Szombatit Gáborné (Komárom)
50 év nem nagy idő egy nemzet életében, de egy kisváros fejlődésében — amilyen Komárom is — már jelentős, s különösen fontos egy iskola és a hozzá tartozó emberek életében, hiszen ez alatt az idő alatt közel 2000 tanuló kapott itt érettségi-képesítő bizonyítványt, ők azok, akik hírét vitték az iskolának számos településre, s akik közül sokakra az alma mater is szeretettel és büszkeséggel emlékezik.
Elevenítsük fel nagy vonalakban ezt az 50 évet!
Iskolánkat 1942. augusztus 25-én alapította a Vallás és Közoktatási illetve a Kereskedelmi és Közlekedési Minisztérium — Magyar Királyi Leánygimnázium néven. Mindkét iskola életszükségletet jelentett Komárom városának. A koedukációs rendszer megszüntetése miatt a leányok részére ugyanis nem volt mód a gimnázium látogatására, másrészt a polgári iskolák végzett növendékei ugyancsak tanácstalanul állottak volna a gazdasági élet kapujában.
Komárom város vezetősége, amely tudatában volt kulturális kötelezettsé
geinek, nagy áldozatkészséggel fogadta a miniszteri elhatározást és terhes köte
lezettségeket vállalt az iskola elhelyezésével kapcsolatban.
Az első tanév 1942. szeptember 9-én indult — részben az Isteni Megváltó
ról elnevezett iskolanővérek, részben a római katolikus egyházközösség által kölcsönadott termekben; a felettes hatóság az állami polgári iskola tornatermét bocsátotta az iskola rendelkezésére, hogy a tanítás e téren se szenvedjen hiányt.
A gimnáziumban 2 osztály, a kereskedelmiben 46 beiratkozott tanulóval egy osztály kezdte meg működését. A kettős intézet vezetésével Czerny József buda
pesti kereskedelmi iskolai tanárt bízta meg a miniszter, a kereskedelmi leányközépiskolához Dávid Gizella a megszüntetett szenei kereskedelmiből és Wallner Etelka került Szegedről. Órákat a gimnáziumhoz beosztott nevelők is kaptak.
A háború zivatara nem engedte, hogy nyugodt élet folyjék az iskolában, a bombázások miatt 1944. április 11-én megszakadt a tanítás, a 1944/45-ös tanév
ben a járásbíróság egy termében tanult a három osztály hetenként 2—2 nap.
Hivatalosan már 1944 őszétől szünetelt a tanítás.
1945 áprilisában valamennyi komáromi iskola egy épületben működött, a keriseknek reggel 7-től 10-ig volt tanítás. A tanév végére azonban visszaköltöz
hetett a kereskedelmi a Bajcsy-Zsilinszky útra. A két intézmény vezetése azonban még mindig közös volt.
Bizonyítványt erre a tanévre az kaphatott, aki 3 hónapot rendszeresen járt iskolába.
1945 őszén a háború miatt elmaradóknak pótló vizsgát lehetett tenni, na
gyon sok érsekújvári diák itt szerzett érettségi bizonyítványt, mert ott megszűn
tették a magyar nyelvű kereskedelmi iskolát.
1945 decemberében önállósult iskolánk Állami Kereskedelmi Leányiskola néven.
Ez a tanév a tantestületnek és az iskolavezetésnek sokkal inkább gyakorlati, mintsem elméleti problémát okozott.
Szeretnék egy-két mondatot idézni az 1946. szeptember 30-i értekezlet jegyzőkönyvéből:
"Kezdetben volt intézményünk, de nem volt épületünk. Aztán voltak nö
vendékeink, de nem tudtunk hol tanítani. Amikor megszűnt a tanítás lehetősége, írógépeink elraktározva vártak szebb napokra, s amidőn gépírást már lehetett volna tanítani, megszabadítottak gépeinktől előbb a nyilasok, s az általuk visszahagyott egytől az oroszok — és így tovább a végtelenségig. Vajon nem kell-e attól tartanunk, hogy mire iskolánknak minden sebe begyógyult, amikor lesz otthonunk, felszerelésünk, a megélhetés primitív gondjától felszabadult tanári karunk, amely szívvel-lélekkel a nevelés munkájának szenteli energiáit, hogy akkorra a fejlődés irányvonala által sarokba szorított szabad kereskedelem nem fogja-e részben feleslegessé tenni az életbe bocsátott növendékeink ambíciójának egy jelentékeny hányadát."
Ilyen kétségek között tevékenykedett az a lelkes tantestület, amelynek tagjai közül sokan elhunytak, de tanítványaik szívesen és hálásan emlékeznek rájuk:
Dr. Felszeghy Elemérné 1943—1974 Dr. Felszeghy Elemér 1944—1965
Bajkó Ilona 1945—1968 Eöry Karolina 1945—1963 Müllenkampf Józsefbe 1946—1960 Sólyom Károlyné 1945—1950 1946 júniusában volt az első érettségi vizsga.
1946 szeptemberében beindult a felnőttoktatás, heti 20 órával, félévenként 1—1 osztályvizsgával, tehát egy év alatt két évfolyamot végeztek.
Az 1947-ben nyugdíjba vonult Czerny Józsefet egy évig megbízott igazgató helyettesítette, majd Piskolty Béla került az intézmény élére 1948-ban.
Az iskola neve az 1949/50-es tanévben Közgazdasági Gimnázium.
A politikum, az ideológia egyre nagyobb teret követelt magának az iskolá
ban.
Részletek szakfelügyelői jegyzőkönyvekből:
"Ideológiai vonatkozás nélkül oroszóra nincs. A beszédgyakorlatokhoz igyekezzék szervesen hozzákapcsolni az eszmei-politikai nevelés témakörét. A tanulókon egyáltalán nem látszott az orosz nyelv szeretete, a szovjet nép iránti lelkesedés."
"A politikai gazdaságtan tanítása személyes meggyőződésen alapuljon."
Az iskola szegényes könyvtárából ekkor kell eltávolítani Jókai Új földesúr című regényét, Ignác Rózsa, Nyírö Ferenc, Szabó Dezső, Tamási Áron műveit, mert nacionalistának, sovinisztának értékelték.
1949 tavaszán érkezett magyartanárnak Árus Albert, aki 1951-től 1975-ig, nyugdíjba vonulásáig volt az iskola igazgatója.
Nehéz időben vállalta a vezető beosztást; sok érdeme volt abban, hogy ez az iskola nyugodt sziget tudott maradni, s itt a tanulók legfőbb dolga a tanulás volt.
Ehhez az igyekezetéhez sok segítséget kapott Kovács Mártontól, Marci bá
csitól, aki az egyetem befejezése után 1950-ben itt kezdte el tanári pályáját, és innen vonult nyugdíjba 1987-ben. A szakmának ő szerzett tekintélyt és elismert
séget, ő teremtett itt közgazdász hagyományokat, nevelt diákokat és tanárokat, hiszen mai közgazdász tanáraink közül kettő a tanítványa volt, s igazgatóhelyet
tesként jól adta át tapasztalatait azoknak is, akik nem nálunk végezték a közép
iskolát. Tőle pontos, precíz munkát tanultak a diákok.
1951-től kezdve a tanulólétszám nagyon megemelkedett - 240 körül volt, előtte és utána 140-160 körül mozgott.
Az 1950/5l-es tanévben ismét új neve van az iskolának: Közgazdasági Kö
zépiskola. Ezt a nevet 2 évig viseli, új elnevezése: Közgazdasági Technikum, mezőgazdasági tagozat.
1953-ban kezdte el tanári pályáját az iskolában dr. Bíró Lászlóné, aki nyugdíjazásáig tanított színvonalasan sok-sok generációt a történelem és rajta keresztül hazánk szeretetére.
1952-ben Prohászka Ottokár, Birkás Sándorné, Rimavölgyi Károly, 1953-ban Prohászka Marcell és Horváth Mária, 1957-ben Szabó Emília érkezett az iskolába, s lassan kialakult a törzsgárda tanári kar.
1958-ban Kovács Márton tanár úr kezdeményezésére és utánajárásának eredményeként vette fel az iskola Széchenyi István nevét.
1962-től nevezzük Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolának, ahol 1972-ig általános irányú képzés folyt.
1965-ben költözött az iskola jelenlegi épületébe.
Az 1972/73-as tanévtől folyik képzés a számviteli-gazdálkodási ágazaton.
A tantestület a 60-as években Harmatné Nagy Erzsébet, Miklós József, dr.
Nádpataky Károlyné, dr. Proczeller Tamásné, Machovitsch János érkeztével gazdagodott.
Miklós József 1975-1990-ig volt az iskola igazgatója. Sok — ma már ha
gyományosnak tekinthető — színfolttal gazdagodott a diákélet ezekben az évek
ben. Csak felsorolom: gólyabál nyitótánccal, magyarság diáknap, Széchenyi-nap, az iskola legjobb közgazdásza címért folyó verseny, fordított nap április l-jén, gólyatábor, lépcsőházi galéria.
1990. augusztus l-jétől Szombath Gáborné áll az intézmény élén.
18 főfoglalkozású tanár oktatja a közismereti és szakmai tárgyakat.
— angol
— gépírás, statisztika, gazdasági és jogi ismeretek
— programozás, szervezés, számítás- és ügyviteltechnika
— közgazdaságtan, tervezés, gazdasági és jogi ismeretek
— könyvvitel, gépírás, pénzügyi ismeretek 1989-ben számítástechnikai programozó ágazat indult. Az első végzősök 1993-ban érettségiztek.
Az élet kihívásaira igyekszünk megfelelően reagálni, ezért az 1992-ben beiratkozott első osztályosok már a pénzügyi ágazatot is választhatják. Tesszük mindezt azért, hogy segítsük végzőseinket a pályaválasztásban és elhelyezkedés
ben.
1991 szeptemberében négy tanteremmel bővítettük az épületet, még abban a tanévben számítógép-hálózattal lettünk gazdagabbak.
Jelenleg négy számítógépes termünk van, minden tanulót önálló géphez tudunk ültetni. Gépkezelői, szövegszerkesztői ismereteket valamennyi tanuló kap.
Az iskola 50. születésnapjára a város önkormányzatától tornatermet kapott ajándékba, ennek építése még nem fejeződött be, de Komárom legnagyobb és legkorszerűbb sportlétesítménye lesz.
Rövid áttekintésem természetesen nem nyújthat teljes képet az iskoláról, annak szelleméről. Jellemezzen bennünket az, hogy mi, mai tanárok és diákok valljuk és vállaljuk Széchenyi mottóul választott szavait:
"Sok ezer kis erő közös célra egyesülve hasznos és nagy dolgokat teremt. "
Borvendég Katalin