Soknyelvű politikai közösségek nyelvpolitikai kihívásai:

érdekek és értékek ütközése

Soknyelvű politikai közösségekben a központi hatalom több, egymással ellen-tétes kihívással kell hogy szembenézzen, melyek egyfelől a nyelvi sokszínűség érvényesülésének korlátozását, másfelől azonban ugyanennek a védelmét, sőt, előmozdítását kívánják meg. Míg kommunikációs, participációs és gazdasági szempontból a nyelvi sokszínűség korlátozásában rejlik a hatékony politikai élet kulcsa, addig alapjogi, kulturális, sőt, gyakran egyéb politikai és demokratikus megfontolások is a nyelvi sokféleség fenntartása és aktív előmozdítása mellett szólnak.²⁸⁴ A sokszínűség fenntartása és gyarapítsa, valamint a központosítás és racionalizálás egymásnak feszülő ellentétei (és a mögöttük rejlő érdekek) közötti egyensúlyt minden többnyelvű politikai közösségben meg kell terem-teni, méghozzá a jog eszközeivel.²⁸⁵ „A nyelvpolitika egyvalamiről szól – egy egyszerű politikai döntésről”²⁸⁶: az egyes értékek és érdekek közötti választás pedig alapvetően meghatározza az adott politikai közösség kulturális arculatát és politikai domborzatát és nem mellesleg komoly anyagi kiadásokkal, vagy éppen megtakarításokkal jár.²⁸⁷

284 Marí I^SIDOR, Miguel S^TRUBELL: The linguistic regime of the European Union: Prospects in the face of enlargement, Workshop: Linguistic proposals for the future of Europe ‘Europa Diversa’- Barcelona (31 May – 1 June 2002) www.europadiversa.org/eng/pdf/strubell_mari_eng.doc, 1.

285 Aurélien PORTUESE: Law and Economics of the European Multilingualism. European Journal of Law and Economics, 2010/42. 5.

286 SPOLSKY (2009) i. m. 1.

287 FIDRMUC–GINSBURGH–WEBER (2005) i. m. 6.

1.1. A nyelvhasználat racionalizálásának indokai

A nyelvi sokszínűség korlátozása felé hat a politikai közösség megteremtésének, a politikai üzenetek hatékony kommunikálásának, a közigazgatási ügyvitel raci-onalizálásának²⁸⁸ és a kereskedelmi forgalom biztonságának igénye.²⁸⁹A mi a politikai közösség és a demokratikus részvétel nyelvi összefüggéseit illeti, elég csak Mill sokat idézett kijelentésére utalnunk, miszerint: „A szabad intézmé-nyek létrejötte szinte elképzelhetetlen egy olyan országban, mely több, külön-böző nemzetiségből áll. Az olyan emberek, akik között nincs semmiféle összetar-tozás-tudat; különösen, ha különböző nyelveken beszélnek és olvasnak, nem jöhet létre az a köznyilvánosság, mely egy működőképes képviseleti demokráciában nélkülözhetetlen… Nem tudják ugyanazokat a könyveket, újságokat, röpiratokat és beszédeket olvasni, hallgatni. Az egyik csoport nem tudja, hogy a másikban milyen vélemények, szándékok fogalmazódtak meg.”²⁹⁰ A közös nyelv tehát lehe-tővé teszi a politikai nyilvánosság hatékonyabb működését: minél kisebbek a nyelvi korlátok, annál intenzívebb a társadalom tagjai közötti kommunikáció és annál fokozottabb a politikai részvétel, eszmecsere. Ehhez képest a nyelvileg sokszínű társadalmakban az egyes nyelvi csoportok irányába történő politikai kommunikáció, valamint ezen csoportok tagjainak politikai mobilizálása igen költséges és sokszor sikertelen.

A közigazgatás szintjén is döntést kell hozni arról, hogy mi lesz az egyes szervek, hatóságok, irodák, stb. belső nyelvi rezsimje, továbbá, hogy az ügyfe-lekkel folytatott ügyvitelben milyen nyelvek használhatóak.²⁹¹ A folyamatok raci-onalizálására és egységesítésére törekvő közigazgatási rendszerekben a belső nyelvhasználat, azaz a munkanyelvek számának korlátozása lesz a logikus választás, ám az ügyfelek irányában alkalmazott nyelvi rezsim jellege már kevésbé egyértelmű kérdés: soknyelvű közösségekben a közigazgatási folya-matok hatékonysága, illetve a jogállamiság érvényesülése érdekében indokolt lehet a megengedőbb nyelvi rezsim, különös tekintettel az eljárási jogok érvé-nyesülésére. Ugyanakkor számos példát találunk arra is, amikor a

nyilvánva-288 S^POLSKY (2009) i. m. 147.

289 „Az EU nyelvi sokszínűségét a gazdasági fejlődés, a politikai integráció és a működőképes demokrácia akadályának is tekintették már. Ennek meghaladására elismert szakértői csopo-rtok támogatták az egyetlen intézményi munkanyelv bevezetését, sőt, az intézményeken kívüli szférákra is javasolták a lingua franca bevezetését a régiók közötti mobilitás és a közös poli-tikai nyilvánosság megteremtésére, különösen a média segítésével.” Ulrich AMMON: Language Confl icts in the European Union. International Journal of Applied Linguistics, 2006/3. 322.

290 MILL (1972) i. m. 392. Kiemelés általam.

291 SPOLSKY (2009) i. m. 170.

lóan sokszínű nyelvi környezet ellenére politikai okokból, esetleg asszimilációs célzattal szűkre szabják a közigazgatási ügyvitelben alkalmazott nyelvek körét.

De még a piac sem szereti a nyelvi akadályokat, miként Toggenburg erre rámutat.²⁹² Kutatások igazolják, hogy minél kisebbek a nyelvi korlátok egy adott közösségben, annál intenzívebbek a kereskedelmi kapcsolatok és fordítva: minél több nyelvi csoport él együtt egy adott társadalomban, annál kevesebb kereske-delmi tranzakcióra kerül sor az egyes csoportok közötti kapcsolatok alacsony szintje, a befektetési információk hiánya, a nyelvi különbségek leküzdésének költségei és kölcsönös bizalom alacsony foka miatt.²⁹³ Mindezek a tényezők egy korlátozó hatású nyelvpolitikát vetítenek előre, melynek keretében lehetőleg egy vagy csak néhány hivatalos nyelv alkalmazását írják elő.

1.2. A nyelvi sokszínűség érvényre juttatása mellett szóló érvek

Soknyelvű politikai közösségekben ugyanakkor számos érv szól amellett, hogy a nyelvhasználat racionalizálása helyett a nyelvpolitikai rendszer széles körű nyelvhasználati jogokat biztosítson a különböző nyelvek beszélőinek. A nyelv-használat korlátozása ugyanis hátrányos megkülönböztetést jelenthet, alapjogi szempontból pedig mind a kulturális identitás, mind az alapjoggyakorlás feltéte-leként indokolt a különböző nyelvi csoportok és tagjaik védelme, támogatása.²⁹⁴ Kymlicka rámutat, hogy a demokratikus jogok gyakorlása elsősorban a jogo-sultak anyanyelvén bizonyul hatékonynak: „Az átlag állampolgár csak a saját nyelvén tud fesztelenül politikai kérdéseket megvitatni. Általánosságban csak az elit tagjai beszélnek folyékonyan idegen nyelveket. (...) Ezen túlmenően pedig a politikai kommunikációnak fontos rituális tartalma van, mely nyelvenként eltérő lehet. Még ha valaki érti is az idegen nyelvet, lehetséges, hogy nem érti a politikai vitákat, hiszen nem ismeri ezeket a rituális elemeket. Ezért főszabályként elmond-ható, hogy minél inkább az anyanyelven folyik a politikai vita, annál fokozottabb részvételre számíthatunk.”²⁹⁵ Különösen igaz ez a politikai részvétel eszközét

292 T^OGGENBURG (2005) i. m. 7.

293 „Számos bizonyítékunk van; a közös nyelv, de ugyanígy a helyi lakosság körében jelenlévő, idegen nyelvet beszélő szakemberek, illetve a kereskedelmi partner nyelvének ‛közelsége’, megtanulhatósága – ezek mind a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok fokozódását hozzák magukkal.” James FOREMAN-PECK: Costing Babel: The contribution of language skills to Exporting and Productivity in the UK. Cardiff University, 2007. 1.

294 SPOLSKY (2009) i. m. 148.

295 KYMLICKA (2001) i. m. 214. Persze az sem érdektelen, hogy egy soknyelvű politikai közösségben, legyen szó akár a 114 különböző nyelvet számláló Indiáról, vagy akár a csupán háromnyelvű

jelentő, úgynevezett kommunikációs alapjogok és információs jogok esetében,²⁹⁶ ahol az alapjoggyakorlás közvetlenül a nyelv útján történik. A hivatalos nyelv rögzítésével korlátozhatóvá válik a más nyelvet beszélők politikai részvétele: „az állam nyelvpolitikája megerősíti a domináns nyelvet beszélők társadalmi erejét…

ily módon az ország nyelvpolitikájáról szóló döntések szorosan összefonódnak a politikai hatalom és az állami szféra kérdéseivel.”²⁹⁷ A nyelvpolitika eszközével tehát akár bizonyos jogosultak politikai jogainak gyakorlása elé is akadályok gördíthetők. Bretton rámutat arra, hogy „helytől és időtől függetlenül a nyelvi kérdés a legrobbanékonyabb politikai probléma. Ennek az a legfőbb oka, hogy a nyelv már önmagában is – más nacionalizmussal és ethnocentrizmussal össze-függő megfontolással ellentétben –… szorosan kapcsolódik az egyén személyi-ségéhez. A félelem attól, hogy az egyént megfosztják a kommunikáció lehető-ségétől, csak tovább tüzeli a politikai szenvedélyeket.”²⁹⁸ Az idézet jól szemlél-teti a nyelv mint kommunikációs eszköz és egyben kulturális , valamint poli-tikai identitást meghatározó jellegét, mely jelentőségénél és funkciójánál fogva a nyelvi sokszínűség tiszteletben tartását követeli meg.

A nyelvi jogok nem csak az alapjog-gyakorlás segédjogaiként, hanem önma-gukban is megállnak, hiszen a nyelvhasználat a kulturális identitás megélésének és fenntartásának egyik legfontosabb eszköze. A nemzetközi jogfejlődés ered-ményeként ma már a kisebbségek nyelvhasználati joga, mint a kulturális önazo-nosság alapvető elemének hordozója is alapjogi jelleget és megfelelő garanci-ákat nyert.²⁹⁹

Svájcról, az egyes nyelvi csoportok közti politikai kommunikáció nehézkes, így az anyanyelven történő politikai részvétel nem csak költséges, de a politikai egység ellenében hat.

296 „Egy adott nyelv használatához való jog azon a megfontoláson kell, hogy alapuljon, hogy a nyelv más jogok érvényesítésének, jogi kötelezettségek betartásának vagy szolgáltatások igény-bevételének eszköze.” Fergal Ó R^EGAN: The Linguistic Regime and Practice of the Institutions of the European Union. In: Dominik H^ANF –Klaus M^ALACEK – Élise M^UIR: Langues et construc-tion européenne. College of Europe Studies, 2010/10. 109.

297 PUSKÁS (2000) i. m. 73.

298 Henry R. BRETTON: Political science, language, and politics. In: William M. O’BARR – Jean F. O’BARR (szerk.): Language and Politics. The Hague, Mouton, 1976. Idézi: FIDRMUC– GINSBURGH–WEBER (2006) i. m. 2.

299 ERNSZT (2006) i. m. 21. Ld. például az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 27. cikke alapján a nyelvi kisebbségek „csoportjuk más tagjaival együttesen … saját nyelvüket használ[hat]ják”. Az Európa Tanács égisze alatt létrehozott Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának rendelkezései közül az aláíró államok ugyan szabadon választhatják ki azokat, melyeket magukra kötelezőnek fogadnak el, mégis, a benne foglalt védendő nyelvhasználati szituációk mutatják a nyelvi jogok fejlődésének irányát. Ugyanez mondható el a szintén európa tanácsi Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményről, mely a közigazgatási eljárásokra is kiterjesztené a kisebbségi nyelvhasználati jogokat (10. cikk), valamint az EBESZ Oslói Ajánlásainak 14. és 15. pontjáról,

Soknyelvű politikai közösségekben a fenti tényezők és a bennük foglalt érdekek és értékek gondos mérlegelésének eredményeként alakul ki az adott közösségre jellemző nyelvpolitika, illetve nyelvhasználati szabályrendszer. A nyelvhasz-nálat egyes aspektusai, az ezekhez fűződő érdekek a nyelvpolitika kialakítá-sánál eltérő súllyal esnek latba. Ennek során a kérdéses politikai közösség törté-nelmi tapasztalatai, etnikai összetétele és nemzetközi kötelezettségvállalásai is fontos szerepet játszanak. Az, hogy egy adott közösségben végül milyen nyelv-politikát alkalmaznak, olyan értékválasztás; mely komoly kihatással van a nyelvi csoportok, kisebbségek kulturális helyzetére, politikai érdekérvényesítő képes-ségére, a teljes társadalom politikai domborzatára és hosszú távon annak nyelvi sokszínűségére is.