A regionális tudomány egyik meghatározó kérdésköre a fejlődés problémája, vagyis, hogy milyen módon fejlődnek a területi egységek, régiók, s ennek milyen tényezői vannak.
Mérhető-e egzakt módon a fejlődés? Melyek a regionális különbségek okai?
One of the key issues in regional sciences is the problem of development, i.e. the way how different regional units develop and also what factors this development has. Is it possible to measure development in an exact way? What are the causes of regional differences?
Kulcsszavak: gazdaság, növekedés, fejlődés Bevezetés
A növekedés alatt a regionális gazdaságtan egy adott területi egység kibocsátását érti, azon javak és szolgáltatások összességét, amelyek a területi egységben meghatározott idő alatt előállításra kerültek. Területi egység növekedése tehát az 1 főre jutó kibocsátás változásával határozható meg összehasonlításra alkalmas inkább, mint a fejlettség mérésére.
A gazdaságon kívüli szektorokban bekövetkező változásokat a fejlődés fogalmával határozhatjuk meg. A fejlődés fogalmával határozhatjuk meg. A fejlődés az a változás, amelynek során a struktúra működése változik, a területrendszer értékének változása figyelhető meg. Két értékelési módként tekinthetünk e fogalmakra, melyek összefüggnek.
A növekedés hordozói:
természeti erőforrások
tőkefelhalmozás
emberi erőforrások
technológiai változás és innovációk
57
E tényezők együttesen hatnak magára a kibocsátás nagyságára, ugyanakkor a fejlődés az érték és szerkezet változás záloga is. A területi növekedés és fejlődés tehát kölcsönösen egymásra utaltak.
Szót kell ejteni a fejlesztés fogalmáról is. A fejlesztés a területrendszerbe történő külső beavatkozás, melynek célja a fejlődés elősegítése.
1. Az általános gazdasági elméletek területi adaptációja 1. a) Neoklasszikus növekedési elmélet
Ezen elmélet szerint valamely régió termelése és termelési tényező-ellátottsága szoros kapcsolatban áll egymással. A különböző termelési tényezők közötti eltérések kiegyenlítődnek azok mobilitása révén. Mivel a termelési tényezők ellentétesen mozognak, ez a regionális különbségek mérséklődését eredményezheti. Közismert képviselő Richardson (1972) aki a régiók közötti tényezők mobilitásának elméleteként értelmezte e neoklasszikus elméletet.
1.b) Posztkeynesi növekedési elmélet
Szemben a neoklasszikus növekedési elmélet kínálatorientáltságával ez az elmélet a keynes-i keresletorientált szemléleten alapul. Az elmélet alapján levezethető az egyenetlen területi fejlődés valamint a régiók nagy területi különbségei. A gazdaság fejlettségétől függően három fő régiótípus különíthető el:
növekedési régió,
válság régió (erőforrásvesztő),
stagnáló régi
A régiók közötti különbségek hosszútávú kiegyenlítődése nem a piaci automatizmusok, hanem az erőforrások állami átcsoportosítása miatt valósulhat meg.
2. Regionális elméletek
Az idetartozó modellek leíró jellegűek, képesek áttekinteni a területi folyamatokat egy vagy néhány növekedési tényezőre helyezve a hangsúlyt.
2.a) Exportbázis modell
Az exportbázis modell alapfeltevése, hogy a regionális gazdaság két szektorra, az export szektorra és a regionális szektorra osztható fel (North 1955) Az elmélet szerint egy régió gazdasági növekedése döntően az exportszektor fejlődésétől függ, vagyis a fejlesztés meghatározója a régió gazdasága iránt jelentkező interregionális kereslet, amely a multiplikátor hatás miatt a régió egészére kihat. A modell azt állítja, hogy az export többlettel rendelkező régió növekedése gyorsabb, mint az importtöbbletű régióké. A modell tehát keynes-i alapokon az elégtelen keresletet tekinti növekedési korlátnak, amelynek fokozása az állam gazdaságpolitikai feladata.
2.b) Endogén fejlődés modellje
Ez a modell a régión belül meglévő gazdasági erőforrások hatékonyabb kihasználásában fogalmazza meg a régió gazdasági növekedésének kulcsát. A modell gazdasági erőforrásai a tőkeellátottság, a munkaerő képzettsége, az infrastruktúra, a földrajzi helyzet, a környezet állapota, intézményi és piaci döntési mechanizmusok, szociokulturális adottságok
És az innovációs potenciál (Ács, Varga 2000). Az elmélet szerint tehát egy fejletlenebb régió felzárkózása a belső erőforrások aktivizálásától függ.
2.c). Regionális input-output modellek
Lényegük, hogy a területi egység (régió) gazdasági szerkezetének értékesítési és ráfordítási kapcsolatait képes leírni úgynevezett sakktábla mérlegek segítségével. A modell lehet akár olyan multiregionális mérleg, amely a területi kapcsolatok bonyolult rendszerének ábrázolására is képes.
3. Történeti alkalmazott modellek
A modell-típus sajátossága, hogy mindegyikük egy-egy történeti szituáció leírását szolgálja. Segítségükkel fejlődési típusokat határozhatunk meg.
3.a). Gazdasági polarizáció modellje
A polarizációs modellek a fejlődési különbségek növekedésében látják a regionális növekedés természetét (Myrdal 1957, Hirschmann 1958).
Myrdal és Hirschmann gondolta végig elsőként a növekedési elméletekben a területi egyensúlytalanság kérdéseit.
Myrdal szerint a régiók közötti egyensúlytalanság, ami az egy
59
főre jutó jövedelem különbségekben jelenik meg, a központokban kétféle hatást válthat ki.
A backwash vagy más néven elszívó hatás azokat a negatív gazdasági folyamatokat jelzi, amelyet egy növekedési központ (centrum) idéz elő a környezetében. A centrum ugyanis elszívja a periféria mobil termelési tényezőit, ezáltal az elmaradott régiókban megindul a gazdaság leépülése. A másik a hatás az úgynevezett spread vagy terjedési hatás az előzőnek éppen az ellentéte, amikor is éppen a centrum expanziója indítja meg a fejlődést a régióban, amelynek hatására hátrányaik mérséklődhetnek.
A polarizációs modell változatai az ágazati és a regionális polarizáció modellje.
3.b). A növekedési pólusok modellje
Ez a modell a polarizációs modellekből származtatható. Az ágazati növekedési pólus modellje szerint az ágazati polarizáció elvezet a regionális polarizációhoz. A modellben megfogalmazódik az úgynevezett növekedési pólus, amely olyan centrum település, ahol a dinamikus ágazatok koncentrálódnak és ez a növekedési pólus gyakorol környezetére pozitív növekedési hatást.
3.c). A gazdasági fejlődés szakaszainak elmélete
A fejlődés szakaszainak elméletében megfogalmazást nyert, hogy az egyes fejlődési szakaszokból történő átlépés minden esetben az emberek cselekedetei és magatartás formái által befolyásoltak és nem előre meghatározott törvényszerűségek alapján történnek. A másik lényeges gondolat, hogy az egyes régiók fejlődése erőteljesen differenciált lehet, vagyis nem kell minden régiónak végig járnia ugyanazt a fejlődési pályát.
Rostow (1960) ötlépcsős elmélete kiemelendő. A növekedés lépcsői Rostow szerint:
1. Hagyományos társadalmak, ahol a növekedés korlátozott keretek között érvényesül.
2. Átmeneti társadalom, amelyben létrejönnek a gazdasági fellendülés előfeltételei.
3. Modern társadalmak korszaka, ahol a gazdasági fellendülés megindul. Rostow ezt az áttörés szakaszának tekinti, s időigényét két-három évszázadra becsüli.
4. A fejlődés érett szakasza, amelyben a modern tudomány és technológia az erőforrások egyre nagyobb hányadát hasznosítja emelkedő hatékonysággal. Jellemző az egy főre jutó jövedelem egyenletes növekedése, 10-20% közötti beruházási hányad.
1960-as évekig tart.
5. Tömeges fogyasztás korszaka, ahol a modern technológiák a növekedés hordozói, s ezek a jövedelmek növekedésének folyamatos bővülését eredményezik.
4. Új gazdaságföldrajzi elmélet
A 90-es években a közgazdaságtan figyelme a tér sajátos szerepére irányult a gazdasági folyamatok alakulásában. A gazdasági szereplők térbeli helyzete, koncentrációja, a méretgazdaságosság, a növekvő skálahozadék és a monopolisztikus verseny szempontjából egyaránt meghatározó.
4.a). Ipari körzetek elmélete
Új típusú gazdasági együttműködés a térben koncentrálódott termelés, a tudás és az információk új rendszerét eredményezi, amelynek következtében az adott körzet gazdasága erőteljesen specializálódik. Ezek az újszerü sokdimenziós kapcsolatok hálózatokat alkothatnak, hozzájárulva a versenyképesség, a piaci alkalmazkodás növekedéséhez. Az elméletben ötvöződik a regionális tudomány számtalan kategóriája, a posztmodern vállalat szervezés- és irányítás elméletével.
4.b). Regionális versenyképesség
Lényegében a terület rendszer komplex értelmezését adja a versenyképesség, összefoglalva annak tényezőit:
kutatás-fejlesztés,
kis- és közép vállalkozások,
közvetlen külföldi tőkebefektetések,
infrastruktúra és humán tőke,
intézményrendszer és társadalmi tőke,
innovációs kultúra és kapacitás,
regionális elérhetőség,
társadalmi kohézió.
61 elmélet szerint a regionális különbségek csökkenése annak köszönhető, hogy bizonyos externáliák érvényesülése csak az adott lokalitásban érvényesülhet, más szinteken más eredménnyel jár. A modell alkalmas regionális fejlesztési politikák „tesztelésére”.
5. Szimulációs modellek
Segítségükkel a területrendszer komplex leírása valósulhat meg. A területrendszeren belüli alrendszerek egymás közötti kapcsolatait matematikai eszközökkel határozzák meg és ezek alapján mód nyílhat a rendszer, a terület működésének leképezésére.
1. számú táblázat
A regionális növekedés modelltípusainak összefoglalása
1. Általános
Forrás: Rechnitzer János – Lados Mihály: A területi stratégiáktól a monitoringig, Dialóg Campus Kiadó, 2004
Összegzés
Az elmúlt évtizedekben lezajló alapvető társadalmi-technológiai-gazdasági változásokra és hatásaikra a társadalomtudományok és köztük a közgazdaság- tudomány egy sor választ kísérelt meg megfogalmazni. A válaszok egy része szorosan kapcsolódik valamely térbeli dimenzióhoz, szemponthoz. A közgazdaságtudomány keretein belül az alapvető térbeli törvényszerűségekkel, azok gazdasági aspektusaival a regionális gazdaságtan foglalkozik.
Összegzésként elmondható, hogy nincs egyetlen meghatározó elmélet, definíció, mind a növekedés, mind a fejlődés kérdéseinek megközelítéséhez sokszínű lehetőségek kínálkoznak.
Felhasznált irodalom
Paasi, A. (1991): Deconstructing regions: notes ont he scales of spatial life.-Enviromental and Planning A., Vol.23. 239-256.o.
Probáld F. (1995): A regionális földrajz helye a geográfiában
Elte Regionális Földrajz Tanszék 35-63.o.
Süli-Zakar István szerk. (2003): A terület- és településfejlesztés alapjai
Dialóg CAmpus Kiadó, Budapest-Pécs
Benko, Georges (1999): A regionális tudomány
Dialóg Campus Kiadó, Pécs-Budapest
Rechnitzer J.-Lados M. (2004): A területi stratégiáktól a monitoringig
Dialóg Campus Kiadó, Pécs-Budapest
Rechnitzer J. (1993): Szétszakadás vagy felzárkózás
MTA RKK
Martin,P.(1999): Regional policies,regional inequalitas and growth
Journal of Public Economics, No.10. 85-105.o
Lengyel I.(2000): A regionális versenyképességről
Közgazdasági Szemle,12.sz. 962-987.o
Ács J.Z.,-Varga A(2000):Térbeliség, endogén növekedés és innováció
Tér és Társadalom,4.sz.23-39.o
63 SIMÁNDI PÉTER