Nyelvpolitikai irányzatok: asszimiláció és pluralizmus,

Sándor Klára az egy adott politikai közösség nyelvi viszonyainak alakítására vonatkozó eszközöket három részre bontja: a nyelvtervezésre, a nyelvpolitikára és a nyelvművelésre.²⁴⁰ A nyelvtervezés „a nyelvhasználat tudatos befolyáso-lása”, azaz a kérdéses közösségben használandó nyelv/nyelvváltozat

kiválasz-235 LÁNCOS Petra Lea: Tyúk vagy a tojás? Ítélet, 2007/6. 8.

236 Pl. a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának törvénye a Szlovák Köztársaság államnyelvéről, magyar nyelven elérhető: http://www.felvidek.ma/images/stories/cikkekhez/szknt-1995-270_2009-hu01.pdf

237 Bela T^SIPURIA: From State Language Education to Civil Integration. In: Carine B^ACHMAN (szerk.): Language Policies and Education in Multilingual Societies. Tbilisi. Cimera, 2006, 20-21.

238 Uo., 20. o.

239 ANDRÁSSY (2006) i.m. 17.

240 SÁNDOR Klára: Nyelvtervezés, nyelvpolitika, nyelvművelés. MTA Filozófi ai Kutatóintézetének Nyitott Egyeteme, http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/humfold/szocling/Sandor_K/corvina.htm, nyomtatásban megjelent: KIEFER Ferenc (szerk.) Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006. 958–995.

tása, az ehhez tartozó helyesírás, nyelvtan és szókincs meghatározása, elterjesz-tése és továbbfejleszelterjesz-tése.²⁴¹ A nyelvtervezés első lépése politikai döntés, mely szorosan összefügg a társadalomtervezéssel; míg a további fázisai már nyelvé-szeti és szociológiai fókuszúak. A nyelvtervezés szükségessége Sándor szerint különösen akkor merül fel, „amikor többnyelvű államokban arról kell dönteni, hogy melyik legyen vagy melyek legyenek az ország hivatalos nyelvei.”²⁴² Ezen túlmenően a nyelvtervezés olyan politikai és nyelvészeti szempontból kényes kérdések megválaszolását teszi szükségessé, hogy melyik a ‛jó’ vagy ‛helyes’

nyelvváltozat,²⁴³ helyesírás; és végeredményben melyik nyelv szolgálja a ‛társa-dalom javát’.²⁴⁴ Az ezen kérdésekben hozott döntés formálja az állam vagy más politikai közösség nyelvpolitikáját.

Puskás szerint „egy adott ország nyelvpolitikája az ország nyelvkultúrájának a függvényében formálódik, mely többek közt az adott ország kulturális és törté-nelmi hagyományaitól, valamint az országban élő etnolingvisztikai közösségek egymásról alkotott sztereotípiáitól, előítéleteitől, a nyelvről való gondolkodás-módoktól és a nyelv, illetve a vallás történeti kapcsolatának körülményeitől is függ.”²⁴⁵ Így például Málta történelmi sorsából adódik a máltai lakosság kétnyel-vűsége, ugyanakkor a 2005-ös máltai nyelvtörvény – bár kifejezetten nem említi az angol nyelvet – immár mind a közigazgatásban, mind az oktatásban „elsőd-leges szerepet biztosít” a máltai nyelvnek.²⁴⁶ Nem csupán a nyelvpolitika befo-lyásolja az egyes nyelvekről alkotott képzeteket, de magának a nyelvpolitikának a formálásában is szerepet játszanak bizonyos mélyen gyökerező elképzelések az államban fellelhető nyelvekről, ideértve a más államok domináns nyelveivel kapcsolatos ellenérzéseket. Ilyen háttérrel született meg a loi Bas-Lauriol,

vala-241 HAUGEN (1987) i.m. 59.

242 SÁNDOR (2006) i.m. 958–995.

243 A szlovák nyelvtörvény jól illusztrálja a nyelvi standardizációt és annak rögzítését. A törvény 2. cikke szerint:

„(3) Az államnyelv kodifi kált formáját a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma … hagyja jóvá, és teszi közzé az internetes honlapján.

(4) Az államnyelv kodifi kált változatába történő, annak szabályszerűségeivel ellentétes mindennemű beavatkozás megengedhetetlen.”

Érdekes adalék, hogy a szlovákiai magyarok számára is nehézséget okozhat a standardizált magyar nyelv követése és adott esetben indokoltnak tűnik a helyi igényeknek és nyelvfe-jlesztésnek megfelelő elemek használata is, vö. S^ZABÓMIHÁLY Gizella: A szlovákiai magyar nyelvtervezés kérdései. Standardizálás és kodifi kálás. In: Vörös Ferenc (szerk.): Regionális dialektusok, kisebbségi nyelvhasználat. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 224.

szám, 27.

244 SÁNDOR (2006) i. m. 958–995.

245 PUSKÁS (2000) i. m. 73.

246 2004. évi V. törvény, Máltai Nyelvtörvény (2005. április 14.), 3. cikk (d) pont.

mint a loi Toubon, melyek burkoltan az amerikai kereskedelem dominanciájának, nyíltan pedig az anglicizmusok terjedésének hatására francia nyelvtisztasági szabályokat írtak elő a gazdasági élet területén.²⁴⁷ Végül érdemes kiemelni, hogy az egyes államok nyelvpolitikájára nagymértékben hatnak nemzetközi kötele-zettségvállalásaik is. Ami az Európai Unió tagállamait illeti, habár széles körű diszkrecionális jogkörrel rendelkeznek nemzeti nyelvpolitikájuk alakításában, e jogkörük nem korlátlan.²⁴⁸ Így a tagállamoknak mind az alapvető jogokra, mind pedig az Unió jogának általános elveire tekintettel kell lenniük a nyelvhaszná-latot érintő jogi szabályozás és gyakorlat meghatározásában.

A hivatalos nyelvek meghatározásának kérdését illetően a szakirodalom két lehetőséget ismer: az asszimilációt és a pluralizmust. Asszimiláció esetén a tagállam egy hivatalos nyelvet határoz meg, mely a politikai élet, a közigaz-gatás, esetleg az oktatás nyelve.²⁴⁹ Az asszimiláció a XIX. századi nemzet-állam-építéshez hasonló egységesítési törekvéseket takarhat.²⁵⁰ Az állam terü-letén beszélt további nyelvek használatának előmozdítása, a nyelvi gazdagság fenntartásának támogatása csupán egyfajta kompenzációként hat, vagy teljesen hiányzik: soknyelvű államokban a nyelvi jogok el nem ismerésétől, az állami közömbösségtől egészen a lingvicídiumig, a nyelvirtásig találhatunk példákat a különböző állami nyelvpolitikákra. Míg az asszimiláció a hivatalosnak válasz-tott nyelv kizárólagosságán alapul, a pluralizmus esetében több nyelv nyeri el a hivatalos nyelvi státuszt. A pluralista megközelítés lehetővé teszi, hogy az adott politikai közösségben különböző területeken eltérő nyelvek élvezzenek hiva-talos státuszt; vagy akár azt is, hogy eltérő célokra más és más nyelvek hivahiva-talos

247 Sonya Lynn S^CHEEL: French Language Purism: French Linguistic Development and Current National Attitudes. Szakdolgozat, Oregon, 1998. 30.

248 Niamh Nic SHUIBHNE: The European Union and Minority Language Rights. International Journal on Multicultural Societies, 2001/2. 72.; Kristin HENRARD: An investigation into the desirable, and possible role of the Language Charter in expanding on article 22 of the EU’s Charter of Fundamental Rights, II Mercator International Symposium: Europe 2004: A new framework for all languages? Tarragona (2004.02.27–28.), 3.

249 A gazdasági, kulturális és következésképpen politikai hatalom nyelvpolitikai eszközökkel való rögzítésére Puskás az ún. „Habsburg-nacionalizmus” jelenségét említi, melynek jellemző tulajdonsága „a hatalom, oktatás és kultúra szoros összefonódása. A hatalomhoz közel állók előnyt élveznek az oktatás és kultúra területén, míg a hatalomtól megfosztottak az okatás területén is hátrányba kerülnek. … A klasszikus Habsburg-nacionalizmus esetében tehát a nacionalizmus a hatalom és a közélet fölötti ellenőrzés szimbiózisának lehetünk tanúi, míg a hatalom eloszlásának feltérképezéséhez az adott ország nyelvpolitikája szolgálhat iránytűül.”

PUSKÁS (2000) i. m. 74.

250 Ld. pl. szlovák nyelvtörvény: A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának törvénye a Szlovák Köztársaság államnyelvéről, magyar nyelven elérhető:

http://www.felvidek.ma/images/stories/cikkekhez/szknt-1995-270_2009-hu01.pdf; PUSKÁS

(2000) i. m. 71.

használatát ismerjék el.²⁵¹ „A pluralista politika azonos mértékben biztosítja több nyelvi csoportnak a nyelvük megtartásához és használatához való jogot,” a szám-talan példa közül Belgium, Svájc vagy India esete említhető.²⁵²

Miként arra a fentiekben kitértünk, a hivatalos nyelv megválasztásának tekin-tetében fontos szempontot jelent az egyes nyelvekkel kapcsolatos meggyőződés vagy ideológia,²⁵³ vagyis egy adott nyelv státuszáról, értékéről alkotott néze-tek:²⁵⁴ „[a nyelv] státuszát a beszélők száma, illetve a beszélők jelentősége hatá-rozza meg, valamint az, hogy a beszélő a nyelv használatával milyen társadalmi és gazdasági előnyökre számíthat.”²⁵⁵ Mindezen szempontok mérlegelése nyomán lehetőség van a vernakularizációra: vagyis az őshonos vagy helyben használt nyelv kiválasztására, vagy az internacionalizációra: valamely világnyelv beve-zetésére, elterjesztésére.²⁵⁶

A vernakularizáció összefügghet az őshonos nyelvek megőrzésére irányuló törekvésekkel, de magában foglalhatja valamely holt nyelv „feltámasztását” is.²⁵⁷ A vernakularizáció a nyelvtervezés sztenderdizációs és fejlesztési feladataival összekapcsolva elősegítheti, hogy bizonyos veszélyeztetett nyelvek fennmarad-janak; és szókincsükben a társadalom és a kor követelményeinek megfelelően fejlődjenek tovább. Az internacionalizáció elsősorban olyan államokra jellemző, ahol a vernakularizáció a helyi nyelvek nagy száma miatt politikai vagy gyakor-lati okokból lehetetlen; és/vagy rendelkezésre áll valamely világnyelv, mely a közös hivatalos nyelv funkcióját hatékonyan betöltheti (például az állam gyar-mati korszakából visszamaradt, széles körben beszélt ‛fejlett’ nyelv).²⁵⁸ Ilyen esetekben egy külső nyelv használatával elkerülhető valamely nyelvi közösség kulturális, társadalmi és politikai dominanciájának rögzítése, illetve az ebből származó lehetséges konfl iktusok elkerülése. Ezzel egy időben egy ‛semleges’, ám ‛fejlett’ világnyelv elősegítheti az állam bekapcsolódását a világgazdaság vérkeringésébe. Ugyanakkor a kutatások azt mutatják, hogy sok esetben az internacionalizáció nem hozta meg a várt pozitív eredményeket, sokkal inkább a helyi nyelvek státuszának romlásával, illetve a hivatalos nyelv hatékony

terjesz-251 Oluwole S. O^YETADE: Language Planning in a Multi-Ethnic State: The Majoirty/Minority Dichotomy in Nigeria. Nordic Journal of African Studies, 2003/1. 110.

252 S^ÁNDOR (2006) i. m. 958–995.

253 SPOLSKY (2009) i. m. 4.

254 BLACKLEDGE (2002) i. m. 27.

255 Uo.

256 Rajend MESTHRIE: Introducing Sociolinguistics. Edinburgh University Press, 2009. 392.

257 Például a héber nyelv hivatalossá tétele Izraelben; SÁNDOR (2006) i. m. 958–995.

258 MESTHRIE (2009) i. m. 392.

tésének hiánya miatti „nyelvi elitizálódással”²⁵⁹ és a gyarmati időszakban kiala-kult társadalmi struktúra bebetonozódásával járt.²⁶⁰

A vernakularizáció és internacionalizmus között érdekes átmenetet képvisel a soknemzetiségű Jugoszláviában egységesítő, nemzetépítő szándékkal beve-zetett szerbhorvát nyelv, mely egyszerre kötődött szorosan a helyi nyelvekhez és képviselt egy önálló, ‛idegen’ nyelvet. A szerbhorvát végül a balkáni véres etnikai konfl iktusok nyelvészeti előfutára lett: „a szerb és a horvát értelmiségi elit a szerbhorvát nyelv létezését illetően eltérő véleményen volt. A horvát értel-miség a szerb és a horvát nyelv közti különbségekre helyezte a hangsúlyt, és a horvát nyelvet teljesen autonóm nyelvként kezelte. Ugyanakkor a szerbhorvát nyelvet a szerb elnyomás, míg a horvát nyelvet a horvát nemzet szimbólumának tekintette. Ezzel szemben a szerb értelmiségi elit amellett érvelt, hogy a szerb-horvát a közös, standardizált nyelv, melynek több regionális változata használa-tos.”²⁶¹ Mindezek alapján arra következtethetünk, hogy a soknyelvű államokban a hivatalos nyelv(ek) megválasztása leginkább a vernakularizáció, ritkábban pedig az internacionalizáció vagy valamely átmenetének megoldását követi. Ez kontextustól függően szolgálhatja az egyes nyelvi csoportok egyenlőségének előmozdítását, de látszólagos semlegessége akár bizonyos hatalmi törekvéseket is aláhúzhat.

259 Ld. pl. a zimbabweiek tapasztalatát a korábbi gyarmattartók nyelvének átmentésével kapc-solatban: „A közigazgatás nyelve nem a nép nyelve. A többségi lakosság által beszélt afrikai nyelvek nem jelennek meg a nemzeti diskurzusban, miközben az angol – egy idegen, migráns nyelv – hathatósan bevette magát a közigazgatás, üzleti élet, a média, az oktatás és szakképzés, valamint a tudományos élet berkeibe, és ezzel egyidőben a társadalmi ranglétrán való előrejutás nyelvévé is vált … A kormány kényelmesebbnek tartotta, ha ugyanazt a gyarmatosító nyelvpoli-tikát alkalmazza, melyet a múltban egy rasszista telepes kisebbség vetett be annak érdekében, hogy a zimbabweiek nagy részét tartósan jogfosztottá tegye és nehézkessé, ha nem lehetetlenné tegye a nemzeti ügyekben való, alulról felfelé szerveződő kezdeményezéseket. Az első fekete kormányzat ugyanazokat az avítt érveket vette elő, melyeket a korábbi gyarmattartó uraik hangoztattak, miszerint az angol elősegíti a széles körű kommunikációt az államhatárokon kívül és belül egyaránt.” Wiseman MAGWA: The Language Question in the Constitution Reform Process in Zimbabwe: A Closer Look at Linguistic Policies Outlined in the Kariba Draft Document. Zimbabwe International Journal of Languages and Culture, 2010/1. 8.

260 MESTHRIE (2009) i. m. 393.

261 PUSKÁS (2000) i. m. 73.

3.3. Pluralizmus és vernakularizáció: India példája

India klasszikus példája a modern, soknyelvű államnak: a népes szubkontinensen összesen 114 nyelvet beszélnek.²⁶² A kulturális, nyelvi és vallási szempontból egyaránt sokszínű országban bevezetett nyelvpolitika jól tükrözi az állam több-szintű, decentralizált berendezkedését.²⁶³ A nemzeti identitást megtestesítő „hiva-talos nemzeti nyelv” a hindi; ami egy Indiában őshonos nyelv. A közigazgatás nyelveként csupán egy átmeneti időszakra (mindössze 15 évre) tartották fenn a korábbi gyarmattartók nyelvét, az angolt, ám ezt a világnyelvet azóta is széles körben beszélik, és továbbra is az egyik legfontosabb közös nyelvnek számít az országban.²⁶⁴ Érdekes módon az elnyomók nyelvének kérdése Indiában megfor-dult, hiszen számos nyelvi közösség kifejezett ellenszenvvel viseltet a hindi nyelv iránt és inkább a korábbi gyarmattartók nyelvét részesíti előnyben.

A 28 államra felosztott Indiában állami szinten a többségi regionális nyelvek szolgálnak hivatalos nyelvként, miközben a kisebbségi nyelvek alkotmányos védelmet élveznek. Három fontos tényező határozza meg India nyelvi viszonyait:

a kulturális és nemzeti egység megteremtésének eszközeként hivatalosan előírt, és a ‛Bollywoodi’ álomgyár fi lmjei által terjesztett hindi nyelv iránti ellenszenv;

a társadalmi elit nyelveként ismert, a műveltséggel és gazdagsággal összefüg-gésbe hozott angol idealizálása; valamint a nyelvi sokszínűség fenntartásával összefüggő gazdasági nehézségek. Indiában a nyelvi sokszínűség fenntartása, a nemzeti egység megteremtése és a gazdasági potenciál kihasználása érdekében egy három-nyelvű oktatási rendszert vezettek be, melynek keretében egy regio-nális hivatalos nyelvet, a hindit, mint nemzeti nyelvet, és valamely európai világ-nyelvet oktatnak. Az oktatási rendszer így nyelvi szempontból egyfajta egyen-súlyt kíván teremteni a társadalmi, politikai és gazdasági igények és érdekek között.²⁶⁵

Indiában tehát egy olyan többszintű nyelvi rezsimet fi gyelhetünk meg, mely a pluralizmus és a vernakularizáció elveinek megfelelően több, őshonos nyelvet

262 Gurpreet M^AHAJAN: Negotiating Cultural Diversity and Minority Rights in India. In:

Democracy, Confl ict and Human Security. International Institute for Democracy and Electoral Assistance, 2006. 111.

263 Lásd MAHAJAN ibid. 115.

264 Lásd MAHAJAN ibid. 113. Although the language of colonialism, today, English is perceived as

‛neutral’ as opposed to oppressive Hindi. Linguistic resentments led to the movement of „Hindi Never, English Ever” where „English was considered at least an equalizer between the various languages.” Aimee R. FULLMAN: Legacies and Limitations: Legislating Linguistic Diversity in India. George Mason University, 2005. 5–6.

265 Lásd FULLMAN ibid. 5–7.; WITT (2001) i. m. 72–73.

határozott meg hivatalos nyelvként. Mindazonáltal a hindi, mint egységes nemzeti nyelv jellemzően asszimilációs célokat szolgál,²⁶⁶ miközben a helyi hivatalos nyelvek használata a helyi közigazgatás és oktatás szférájára terjed ki. Végül, a különböző európai világnyelvek oktatása a fejlődést és gazdasági versenyt szolgáló internacionalizációs momentumnak tekinthető, anélkül, hogy rögzítené az angol, mint közös külső nyelv dominanciáját.

3.4. A nyelvpolitikák további osztályozási lehetőségei

Puskás a nyelvpolitikák osztályozását a kisebbségek nyelvhasználati jogai felől közelíti meg. Az úgynevezett explicit nyelvpolitika konkrétan meghatározza az adott politikai közösség különböző nyelvi csoportjainak nyelvhasználati jogait; ilyennek tekinthető a Mexikóban őshonos nyelvi csoportok szabályo-zásáról szóló törvény.²⁶⁷ Ez kimondja, hogy az őshonos nyelvek szerves részét képezik Mexikó kulturális és nyelvi örökségének. Mexikóban ma mintegy 12 különböző nyelvcsaládból származó, 77 őshonos nyelvet beszélnek,²⁶⁸ ám fel kell hívni a fi gyelmet arra, hogy a spanyol hódítások után végbemenő asszimilációs nyelvpolitika hatására számos korábban beszélt helyi nyelv és annak írásmódja eltűnt. A Mexikóban őshonos nyelvek megőrzése és előmozdítása iránti törek-vések a múlt század hetvenes éveiben indultak meg,²⁶⁹ majd a különböző nyelv-védelmi mozgalmak a kilencvenes évekre érték el az őshonos nyelvek alkotmá-nyos²⁷⁰ és törvényi elismerését.²⁷¹ Az őshonos nyelvekről szóló törvény alapján a nyelvi sokszínűség a mexikói nemzet kulturális sokszínűségének kifejeződé-seként védelmet és támogatást érdemel.²⁷² A nyelvi diszkrimináció tilalmán túl a törvény biztosítja a mexikóiak számára, hogy a közélet és a magánélet

vala-266 Másképpen: nemzetépítési célokat ld. A^NDERSON (2001. május-június) i. m. 41–42.

267 Ley general de derechos lingüisticos de los pueblos indígenas (az őshonos csoportok nyelvi jogairól szóló általános törvény), kihirdették: 2003. március 13-án.

268 Susana Cuaves SUÁREZ: Ley de derechos lingüísticos en México. Dirección de Lingüística del INAH, 2004. május., http://www.linguapax.org/congres04/pdf/4_cuevas.pdf, 3. A Mexikóban beszélt őshonos nyelvek száma vitatott: Giovine Yáňez csupán 62 őshonos mexikói nyelvről ír.

María Andrea GIOVINE YÁŇEZ: La diversidad etnolingüística en México en el marco de la Ley General de Derechos Lingüísticos de los Pueblos Indígenas. Cooperación y Diálogo, http://

cvc.cervantes.es/lengua/esletra/pdf/04/045_giovine.pdf., 425.

269 S^UÁREZ (2004) i. m. 6.

270 A mexikói alkotmány 1. cikke, valamint 2. cikkének IV. és VIII. bekezdése garantálja a nyelvi sokszínűség védelmét és az őshonos nyelvi csoportok nyelvhasználati jogait. Lásd GIOVINE

YÁŇEZ ibid. 426.

271 SUÁREZ (2004) i. m. 9.

272 Ley general de derechos lingüisticos de los pueblos indígenas, 3. és 5. cikkek.

mennyi területén szabadon használhassák saját nyelvüket,²⁷³ legyen szó a nyelv-használat bármilyen társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális, vallásos vagy bármely más kontextusáról.²⁷⁴

Ehhez képest az implicit nyelvpolitika esetében nem valamely, kifejezetten a nyelvhasználatot vagy kisebbségi jogokat szabályozó jogforrásból, hanem vala-mely általános dokumentumból, például az alkotmányból (alapítószerződésből) ismerhetőek meg a nyelvi kisebbségek vonatkozó jogai.²⁷⁵ Implicit nyelvpolitikára példa az Amerikai Egyesült Államok, ahol szövetségi szinten a Native American Languages Act (1990) szabályozza a nyelvhasználati jogokat, ám kizárólag az őshonos amerikai népekre tekintettel. Az USA-nak szövetségi szinten nincs hiva-talos nyelve; csupán tizenhat állam rendelkezett arról, hogy hivahiva-talos nyelvük az angol nyelv.²⁷⁶ Az állampolgárok nyelvhasználati jogait az amerikai alkot-mány 14. módosításának 1. cikkére, valamint a 14. módosításon alapuló 1964-es Polgári Jogi Törvényre vezetik vissza, melyek csupán a faji, nemzeti és vallási alapon történő diszkriminációt tiltják, így abból közvetve a nyelvi diszkrimi-náció tilalma vezethető le –, ennek konkrét tartalmat a bíróságok adhatnak.²⁷⁷ A vonatkozó jogszabályok lakonikus rendelkezései egy lehetséges „nyelvhez való jog”²⁷⁸ megállapításán túl nem segítik elő a nyelvhasználati jogok konkretizálását;

sőt, Crawford szerint kifejezetten ellentmondásos joggyakorlathoz vezetnek.²⁷⁹ Másodszor, Puskás különbséget tesz a támogató, a toleráns és a kevert nyelv-politikák között. (Ehelyütt érdemes megjegyezni, hogy ez az osztályozás csak a nyelvi csoportok nyelvhasználati jogait valamilyen formában elismerő nyelvpoli-tikákat érinti, azaz nem tartalmazza a nyelvi jogok iránt közömbös, vagy esetleg kifejezetten ellenséges nyelvpolitikákat.) A támogató jellegű nyelvpolitika olyan explicit nyelvpolitika, mely szabályozási és fi nanszírozási szempontból aktívan hozzájárul a nyelvhasználati jogok gyakorlásához. Míg a toleráns nyelvpolitikák

273 Patten nyelvpolitikai csoportosítása alapján a Mexikóban alkalmazott nyelvpolitika a „hivatalos soknyelvűség” (offi cial multilingualism) politikáját követi. Alen P^ATTEN: Political Theory and Language Policy. Political Theory, 2001/5. 695.

274 Ley general de derechos lingüisticos de los pueblos indígenas, 8. és 9. cikkek.

275 PUSKÁS (2000) i. m. 74.

276 James C^RAWFORD: Language Freedom and Restriction: A historical approach to the offi cial language controversy In: John R^EYHNER (szerk.): Effective Language Education Practices and Native Language Survival. Native American Language Issues, 1990. 9.

277 Bill PIATT: The Confusing State of Minority Language Rights. In: James CRAWFORD: Language Loyalties: A Source Book on the Offi cal English Controversy. University of Chicago Press, 1992. 229–230.

278 Uo. 232.

279 James CRAWFORD: The Question of Minority Language Rights. In: CRAWFORD (1992) i. m.

225–228.

jellemzően implicit nyelvpolitikai megoldást alkalmaznak, anélkül, hogy szabá-lyoznák a nyelvhasználat körét vagy anyagi eszközöket bocsátanának rendelke-zésre a különböző nyelvek támogatására. Végül, a kevert nyelvpolitikák a több-ségi nyelv használatára ösztönöznek, miközben különböző kisebbtöbb-ségi nyelvhasz-nálati jogokat is meghatároznak.²⁸⁰ A fentiek alapján a támogató nyelvpolitika a multikulturalizmus eszméjéhez áll közel, míg a toleráns nyelvpolitika inkább a liberalizmus semleges, egyenlőségen alapuló megközelítésmódját tükrözi.

Végül, Puskás elhatárolja az egalitárius és jogi megszorításokat alkalmazó nyelvpolitikákat.²⁸¹ Az egalitárius nyelvpolitika valamennyi nyelvi csoport számára biztosítja az országban beszélt nyelvek használatához való jogot az élet minden területén (ld. Mexikó példáját). Ezzel szemben a jogi megszorítások által fémjelzett nyelvpolitika a nem hivatalos nyelveket száműzi a kommunikáció bizonyos szegmenseiből, jellemzően a hivatalos érintkezés területéről.²⁸² Így a szlovák nyelvtörvény 3. cikke kevés kivétellel az állami, önkormányzati és más közigazgatási szervekkel való hivatalos érintkezésre, a jogszabályok kihirdeté-sére és a hivatalos ügyvitelre az államnyelv használatát írja elő, miközben az oktatás, a kultúra, a műsorszolgáltatás és a helynevek tekintetében is az állam-nyelv prioritását alapozza meg (ld. 1. cikk (2) bek., 3a-5. cikkek).²⁸³

4. A nyelvi sokszínűség megőrzése és támogatása nyelvpolitikai eszközökkel

A nyelvi sokszínűség megőrzése mellett fontos érvek szólnak. A nyelvi sokszí-nűség fenntartása, a nyelvpusztulás megfékezése hasznos az emberiség számára.

Az egyes nyelvekben rejlő tudás, az általuk közvetített kultúra és világlátás és a

Az egyes nyelvekben rejlő tudás, az általuk közvetített kultúra és világlátás és a

In document Nyelvpolitika és nyelvi sokszínűség az Európai Unióban (Pldal 64-0)