszerű oktatás fejlesztését, pedig az iskola fontos tár
sadalmi igényt elégít ki."
Nehezítette a munkát, hogy az osztálylétszámok nagyon magasak voltak.
1964-ben a két második osztályban 57, illetve 53 volt a tanulók száma. Kérte az iskola, hogy ezt a két osztályt háromra bonthassa, de a megyei művelődésügyi osztály nem engedélyezte. Tanév végén az igazgató az egész évi munkát érté
kelve a következő figyelmeztető megállapítást tette: "Hét osztályban tanítottunk, s mindegyik osztályban igen magas az osztálylétszám. Különösen az 50-en felüli
osztálylétszám nehezítette munkánk eredményességét. Fiatal, zömében kezdő tanárokkal ilyen magas létszámú osztályokban főleg a szaktárgyak területén jó eredményt elérni emberfeletti munkát követel. 57-es osztálylétszám mellett heti 2 órás tantárgyat tanítani majdnem komolytalan vállalkozás."8
A mostoha körülmények, a tárgyi feltételek hiánya és a magas osztálylét
számok mellett nagy mértékben növelte a tanárok terheit a sok túlóra. Előfordult, hogy egy fiatal kezdő tanár heti 54 órában tanított. Ez kivételesen magas óraszám, de az általános volt, hogy a tanárok túlórájának száma megegyezett a kötelező órák számával, így egy tanár két ember munkáját végezte csekély óra
díjért. Az első években 12 forint volt az óradíj. Az érvényes rendelkezések sze
rint a tanárok a kötelező óraszám 50 százalékáig vállahattak túlórát, ezen felül csak a megyei művelődésügyi osztály engedélyével. Az engedélyt természetesen mindig megadták. Az 1965—66-os tanévben az engedélykérelem szerint a legke
vesebb túlóra 17 volt, a legtöbb pedig 34. Átlagosan egy tanárra 19 túlóra jutott.
Az említett magas óraszámokban természetesen benne foglaltatnak a délutáni és az esti órák is. A későbbiekben a kétéves kiegészítő tagozat növelte még a fel
adatokat.9
Az ideiglenesnek szánt szükségépületben két év helyett 15 évig maradt az iskola. Jobb híján ezt az épületet kellett javítani, toldozgatni. Az első toldalék
építkezés 1965 nyarán történt. Két tanterem épült "házilagos kivitelezéssel". A következő év nyarán újabb két tanteremmel és egy szolgálati lakással bővült az iskola. 1966 szeptember végén már mindegyik osztálynak volt tanterme az épü
letben, csak a gépíróterem hiánya okozott gondot annyival inkább, mert akkor indult az első gép- gyorsíró általános ügyviteli osztály.
Lassan bővült az iskola, de a növekvő igényeket nem tudta kielégíteni. A társadalom részéről kezdettől fogva nagy volt az igény mind a nappali, mind az esti és levelező tagozat bővítésére, sőt a tanulószobai létszám növelésére is. Egy 1964-ben készült jelentésből megtudjuk, hogy abban az évben 160 tanuló kérte felvételét, de csak két első osztály indítására volt engedély, lehetőség pedig arra is nagyon szűken. Az igazgató azt kérte, hogy a felvett tanulók száma ne haladja meg a 80 főt, mert az elhelyezésük gondot fog okozni. Azt is kérte, hogy a tanu
lószobai csoportok számát ötre emeljék, mert az iskolában sok volt a vidékről bejáró tanuló. Általában 25—30 százalék, de volt olyan év, amikor számuk meg
haladta a 40 százalékot is.
Nemcsak az első években volt nagy a túljelentkezés, hanem később is.
1970-ben 158 jelentkezőből 71-et vettek fel. Ekkor már öt tanulószobai csoport volt, de a jelentkezőkből hat csoportot lehetett volna szervezni. Az 1970-es években általában hat csoportban 180 tanuló kapott ebédet, s vett részt a délutáni tanulószobai foglakozásokon, amelyek két órától fél ötig tartottak. 1988-ban, az iskola alapításának 25. évében 177 tanuló jelentkezett. Ekkor már évfo
lyamonként három osztály volt, mégis 68 jelentkezőt el kellett utasítani. 1992-ben 192 jelentkezőből 88-at utasítottak el. E néhány adat jelzi, hogy három évti
zeden keresztül megmaradt az érdeklődés az iskola iránt.10
Beiskolázási körzete Tatabánya 16 és a környék 20—22 általános iskolája.
Távolabbi helyekről (Ászár, Almásneszmély, Ete, Hanta, Réde, Vérteskethely stb.) csak ritkábban jelentkezett egy-két tanuló. A tanulók 70—75 százaléka fizi
kai dolgozók gyermeke, akik főleg szüleik ösztönzésére azért jöttek ebbe az isko
lába, mert itt az érettségi mellett szakképesítést is szerezhettek.
A társadalmi igény nemcsak a szülők és a tanulók részéről nyilvánult meg, hanem a vállalatok, intézmények, tanácsok és pénzintézetek részéről is. Érettségi után könnyen el tudtak helyezkedni a végzett fiatalok, sőt válogathattak a munkahelyek között. Sajnos az utóbbi évekről ezt nem lehet elmondani, de az iskola vezetősége - amint látni fogjuk - most is mindent elkövet, hogy segítse az iskolából kikerülő fiatalok munkába állását.
Az iskola történetét a folytonos változás jellemezte. Egyrészt az egymást követő reformok követelték meg az állandó átalakulást, másrészt a kényszerítő helyi körülmények és a társadalmi elvárások. Amikor megalakult az iskola, közgazdasági technikum volt, de az akkor kezdődő reform értelmében szakkö
zépiskolává kellett átváltoznia. 1964-től 1968-ig technikumi és szakközépiskolai osztályok is voltak. Az utolsó technikumi osztály 1968-ban tett érettségi és ké
pesítő vizsgát. Ettől kezdve a négy évfolyam szakközépiskola. Nemcsak a név változott, hanem a tartalmi munka is. Tantárgyak szűntek meg, s új tantárgyakat vezettek be. Jelentős változás volt az úgynevezett 5+l-es rendszer. A tanulóknak a hét egyik napján vállalatokhoz, intézményekhez kellett menni gyakorlati foglalkozásra. A foglalkozások megszervezése nagy gondot okozott mind az iskolának, mind a vállalatoknak, intézményeknek. A tapasztalatok alapján ha
marosan meg is szüntették ezt a rendszert, amit találóan 6-l-esnek is neveztek.
Ezután a szakmai gyakorlatot a tanév befejezése után végezték a tanulók. A szakközépiskolai osztályok közül évfolyamonként az egyik általános tagozatú volt ipari és kereskedelmi gyakorlattal, a másik pedig gyors- és gépíró általános ügyviteli tagozat.
A 60-as és 70-es évek fordulóján úgy tűnt, mintha egyenletesebb útsza
kaszhoz érkezett volna az iskola összetákolt szekere a 15 főre növekedett tantes
tülettel és a 300-330 diákkal, de ekkor újabb nehézségek kezdődtek, amelyeket részben a növekedés gondjai, részben az újabb reformok okoztak. Az 1972-ben kezdődő reform egyik újítása az ügy viteltechnikai oktatás bevezetése volt. Ez te
temes kiadásokkal járt, mert gépeket kellett vásárolni, s a gépek elhelyezésére újabb termekre lett volna szükség. Közben a 80 éves épület egyre jobban elhasz
nálódott. 1971 őszén egy műszaki felülvizsgálat jegyzőkönyvében a következő olvasható: "Az épületnek a vasút felől fekvő részén a tartógerendák és a deszkák annyira elszuvasodtak, hogy a mennyezet leszakadásától tartunk. A következ
ményekért a felelősséget tovább vállalni nem tudjuk."11 Időközben ugyan felépült Újvárosban az a középiskola, amelyet eredetileg a közgazdasági technikumnak szántak, de azt végül az ipari és kereskedelmi szakközépiskola kapta meg.
A közgazdasági szakközépiskola problémáját úgy akarták megoldani, hogy kitelepítik az oroszlányi gimnázium épületébe. Ezzel egyszerre két gondot
oldot-tak volna meg. Abban az időben az oroszlányi gimnáziumba nagyon kevés tanuló jelentkezett. Ott volt egy új épület, s nem voltak diákok. A tatabányai köz
gazdasági szakközépiskolába jelentkezők nagy részét viszont nem tudták fel
venni, mert az iskola bővítésére nem volt lehetőség. Látszólag logikus az elgon
dolás, mégsem volt reális. 1970-ben felmérést készítettek, s ebből kiderült, hogy a tatabányai iskola négy évfolyamán mindössze 20 oroszlányi tanuló volt. Ez nem indokolta volna az iskola áthelyezését. A tanulók nagy többségének a bejárását nehezítette volna meg. Az elgondolás úgy módosult, hogy a közgazdasági szakközépiskola maradt a régi helyén, a bővítést pedig azzal oldották meg, hogy 1972-ben egy Oroszlányra kihelyezett számviteli gazdálkodási ágazatú osztály indítását engedélyezték.
Az új reform bevezetésével 1972-ben alakultak ki az első évfolyamon a ko
rábbi általános, valamint gyors- és gépírós általános ügyviteli tagozatok helyett az új ágazatok: a pénzügyi ügyintézői, az igazgatási, ügyviteli és a számviteli, gazdálkodási ágazat. Az átalakulás ismét négy év alatt folyamatosan ment végbe.
Eközben az oroszlányi osztályok száma is négyre nőtt, s 1976-ban ott is érettségiztetni kellett. A tantestület tagjai közül néhányan minden nap Orosz
lányban tanítottak, mások ingáztak: az egyik nap Tatabányán, a másik nap Oroszlányban volt órájuk.
Ebben az időben különösen a közgazdasági szaktárgyak tanítása okozott gondot. Az üres állást pályázat útján nem sikerült betölteni, s az egyetemről is hiába kértek pályakezdő tanárt. Végül az iskola egyik tanára jelentkezett levelező tagozatra, s könyvvitel-statisztika szakon elvégezte az egyetemet. A tanárok túlterhelésének csökkentésére 1973-ban négy állást szerveztek. Ebben az évben három, a következő évben újabb három tanár kinevezésével nőtt a tantestület létszáma. Az iskola bővülése az 1975—76-os tanévben befejeződött. Ekkora ala
kult ki a 22 fős tantestület, a tanulók száma pedig megközelítette a négyszázat.
1978-ban megszűnt a 15 éves ideiglenes állapot. Miután Dózsakertben fel
épült az ipari szakközépiskola korszerű épülete, az Árpád Gimnáziumot az újvá
rosi épületbe költöztették, a közgazdasági szakközépiskolát pedig a gimnázium helyére. Mivel ez az épület elég nagy, lehetővé vált az oroszlányi osztályok be
költözése is. így az 1978—79-es tanévet kellemesebb környezetben és kedvezőbb körülmények között együtt kezdhették az iskola tanulói és tanárai.
Lehetőség nyílt hét szaktanterem és egy nyelvi laboratórium berendezésére is. Az iskola felszereltségének jellemzésére az 1980—81. évi átfogó vizsgálat jegyzőkönyvéből felsorolhatjuk a legfontosabb oktatási segédeszközöket.
Rendelkezett az iskola 5 írásvetítővel, 2 keskenyfílm-vetítő vei, 14 magnetofonnal, 4 elektronikus számítógéppel, 7 elektromos írógéppel, 3 sokszorosítóval, 76 asztali számológéppel, 90 zsebszámológéppel. A részletező adatszerű ismertetést a vizsgálati jegyzőkönyv a következő megállapítással fejezi be: "Az új épületbe költözött iskola tárgyi feltételei sokat javultak. A szép környezetben lévő, régi, de rendbehozott iskola világos és tiszta termekben foglalkoztatja a tanítványait. A termek és a folyosók berendezése, dekorációja is
esztétikus. A szaktantermek inspiráló hatásúak, hangulatukkal is elősegítik az oktató nevelő munkát."12
A következő években a körülmények javításában a legjelentősebb esemény a távfűtés bevezetése volt. Az olajárak emelkedése miatt a felettes hatóságok is támogatták ennek a megvalósítását.
A tanárok túlterhelése még mindig nagyfokú volt. Ezt elsősorban a levelező oktatás okozta. Ekkor vezették be a levelező tagozaton a heti kétnapos tanítást.
Ezzel kapcsolatban az igazgatói beszámoló megjegyezte, hogy "a kétnapos levelező oktatás bevezetése szinte megoldhatatlannak lászó probléma". A meg
oldás az lett, hogy fokozatosan négy év alatt megszűnt az iskolában a levelező oktatás. 1982-ben már a Dolgozók Gimnáziuma és Szakközépiskolája indított levelező tagozatú, pénzügyi tagozatú első osztályt. A túlterhelés másik oka az volt, hogy helyettesíteni kellett a szülési szabadságon és gyesen lévő, az iskolai munkát hosszabb-rövidebb időre megszakító kollégákat. Az 1978—79-es tanév
ben betegség, gyermekgondozás és konzultáció miatt összesen 454 napot hiá
nyoztak a tanárok. A következő tanévben öt tanár állandóan hiányzott szülési szabadság, gyes és alkotói szabadság miatt.
Az 1981—82-es tanévben az ötnapos munkahét bevezetése okozott gondot.
A tapasztalatok alapján nyilvánvaló volt, hogy az eredetileg hat napra tervezett óraterveket módosítani kell. A csoportbontások és a fakultációk miatt azonban így is voltak nulladik és hetedik órák.
1988-ban a 25 éves iskola jubileumát ünnepelte. Ebből az alkalomból vette fel az intézet Kossuth Lajos nevét. "Kossuth Lajos élete, szigorú erkölcsű tiszta embersége, hazaszeretete, a társadalmi haladásért, a szabad független Magyar
ország megteremtéséért vállalt áldozatos tevékenysége minden kor ifjúsága számára példa lehet"13— olvashatjuk a jubileumi évkönyvben. Az iskola tanárai és diákjai minden évben hangulatos és tartalmas programokkal emlékeznek névadójukra.
A jublieum évében került sor az iskola profiljának bővítésére. Az igazga
tási, ügyviteli ágazatot megosztva fél osztályban gép- és gyorsíró idegen nyelvi ágazatot szerveztek. A környék több általános iskolájában folyó német nyelvok
tatásra gondolva határozták el ezt a módosítást. Ezzel is a társadalmi igényeket kívánja szolgálni az iskola. Kilenc általános iskolából felvett 16 tanuló kezdte meg a tanulást ezen az ágazaton. A gyakorlat nem igazolta a reményeket, mert a
tatásra gondolva határozták el ezt a módosítást. Ezzel is a társadalmi igényeket kívánja szolgálni az iskola. Kilenc általános iskolából felvett 16 tanuló kezdte meg a tanulást ezen az ágazaton. A gyakorlat nem igazolta a reményeket, mert a