irodalomtörténész, költő, szerkesztő
(Budapest, 1889. jan. 20.–Budapest, 1963. szept. 28.; a Farkasréti temetőben temették el, de ott sírját 1980-ban fölszámolták, és hamvait a Kerepesi temető újabb piarista sírboltjába [511/A-512/A] szállították.)
Apja: Sik (1880. okt. 4-ig Schick) Sándor (róm. kat., 1886. febr. 15-ig izr., sz.
Pozsony, 1853. ápr. 13.–Bp., 1900. jan. 1.), ügyvéd, a bp.-i ügyvédi kamara titkára, jogtudományi író, nemzeti párti programmal képviselőjelölt is volt.
A családi hagyomány szerint mindkét ágon rabbicsaládból származott.
Apai nagyapa: Schick Zsigmond Lipót (izr.), pozsonyi … Apai nagyanya: Pollak Katalin (izr.)
Anyja: Winternitz Flóra Etelka (róm. kat., 1886. febr. 15-ig izr.; Miskolc, 1861–1929) Anyai nagyapa: Winternitz Lipót (izr.), jómódú, művelt miskolci zsidó család, az
1870-es években elszegényedtek és Pestre költöztek Anyai nagyanya: Kohn Borbála (izr.)
Testvére: S. István Imre (róm. kat., 1886. febr. 15-ig izr.), kisgyermekkorában meg-halt; S. László Boldizsár (róm. kat., 1886. febr. 15-ig izr.), kisgyermekkorában
meghalt; S. Endre (róm. kat., Bp., 1891. ápr. 2.–Bp., 1978. ápr. 10.) diplomata, jogász, történész; piar. novícius, de kilépett a rendből, jogot végzett. A SZU Tud. Akad.-nak munkatársa, a moszkvai egyetem oktatója. A II. vh. idején a moszkvai Kossuth Rádió szerkesztője. 1947–48: külügymin.-i tanácsos, 1948–58: rendkívüli követ és meghat. miniszter; 1948. jún.–1949. szept.:
washingtoni nagykövet; külügyminiszter (1958–61), a Béke Világtanács tagja (1963), az Orsz. Béketanács elnöke (1964); Sik Flóra (róm. kat., Gödöllő, 1893.
júl. 9.–), Valentina néven apáca lett; Sik Ilma/Ilona (róm. kat., Bp., 1895.
máj. 8.–) Szimon Istvánné; S. Miklós (róm. kat.) Vallása: róm. kat.
Középiskola: bp.-i piar. főgimn., I–V. oszt. (1898–1903); váci piar. főgimn. VI. oszt.
(1903–1904); kecskeméti piar főgimn. VII–VIII. oszt. (1904–1906); érettségi uo., 1906. jún.
Egyetemi tanulmányok Mo.-n: bp.-i tud. egy., bölcsészkar, magyar-latin-görög, 1906–1910; piar. hittudományi főisk., Kalazantinum, 1906–10
Külföldi tanulmányok, ösztöndíjak: a piarista rend ösztöndíjával Rómában 1924/25.
tanév
Oklevél: bp.-i tud. egy., bölcsészettud. kar, bölcsészdoktor (1910) és magyar-latin-görög szakos középisk. tanár (1910. jún. 4.); piar. hittudományi főisk.: lelkész okl. (1911. jún. 30.)
Nyelvismeret: német, francia, olasz, latin, görög
Nyilvános rendes egy. tanár: szegedi tud. egy., 1929. dec. 18., II. sz. magyar iroda-lomtörténet; 1932, ugyanaz a kar meghívta a megüresedett I. sz. irodalomtört.
tanszékre
Egyetemi tisztségek: szegedi tud. egy., bölcsészettud. kar dékán: 1944/45
Életút: Szülei – akiknek felmenői között mindkét ágon voltak rabbik – 1886-ban gyermekeikkel együtt róm. kat. hitre tértek. A Gödöllőről a pesti piarista gimnáziumba bejáró, apját 1899 végén elvesztő Sik Sándor az ötödik osztály elvégzése után kérte felvételét a piarista rendbe (1903. aug. 27.). A novíciátust a váci, a teológiai képzést megelőző stúdium fokozatot a kecskeméti piar.
gimnáziumban töltötte. Ezután párhuzamosan folyt tanári és papi-teológiai felkészítése. 1910. márc. 28-án tette le szerzetesi fogadalmát, s 1911. júl. 30-án szentelték pappá. Egy évig a váci piar. gimn. tanára (1910/11), majd 1911-től 1929 dec.-ig a bp.-i piar. gimn.-ban tanít. (Közben 1915. febr. 6.–ápr. 10.:
tábori lelkész Péterváradon, az 1924/25. tanévet pedig római tanulmányúton tölti.) A katolikus tanügyi hatóságok megbízása alapján a 20-as és a 30-as években is gimnáziumi tankönyvsorozatot készített magyarból és magyar nyelvtanból (részben Alszeghy Zsolttal közösen). 1912-ben, az országban elsők között alapított cserkészcsapatot, alapító tagja, s elnöke is volt a cser-késszövetségnek. Egyik elindítója a férficserkész-mozgalomnak. 1933 nyarán
a gödöllői cserkész világtalálkozás, a Jamboree táborparancsnok helyettese.
1929-ben Klebelsberg kultuszminiszter azt tervezte, hogy a Kolozsvárról menekült, protestáns tanári többségű szegedi egyetem világnézeti jellegű tanszékei mellett párhuzamos tanszékeket létesít, s oda katolikus tanárokat nevez ki. A terv körül az egyetemi autonómia sérelme miatt is vita keletkezett.
Végül az egyetem pályázatot írt ki a II. számú irodalomtörténeti tanszékre is, amelyre a két pályázó egyike, rendfőnöke kérésére Sik Sándor volt. Zolnai Béla bírálatában egyértelműen Sik Sándort ajánlotta, a kar is őt támogatta, s ki is nevezték. 1932-től már csak ő adott elő Szegeden irodalomtörténetet.
Egyetemi tanárként támogatta a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát, s az Egyetemi Színjátszó Társaságot. Tagja volt az Orsz. Irod. és Művészeti Tanácsnak (1934–), s a Baumgarten Alapítvány tanácsadó testületének. Bár kereszténynek született, az 1939-es második zsidótörvény értelmében zsidó-nak számított volna, de ennek hatálya alól, mint egyetemi tanár mentesült.
A németek bevonulása utáni, 1944. áprilisi rendeletek értelmében azonban már zsidónak minősült, a sárga csillag viselésének és a munkaszolgálatnak a kötelezettségével, s nyugdíjkényszerrel. Rendfőnöki utasításra Szegedről a bp.-i piarista rendházba költözött. Kivételezési kérvényt nyújtott be a bel-ügyminiszterhez, amire válasz nem érkezett, de a Lakatos-kormány megala-kulása után, 1944. szept. 13-án a kormányzó legfelsőbb elhatározásával meg-engedte, hogy többek között Sik Sándor is „a további szolgálat kötelékében meghagyasson”. Szeged felszabadulása után dékánná is megválasztották, de erről lemondott. 1945. ápr. 19-én ugyanis Teleki Géza kultuszminiszter kine-vezte az Orsz. Köznevelési Tanács ügyvezető alelnökévé Szentgyörgyi Albert elnök mellé, s így a széles körű tanügyi reform irányítása teljes egészében igénybe vette. A tanácson belül a Tankönyvbizottság elnökeként irányította az új tankönyvsorozatok elkészítését. A fakultatív hitoktatás bevezetésének terve miatt 1947. ápr. 21-én lemondott a tanács ügyvez. elnöki tisztjéről.
1947. okt. 1-jén kinevezték a magyar piarista rendtartomány főnökévé, s ezt haláláig betöltötte. A szegedi egyetemtől 1945 áprilisában kérte szabad-ságolását. 1947 júniusában a miniszter javasolta, hogy kérje nyugdíjazását.
Mint egyetemi tanárt 1948. febr. 6-án nyugdíjazták. 1948-ban Kossuth-díjat kapott. 1948 júniusában az összes róm. kat. középiskolával együtt a piarista gimnáziumokat is államosították. 1950 nyarán tagja volt a róm. kat. püspök-kari bizottságnak, amely az állam és az egyház kapcsolatainak rendezéséről tárgyalt. 1950. szept. 7-én kat. részről ő írta alá az egyezményt nyolc róm. kat.
iskola visszaadásáról. 1910-től 1963-ig számos verseskötete, drámája jelent meg. Több lap, folyóirat szerkesztője, főszerkesztője volt.
MTA tagság: lev. tag: 1946. júl. 24.; tanácskozó tag 1949. okt. 31.; lev. tagság visz-szaállítva: 1989. máj. 9.
Tudományos, művészeti társulat, egyesület: Szent István Akadémia r. tag (1919.
febr. 21.–); M. Irodalomtört. Társ. (1915–), vál. tag: (1922–), alelnök: (1942–), Kisfaludy Társ. (1923–), másodelnök: (1949), M. Pedagógiai Társ. (1927–36), Dugonics Társ. (1930–), alelnök: (1937–), elnök: (1946–), Petőfi Társ. (1937), Vajda János Társ. elnöki tanács tag (1937–), a M. Nyelvtudományi Társ.,
a Pázmány Egyesület tagja, az egri Gárdonyi Társ. tiszt. tagja
Szerkesztőségi tagság: élet segédszerk. és főmunkatárs (1910–18), Zászlónk ifjú-sági folyóirat (1910–) főszerk. (1921–30); Vigilia felelős szerk., majd főszerk.
(1946–63)
Közéleti társaság, szerep: a M. cserkész Szövetség egyik alapítója (1912), elnöke (1921–23), tiszt. tagja, tb. orsz. elnöke (1945. nov. 15.–1946. júl. 19.); Kat. cser-készvezetők Assisi Szent Ferenc Munkaközösségének vezetője 1946 őszétől 1948 tavaszáig; bp.-i piar. diákszöv. vál. tag (1924–29), a Szegedi Kath. Kör tagja
Kitüntetés: a cserkész Szövetség életmentő kitüntetése; magyar, francia, olasz és bolgár cserkész érdemjelek; MTA Vojnits-jutalma (1932), Marcibányi-jutalma (1942); Kossuth-díj (1948)