A hivatalos nyelvek hierarchiája

Az EUSZ 55. cikke külön felsorolja a szerződés hiteles nyelveit (melyeknek köre 2007. január 1. – azaz az ír nyelv hivatalos nyelvvé válása óta – megegyezik a hivatalos nyelvekével); a szerződés szövegeinek mindegyike ezeken a nyel-veken egyaránt hitelesnek minősül. A szerződés hiteles nyelvei, az Unió hivatalos nyelvei, illetve a (potenciális) munkanyelvek. 2007 óta az angol, bolgár, cseh, dán, észt, fi nn, francia, görög, holland, ír, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák, valamint szlovén nyelv.

Miként arra az Európai Bíróság rámutatott, a szerződés hiteles nyelvei elsőd-leges jogi gyökerűek, míg a hivatalos nyelvek csupán egy másodlagos jogfor-rásban nyertek megállapítást, így ezek köre még kevésbé van „bebetonozva”, mint a hiteles nyelveké.⁴⁰¹ A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy míg a szerződés

körülmény, hogy Milian Massana megközelítése is azt tükrözi, hogy a szerzők jelentős része a bevándorlók nyelveit nem tekinti az Unió nyelvének. MARÍ–STRUBELL (2002) i. m. 4.

398 Ezt a helyzetet törik át a lisszaboni szerződésmódosítással hatályba lépett Alapjogi Charta által biztosított védelmi jogok, ld. 21–22. cikkek.

399 LANSTYÁK István: Az Európai Unió nyelvpolitikája és a Szlovákiában beszélt nyelvek.

Társadalomtudományi Szemle, 2004/4. 47.

400 MARÍ–STRUBELL (2002) i. m. 11.

401 „[A hivatalos nyelvek meghatározására felhatalmazó elsődleges jogi rendelkezés] nem mondja ki, hogy miután a Tanács elfogadta a vonatkozó szabályokat, ezeket ne lehetne később megvál-toztatni. Következésképpen az 1. sz. Rendelet által meghatározott nyelvi szabályozást nem lehet közösségi jogi elvnek tekinteni.” C-361/01. P. sz., Kik kontra OHIM ügyben 2003. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-8283.] 58 pont. Ld. még: TOGGENBURG: EDAP 1/2005 i. m. 12.

hiteles nyelvei csupán rendes szerződésmódosítással módosíthatók, addig a hiva-talos nyelvek köre az 1/58/EGK rendelet tanácsi módosításával alakítható, illetve indokolt esetben érvényesülésük arányosan korlátozható.

Mivel sem a rendelet, sem a szerződés hiteles nyelveiről szóló elsődleges jogi rendelkezés nem tesz különbséget az egyes hivatalos nyelvek között, egyes szerzők arra következtettek, hogy az európai alkotmányos rendben benne foglal-tatik „a hivatalos nyelvek egyenlőségének elve”.⁴⁰² Mayer szerint az „egyenlő-ségen alapuló soknyelvűségében, melynek keretében valamennyi nyelv azonos státuszt élvez, az EU egyértelműen eltér a klasszikus nemzetközi szervezetek, mint például az ENSZ megoldásától”.⁴⁰³ Sőt, Nelde kihangsúlyozza, hogy „az emberiség történetében egyetlen állam vagy konföderáció sem döntött egy olyan kifejezetten többnyelvű modell bevezetése mellett, mint az Európai Unió.”⁴⁰⁴ Mayer többek között abban látja a hivatalos nyelvek egyenlősége-elvének megnyilvánulását, hogy az Európai Bíróság joggyakorlata alapján az uniós jog értelmezése során az alapító szerződések valamennyi nyelvi változatát fi gye-lembe kell venni.⁴⁰⁵ Ám még Mayer is elismeri, hogy az Európai Unióban is vannak „egyenlőbb” és „kevésbé egyenlő” nyelvek.⁴⁰⁶ Az Európai Bíróság végül a Kik ítéletében kifejezetten kizárta a hivatalos nyelvek egyenlősége-elvének létezését, azzal az indokolással, hogy sem az alapszerződésben, sem a Bíróság joggyakorlatában nem utal semmi arra, hogy az uniós jognak egy ilyen elv a részét képezné.⁴⁰⁷ Sőt, miként azt a fentiekben láthattuk, az intézményi nyelv-használatról szóló 1/1958/EGK rendelet 6. cikke kifejezetten tartalmazza: az egyes intézmények eljárási szabályzataikban kiköthetik, hogy mely nyelveket használják meghatározott esetekben. Ez a rendelkezés pedig megnyitja az utat

402 Bruno de WITTE: Language Law of the European Union: Protecting or Eroding Linguistic Diversity. In: SMITH–CRAUFORD (szerk.): Culture and European Union Law, 2004. 221.

403 MAYER (2005) i. m. 370.

404 Peter N^ELDE: Prerequisites for a European Language Policy. In: A^HRENS (2003) i. m. 417.

405 MAYER (2005) i. m. 372. Példaként egyebek között a North Kerry Milk- és a CILFIT-ügyeket említi: 80/76. sz. North Kerry Milk Products ügyben 1977. március 3-án hozott ítélet [EBHT 1977., 425. o.], C-283/81 sz. Cilfi t és társai ügyben 1982. október 6-án hozott ítélet [EBHT 1982., 3415. o.]

406 MAYER (2005) i. m. 377; LANSTYÁK (2004) i. m. 48; Heikki MATTILA: E. S Comparative Legal Linguistics. Ashgate. 2006. 25.

407 C-361/01. P. sz., Kik kontra OHIM ügyben 2003. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2003., I–8283. o.] 87 pont; Király (2007) i. m. 46.

a hivatalos nyelvek körének korlátozása felé az intézményi nyelvhasználat terü-letén.⁴⁰⁸

Az Elsőfokú Bíróság az Olaszország kontra Bizottság ügyben hívta fel a fi gyelmet arra, hogy az intézmények belső nyelvhasználatukat önállóan álla-píthatják meg, és a belső nyelvhasználat körébe eső kommunikáció akkor is jogszerű, ha az csak az ilyen célra meghatározott hivatalos nyelveken zajlik.⁴⁰⁹ Az intézménynek nem minősülő szervek, ügynökségek és irodák még szabadabban határozhatják meg nyelvhasználati szabályzatukat, hiszen őket jellegüknél fogva nem köti az intézményi nyelvhasználatról szóló rendelet.⁴¹⁰ Ezekhez az uniós szer-vekhez az uniós polgárok és más jogosultak már csak meghatározott, a hiva-talos nyelvek szűk körébe tartozó munkanyelveken fordulhatnak. Így például a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal eljárásaiban „második nyelvként” csak angol, német, francia, olasz és spanyol nyelveken kommunikál az ügyfelekkel.

A Hivatal esetében a Bíróság a nyelvi rezsim korlátozásának jogszerűségét az alábbiakkal indokolta: „arra is tekintettel kell lenni, hogy a közösségi védjegyet nem valamennyi állampolgár, hanem csupán a gazdasági szereplők érdekében hozták létre és a gazdasági szereplőket semmi sem kényszeríti arra, hogy igénybe vegyék azt. … A jogalkotó szabadon dönthet arról, hogy [a gazdasági szereplők]

egészben vagy legalább részben maguk viseljék a védjegyek bejegyzésére létre-hozott szerv működési költségeit. … A fentiekből következik, hogy egy olyan szerv, mint a Hivatal nyelvi rezsimje egy nehéz folyamat eredményeként került kialakításra, melynek során egyensúlyt kívántak teremteni a gazdasági szereplők érdekei és a közérdek között, az eljárások költségei szempontjából… [Mindezek alapján a Tanács] azon döntése, hogy az Európai Közösségben a legelterjedtebb nyelvekre korlátozza a nyelvhasználatot megfelelő és arányos.”⁴¹¹

A Kik-döntés meghatározó jelentőségű adalékokkal szolgál az uniós nyelv-használati szabályok megértéséhez és jövőbeli továbbfejlesztéséhez. A döntés alapján egyértelmű, hogy főszabályként korlátozható az uniós testületekben a

408 De W^ITTE (2008) i. m. 179 „Emellett nagymértékben kihasználták a rendelet 6. cikke által az intézmények számára biztosított kiskaput, hogy az egyenlőségi szabályt a gyakorlati lehetőségekhez igazítsák,” A^RZOZ (2008) i. m. 178.

409 „[H]angsúlyozni kell, hogy a közösségi jog egyetlen rendelkezése és egyetlen alapelve sem írja elő, hogy e közzétételnek mindig valamennyi hivatalos nyelven meg kell történnie.” T-185/05.

sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2008. november 20-án hozott ítélet [EBHT 2008., II–3207. o.] 115. pont.

410 De WITTE (2008) i. m. 179; C-361/01. P. sz., Kik kontra OHIM ügyben 2003. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2003., I–8283. o.].

411 C-361/01. P. sz., Kik kontra OHIM ügyben 2003. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-8283. o.] 88., 89., valamint 92., 94. pontok.

nyelvhasználat, a korlátozás esetei és mértéke azonban függ az uniós testület intézményi jellegétől; illetve annak hiányától, valamint a kommunikációs helyzet természetétől. Míg az intézmények esetében csupán a belső kommunikáció esete-iben van helye a nyelvhasználat korlátozásának, addig az intézménynek nem minősülő testületek esetében erre mind a belső kommunikációban, mind pedig az ügyfelekkel való kapcsolattartásban lehetőség van. Megjelenik a kommuni-kációs helyzetek, és ehhez kapcsolódóan a nyelvhasználati érdekek és jogosult-ságok fokozatossága: a Kik-döntés kimondatlan üzenete, hogy az uniós polgárok összességét érintő, alapvető fontosságú kommunikációs helyzetek megenge-dőbb nyelvhasználati szabályokra köteleznek, míg a partikuláris érdekeket szol-gáló, „igazgatási jellegű” kommunikációs helyzetek korlátozóbb nyelvhaszná-lati szabályokat tesznek lehetővé.⁴¹² Schilling szerint a nyelvi szabályozás és a védelem szintje a következő elvek és helyzetek mentén szóródik: a tagállamok egyenlőségének elve, a jogos várakozások és a diszkrimináció tilalmának elve, végül a nyelvi sokszínűség elve és a többnyelvűség előmozdításának igénye.⁴¹³ Végül, fontos szempontként jelennek meg a soknyelvűséggel együtt járó anyagi terhek is. Ennek megfelelően egy adott uniós testület nyelvi rezsimjének megál-lapításakor legitim szempontnak minősül a többnyelvűség költségvonzatainak fi gyelembevétele. A fentiek tükrében megfelelő és arányos döntés lehet a nyelv-használat korlátozása is. A gyakorlatban az intézmények és szervek nyelvhasz-nálata a valós nyelvi kompetenciákat fi gyelembe véve az anyanyelvként vagy idegen nyelvként legelterjedtebb hivatalos nyelvekre (munkanyelvekre) korláto-zódik; ezen belül is megfi gyelhető az angol nyelv dominanciája.⁴¹⁴ Egy felmérés alapján a 2004-es csatlakozást követően az intézmények belső dokumentuma-inak több mint 60 százaléka angol nyelven készült, nagyjából 30 százaléka fran-ciául, míg kevesebb, mint 5 százaléka íródott német nyelven.⁴¹⁵ Érdekes adalék, hogy az európai integráció során az Egyesült Királyság 1973-as csatlakozása

412 C-361/01. P. sz., Kik kontra OHIM ügyben 2003. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-8283. o.] 88. pont.

413 Theodor SCHILLING: Language Rights in the European Union. German Law Journal, 2008/10.

1220.

414 LANSTYÁK (2004) i. m. 48; AMMON (2006) i. m. 321 „Az ‛egyenlőbbek’ közt pedig találunk egy

‛legegyenlőbb’ nyelvet is, a leggyakrabban használt angolt,” LANSTYÁK (2004) i. m. 48.; Király a „hivatalos és még hivatalosabb nyelvekről” ír, KIRÁLY (2007) i. m. 44.

415 Mark WISE: Celebrating Linguistic Diversity or Accepting an ‛English-Only’ Europe?

HERODOT Konferencia, Ayvalik. 2009.05.29-31. http://www.herodot.net/conferences/

Ayvalik/papers/geog-12.pdf, 3. o.

ellenére egészen 1995-ig fennmaradt a francia nyelv dominanciája,⁴¹⁶ melyet az 1995-ös északi bővítés söpört el⁴¹⁷ szinte nyomtalanul⁴¹⁸ (ld. 1. táblázat: Az EU intézményei, tanácsadó szervei, valamint az Európai Központi Bank hivatalos nyelvei és munkanyelvei).