A biodiverzitás fogalmának hozadéka a nyelvi sokszínűség

Az 1992-ben aláírt Biológiai Sokféleség Egyezmény 2. cikkelye szerint a bioló-giai sokféleség (biodiverzitás) „a bármilyen eredetű élőlények közötti változa-tosságot jelenti, beleértve többek között a szárazföldi, tengeri és más vízi-ökoló-giai rendszereket, valamint az e rendszereket magukban foglaló ökolóvízi-ökoló-giai komp-lexumokat; ez magában fogalja a fajokon belüli, a fajok közötti sokféleséget és maguknak az ökológiai rendszereknek a sokféleségét.”¹⁵⁴ A biodiverzitás¹⁵⁵ tehát a nyelvi sokszínűséghez hasonlóan egy relatív fogalom, mellyel egy meghatáro-zott terület biológiai (fajok, ökoszisztémák szerinti vagy genetikai) sokszínűsége írható le.¹⁵⁶ Egy adott terület biodiverzitásának szintje lehet magas vagy alacsony, azaz beszélhetünk biológiai gazdagságról vagy annak hiányáról. Kasparek, Schulz és Amend arra hívják fel a fi gyelmet, hogy bár a biológiai sokféleség védelme is a hagyományos természetvédelmet takarja, a természet fogalmának

153 Einar H^AUGEN: Blessings of Babel – Bilingualism and Language Planning. Mouton de Gruyter, 1987. 53–54.

154 Az egyezményt Magyarországon az 1995. évi LXXXI. törvény hirdette ki.

155 „A „biológiai sokszínűség”, illetve „biodiverzitás” fogalma a nyolcvanas években szüle-tett és Edward O. Wilson nyomán vált népszerűvé, aki 1988-ban megjelent bestsellerét

„biodiverzitás”-nak nevezte el. Az 1991-ben elfogadott „Biológiai sokféleség egyezmény”

(„Biodiverzitás Egyezmény”) címében átvette ezt a kifejezést és tette a fogalmat világszerte ismertté.” Max KASPAREK – Wolfgang SCHULZ – Stephan AMEND: Naturschutz – eine Aufgabe der Entwicklungszusammenarbeit. In: GTZ/BIN (szerk.): Naturschutz in Entwicklungsländern, Heidelberg, 2000. 11.

156 http://plato.stanford.edu/entries/biodiversity/.

statikusságából kimozdulva a biodiverzitás-fogalom immár a természet struk-turális összetevőire és azok változatosságára koncentrál.¹⁵⁷

A biológiai sokféleség megőrzésének igénye a fenntartható fejlődés hason-lóan népszerű fogalmával együtt markáns bizonyítéka annak a XX. században uralkodóvá vált természeti tudatosságnak, mely a közös természeti öröksé-günk megőrzésére és gyarapítására ösztönöz.¹⁵⁸ A biológiai sokféleség megőr-zése azzal igazolható, hogy bármely ökoszisztéma sokféleségének csökkenése instabilitáshoz, esetleg láncreakcióhoz vezethet, mely további változásokat, a diverzitás csökkenését vagy akár valamely faj kipusztulását is eredményez-heti.¹⁵⁹ Az ilyen negatív változások veszteségként jelentkeznek, hiszen például a genetikai sokszínűség csökkenésével az emberiség kevesebb „biológiai erőfor-rásra” támaszkodhat. A Biológiai Sokféleség Egyezmény szerint a „biológiai erőforrások tartalmazzák a genetikai erőforrásokat, szervezeteket vagy azok részeit; populációkat vagy az ökológiai rendszerek bármely más élő kompo-nensét, amely az emberiség számára ténylegesen vagy potenciálisan felhasz-nálható vagy értékes.”¹⁶⁰ Azaz a sokszínűség értéke ebben a megközelítésben az emberiség számára való hasznosságában rejlik.

Ugyanezt az instrumentális megközelítést a nyelvi sokszínűségre alkalmazva, Van Parijs arra az általános meggyőződésre utal vissza, miszerint a nyelvi sokszínűség fenntartása azért előnyös, mert az egyes nyelvek különleges tudást

157 K^ASPAREK–S^CHULZ–A^MEND (2000) i. m. 12.

158 Uo.

159 Giulio A. De Leo és Simon Levin árnyaltan közelítik meg a kérdést: „valójában valamennyi természetes ökolgógiai rendszer változik az időben, ezért nagyon nehéz meghatározni azoknak a közösségeknek a normál állapotát, melyek akár valamely természetes behatás következményeként, akár belső ökológiai mechanizmusoknak köszönhetően eleve folyamatos változásban vannak.” The Multifaceted Aspects of Ecosystem Integrity, http://www.ecolo-gyandsociety.org/vol1/iss1/art3/ (1997). Vélhetőleg ez a megközelítés a nyelvek természetes változásainak és a nyelvváltás jelenségeinek kutatásában is hasznos lehet. Így Mamadouh a nyelvek ökológiájának néhány természetes változására mutat rá. Kiemeli, hogy míg az európai integrációnak szinte semmi kihatása nem volt a tagállamok nyelvpolitikájára, azokat nagymértékben befolyásolta a globális kommunikációs forradalom hatására végbemenő intenzív információáramlás, melynek legfőbb nyelve az angol. Ennek ellenpontjaként a közi-gazgatás decentralizációjával összefüggésben megerősödött regionális nyelvek, valamint a bevándorlás hatására megjelenő új nyelvek egyaránt hatottak a tagállami nyelvpolitikára.

Virginie MAMADOUH: Dealing with Multiculturalism in the European Union. Journal of Comparative Policy Analysis: Research and Practice, 2002/4. 330., idézi: KÁROLY (2008) i.

m. 134.

160 Az 1992. június 13-án, Rio de Janeiro-ban aláírt Biológiai Sokféleség Egyezmény 2. cikkelye („Fogalmak használata”).

hordoznak a beszélők közvetlen környezetéről,¹⁶¹ s ez elősegíti az adott környe-zethez való sikeres alkalmazkodást, valamint a fenntartható környezetgazdál-kodás megteremtését. Ehhez a felismeréshez kapcsolódik a Biológiai Sokféleség Egyezmény 8. cikkejének j) pontja, mely a biodiverzitás helyi védelmének tetében kimondja, hogy a részes állam „nemzeti jogalkotása keretében tekin-tetbe veszi, megőrzi és fenntartja a hagyományos életmódokat megtestesítő bennszülött és a helyi közösségek biológiai sokféleségének megőrzése és fenn-tartható hasznosítása szempontjából fontos ismereteit, újításait és módszereit.”

Hasonlóképpen, az egyes nyelvek a kultúra hordozójaként¹⁶² és megnyilvánu-lási formájaként egy adott kultúra, társadalmi rendszer megismerésének forrá-saiként értelmezhetőek.¹⁶³ A nyelvi sokszínűség megóvása így lehetővé teszi az emberiség többi tagja számára, hogy a kérdéses nyelv elsajátításával egy újabb életformával ismerkedjenek meg,¹⁶⁴ illetve azt, hogy amennyiben hasznosnak látják, magukévá tegyék azt.¹⁶⁵ Boran arra mutat rá, hogy a nyelvek tudomá-nyos értéke a nyelvben kódolt tudásban, esztétikai értéke pedig az érzelmek kifejezésére való alkalmasságában nyilvánul meg; így a nyelvi sokszínűség egyszerre szolgálja a műszaki fejlődést és a művészeti élet gazdagságát. E két szempont közjószággá avatja a nyelvi sokszínűséget.¹⁶⁶ Mint tiszta közjószág, a nyelvi sokszínűség esetében sem a „fogyasztók” (beszélők) rivalizálása, sem a

„fogyasztók” kizárása nem valósul meg, így a nyelvi sokszínűség fenntartása és előmozdítása elsősorban központi forrásokból valósulhat meg, hasonlóan a biológiai sokféleség, mint közjószág védelmének fi nanszírozásához.¹⁶⁷ Ez a felis-merés a nyelvi sokszínűség csökkenését eredményező beavatkozások tilalmán túl megalapozhatja a központi hatalom feladatait a nyelvi sokszínűség aktív támoga-tására nézve. Végül, érdemes megemlíteni a nyelvi sokszínűségi diskurzus által is átvett, a biodiverzitás zsargonban népszerűvé vált érvet, miszerint a

sokszí-161 A diverzitás egy „implicit érték”, hiszen információkat szolgáltat a jövő gerenációi számára;

M^ACP^HERSON (2003) i. m. 5.

162 KIRÁLY (2007) i. m. 19.

163 Ezzel szemben ld. DERHEMI (2002) i. m. 153.

164 K^RAUS (2008) i. m. 79.

165 PARIJS (2008) 27–28.

166 Idil BORAN: Global Linguistic Diversity, Public Goods, and the Principle of Fairness. In:

Kymlicka PATTEN (2007) i. m. 193–199; a kulturális értékek kettős közjószág jellegének analógiájára ld. még: ZONGOR Attila Árpád: Az Európai Unió kulturális poitikája az elméleten és a gyakorlatban. Doktori értekezés. 2008. 73.

167 François GRIN: Why Multilingualism is Affordable, Seminario sobre lingua, sociedade i política en Galicia. Santiago de Compostela (2010.05.04.) 12.; François GRIN: Linguistic human rights as a source of policy guidelines: A critical assessment. Journal of Sociolinguistics, 2005/3.

454.

nűség, így a nyelvi sokszínűség azért érdemes védelemre, mert a sokféleség nyúj-totta fl exibilitás és kreativitás fokozza az emberiség alkalmazkodó- és innová-cióskészségét,¹⁶⁸ ily módon mozdítva elő a változások sikeres feldolgozását és a további fejlődést.

A sokféleség hasznosságának érvét meghaladva, Callicot a „természet vagy a természet egyes részeinek” inherens, azaz nem instrumentális értékét vallja, melynek védelme az emeriség közös morális felelőssége.¹⁶⁹A természet inherens értékének gondolatát a nyelvi sokszínűségre vetítve¹⁷⁰ Weinstock Réaume-ot idézve a nyelvek értékét abban látja, hogy a nyelv „egy emberi alkotás, egy önmagában való végcél, hiszen az a ‘kulturális örökségünk’ része és az ‘identitá-sunk forrása.’”¹⁷¹ Hasonlóképpen MacPherson is továbblép a nyelv hasznosságát hirdető érvrendszeren és annak önmagáért való értékét hangsúlyozza: „etikai szempontból meg kell tenni a következő lépést és el kell ismerni … a nyelvek inherens értékét … hiszen a nyelvek az emberiség időben és térben való fejlő-déséhez kapcsolódnak.”¹⁷² Végül, Kraus szerint „valamennyi nyelv az ember egyedi, kollektív zsenijének nagyszerű teljesítménye, mely ugyanolyan isteni és megismerhetetlen rejtély, mint bármely élő organizmus.”¹⁷³

Egyes szerzők odáig mennek, hogy a nyelvi sokszínűség és a biológiai sokfé-leség között elválaszthatatlan kapcsolatot vélnek felismerni: mivel az egyes nyelvek különleges tudást tartalmaznak a beszélők közvetlen környezetére nézve,¹⁷⁴ a biodiverzitás fenntartásának nélkülözhetetlen feltétele a nyelvek

fenn-168 S^KUTNABB-K^ANGAS (2002) i. m. 14.

169 John Baird CALLICOTT: Intrinsic Value in Nature: a Metaethical Analysis. The Electronic Journal of Analytical Philosophy, 3 Spring 1995, section 9.

170 Ld. még: LÖWSTEDT (2009) i. m. 202.

171 „Mit jelentene az, hogy egy nyelv instrumentális értékkel bír? Azt jelentené, hogy a nyelvek a nyelvhasználók (vagy akár a nyelvet nem használók) életében betöltött szerepüktől függetlenül is értékkel bírnának.” W^EINSTOCK (2007) i. m. 254.

172 MACPHERSON (2003) i. m. 5. A nyelvi sokszínűség bennerejlő értékével összhangban Blake azt írja: „minden nyelv egy egyedi világlátás és emberi teljesítmény; ha egy nyelv elpusztul, egy csodálatos jelenség tűnik el a világból.” Micheal BLAKE: Language Death and Liberal Politics.

In: Kymlicka PATTEN (2007) i. m. 216.

173 KRAUSS, idézi: DUNBAR (2001) i. m. 91.

174 „A kulturális sokféleség szoros összefüggésben áll a biodiverzitással. Az emberiségnek a biológiai sokféleségre és annak használatára és gondozására vonatkozó kollektív tudása a kulturális sokféleségben gyökerezik; ez fordítva is igaz: a biodiverzitás fenntartása gyakran segít megerősíteni a kulturális integritást és értékeket.” World Resources Institute, World Conservation Union, and United Nations Environment Programme, 1992, idézi:

Tove SKUTNABB-KANGAS, Robert PHILLIPSON: The Global Politics of Language: Markets, Maintenance, Marginalization or Murder? In: Nikolas COUPLAND: The Handbook of Language and Globalization.Wiley-Blackwell, 2010. 88.

maradása (biolingvisztikai sokszínűség).¹⁷⁵ A nyelvi és biológiai sokszínűség közötti összefüggésre kézzelfogható bizonyítékot a kutatók abban találtak, hogy azokon a területeken, ahol a biodiverzitás szintje kifejezetten magas (pl. egyen-lítői esőerdők),¹⁷⁶ nagyszámú, egyenletesen megoszló beszélőszámú őshonos nyelvet találunk.¹⁷⁷ Boran szerint a környezetvédelem analógiájára megfogal-mazott morális megfontolások ugyan hasznosak lehetnek a nyelvi sokszínűség védelmének előmozdításában, azonban ahhoz, hogy a nyelvi sokszínűséget a biodiverzitás lételemeként mutathassuk be, az eddigieknél meggyőzőbb bizo-nyítékokra lesz szükség.¹⁷⁸ A nyelvi sokszínűség és a biodiverzitás pusztulá-sának előrejelzéseit fi gyelembe véve például azt láthatjuk, hogy a nyelvi sokszí-nűség csökkenésének üteme a biológiai sokféleség pusztulásának több mint kétszeresére tehető. Ez a körülmény utalhat arra, hogy a nyelvi sokszínűség és a biodiverzitás közötti összefüggés mégsem olyan szoros, mint ahogyan azt a biolingvisztikai megközelítés vallja; sőt, ha van is korreláció a két jelenség között, az fordított, hiszen nyelvi sokszínűség gyorsabb ütemben pusztul, mint a biológiai környezet. A nyelvi sokszínűség és a biodiverzitás elválaszthatatlan kapcsolata tehát továbbra is kétségesnek tűnik.

Összefoglalásképpen a fentiekben kifejtettek alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a biodiverzitás ügyének a politikai diskurzusban való megje-lenése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a sokszínűség (akár a szorosan vett biológiai környezettől független területeken is) értékként jelenjen meg.¹⁷⁹ A biodiverzitás védelmével összefüggő különböző elméletek nem csupán a

sokszí-175 MACPHERSON (2003) i. m. 3.; az interdiszciplináris megközelítésről ld. részletesen: SKUTNABB -KANGAS (2003) i. m. 37.; SKUTNABB-KANGAS (2002) i. m. 13–14.; BORAN (2007) i. m. 192.

A biolingvisztika fogalma alatt ugyanakkor a nyelvészek a nyelv természettudományos megközelítését értik, mely szerint a nyelv az ember biológiájának része: „biolingvisztikai nézőpontból tekintve egy ember nyelvének minden aspektusa (hangalak, jelentés, szerkezet) az elméje valamely összetevőjének valamilyen állapota.” Noam CHOMSKY: A biolingvisztika és az emberi minőség, előadás a Magyar Tudományos Akadémián, 2007.05.14. Siptár Péter fordítása.

176 M^ACP^HERSON (2003) i. m. 3.

177 Tove SKUTNABB-KANGAS: On Biolinguistic Diversity – linking language, culture and (tradi-tional) ecological knowledge, előadás az „At the limits of language” című konferencián.

Universidad Autónoma de Madrid, 2004. március, 8.

178 BORAN (2007) i. m. 193.

179 „Egyfajta társadalmi konszenzus övezi azt, hogy a sokszínűség nagyjában egészében ‘jó dolog’, még ha talán költséges is. François GRIN: Diversity as Paradigm. Analytical Device and Policy Goal. In: Kymlicka PATTEN (2007) i. m. 170. Ez a meggyőződés a kilencvenes években már uralkodóvá vált: „a kiindulópont az, hogy a nyelvi és kulturális sokszínűség megőrzése fontos dolog.” Durk GORTER: Information, Documentation and Research on Bilingual Education for Regional or Minority Languages in the European Union. Helsinki Citizens Assembly of Moldova, 1996. 21.

nűség instrumentális értékét alapozták meg, de számos érvet szolgáltattak ahhoz is, hogy a nyelvi sokszínűség értékét annak hasznosságától függetlenül megálla-píthassuk, azaz a nyelvi sokszínűségnek inherens, önmagában való értéket tulaj-donítsunk. Végül, a biodiverzitás fogalomkészlete nagymértékben hasznosítható a társadalmi-politikai szféra sokszínűségi problémáinak tudományos megraga-dásában és feldolgozásában (pl. nyelvi közösségek meghatározása, védelme és előmozdítása).¹⁸⁰