Az angol nyelv térhódítása az Európai Unióban

Ahogyan azt az Unió nyelvi rezsimjének értékelésénél láthattuk, az uniós nyelv-használat a hivatalos nyelvekre korlátozódik, ezeken belül is kiemelt szerepet játszik az intézmények és szervek munkájában preferált, és az 1/58/EGK rendelet 6. cikke alapján munkanyelvként meghatározott angol, francia és német nyelv.

A regionális és kisebbségi nyelvek, a bevándorlók nyelvei, de még a hivatalos nyelvek túlnyomó része is kívül esik az Unió kommunikációs spektrumán.⁷³⁹ Az európai intézményeket bábeli szervezetként feltüntető megnyilvánulások⁷⁴⁰ sokszor nem veszik fi gyelembe azt, hogy az Uniónak valójában kikristályoso-dott egy lingua franca-ja: méghozzá az angol.⁷⁴¹A tagállamok nyelvi kisebbségei, de a hivatalos nyelvek beszélői, és maguk a tagállamok is nyelveiket fenyegető asszimilációs áradatként tekintenek az angol nyelvre – a félelmeket pedig csak

738 A „kulturális úthenger” kifejezést az irodalom az amerikai tömegkultúra a globalizáció által felerősített, egységesítő hatására használja. Ugyanakkor az Unió, melyen belül az egységes európai szabályok mintegy melléktermékként a kultúrák találkozását és egységesedését idézik elő, egyre inkább kiérdemli a „kulturális úthenger” címet. A kifejezést eredeti kontextusában ld.: Sophie M^EUNIER: French Cultural Policy and the American Mirror in the Sarkozy Era.

French Politics, 2008/6. 90.

739 KÁROLY (2008) i. m. 131.; Phillipson szerint „egyfajta nemhivatalos nyelvi hierarchia jött létre, élén a francia és az angol nyelvvel,” Robert PHILLIPSON: English for the Globe, or Only for Globe-Trotters?. In: Christian MAIR: The Politics of English as a World Language. ASNEL, 2003. 21.

740 „Ha meg kellene neveznünk valamit, ami nagyon is meghatározó számunkra, valószínűleg azt mondanánk: ez az anyanyelvünk. Valamennyi tagállam óriási jelentőséget tulajdonít nyelve európai uniós elismerésének. Ezért is szólok ma Önökhöz hollandul. Mégis, meg vagyok róla győződve, hogy európai együttműködésünk egyre több áldozatot követel majd tőlünk ezen a téren. Hanem nem akarjuk, hogy az Európai Unió Bábel tornyává váljon, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a lehető legtisztábban értsük meg egymást. (…) Ugyanakkor, a valláshoz hasonlóan nyelvi kérdésekben nem könnyen születnek kompromisszumok.” Beatrix holland királynő beszéde az Európai Parlamentben (2004.10.26.), www.koninklijkhuis.nl/

content.jsp?objectid=4096.; ld. részletesen: Isolde BURR: Mehrsprachigkeit und europäische Integration. In: Schweizerische Akademie der Geistes- und Sozialwissenschaften (szerk.):

Viersprachig, mehrsprachig, vielsprachig. Konferenciakötet. SAGS, 2003. 58–59; NELDE (2003) i. m. 417.

741 BREIDBACH (2002) i. m. 273–274., 281.

tovább táplálják a hagyományos kultúra és az identitás elvesztésével kapcso-latos aggodalmak.⁷⁴²

Az angol nyelv európai térhódítása természetesen nem csupán a közösségi, illetve uniós nyelvpolitika következménye – az sokkal inkább az Amerikai Egyesült Államok a XX.század második felében elért gazdasági, politikai és kulturális fölényének eredményeként könyvelhető el.⁷⁴³ Ezzel együtt Európa (illetve más földrészek) nyelvi sokszínűségére a legnagyobb fenyegetést a globális anglicizálódásban látják.⁷⁴⁴ Phillipson arra hívja fel a fi gyelmet, „hogy az angol nyelv azért olyan befolyásos és népszerű világszerte, mert egyet jelent az élvezettel, karrierrel, hatalommal és presztízssel.”⁷⁴⁵ Weber szerint „az angol nyelv státusza minden bizonnyal az angol nyelvű (anglofón) kultúrák domi-nanciájával függ össze – például az angol anyanyelvűek gyakran előnyösebb helyzetben vannak, amikor állás hirdetésre jelentkeznek.”⁷⁴⁶ Az angol nyelv privilegizált helyzetét az angolajkúaknak az uniós lakosságban képviselt aránya sem indokolja: az angol csupán a harmadik legnagyobb nyelvcsoport az Európai Unióban. Truchot arra az érdekes összefüggésre hívja fel a fi gyelmet, hogy mivel az európai egységesülési folyamatban a legmélyebb integrációra a gazdaság területén került sor, egyáltalán nem véletlen, hogy éppen a globális gazdaság, a világkereskedelem lingua franca-ja vált a legmeghatározóbb nyelvvé az Európai Unióban.⁷⁴⁷

Az angol nyelv terjedése egyfajta öngerjesztő folyamat, hiszen minél több ember beszéli anyanyelvként vagy idegen nyelvként az angolt, annál nagyobb ösztönzést jelent majd az angolul nem beszélők számára, hogy elsajátítsák a nyelvet. A „valószínűség-érzékeny nyelvtanulás” szempontjai alapján ugyanis a beszélők a legynagyobb beszélői számmal rendelkező nyelvek elsajátításával maximalizálhatják gazdasági és szociális lehetőségeiket.⁷⁴⁸ Az angol nyelv egyre

742 H^AARMANN (1991) i. m. 112.

743 KÁROLY (2008) i. m. 134. Phillipson képszerűen így írja le az angol nyelvet: „Az angol akár egy nyelvi kakukkmadár ott veszi át más nyelvek helyét, ahol azok történetileg fészkeltek.” Robert PHILLIPSON: English Only Europe?. Routledge, 2008. 4., ld. PHILLIPSON (2003) i. m. 24–26.

744 Jól illusztrálják a tagállamok nyelvi aggályait az olyan könyvcímek, mint az „English-Only Europe?” (R. Phillipson, 2008), „The Politics of English as a World Language: New horizons in postcolonial cultural studies” (C. Mair, 2003).

745 P^HILLIPSON (2008) i. m. 7.

746 WEBER (2009) i. m. 6.

747 TRUCHOT (1991) i. m. 90. Az angol nyelv a multinacionális vállalatok és a Világbank nyelve, a világgazdaság súlypontjai pedig nagyrészt angol nyelvű államokban vannak, ld. Joseph SLOWINSKI: Socrates invades Central Europe. Education Policy Analysis Archives, 1998/9, 3.

748 Van PARIJS: Linguistic Diversity as a Curse and as By-product. In: ARZOZ (2008) i. m. 22. Az angol nyelv, a globális lingua franca javítja a beszélők elhelyezkedési esélyeit.; P. J. WEBER

erőteljesebb dominanciája számos fontos következménnyel jár a nyelvi sokszí-nűségre nézve. Először is, a kisebb nyelvekről az angol nyelvre történő nyelv-váltással⁷⁴⁹ globális, valamint uniós szinten is csökken a nyelvi sokszínűség a

„kevésbé népszerű” nyelvek beszélőszámának csökkenésével. Habár ezt a jelen-séget nem kizárólag az angol nyelv térhódítása okozza; mégis, jelentős szerepet játszik a nyelvek elszegényedésének, illetve a nyelvváltásnak a folyamatában.

Skutnabb-Kangas kissé nyersen így fogalmaz: „a nagy nyelvek ragadozókká válnak, szörnyetegekké, melyek más nyelveket falnak fel, mikor azokat a kisebb nyelvek kárára sajátítják el.”⁷⁵⁰ Másodszor, az egyes nyelvekbe angol szavak, kifejezések és nyelvtani szerkezetek szivárognak be,⁷⁵¹ mellyel csökken az érin-tett nyelvek szókincse és nyelvi gazdagsága. Az utóbbi folyamatnak közismert példája a ‘franglais’ megjelenése, mely prominens francia nyelvészek és poli-tikusok támadásainak kereszttüzébe került.⁷⁵² Harmadszor, irónikus módon ez a folyamat magát az angol nyelvet is mélyen érinti, hiszen a nem anyanyelvűek által való használata során az angol nyelv is torzul. Európában megjelent az úgynevezett ‘euroenglish’, az eurokraták és uniós polgárok lingua franca-ja.

Jankojć szerint a euroenglishnek még dialektusai, regionális változatai és szak-zsargonjai is vannak, melyek mind mintegy belülről változtatják meg az angol nyelvet.⁷⁵³ Negyedszer, a nyelvi sokszínűség drámai módon lecsökken az olyan államok területén, ahol az angol a hivatalos nyelv, hiszen minél többen beszélik az országon belül és azon kívül az angolt, annál kisebb lesz a motivációja az

(2009) i. m. 12. Ugyanakkor „az angol a hatalomgyakorlók nyelve.A többség azáltal, hogy nem beszéli az angolt, ki van rekesztve az előjogok élvezetéből.” PHILLIPSON (2008) i. m. 7.

749 A nyelvváltás általában a helyi többségi nyelv javára történik, ld.: Peter K. AUSTIN – Julia SALLABANK (szerk.): The Cambridge Handbook of Endangered Languages. Cambridge University Press, 2011. 32–34.

750 T. S^KUTNABB-K^ANGAS: Linguistic Diversity and Biodiversity – The Threat from Killer Languages. In: M^AIR (2003) i. m. 33.

751 Elsősorban idegen szavak átvételére kerül sor, olykor azonban morfológiai és szintaktikai változásokra is sor kerül. Van PARIJS (2008) i. m. 21.

752 Phillip THODY: Le Franglais: Forbidden English, Forbidden American – Law, politics and language in contemporary France. The Athlone Press, 1995. 34–37. Roderick MUNDAY: Legislating in Defence of the French Language. Cambridge Law Journal, 1985/2. 218–219.

753 Jankojć szerint a euroenglish „egy nagyon leegyszerűsített nyelv, ám egyben egy szupra-nacionális nyelv, mely nem egy adott ország sajátja; ez a nemzetközi konferenciák, a világ-kereskedelem és a nemzetközi pénzügyek nyelve. A nem anyanyelvi beszélők ‘megszínezték’

a nyelvet: tele van olyan hibákkal, melyek a anyanyelvi beszélők számára elfogadhatatlanok volnának.” Z. E. JANKOJĆ: University, Students, Plurilingualism, Euroenglish and Society of Knowledge in the Context of European Integration, http://www.up.krakow.pl/ktime/ref2009/

jankojc.pdf., 16. o.

angol nyelvterületen élőknek más nyelveket elsajátítására.⁷⁵⁴ Ez pedig az érin-tett államok területén, illetve beszélői körében tömeges egynyelvűséghez vezet, ami ismét csak ösztönzőleg hat a nem angol anyanyelvűekre, hogy alkalmaz-kodjanak az angol nyelvterületek beszélőinek igényeihez.⁷⁵⁵ Ennek az önger-jesztő folyamatnak a hatására egyre nő az angol nyelv beszélőinek száma és a közös nyelv jelentősége, mind a nemzetközi, mind pedig az európai színtéren, ezzel párhuzamosan pedig mind globális szinten, mind Európában csökken a nyelvi sokszínűség.