Az eddigiekben egyrészt azt ismertettem, hogy a szerzőknek Magyarországon egy hosszú folyamat eredményeként lettek elismert jogaik, amelyekkel szabadon, elsősorban szerződés útján rendelkezhettek. Másrészt bemutattam azt is, hogy hazánkban minden szerzői jogi szabályozást megelőzően a kiadói szerződés a magánjogon, illetve a kereskedelmi jogon belül kiemelt jelentőséget kapott. Szükséges azonban azt is tisztázni, hogyan lehetséges a jogátruházási vagy szerzői jogról rendelkező szerződést dogmatikailag elhatárolni a kiadói szerződéstől. Ez ugyanis két szempontból lényeges. Először a kiadó joga nem több más felhasználó-jogszerző jogánál. Másrészt az elhatárolás abban adhat iránymutatást, hogy a felhasználási szerződés megszegése egy „egyszerű” szerződésszegésnek minősül-e vagy pedig szerzői jogsértésnek, korabeli kifejezéssel bitorlásnak, azaz bűncselekménynek.
186 Ld. Vasúti Útmutató esetet az 5.6.4. alpontban.
A magyar magánjogi jogirodalomban Wenzel Gusztáv szerint a szerzők az irodalmi és művészeti alkotások hasznosítására „valamely kézirat kiadására, szín- avagy zenemű előadására, vagy műkép utánzására”187 adnak jogot és ezzel együtt lemondanak arról, hogy a felhasználást másnak is engedélyezzék. Wenzel a szerződés terjedelmére vonatkozóan kiemelte, hogy „[k]ülönben itt az egyedüli és legszorosabb szabályt csak a szerződés tar-talma képezheti, s a bíró legfeljebb a szerző jutar-talmazása iránt támadt kétségek esetében van hivatva önállólag ítélni; e tekintetben is különösen a szakértők véleményéhez lévén kötve.”188 Wenzel tehát nem tett különbséget az egyes szerződések között. Zlinszky Imre is úgy találta, hogy a tulajdonoshoz hasonlóan a szerző „a közérdek által követelt határokon belül rendelkezzék [az alkotások] fölött, használatuktól másokat eltilthasson, forgalmi értéküket maga élvezhesse.”189 Nagy Ferenc amellett érvelt, hogy a kiadói jog csupán egy része a szerző jogainak, hiszen a fordítás, a nyilvános előadás, illetve a kiállítás is mind a szerző jogai közé tartozik. Álláspontja szerint a kiadóra a szerzői jog csak a szerzővel fennálló kiadói szerződés terjedelmében száll át, és csak az adott szerződés révén lehet meghatározni a kiadói jog tényleges tartalmát.190 Neumann Ármin is úgy gondolta, hogy a kiadói ügylettel a szellemi tulajdon nem szállt át a kiadóra, csupán korlátolt tartalmú kiadói jog létesült. Neumann a Kt. egyes rendelkezéseiből le is vezette, hogy e tulajdon
„a kiadói szerződés által csak bizonyos tekintetben van korlátozva,”191 és a szerző a kiadói jog átengedése után is megtart bizonyos jogokat.192
Ha visszanyúlunk a kiadói jog bölcsőjéhez, tudni lehet, hogy Svarez az ALR kodifikációja során tudatosan tartózkodott a szellemi tulajdon fogalmának bevezetésétől, mivel abból a feltételezésből indult ki, hogy a kiadó a szerződés révén nem tulajdonjogot nyer, hanem csupán engedélyt a többszörözésre.193 Svarez kifejezetten hangsúlyozta, hogy „[a] szerző és kiadója közötti kapcsolat semmiképp sem értelmezhető az adásvétel fogalmaival. A mű tulajdonjoga maga, egy szellemi alkotáson, nem száll át teljesen a kiadóra: az utóbbi csupán a terjesztés jogát szerzi meg, amely jog a mű nyomtatással történő többszörözésére.”194
Véleményem szerint a kiadói jog a szerzői jog egyes részjogosítványait foglalja magába, a nyomtatott példányok előállításához és terjesztéséhez szükséges vagyoni jogokat. A kiadó a szerződés révén származékos jogosulttá válik, a megszerzett jogosítványai azonban nem többek mint más lehetséges felhasználónak. A kiadói szerződés esetén irányadónak kell tekinteni a Kt. diszpozitív rendelkezéseit, azonban szerzői jogátruházó szerződés esetén a szerződéses szabadság érvényesül, és álláspontom szerint nem alkalmazhatók a Kt. kógens szabályai sem. Ez utóbbi esetben a felek ügyleti akarata lehet meghatározó – bár kodifikált
187 Wenzel Gusztáv: A magyar és erdélyi magánjog rendszere II. Buda, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda,
1864. 28.
188 Uo. Wenzel Gusztáv (1812-1891) jogtudós, egyetemi tanár, történetíró, az MTA tagja, a főrendiház örökös tagja. Kenyeres 1982, 1039.
189 Zlinszky Imre: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire. (Reiner János által újra átdolgozott munkának harmadik kiadása.). Budapest, Franklin, 1902. 537. Zlinszky Imre (1834-1880) a budapesti ítélőtábla, majd kúriai bíró, magánjogi és polgári eljárásjogi szakíró, az MTA levelező tagja.
Kenyeres 1982, 1082.
190 Nagy 1913, 478–479. Nagy Ferenc (1852-1928) jogász, politikus, a kereskedelmi jog szakértője, egyetemi tanár. Kenyeres 1982, 265-266.
191 Neumann 1898, 996.
192 Uo. 1010.
193 Kawohl 2010, 223.
194 Uo.
magánjog hiányában ennek az elvnek az alkalmazása önmagában a Kt. analógiájának tekinthető.
Áttérve a szerződésszegés problémájára, a szerzői jogi törvény megszületése után Kenedi Géza, a XX. század elején megjelent irányadó szerzői jogi kommentár szerzője szerint a kiadói szerződés más szerződésektől való elhatárolásának alapja a Kt. 515. §-a.195 Ha bármelyik fogalmi eleme hiányzik, akkor már nem kiadói szerződésről van szó és nem a Kt. irányadó, tehát nem szerződésszegésről beszélünk, hanem az Szjt.-ben meghatározott szankciórendszer alkalmazandó.196 Kenedi kiemelte, hogy „ha a szerződésből a mű kiadási kötelezettsége ki van zárva, vagy pedig a szerződés nem kiadói ügylet gyanánt, hanem csak a kizárólagos szerzői jogok korlátlan vagy korlátolt átruházása tárgyában köttetett, nem kiadói ügylet, hanem az Szjt. 3. §-a szerint való átruházás jött létre. Amely utóbbi esetben a jogutód a szerzőt illető minden átruházott joggal élhet, tehát a kiadást mellőzheti is, éppen úgy, mint a szerző tehetné.”197 Kenedi úgy találta, hogy a két szerződés közti különbségeket a gyakorlati élet nem veszi figyelembe; a szerződések megítélésében jellem-zően a felek akarata dönt, azonban vélelmezni kell, hogy a kiadóval történő szerződésnél kiadói ügylet jön létre.198
Kenedi utóbbi állítása két ellentétes tartalmú ítélettel is alátámasztható. Az első jogeset szerint az alperes, Földes Béla199 Társadalmi Gazdaságtan című művét engedély nélkül kompendiummá átdolgozta. A Királyi Kúria az ítélet indokolásában abból indult ki, hogy az 1884. évi Szjt. 3. §-a szerint a szerző szerződés által korlátozva vagy korlátlanul átru-házhatja szerzői jogait. E jogai közé tartozik az 1. § szerinti többszörözés, közzététel és forgalomba helyezés kizárólagos joga is. A Kt. 515. §-a szerinti kiadói ügylet éppen ezen kizárólagos jogok megszerzésében áll. A bíróság levezetése szerint a szerzői jog a több, és a kiadói jog pedig a kevesebb. Eszerint a kiadói jog nem más, mint a szerzői jogok korlátozott átruházása.200 A bíróság az átruházott jogok terjedelmének vizsgálatakor a Kt.-t hívta segítségül és az alapján az átruházott jogok terjedelmét leszűkítette. Mivel a többszörözési és terjesztési jogokba az átdolgozás joga nem érthető bele ezért az alperes bitorlást követett el. Ezzel szemben a második jogesetben a Királyi Kúria kimondta, hogy a szolgálati (jogátruházási) szerződés esetében a Kt. kiadói szerződésre vonatkozó rendel-kezései még analógia útján sem alkalmazhatók.201
A bírósági gyakorlatban Kenedi Géza megállapítása érvényesült leginkább, mert jel-lemzően sem a felek, sem a bíróságok nem foglalkoztak azzal, hogy a felek között kiadói szerződés vagy szerzői és kiadói jogot átruházó szerződés jött-e létre. A két szerződéstípus a gyakorlatban összemosódott.
A fentiek alapján elmondható, hogy az Apáthy István-féle Kt. a szerzői jogot adottnak vette és a védett művek kereskedelmére és a forgalombiztonságra tekintettel kívánta a kiadói
195 Kt. 515. § Azon ügylet, mely által valaki (a kiadó) kész vagy készitendő irodalmi, műszaki vagy művészeti munka többszörözésére, közzétételére és forgalomba helyezésére a szerzőtől vagy ennek jogutódaitól kizáró-lagos jogot szerez, kiadói ügyletnek tekintetik.
196 Kenedi 1908, 75.
197 Uo. 85.
198 Uo. 82–85.
199 Földes Béla (1848–1945) közgazdász, statisztikus, miniszter, az MTA tagja.
200 C. 1911. június 22. P. VI. 5914/1910. [203.]. In: Gottl Ágost (szerk.): Magánjogi Döntvénytár V. Budapest, Franklin Társulat, 1912. 346.
201 Kúria 1934. november 30. P. I. 1684/1934. [462.]. In: Térfy Béla (szerk.): Grill-féle új döntvénytár XXVIII.
Budapest, Grill, 1936. 251–253. Az ítéletet részletesen lásd az 5.6.4. alpontban.
ügyletet (szerződést) szabályozni. Apáthy a kiadói jogot alapvetően a magánjog körében helyezte el, de magánjogi kódex hiányában – a kérdés aktualitása miatt – indokoltnak tartotta a Kt.-ben szabályozni. A Kt. általános szabályaiból következően a könyvkiadás lényegében háromfajta ügyletet fedhetett le. A kiadói ügylet mellett ilyen a könyv- és műkereskedés egyéb ügylete, valamint a nyomdai ügyletek. Ezen felül a Kt. kodifikációja során tartott értekezlet tagjai a kiadói jog átengedésének más formáit is elismerték, így az adásvételt, a társasági szerződést, a megrendelést, a cserét, az örökösödést, továbbá az ajándék útján vagy más módon történő átruházást. A Kt. ezek közül csupán egyet szabályozott részletesen.
A Kt. 517. §-ából202 – mai szemmel – az következik, hogy a Kt. 515. §-a szerinti jogátru-házás nem a többszörözés és terjesztés joga és ezek engedélyezési jogának elidegenítése, hanem a többszörözés és terjesztés időbeli, tartalmi és/vagy terjedelmi korlátokkal való (kizárólagos) engedélyezése.