REGIONS OR COUNTIES SHOULD BE PREFERRED IN THE EU?
2. Jogi-szervezeti keretek
Hazánkban – a legtöbb európai országhoz hasonlóan - a területi beosztás alapjai régi történelmi hagyományokhoz kötődnek. Államalapításunk óta a megyei és azon belül a járási közigazgatási beosztás a jellemző. A Révai Nagy Lexikon is így fogalmazott: „A comitatus a magyar állam legjelentősebb közigazgatási tagosulása történelmének egész folyamán, Szent István óta, mind a mai napig. A vármegye a magyar lélek és jogi felfogás egyik legeredetibb alkotása, amelynek története szinte egybe esik a függetlenségéért és szabadságáért folyton harcoló nemzet történetével”.
A mindenkori belső határok kialakulásában kisebb mértékben játszott szerepet a közigazgatási racionalitás, sokkal
35
inkább e múltbéli hagyományok voltak meghatározóak.
Véleményem szerint a hosszú évek óta zajló közigazgatási-, és területpolitikai racionalizálási viták legelemibb forrása ezen
„történelmi tőből” fakad. Hiszen a magyar tradíciók e téren közel ezer évesek - az angol beosztás mellett Európában ez tekinthető a legrégebbi közigazgatási területi egységrendszernek.
A magyar királyi vármegye a maga korában az egyik legszervezettebb közigazgatási intézmény volt. Tisztán közjogi jellegű, országos kiterjedésű és egyetemleges – azaz a közigazgatási ügyek minden ágára kiterjedő hatáskörű – kizárólagos középhatóság volt. A vármegye kormányhatósági jellege nálunk századokon át annyira előtérben állt, hogy a sokszor idegen központi hatóságokkal szemben ez volt az egyetlen magyar állami szervezet.
A kezdetben kizárólag királyi vármegye már a 13.
században autonóm irányú fejlődést vett, és a politikai jogokkal rendelkezők, a nemesség önkormányzata lett. E folyamat első fennmaradt írásos emléke az úgynevezett Kehidai Oklevél (1232), amelyben a Zala megyei szerviensek írásba foglalták: a királytól ők engedélyt kaptak arra, hogy a „hatalmasoktól igaztalan elnyomást” szenvedők ügyeiben maguk bíráskodjanak.
A királyi vármegye helyén így a 13. század második felében mindenütt létrejönnek a nemességnek bizonyos önkormányzatra törekvő önvédelmi szervezetei, a nemesi vármegyék. Ekkortól – vagyis az egész megyei nemesség testületi szervezeteként működő megyegyűlések összehívásától – számítjuk a megyei önkormányzatok történetét, s így a magyar önkormányzatiság egyik pilléreként a megyei önkormányzatok is több mint 750 éves múltra tekinthetnek vissza.
A vármegyék fontos szerepet játszottak a magyar államiság fennmaradásában, hiszen a török uralom alatt a megyei szervezetrendszer akkor is élt, amikor az ország nagy része elveszett.
A Habsburgok trónra jutásával került előtérbe a vármegyék alkotmánybiztosító szerepe, mivel a megyék jogosultságot kaptak arra, hogy a részükre kihirdetés és végrehajtás céljából megküldött rendeleteket megvizsgálják törvényességi szempontból, és félretehették azokat, amelyeket a törvénnyel
szemben állónak ítéltek meg. Ez egy igen kivételes jogosítvány volt, amely útján kvázi normakontrollt gyakorolhattak a megyei jogszabályok felett. Minthogy a magyarság alkotmányos felfogása az idegen uralkodónál és a kormánynál nem mindig talált kellő megértésre, ezért a közélet az országgyűlés működésének szüneteltetésének idején a vármegyei szervezet keretei közé szorult, és ott folytatta nemzeti életét. Így lett az idegen kormány abszolutisztikus törekvései ellen rendületlenül küzdő vármegye a nemzeti élet központja és a jogfolytonosság megtestesítője.
A megyei keretek mind a napig fennmaradtak, hagyományaik tehát erősek, sőt ez a területi rendszer ez idáig sikeresen formálta önmagát az adott korok elvárásaihoz, s a történelem viharai során területi és hatásköri változások révén is képes volt alkalmazkodni a kor követelményeihez. Így nem volt szükség a közigazgatási keretek teljes szétverésére a nagyobb történelmi fordulópontokban sem, hogy például a polgári átalakulás folyamata megindulhasson. A megyerendszer legnagyobb jelentősége tértörténeti szempontból abban rejlik, hogy mindig formálódni tudott a változó közjogi, igazgatási, politikai struktúrához. Így a megye a történeti-területi folyamatok meghatározó kerete lehetett hosszú századokon keresztül. Holott története során csak rövid ideig volt kizárólagos és egyetemleges területi képződmény.
A középszint vonatkozásában napjaink gazdálkodására is jelentős hatással bíró alapvető változásokat hozott az önkormányzati törvény megszületése. A legélesebb politikai viták a megyék közigazgatási szerepével kapcsoltban dúltak, s végül minden korábbitól eltérő mértékben megnyirbálták azt. A törvény szubszidiárius szerepet adott a megyéknek, a kizárólagosan nekik címzett feladatok körét leszűkítette és azon körzeti jellegű közszolgáltatásokra korlátozta, amelyeket a települések nem szándékoznak, vagy nem képesek ellátni. A szabad feladatvállalás terét szűkíti továbbá a kötelezően ellátandó feladatok köre, melyekhez a központi költségvetés elvileg támogatást kellene, hogy nyújtson. Ami viszont a gyakorlatban nem kielégítő mértékű, ez a megyei önkormányzatok egy kardinális problémája napjainkban is: a forráshiány.
37
A területen újabb változást a területfejlesztési modellváltás és az erre a célra elfogadott külön törvény hozott. Hosszú előkészületek után született meg a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény. Összességében egy EU-konform jogszabállyal megteremtette a hazai regionális politikai intézményi kereteket és alapot adott a tervező-programalkotó munkához. A területfejlesztési feladatok végrehajtásárára önálló területfejlesztési intézmények jöttek létre, emellett a hagyományos közigazgatási szervek is szerephez jutottak.
Áttekintve az intézményrendszert; beszélhetünk országos-, regionális-, és megyei kistérségi szintről, azaz az eddig létező szintek mellé létrejött a regionális szint is.
A közigazgatás területi besorolását, és szerkezetét tekintve legfrissebb változást a kormányhivatalok megjelenése hozott.
2011. január 1-jétől a fővárosi és a megyei közigazgatási hivatalok jogutódaként, valamint a területi államigazgatási szervek egy részének részleges integrációja útján jött létre a fővárosi, valamint a 19 megyei kormányhivatal, mint a területi államigazgatás csúcsszerve. Ez a szervezett hivatott integrálni a korábban számos intézmény által végzett különböző feladatokat, azaz a korábban az állami dekoncentrált szervek által végzett feladatokat, melyek a 90-es években „tódultak be” a területre, a korábban a megyei tanácsok által végzett feladatok ellátására. A változtatással párhuzamosan a megyei önkormányzatok feladat- és hatásköre jelentősen módosult, ezen szervezetek elsősorban területfejlesztési feladatokat látnak el a jövőben.