MEGYÉBEN.
Szálai Imre (Tatabánya) Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Örömömre szolgál, hogy e nemzetközi iskolatörténeti konferencián részt vehetek és szerény korreferátumom keretei között szólhatok a kereskedelmi és vendéglátóipari szakképzés fejlődéséről megyénkben, beszélhetek annak az isko
lának és jogelődjének történeteiről, melyet van szerencsém képviselni.
Sajnos nem büszkélkedhetünk hosszú történeti múlttal, miként azt megyénk több gimnáziuma megteheti, hiszen maga a kereskedelmi és vendéglátó szakképzés sem tekinthet vissza hosszú múltra megyénkben.
Jelenleg két fő intézményben valósul meg a szakképzés, melynek otthont Esztergom és Tatabánya városa ad, Esztergomban méreteiben, iskolatípusaiban, tanulólétszámában szerényebb, míg Tatabányán e vonatkozásban kedvezőbb fel
tételek között. A jelenlegi szakképzést az iskolák eredményeit értékelni hiba lenne, a múltba történő visszatekintés nélkül. Hiba lenne már csak azért is, mivel a hivatalosan 38 éves múltú megyei kereskedelmi és vendéglátóipari szakképzést megelőző időben is volt még ha megszakításokkal is, még ha nagyon korlátozott számban is, valamiféle kereskedelmi és vendéglátóipari tanulóképzés, annak ellenére is, hogy volt időszak, amikor a kereskedelmi és vendéglátóipari munkát országosan sem tekintették szakmának. E felfogás bizonyos lappangó csíráival helyenként napjainkban is találkozhatunk, mikor is egyesek úgy vélik, hogy a kereskedelemhez, vendéglátáshoz nem szükséges más, mint tőke és némi
"dörzsöltség", s az üzlet megy magától. E hibás nézet természetesen nyomokat hagyott szakmáink és a szakember képzés fejlődésén, míg e felfogás kép
viselőinek mindannyian napjainkban szenvedői vagyunk, vagy leszünk.
Hogy a képzést szolgáló iskolatípusok mai munkáját és fejlődésének irányát jól lássuk talán hasznos lesz egy igazán szerény és nem is teljeskörű, de or
szágosan is jellemző visszatekintést tennünk.
A kereskedelmi képzés igényeinek csíráival már a XVI. században talál
kozhatunk, igaz nem önálló iskolatípus formájában, hanem a merkantilista pe
dagógiai felfogás hazánkban történő érvényesülésével kapcsolatban, melyre építve Apáczai Csere János az "oeconomia politica" tantárgyat mint a
"mindennapi életre hasznos" ismeretet fogalmazza meg. Később találkozhatunk a pénztárkönyvek vezetésére vonatkozó ismeretek követelésével, könyvelési utasításokkal.
Maróthy György: Aritmetika című könyvében példákat hoz a pénzváltás a
"kalmári számvetés" köréből. Fáy András "a kereskedés és szorgalmatosság /ez utóbbi alatt az ipart értette/ legyenek mint a nemzetnek első tökéletességei".
Széchenyi István a Hitel-ben fogalmazza meg, hogy "Magyarországnak
keres-kedése nincs" és javasolja, hogy más országok példájára fejtsük ki "lassan-lassan józan szisztémáinkat. 1833-ban a Bibancó-féle iskolában már megjelenik a kereskedelmi számtan, miszerint "a számtan a szellem koronája, s amint jótéko
nyan erősíti a szellemet, éppen úgy nélkülözhetetlen a kereskedőknek". Ettől kezdved önálló tantárgy a kereskedelmi számtan, majd 1873-ban a kereskedelmi számtan mellett párhuzamosan megtaláljuk a politikai számtan oktatását is.
Megjelennek a gazdasági tantárgyakat is tanító reálgimnáziumok és gaz
dasági gimnáziumok. 1930-ban már Schack Béla dr. és Vincze Frigyes dr. "A kereskedelmi oktatásügy fejlődése és mai állapota Magyarországon" jelentett meg szakkönyvet. Ez időre kialakul a szakképzés két szintje, melynek egy álta
lánosan és szakmailag is jól művelő típusát jelentette a felsőkereskedelmi isko
latípus, mely a kor oeconómiai, gazdasági, pénzügyi világának megfelelő, kor
szerű ismeretanyagot közvetített, míg a praktikum a bolti és vendéglátó munka
helyek gyakorlatára felkészítő típust a tanonciskolák jelentették. Ez utóbbi isko
latípus az általános műveltségi ismeretekből keveset, a szakmaiból valamivel többet adott a tanoncok számára. A tényleges szakmai fogásokat, ismereteket az inasévek alatt nem egyszer a mester vagy a segédek jóindulatától is függő mér
tékben sajátíthatták el a fiatalok. A túlfoglalkoztatás általános, nem ritkán a lelki
testi megpróbáltatások is. A mesterré válás fontos követelménye volt a segéd számára a több mestertől, nem ritkán külföldről hozott ajánlólevél. Kialakulnak a jó nevű kereskedő és vendéglős családok, dinasztiák. A szakma tudománya
apáról-fiúra száll. A nagy tekintélyű az üzletükre, hírükre igényes vállalkozók egyre több figyelmet fordítanak alkalmazottaik, tanoncaik tudására is. Fontossá válik az elhelyezkedésnél, hogy ki melyik mesternél tanulta szakmáját, de a mesterek is igényessé lettek inasaik tudását illetően.
1919-ben megjelenő tanonctörvény javít a tanoncok helyzetén, ezt kiter
jesztik a kereskedő tanoncokra is. A Tanácsköztársaság bukása után ugyan e törvény visszavonásra került, de a tanoncok vasárnapi oktatása már megszűnik. A felsőkereskedelmi iskolák a Horthy-korszakban jól prosperálnak, míg a ke
reskedő tanonciskolák helyzete alig változik az első világháború előttihez képest.
Később néhány nagy vállalat pl. Meinl, Corvin Áruház, önálló vállalati oktatást szervez tanoncai számára, gondos kiválasztás után igen színvonalas elméleti és gyakorlati képzéssel.
A II. világháborúban a kereskedelmi szakoktatás szervezete személyi és anyagi állománya súlyos veszteséget szenvedett. Az újjáépítés után került sor az iskolai hálózat talpra állítására.
A tanonciskolákat államosították, ami az oktatás és nevelés tartalmában is változást jelentett. A kereskedelmi tanoncoktatás szervezetében 1945-1948 kö
zött kevés változás ment végbe. Tankönyvek hiányában az oktatás anyagát a pe
dagógusok által készített jegyzetek tartalmazták.
Ebben az időben zajlik a kereskedelem államosítása is. A kereskedelm és vendéglátás alapvető szervezetei az állami kereskedelmi vállalatok és földműves szövetkezetek lettek. Az előző szétaprózottságot nagymértékű centralizálás váltja
fel, mely a véglet másik oldalát jelentette, eltüntetve az akkor is létjogosultsággal bíró kisboltokat, cukrászdákat. A megsokszorozódó forgalmat országosan mintegy 25 állami vállalat és több mint 500 szövetkezet bonyolította le.
A kereskedelmi és vendéglátóipari tanulóképzés korlátozott számban me
gyénkben a tatai Köz- és Szakirányú Iparos és Kereskedő-tanonciskolában folyt.
1945-46 tanévben vendéglős 1 fő, 1946-47 tanévben vendéglős 1 fő végez.
Az 1949. évi IV-es törvény megszüntette a tanonc elnevezést. 1950-ben alakul meg a Munkaerő Tartalékok Hivatala (MTH), mely a szakmunkásképzés központosítása során átvette a kereskedő tanulók képzését is.
A tatai 240. sz. Munkaerőtartalékok Hivatala jelentős számú ipari tanuló
képzés mellett
1949 tanévben 4 fő kereskedő tanulót, 1 fő vendéglős tanulót,
1950-51 tanévben 6 fő vegyeskereskedő tanulót oktat mindösszesen.
Országosan csak az ipari jellegű drogista, szakács és cukrász képzés maradt meg, illetve részben az is szünetelt.
Ezen intézkedés magyarázata az akkori gazdaságpolitikai szemléletben ke
resendő, mely a többi gazdasági ág rovására - eltúlozva - a nehézipart helyezte előtérbe, úgy vélekedve, hogy a kereskedelmi képzés tanfolyami oktatás útján is megoldható. Ennek szellemében a fiú tanulókat és a fiatal szakmunkásokat a nehéziparba irányították át.
Ezen elhibázott intézkedések tarthatatlan volta rövidesen bebizonyosodott.
A megváltozott körülmények következtében a kereskedelmi szakoktatást 1954-ig útkeresés jellemzi. 1952-ben a képzés két évi szüneteltetése után megindult a vendéglátóipari szakmunkásképzés. Ekkor jött létre Budapesten a Ven
déglátóipari Technikum nappali, később esti és levelező tagozata is. (1952) A csonka 1954-es tanév után az 1954—55-ös tanévben megindult a Belke
reskedelmi Minisztérium és a Szövetkezetek Országos Szövetsége irányítása és felügyelete alatt Budapesten és országos jelleggel, a kereskedelmi és vendéglátóipari tanulók képzése.
Rendezték a szakmunkásképzés rendszerét és az erre az időszakra jellemző túlzott specializálódásra való törekvés alapján 25 szakmában vezették be a szakmunkásvizsgát. Ez jelentős eredmény, mert ezzel a kereskedelem, képesí
téshez kötött tevékenységgé válik. Rövid idő alatt valamennyi szaktárgy részére színvonalas tanterveket dolgoztak ki és új tankönyvek jelentek meg.
Megyénkben a kereskedelmi szakmunkásképző újólag 1955—56-ban indult be Tatán, a Vaszary János Általános Iskolában dr. Gira Ferenc, illetve Esz
tergomban, a Dobó Gimnáziumban dr. Kneif Tibor igazgatók irányítása mellett.
Tatán 3 tanulócsoportban az alábbi szakokon indult meg az oktatás:
Élelmiszer eladó 20 fő Ruházati eladó 10 fő Vas, edény, műszaki eladó 8 fő Kozmetika, vegyi cikk eladó 4 fő
Háztartási cikk eladó 5 fő Cukrász 6 fő Szakács 6 fő Felszolgál 8 fő
A társadalomban végbement változások eredményeképpen született meg az 1961. évi III. sz. törvény (reformtörvény), mely egyre következetesebben kívánta megvalósítani az oktatás és a nevelés egységét a korábbi "szakmát tanító" isko
lával szemben, előtérbe helyezve a munkára való nevelést.
1963-ban sor kerül a szakosítási rendszer módosítására is. Ez a kiskeres
kedelmi hálózat fejlesztési irányelveit és munkaerőgazdálkodási gondjait figye
lembe véve a szakmák számát csökkentette. A kereskedelmi és vendéglátóipari tanulóképzés az általános iskolára épülő hagyományos "A", az emeltszintű "B" 3 évi képzéssel és a középiskolát végzettek részére "C" tagozatos rövidített (1-1,5), valamint a felnőtt dolgozók részére szervezett "D" tagozaton tanfolyami oktatás keretében folyt. Ez utóbbi formában több száz kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozónak volt módja szakmunkás képesítést szerezni.
A 60-as években sajnálatosan jelentkezett a szakmunkásképző iskola tár
sadalmi megbecsülésének és a gyerekek részéről a szakmaszerzés iránti érdek
lődésnek a csökkenése.
Miután kialakult az a politikai irányvonal, hogy munkásosztály szakmunkás utánpótlását minden szakmában egységesen a szakmunkástanuló iskolai rendszerben kell képezni.
Ez az egységes ipari túlsúlyú képzés szemlélet hatalmas károkat okozott a kereskedelem és vendéglátóipari szakképzésben. Az évtized végére időszerű és fontos társadalmi feladattá vált a szakmunkásképzés szerepének, funkcióinak új
raszabályozása, a képzés tartalmi és módszerbeli korszerűsítése, az oktatás-kép
zés szükséges feltételeinek megteremtése. Mindehhez a fordulópontot a szak
munkásképzésről szóló 1969. évi VI. törvény jelentette.
1970 óta valamennyi szakmában új tantervet vezettek be. Több mint 90 új tankönyv készült az élelmiszergazdasági, a kereskedelmi és a vendéglátóipari szakmák oktatására.
Megyénkben a kereskedelmi szakmunkásképző iskolák helyzetében válto
zást 1973 jelentett, amikor Esztergomban, a Dobó Gimnáziumból az iskola át
költözött a 317. sz. Szakmunkásképző Intézetbe.
Időközben 1967-ben a kereskedelmi és vendéglátó technikumokat felvált
ják a szakközépiskolák. Komáromban megszűnik a kereskedelmi technikum, míg az Ipari és Kereskedelmi Szakközépiskola lép örökébe Tatabányán.
A kereskedelmi szakképzés és oktatás színvonalának javulását 1976-77 tanévben belépő új iskola biztosította Tatabányán Kovács István igazgató irányí
tásával.
Az új iskola 1976 szeptemberétől Komárom megyei kereskedelmi és vendéglátóipari szakképzés összevont bázis intézményként működik, négy jog
előd integrálásával. Jogelődei: Kereskedelmi Szakközépiskola, Tatabánya (4
osztály), Dolgozók Kereskedelmi Szakközépiskolája, Tatabánya (5 osztály), Ke
reskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola, Tata (19 osztály), Ke
reskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola, Esztergom (13 osztály).
Az első három jogelőd elhelyezésére az ekkora Tatabányán elkészült új épület szolgált, míg az esztergomi iskolarész Tagiskolaként a 317. sz. Ipari Szakmunkásképző Iskolában állandó délutáni tanítási lehetőséggel nyert elhe
lyezést. Az összevonás előnyei elsősorban a szakmai követelmények egységes érvényesítésében, azok továbbfejleszthetőségében, sem mint az elhelyezést adta feltételekben látszottak realizálódni. Mindkét iskolarész, de különösen a tatabá
nyai épület alaposan kihasznált helyszínévé lett az iskola életében bekövetkezett dinamikus változásoknak.
Az oktató-nevelő munkát a tatabányai épületben csak két műszakos okta
tással lehetett megszervezni, ötperces óraközi szünetekkel és a műszakok közötti harmincperces váltás időben. A pedagógiai munka ilyetén alakulása lehetetlenné tett minden tanórán kívüli tevékenységet. A kis létszámú nevelőtestület hallatlan leterheltségével járt. A jogelődök korábban más-más intézményekkel közös igazgatásban tevékenykedtek, így az összevonást követően igen szerény anyagi és tárgyi eszközforrások álltak a jogutód rendelkezésére. Minimális számú szemléltetőeszköz, tároló szertárállomány (mindkét helyszínen 1—1 szertár és mindössze egy raktárhelyiség) a korábban már jelzett gondok mellett egyértelműen behatárolta az intézmény mozgásterét.
Változást Tatabányán 1981 szeptemberétől a 314-es sz. Intézettől átvett 9 tantermes növekedés jelentett. így a kezdeti 9 saját (melyből 3 szükség-) és 10 bérelt tanteremmel szemben 18 saját és 12 bérelt tanteremben folyt a tanítás, a korábbi 2 helyett 3 helyszínen, bár a közben megnövekedett tanulói létszám miatt minden egyéb helyiségben is (szertárak, folyosók).
A bővülés eredményeként nyílott lehetőség a délelőtti egyműszakos taní
tásra, s a tanórán kívüli nevelés lehetőségére.
Időközben az iskola képzésstruktúrája is tovább bővült. 1977 szeptemberé
től a vendéglátóipari szakközépiskolai felnőttképzés, majd 1982-ben a kereskedelmi és vendéglátóipari felnőtt szakmunkásoktatás is az intézmény feladata lett. A bolt- és üzletvezetői tanfolyamok elhelyezésére is itt nyílott lehe
tőség. 1985 szeptemberétől a 314-es sz. Intézet épületét használó iskolarész közismert okok miatt a volt II. sz. Újvárosi Általános Iskola egy részében nyert átmenetileg elhelyezést. A férőhelyszám 13 tanteremre bővült. A folyamatban lévő tanulócsoport fejlesztés felfutásával ismételten férőhely gondok elé nézett az iskola. Térben is távol kerültek egymástól az egyes iskolarészek. A diákifjúság, de a nevelőtestület egy része is megosztottá vált, egymással nem találkozott. A pedagógusok jelentős része az iskolarészek között "ingázott".
1983-ban a Kristály Vendéglátó Vállalat közreműködésével elkezdődött a vendéglátóipari gyakorlóbázis vertikumának fejlesztése, cukrász szakma oktatá
sára alkalmas gyakorlóhely kialakításával. Az iskola tanulócsoportjainak dina
mikus fejlődése következtében azonban ez is kevésnek bizonyult. Különösen
azáltal, hogy az iskola a vendéglátóipari szakközépiskola nappali tagozatával bővült 1979-ben.
Ez időtályt legdinamikusabban a gyakorlati oktatás feltételei fejlődtek.
Esztergomban az UNIKER Kereskedelmi Vállalat egy modern élelmiszer és ve
gyesbolti szak oktatásával alkalmas oktatóbázist épített ki.
Tatán a XVII. sz. ABC-ben az élelmiszer eladó szakma, míg Tatabányán, a volt November 7 téren a kozmetika-vegyi, háztartásfelszerelés, műszaki szakma, valamint a Centrum Áruház és a Hangya ÁFÉSZ gondozásában ruházati és élelmiszer eladó szakma oktatására alkalmas gyakorlati oktatóhelyek kerültek kialakításra. A Sztráda Skála Áruházhoz telepítve szintén több szakma oktatására alkalmas kereskedelmi gyakorlóbázis került kialakításra szakképzési alapokból.
A Generál Kereskedelmi Vállalat, majd Generál Spar Rt. saját erőből további gyakorlati helyeket hozott létre, s a fejlesztés végpontját 1992-ben átadott korszerű, több szakmás gyakorlóhely kiépítése jelentette.
A gyakorlati oktatáshoz kapcsolódva sikerült kiépíteni két tanulócsoport folyamatos képzésére alkalmas pénztárgép szaktantermeket. Jelentősen bővült a szaktárgyi szemléltetőeszköz állomány is, ám bővítésének nem csak az anyagiak, hanem az elhelyezésére szolgáló iskolai adottságok szűkös volta is határt szabott.
A szaktantermi rendszert megvalósítani a magas tanulói létszámok és osz
tálylétszámok mellett lehetetlen volt, miként ma is az. Reálisan fogalmazódott meg 1978-ban az iskola bővítésének, vagy az új iskola építésének igénye. Ennek érdekében számos pályázat végül is eredményt hozott, így megyei alapokból el
sőként 4 MFt-ot, majd az országos Szakképzési Alapból 3,8 MFt-ot, és ezt köve
tően megyei pénzalapokból 40 MFt-ot sikerült elnyerni, melyet körülbelül to
vábbi 3 MFt értékű vállalati bútor és eszköz támogatás egészített ki. Ennek eredményeképpen a helyi önkormányzat jelentős támogatását is bírva kerülhetett sor az iskola tetőterének és zárt udvarrészének beépítésére. Az új bővített is
kolarészt 1990-ben vehette birtokba a tanulóifjúság. 1989-ben az esztergomi is
kolarész időközben önálló igazgatású intézménnyé lett, s egyidejűleg elkerült a 317. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetből a Dobó Katalin Gimnázium volt épületébe. Profilja is tovább fejlődött, felvéve iskolatípusai közé a kereskedelmi szakközépiskolai képzést.
A tárgyi fejlesztések tekintetében a legnagyobb eredménynek mégis a tata
bányai iskola tetőtér beépítéssel történő bővítését tekinthetjük, melynek révén az iskola 15 tanteremmel, szertárakkal, szociális blokkal bővült. E bővítés szoros velejárója volt az a belső strukturális tantermi átrendeződés, melynek eredmé
nyeként a vendéglátóipari gyakorlóbázis véglegesen kiépülhetett, helyet adva két tankonyhának és cukrász műhelynek, a hozzájuk kapcsolódó előkészítőknek, raktáraknak és szociális helyiségeknek. Nagy eredménynek tekinthető a tanét
termi fejlesztés, melynek révén nem csak a tanulóképzés, hanem a tanulók, pe
dagógusok és az iskola dolgozóinak kulturált munkahelyi étkeztetése is megva
lósulhatott. Egyidejűleg lehetőséget teremt éttermünk s a termelői kapacitásunk az iskolai rendezvényeinken túl korlátozott vállalkozói tevékenység folytatására.
E tevékenységnek ad további teret az intézmény aulája is sajátos belső milliót, hangulatot teremt a rendezvények mellett az iskolai hétköznapokhoz. Emberi léptékű az iskolai oktatáshoz a fiatalok személyiségének egészséges formálásá
hoz, neveléséhez méltó igényes, bár néha mégis szűkös teret biztosítva.
A tetőtéri traktusban sikerült kialakítani orvosi szobát, nyelvi laborató
riumot, számítógépes szaktantermet, melynek eredményeképpen saját tanterv szerint valamennyi tanuló részesül számítógépes oktatásban. Az iskola a sportlé
tesítmények tekintetében rendelkezik szerény lehetőségekkel, mivel a sportudva
rát az építkezés jelentősen megviselte, ugyanakkor a jelenlegi tanulólétszámok komoly tornacsarnok létét igényelnék.
Az iskolaépület bővítése lehetőséget teremtett a vendéglátóipari szakkö
zépiskolai képzés további bővítésére, melynek eredményeképpen 1991 szeptem
berétől a vendéglátóipari integrált középfokú oktatás kezdte meg működését év
folyamonként 3 osztállyal. További profilbővítésként jelentkezett 1992-ben be
indított 2 éves gazdaasszony képzés is.
Tanulói létszámok alakulása:
A képzésben érdekelt vállalatok, munkahelyek szakemberigényeihez iga
zodva erőteljes felfutást mutat napjainkig. Különösen a tatabányai iskolarész tekintetében érzékelhető ez, melyet mind a tanulói létszámok, mind a tanuló
csoportok számának alakulása is alátámaszt. Az utóbbi 1976-ban 36 rendeskorkú tanulócsoport, 5 felnőtt csoport volt, 44 rendeskorú és 21 felnőtt tanulócsoport, összesen 65 osztály 1986-ban. Jelenleg Tatabányán az intézményben az alábbi iskolatípusok működnek:
Nappali tagozatos képzés:
Kereskedelmi Szakközépiskola 4 osztály Vendéglátóipari Szakközépiskola int. ág 9 osztály Vendéglátóipari Szakközépiskola hagyományos 1 osztály Kereskedelmi Szakm. iskola 18 osztály Gazdaasszony képző Szakisk. 2 osztály Mindösszesen: 34 osztály Felnőtt oktatás:
Kereskedelmi Szakközépisk. Lev. Tag. 4 osztály Vendéglátóipari Szakközépiskl. Lev. Tag. 4 osztály Ker. és Vend. Szakmunkásképző Tanfolyam 3 osztály Mindösszesen: 11 osztály
Az összes osztályok száma: 45 Különösen Tatabányán a korábbi években létszámokból adódóan nagyfokú zsúfoltság volt jellemző. Az első osztályokban 40 fő, a vendéglátó termelő szakmáknál rendszeresen 44—46 fő körüli létszámokkal. Az osztályok bontására férőhelyek hiányában nem volt lehetőség. A tantermi fejlesztésekkel a helyzet javult.
A tantestület és a dolgozói állomány összetételének alakulása:
Mind a nevelőtestület, mind pedig a pedagógiai munkát segítő személyzet létszáma dinamikus fejlődést mutat, bár létszáma mindenkor elmaradt az ideális állapottól. Kezdetben magas volt a nem főfolglalkozású külső óraadók és gya
korlati oktatók száma, mivel az intézmény szakirányú végzettséggel rendelkező pedagógusokkal, illetve dolgozókkal nem vagy kis számban rendelkezett. Szá
muk ugyanakkor csökkent, illetve a meglévők munkavégzése a nappali képzésből a felnőtt képzésre orientálódott. Megnőtt a főhivatású vállalati oktatók száma is a külső óraadók körén belül, mely a korábbi hátrányt tovább csökkentette.
Bizonyos szaktárgyak oktatására felsőfokú pedagógusképzés nincs vagy igen korlátozott számban, így hosszútávon az óraadók reális szükségességével számolni kell. A kollektíva fejlődését az évről évre jelentkező munkaerőmozgás befolyásolta az új vendéglátóipari és kereskedelmi vállalkozási formák bevezeté
sekor mikor is néhányan a vállalkozói szférába távoztak. Az elmúlt 10 évben a szaktanári és oktatói létszám fejlődésének erőteljes dinamikája figyelhető meg, amit vendéglátó üzemgazdász, áruismeret, áruforgalmi szakos, szakács, felszol
gáló, cukrász, élelmiszer ea. ruházati ea. szakos szakoktatók és szaktanárok al
kalmazása jelentett. Az iskola nevelési helyzetéről elmondható, hogy a tanulók döntő többsége apoltán, tisztán jelenik meg az iskolai és gyakorlati foglalkozá
sokon. Öltözékük megválasztása többségüknél megfelelő, a mai kor fiatalságának öltözködéséhez igazodó. Viselkedésük, kommunikációs normáik elfogadhatóak.
Legtöbbjük tisztelettudó, felelősséggel gondolkodik önmagáról, környezetéről, jövőjéről, legtöbbjük céltudatosan készült a választott cél elérésére. Az iskola mindig is a megyei legnagyobb leány tanuló létszámot képző intézménye volt, ma sincs ez másként. Az iskola sajátos szakmai jellegéből fakadóan elsősorban
Legtöbbjük tisztelettudó, felelősséggel gondolkodik önmagáról, környezetéről, jövőjéről, legtöbbjük céltudatosan készült a választott cél elérésére. Az iskola mindig is a megyei legnagyobb leány tanuló létszámot képző intézménye volt, ma sincs ez másként. Az iskola sajátos szakmai jellegéből fakadóan elsősorban