Összegzés
A romák társadalomtörténete furcsa párhuzamokban haladt a magyar társadalom főbb történelmi cezurái mentén. Így meghatározó volt Mária Terézia kora, a dualizmus korszaka, a két világháború közötti időszak, a Kádár korszak és a rendszerváltás is.
A Békés megyei vonulat, s benne Békéscsaba, kevésbé tért el az országos tendenciáktól. A sajátosságokat talán a soknemzetiségű világ és a mezőváros némi toleranciája adta, adhatta.
Kulcsszavak: Cigányok, új magyarok, romák, tanulás, munka Abstract
The socio-historical evolution of the Roma population has had a strange parallel development with the Hungarian society’s main historical development trends. Thus, certain epoques of Hungary’s history are of utmost importance in the process, for instance Queen Maria Theresa’s era, the period of the dualism, the interbellic years, as well as Kádár’s regime and the decades following it.
Everything that hapenned in Békés County, including Békéscsaba, has had a similar development trend to what has been on in the whole country. It may have only been this multicultural and pluri national world accompanied by the Hungarian Plain town’s partial tolerance that (may have) generated its specific particularities.
Keywords: gipsies, new Hungarians, Roma population, learning, working
E sorok írója a közelmúltban közzétette a magyarországi romák rövid történetét. Ez az összefoglaló jellegű társadalomtörténeti tanulmány történeti (főleg közigazgatási iratok) dokumentumok és számos romológiai kézikönyv áttekintése nyomán készült. Ugyancsak a már idézett tanulmánykötetben írt a szerző elsősorban a dél-dunántúli szubjektív élményeiről, melyben roma személyiségek elevenednek meg. Mivel a jelen közlemény írója lassan húsz éve Békéscsabán él, és romológia c. tárgyat is tanít, úgy ítélte meg, a békéscsabai romák társadalomtörténetét is tanulságos áttekinteni.
Elsősorban Haan Lajos Békés megye történetéről írott munkájából tudhatjuk, hogy a török idők során elnéptelenedett Békés vármegyébe, köztük Békéscsaba mezővárosába is települtek a 18. században, az elsősorban evangélikus szlovákok és németek mellett, a román fejedelemségekből és Erdélyből vándorcigányok, melyek kompániákban érkeztek, és a vajda fogta őket össze. Elsőként a gyulai uradalom engedi be őket, elvárva tőlük a letelepedést, a közrend betartását és a jobbágyokkal való békés együttműködést, valamint a földesúrnak való adófizetést.
A különböző helytartótanácsi iratok a Birodalom egészén, így természetesen a Dél-Alföldön is tiltották a lótartást -, úgy vélvén, hogy lóval, kocsival a vándorlás könnyen megoldható. E tiltásokkal egyidőben ugyanakkor a kovácsok, kézművesek munkáját elismerték, mivel a munkáskezekre a jobbágyoknak -, akik a földdel és állatokkal foglalkoztak - szükségük volt.
A már jelzett dokumentumokból tudjuk, hogy Mária Terézia uralkodása idején, 1768-ban készült birodalmi összeírásokban Békés vármegye 17 településén éltek cigányok (=romák), összesen 508 személy, közülük a legtöbb Békéscsabán. Itt összesen 94 főt regisztráltak 16 családfő vezetésével.
Az összeírásokból kiderülnek a foglalkozások is, úgymint kovács, fémműves, lakatos, zenész, hegedűs, katona a Haller
133
ezredben , valamint kis arányban mezőgazdasági munkás. Több esetben olvashatjuk, hogy lovuk, házuk is van. E tények arra utalnak, hogy a 18. században Békéscsabán már letelepült cigányok (romák) éltek, akik vagy zenészek vagy fémművesek voltak. A ház azt dokumentálja, hogy ők már nem vándoroltak.
Mária Terézia hosszú uralkodása alatt – következve a kor felvilágosult abszolutista eszméiből – a főszolgabírók elrendelik a 7-12 éves gyermekek szüleiktől való elvételét (1774). Majd a még erősebb nyomaték kedvéért, a Helytartótanács rendelettel kívánja elérni, hogy az 1 évnél idősebb gyermekeket jó módú parasztcsaládba adják át a cigányok, valamint az is, mely szerint a 12 éven felülieknek mesterséget vagy a földművelés titkait tanítsák meg. Ez a kívánalom nagy elégedetlenséget, elkeseredést vált ki mindkét oldalon, okkal. Nem is valósult meg a cigánygyerekek magyar paraszttá nevelése. A cigánygyerekek, mint a család egyik legfőbb értéke – a családjaikban nőttek fel Békés megyében is.
A következő nagy korszak már a 19. század, ahonnan több összeírással is rendelkezünk, ily módon némi összehasonlításra, tendenciák jelzésére is van módunk. 1836-ban a dokumentumok szerint Békéscsabán már 283 cigány lakost írtak össze, azaz alig 70 év alatt (csaknem két emberöltő) a létszám megháromszorozódott. Létrejött egy letelepedett mag.
Megváltozott a foglalkozási struktúra is.
Foglalkozás szerint kiemelkedtek a muzsikus cigányok. A kifejezésekben is igényes magyar nyelv talán nem véletlenül nevezi őket úri cigánynak is. Békéscsabán nevet szerző cigány prímás elsőként Purtsi János volt. Ez a családnév (egyszerűbb írással) később is neves volt, s érdemes itt megemlíteni, hogy egy zenekarban Purtsi Jánosné is szerepelt. A teljes létszámból 45% zenész, korbeli szakkifejezéssel, hangász volt.
31% kovács szakmát űzött, azaz fémmel dolgozott.
Ugyanakkor, a házas zsellér mellett, megjelentek a háztalan
10 A Haller ezred Békéscsabán állomásozott. A huszárokból álló ezred nevét valószínűleg az erdélyi (küküllői) tábornokról kapta.
„http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Haller_János”
zsellérek, sőt putri lakók is. Az 1865 évi összeírásból11 tudjuk, hogy Békéscsabán, a 19. század második felében, többségében muzsikus, fejszeélező, késcsináló és lókereskedő szakmával foglalkozó cigányok éltek. A leggyakoribb családnevek is beszédesek, többnyire azok is a foglalkozásra utalnak. Így:
Zsiga, Farkas, Lakatos, Rácz, Purcsi és Kolompár.
1870-ben, 92 családfő fennhatóságával, 350 főt számoltak össze. Itt már szó van az adózásról, meg az oskolás(!) gyerekekről is. A felekezeti hovatartozást is jelezték:
Békéscsabán katolikus, református és görögkeleti családokat jegyeztek fel.
Elsőként a KSH, mint országos illetékes hivatal, 1893-tól dokumentált adatokat a cigányokról. Innen tudjuk, hogy Békés megyében ekkor 2510 cigány ember élt, ami a teljes megyei lakosság 1%-a volt. Ez az arány érvényes Békéscsabára is.
Ugyanakkor azt is tudni véljük, hogy a mezővárosban nem éltek kóbor cigányok. Ez még úgy is tény, hogy a lókereskedők megfordultak ugyan itt is, de nem telepedtek le. Így a II.
világháború alatt elrendelt cigány deportálás, a cigányok jogfosztása, a várost nem érintette. A szomszédos Doboz cigányait ugyanakkor lekaszabolták.
A II. világháború után is megmaradt a zenész foglalkozás, s mivel az 1945-ös földosztásból a cigányok kimaradtak, így a mezőgazdaságban, majd az induló új szocialista nagyiparban is csak alkalmi vagy betanított munkások lettek, lehettek.
A Kádár-korszak új törekvéseket indított el a cigányokat illetően. A lakás, tanulás, munka címszavak talán még nem is voltak hamisak. Tény azonban az, hogy az MSZMP KB PB határozata (1961) nem tekinti nemzetiségi csoportnak a cigányságot, ez azt is jelenti, hogy az asszimiláció, a többé-kevésbé erőteljes beolvasztás válik céllá. Azt elismerik a dokumentumok is, hogy e népcsoport rendelkezik bizonyos kulturális arculattal; zenében, táncban, gasztronómiában és sajátos hagyományaikban, mások. Ez a megközelítés a mai napig él, talán nem is mindig pozitív kicsengéssel.
11Lásd a Bevezetés a romológiába c. tanulmánykötet. Szerk. Micheller M., SZIE GK, Bcs. 2012. Függelék c. fejezetében 139-140. o.
135
A hatvanas években erős törekvés (határozatok, összeírások nyomán) és többnyire realistás lett a cigány telepek, putrik felszámolása. Így történt Békés megyében is. 1986-ban a lakosság 3,1%-a cigány. Ez az arány Békéscsabán alig több, mint 2%.
A rendszerváltáskor (1990) a megyében 50 településen élnek cigányok. Mezőgyánon, Kevermesen, Geszten a legmagasabb arányban. Ekkorra a 14 éves fiatalok 82%-a végezte el a 8. általános iskolát, a cigányok közül 50%. Egyik összegző jelentés szerint a cigány lakosság fele beilleszkedett a társadalomba, negyede kezd beilleszkedni, negyede pedig keresi az utat! Ez az általános tendencia számos ellentmondást takart.
Békés megyében, az ország egészéhez hasonlóan, mind a négy- a szakirodalom által már több vonatkozásban leírt és elemzett – cigány csoport él. Ezek az alábbiak: oláh cigányok, beás cigányok, román cigányok és a magyar cigányok (romungrók).
Mindegyik csoportból kerültek Békéscsabára is. Egymásról is tudják a származást, esetenként el is különülnek. Részben eltérnek hagyományaik, szokásaik is. Talán a legfiatalabbak már kevésbé őrzik az elkülönülést, esetükben már házasságot is kötnek más csoportbelivel, néha románnal vagy magyarral is.
A rendszerváltás hatására a Dél-Alföldön is megszűntek a nagyipari üzemek, vállalatok. Átalakultak az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek. E gazdasági tendenciák következtében a cigányok (romák) többsége elvesztette korábbi állását az iparban és a mezőgazdaságban is, munkanélküliek lettek. Békéscsabán 60-70% ez az arány a 10-15%-os nem cigány lakossághoz képest. A korábbi muzsikusok az éttermekből szorultak ki.
Többségük (Purtsi, Sztojka) családostul elhagyták a várost, gyakran a foglalkozást is.
A cigány önkormányzatok több-kevesebb sikerrel próbálkoznak a politikai hatalommal támogató viszonyt kialakítani. Segítséget jelentenek az általános iskolák mentor tanítói, tanárai. Középfokon főleg a szakiskolákban (vendéglátó ipar, kereskedelem) már nemcsak cigány fiúk, hanem lányok is tanulnak, itt Békéscsabán is.
Ugyanakkor a felnőttek körében még mindig nincs munkalehetőség. A fiatalok életében (főleg a lányoknál) pedig
még mindig erős a fiatalon történő párválasztás, gyermekvállalás normája, szokása. A különböző cigány csoportok, a szokásaik mellett, abban is eltérnek, hogy magyarul beszélnek, vagy valamely roma dialektust is ismerik. Valamikor a foglalkozás szerint is elkülönültek, ami a rendszerváltás időszakára más ugyancsak szelídült, módosult. Megmaradt a zenész, a lókupec (lóval foglalkozó), az építészetben, útépítésben dolgozó segédmunkás. Mint már utaltunk rá, Békéscsaba városában ma már nincsenek híres cigányzenészek.
Megjelentek viszont, ha szórványosan is, a roma vállalkozók a kereskedelemben és a vendéglátásban. A fiatalabbak már szakmunkás bizonyítvánnyal, esetenként érettségivel rendelkeznek. Békéscsabán is kezd értékké válni a tudás új modellje. Egyedi esetekként, pozitív példaként, a felsőoktatásban is tanulnak roma fiatalok, fiúk és lányok is. Az országos tendenciákhoz hasonlóan, Békés megyében is főleg a segítő szakmákban (tanító, szociális munkás, banki ügyintéző) találkozhatunk velük.
E folyamatok mellett sajnos megmaradt a mának élni szemlélet, ami anyagi lehetőségtől függően ékszert, autót, díszes házat is jelenthet. Mindkét folyamat megfigyelhető Békéscsabán is. A magyar társadalmi felelősség csak akkor tudja hasznos polgárokká tenni a roma származású fiatalokat is, ha tanulnak, s ezáltal a munka világában is értelmes feladatokat kapnak, emberi megélhetést teremthetnek.
Felhasznált irodalom
Haan Lajos: Békés vármegye hajdana. Pest, 1870. Historiaantik K.
2010.
Források a Békés megyei cigányság történetéhez c. dokumentumkötet.
Válogatta és sajtó alá rendezte: Kereskényiné Cseh Edit. Gyula, 2008.
Ugyan e kötetben Erdész Ádám bevezető tanulmánya. 11-23. o.
Micheller Magdolna: A magyarországi romák története In: Bevezetés a romológiába. Tanulmánykötet. Szerkesztette: Micheller M., SZIE GK, Bcs. 2012. 37-46. o.
Cserti Csapó Tibor: Metszéspontok. A cigány népesség a gazdasági-társadalmi térszerkezetben. PTE BTK Oktatáskutató K., Virágmandula Kft. 2011. Különösen A cigány népesség iskolázottsági, szakképzettségi helyzete c. fejezet. 112-127. o.
137 VIRÁGNÉ HORVÁTH ERZSÉBET
CIGÁNY IDENTITÁS BARI KÁROLY VERSEIBEN