6. A zeneműkiadói szerződések
6.2. A Rózsavölgyi és Társa zeneműkiadó cég
6.2.2. A Rózsavölgyi és Társa cég szerződéses gyakorlata
Annak ellenére, hogy 1961-ben a Rózsavölgyi és Társa cég Szervita téri boltja szinte teljesen kiégett, viszonylag nagy mennyiségű, a cégre vonatkozó iratanyag maradt fenn Budapest Főváros Levéltárában, illetve zenei antikváriumokban.
Az 1850-es551 és az 1880-as évek közötti időszakból fennmaradt levéltári anyagban fellelhető az az egymondatos sablonszerződés, amelyet a Rózsavölgyi és Társa zeneműkiadó a zeneszerzők és a szövegírók szerzői jogainak örök áron történő megvásárlására használt.
„Bestätige Ihnen hiermit, dass ich die von mir componirte Piece unter dem Titel
Ihnen als Ihr ausschliessliches Eighentum für alle Zeit und alle Länder überlasse, und dass ich das dafür geforderte Honorar erhalten habe.
Pest, den …………18….”552
Amennyiben a szerződés több műre vonatkozott, akkor a szükséges helyekre kitették a többes szám jelét és az üres sorközben felsorolták valamennyi mű címét. Van olyan szerződés, amelyben csupán annyi szerepel, hogy „Éneklő gyermekvilág – 50 dal”.553 Van példa arra is, hogy hely hiányában a szerződés hátoldalán folytatták az átadott művek felsorolását. A fennmaradt szerződések közt találni lehet olyat is, amelyben cím hiányában, a kezdő dallam hangjegyeit tüntették fel.554
Figyelemreméltó kikötése a sablonszerződésnek az a mondat, amellyel a kiadó elis-mertette, hogy a szerző által meghatározott tiszteletdíjat fizette ki. Így később a szerző részéről ez a kérdés nem képezhette vita tárgyát. Ha pedig a tiszteletdíjról esetleg másképp állapodtak meg, akkor a sablonszerződésből egyszerűen kihúzták a felesleges tagmonda-tot, így például „überlasse. und dass ich das dafür geforderte Honorar erhalten habe.”.555 Van példa arra is, hogy korrektúrajellel betoldották a szükséges kiegészítést. A szerzői díj azonban főszabály szerint nem szerepelt a szerződésben, azt legfeljebb kiegészítésképpen jegyezték rá. Előfordult, hogy a szerződésen, vagy a szerződés hátoldalán az összeg át-vételéről szóló elismervény részeként szerepelt a szerzőnek kifizetett összeg. A korábban ismertetett Kt. rendelkezései és a bírói gyakorlat alapján ez a gyakorlat elegendő is volt.
A Rózsavölgyi cég 1889 körül áttért a magyar nyelvű szerződésre, amelyet a korábbi német nyelvű szöveghez képest egy tagmondattal egészítettek ki. A kiegészítés a következő
551 BFL XI.1149 Rózsavölgyi 54. doboz Moritz (Mór)Windt 1857. június 13-án kelt szerződése. Az interneten árverési katalógusokban találni 1853-es szerződéseket is. pl.: Jules Egghard szerződése a Rêve d’amour c.
művéről. Pest, 1852.03.05. „Fischer Annie 100” a Bősze Ádám Zenei Antikvárium jubileumi árverése. 21.
117. tétel.
552 BFL XI.1149 Rózsavölgyi 54. doboz Boscovich Frederic (Frigyes) 1864. szeptember 24-én kelt szerződése.
553 BFL XI.1149 Rózsavölgyi 54. doboz Bognár Ignác 1879. december 8-án kelt szerződése.
554 BFL XI.1149 Rózsavölgyi 54. doboz Langer Victor 1894. augusztus 30-án kelt szerződésének verso oldala.
555 BFL XI.1149 Rózsavölgyi 54. doboz 1883. április 18-án kelt szerződés az „Ibolya csárdás” műről.
volt. „Megjegyezvén, miként jelzett zenedarabnak mikénti felhasználása iránt egyedül Önök leendnek jogosítva intézkedni.”556 Ifj. Ábrányi Kornéllal például 1889. július 22-én még német nyelvű – ebben a cím adatai és a keltezés is magyarul szerepel – , november 15-én pedig már teljes egészében magyar nyelvű szerződést kötöttek. Az is elképzelhető, hogy a korábbi sablonok kifogyásával párhuzamosan kezdődött meg a magyar nyelvű szerződés alkalmazása. A cím mezőben a szerző további adatokat szúrhatott be, így például népda-lok esetén olykor megnevezték a forrásközlőt „Régi magyar hallgató nóta (Boka Károly előadása után feljegyezte) Ábrányi K.”557 vagy a zeneszerzőt, illetve a szövegírót – „az alföldi rónáról 4 eredeti magyar dal (Pósta [Pósa] Lajos szövegkölteményeire)”558 – attól függően, hogy ki volt a szerződő fél.
A sablonszerződések újabb tartalmi bővülése 1910 körül észlelhető. Ebben az időszak-ban már kitértek a jogszavatosságra, és a szerződés tárgyát valamennyi – a világ bármely országában – ismert szerzői jog átengedése képezi. Szintén fogalmazásbeli változás, hogy az átruházás szó helyett az engedélyezéshez közelebb álló átengedés szerepel, a díjat pedig a felek – elméletileg – már kölcsönösen állapítják meg. A kiadással való korábbi szabad rendelkezést szintén bővítik, kizárólagos jogot biztosítva a kiadónak a példányok árának, a kivitel, a példányszám és a kiadások számának szabad meghatározására.
Ezennel kijelentem, hogy az általam szerzett s az ez idő szerint kizárólag az én rendelkezésem tárgyát képező … című zenedarabo….t a mai napon kizárólagos tu-lajdonul örök időre és minden országra nézve Önöknek az összes jogokkal, melyek a bármikor és bárhol érvényes szerzőjogi törvények értelmében a szerzőt bárhol és bármikor megilletik, átengedem, és hogy az ezen jogok átengedése fejében kölcsö-nösen megállapított tiszteletdíjat felvettem. Ezek értelmében a fentjelzett zeneda-rab….nak miként való kiadása, értékesítése és felhasználása iránt egyedül Önöknek van joguk határozni s intézkedni és nekem többé ezen zenedarab…. tekintetében semmiféle jogom nincsen.559
Természetesen – érdekérvényesítési képességtől függően – volt lehetőség a sablonszer-ződés személyre szabására. Így például Aggházy Károly szersablonszer-ződését azzal egészítették ki, hogy a szerző a második és a harmadik kiadás után további tiszteletdíjra jogosult, valamint meghatározták, hogy egy kiadás 500 példányra vonatkozott.
A sablonszerződés ilyetén történő kiegészítése azért nem volt szerencsés, mert ha a szerző számára kedvezőbb értelmezésből indulunk ki, akkor a Rózsavölgyi és Társa az adott mű háromszori kiadására – többszörözés és terjesztés – szerzett jogot, míg a többi vagyoni jogot korlátlanul megszerezte. Korlátlan kiadói jogot akkor nyert volna csak, ha úgy rendelkeztek volna, hogy valamennyi új kiadás után tiszteletdíj illeti a szerzőt. A szerzői jogi, szerzőt védő szabályozási logikából nem következhet az, hogy a harmadik kiadás után a kiadó a művet akárhányszor, és akármennyi példányban kiadhatja.
A zeneműkiadókra is jellemző volt, hogy a műveket egymás között adták-vették. Így Klökner Péter székesfehérvári könyvkereskedő – ugyancsak sablonszerződéssel – átadta a
556 BFL XI.1149 Rózsavölgyi 54. doboz ifj. Ábrányi Kornél 1893. március 16-án kelt szerződése.
557 BFL XI.1149 Rózsavölgyi 54. doboz ifj. Ábrányi Kornél 1889. július 22-én kelt szerződése.
558 ifj. Ábrányi Kornél 1893. március 16-án kelt szerződése. Helyesen Pósa Lajos vö. Magyar Gábor: 1896-ik évben a magyar korona országaiban megjelent zeneművek jegyzéke. In: Magyar Könyvkereskedők Évkönyve.
Budapest, Magyar Könyvkereskedők Egylete, 1896. 138.
559 BFL XI.1149 Rózsavölgyi 54. doboz Aggházy Károly 1911. május 24-én kelt szerződése alapján.
még élő Lányi Ernő (1861-1923) nyolc dalának kiadói jogát a Rózsavölgyi és Társa cég-nek.560 Vagy egy későbbi szerződésben Rózsa Gyula előbb eladta a Seidl indulót Katonai Magyar Gábornak, azzal a feltétellel, hogy a szerző másfél éven keresztül minden eladott zongorakivonat után a nyereség 10 %-ára és példányonkénti 7,5 krajcárra jogosult, majd szűk másfél évvel később Katonai a jogokat továbbadta a Rózsavölgyi cégnek, amely kikötést ugyanannak a szerződésnek az aljára rávezette, mint egy forgatmányt.561
17. Kecskeméty József zeneszerző 1856. április 24-én kelt német nyelvű szerződése
18. Szabó Miklós zeneszerző 1898. szeptember 16-án kelt magyar nyelvű szerződése
560 BFL XI.1149 Rózsavölgyi 54. doboz Klökner Péter 1893. február 29-én kelt szerződése.
561 BFL XI.1149 Rózsavölgyi 54. doboz Rózsa Gyula 1897. május 28-án kelt szerződése.
19. Győry (György) Emil zeneszerző 1920. január 29-én kelt magyar nyelvű szerződése, kiegészítésekkel562
562 A 17-19. számú dokumentumok a szerző tulajdona.
Szalai Emil 1931-re elkészítette a Rózsavölgyi és Társa zeneműkiadói mintaszerződé-sét, ami mindenre kiterjedően – de személyre szabható módon – rendezte a zeneműkiadás kérdéseit (lásd a 2. számú mellékletben). A szerző főszabály szerint a mű „mindennemű előállítására, forgalombahozatalára, mindennemű értékesítésére és kiaknázására, egyszers-mindenkorra, minden országra nézve, az alanti módozatok mellett” 563 átruházta a jogait. A szerződés 14 pontja, és további alpontja mindenütt kipontozott, blankettaszerű rendelkezé-seket tartalmazott, így szinte korlátlan változatú szerződés jöhetett lehetett. A Rózsavölgyi és Társa cég szabadon rendelkezhetett az újabb kiadásokról, illetve a forgalomban tartásról (ha kívánta, pihentethette a korábban kiadott műveket), és az – akár területenként – eltérő bolti árról. A művek előállítási költségei – utólagos elszámolás mellett – jellemzően a szerzőt terhelték.
A szerződés részletezte a különböző vagyoni jogokból származó bevétel felek közötti megosztását. Így a kottakiadás kiterjedt az ének–zongora, más, nemzenekari és zenekari példányokra, valamint a külföldi értékesítésre. A szerződés e mellett kitért a megfilmesí-tési jogra – azaz a zeneművek néma vagy hangzó filmekben történő felhasználására –, és a színpadi (nyilvános) előadási jogra is. Az ismeretlen felhasználások ugyancsak külön alpontként szerepeltek, így a felek rögzíthették a részesedésüket „mindennemű létező vagy feltalálandó készülékekre való értékesítésből vagy más egyébből befolyó jövedelmek”564 elosztására is.
A mechanikai jogdíjnál külön kitértek a zeneműkiadói részesedés és a kezelési költség mértékére, továbbá arra is, hogy ha a mechanikai jogokat más cég vagy szervezet kezelné, akkor velük közvetlenül elszámolhat a Rózsavölgyi cég. A mechanikai jog mellett külön pontban rögzítették, hogy a közös jogkezelő szervezetek (többnyire szövetkezetek) által beszedett nyilvános előadások utáni jogdíjakból a szerző csak a saját részére jogosult, míg a Rózsavölgyi céget a zeneműkiadói részesedés illeti.
A szerződés tartalmazott még rendelkezéseket az elszámolásra, a jogérvényesítésre (különösen a perbizományra), a jogszavatosságra, és az egyes országokban megkövetelt regisztrációs, bejelentési, azaz beiktatási kötelezettségről.
Kiadói szerződésszegés esetére kikötötték, hogy a kiadó „a mű nyomtatott példányokban való sokszorosításának és forgalombahelyezésének jogát”565 a szerzőre visszaruházza. A szerző ilyenkor megkaphatja a kinyomtatott példányokat. Nem rendezték azt a kérdést, hogy vajon ilyenkor ezeket a példányokat ki kell-e fizetnie a szerzőnek. Csak azt kötötték ki, hogy a példányokat „csakis a rajtuk feltüntetett, illetve az érvényes bolti áron lesz”566 a szerzőnek joga árusíttatni.
Mindez azt mutatja, hogy a Rózsavölgyi és Társa cég által alkalmazott szerződések, bár eredeti szövegük szerint jogátruházó – az engedélyezés jogát is átengedő – szerződések voltak, tartalmukban, vagy utólagos kiegészítésük folytán mégis közelítettek a felhaszná-lási engedélyhez, amit az utólagos tiszteletdíjak, ezek időszakos elszámolása, a szerzőnél maradó jogok, és a közös jogérvényesítés is alátámaszt.
563 BFL XI.1149 Rózsavölgyi 54. doboz Szabó Guy László 1931. december 14-én kelt szerződése.
564 Uo.
565 Uo.
566 Uo.