3.5. A munkaviszonyban alkotott művek
3.5.4. Az alkalmazott találmányai – exkurzus
Azt előzőleg már megállapíthattam, hogy a munkaviszonyban alkotott művekre a XX.
század második feléig nem alakult ki szabályozási igény, de érdemes megvizsgálni, hogy a szellemi tulajdon terén a találmányok esetében miként kezelték ezt a kérdést.
A szabadalmi jog területén már jóval korábban megjelent az igény az alkalmazotti találmányok törvényi szintű szabályozására. A találmányi szabadalmakról szóló 1895.
évi XXXVII. törvény 5. §-a szerint a szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg.
E főszabálytól eltérően a 6. § szabályozza a szolgálati találmányok helyzetét, így ha a bejelentőnek alkalmazásából vagy hivatalos állásából folyó teendője volt, vagy szerződés kötelezte őt arra, hogy szakértelmét olyan gyártási eljárások vagy ipari termékek feltalálására használja fel, mint a minőre a szabadalmat kéri, akkor a munkáltató felszólalhat az ellen, hogy a munkavállalót jegyezzék be jogosultnak, tehát a munkáltatót illeti a szabadalom, azaz fenntarthatja magának a szabadalmat. A szakirodalom e sommás rendelkezést több oldalról vizsgálta.
Hoff György228 a munkavállalói szabadalmak három körét különböztette meg. Első az üzemi találmányok, amelyek lényegében együttesen létrehozott „művek”, így „[a]z ilyen találmányoknak nincsen apjuk,” de az anyavállalat – a mater semper certa est római jogi jogelvet parafrazeálva –, az mindig biztos.229 Második kategóriát a szabad találmányok képezték, amelyeket a munkavállalók a szolgálati feladatkörén kívül talált fel. Ezeknél Hoff a szabadalmat a munkavállalók rendelkezési körébe utalta. A harmadik kategóriát a 6. §-ba tartozó, szorosan vett szolgálati találmányok képezték. Hoff szerint „elvileg közömbös, hogy az alkalmazott találmányát munkaideje alatt, munkahelyén és a munkaadó vállalat eszközeinek felhasználásával dolgozta-e ki, vagy sem. A feltaláló szolgálati feladatkörébe eső találmány akkor is munkaadója javára esik, ha a keresett megoldást vasárnap, vagy egy
a kikötött munkadíj fizetésére kötelezi magát.” A Magyar Általános Polgári Törvénykönyv tervezete. Első szöveg. Budapest, Grill, 1900. 359.
227 Indokolás a Polgári Törvénykönyv törvényjavaslatához III. Budapest, M. kir. Igazságügyminisztérium, 1914. 298.
228 Hoff Görgy ügyvéd, szabadalmi jogász, a Weiss Manfréd konszern jogtanácsosa.
229 Hoff György: A szolgálati találmány. Kereskedelmi Jog. 1937. (9) 136.
álmatlan éjszakán találta meg.”230 Beck Salamon231 a bírói gyakorlat alapján kiemelte, hogy a munkáltató felszólalásához elegendő olyan szerződés, vagy szerződést pótló szolgálati szabályzat (akár SZMSZ) is, amely az alkalmazott részére olyan munkakört jelölt meg, amely feltalálásra irányul.232 A Királyi Kúria elegendőnek tartotta a vállalat felszólalása alapjául, ha nem feltalálói munkakörben foglalkoztatott munkatárs (üzemvezető) kívánt bejelenteni a vállalat üzletkörébe eső találmányt.233
A szolgálati találmányokhoz kapcsolódó kérdés még a munkavállaló esetleges többlet-díjazása. Hoff elvetette ennek lehetőségét, mondván, hogy a munkáltató a feltalálói tevé-kenység teljes folyamatát finanszírozza, a meddő időszakokat is, ezért a munkáltatót illeti az eredményes bejelentés valamennyi haszna.234 Hoff utal az 1930-as években a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság által készített szabadalmi törvénytervezetre is, ami a megfelelő, illetve arányos díjazás fogalmát kívánta bevezetni; ezt azonban nem tartotta lehetséges iránynak. Ezzel szemben áll Schuster Rudolf235 álláspontja, aki szerint az alkalmazotti találmányok esetén a munkavállaló jogosan követelhetne munkabéren felüli díjazást.236
A jogirodalom, illetve különböző szabadalmi törvénytervezetek mellett237 ez a kérdéskör megjelent Pap Dezső a magánalkalmazottak szolgálati viszonyának törvényi szabályo-zásáról szóló 1929. évi méltatlanul elfeledett tervezetében is. A tervezet széles személyi hatállyal kívánta az alkalmazottak munkajogi helyzetét rendezni, kitérve az alkalmazottak találmányára is. A tervezetet egyrészt a Magyar Társadalompolitikai Társaság négy ülésén is megvitatták, Schuster Rudolf, Meszlény Artúr, Földes Béla nyugalmazott miniszter és még közel egy tucat gyakorlati szakember, bíró közreműködésével, másrészt a Franklin társulatnál is megjelent nyomtatott formában. Pap Dezső javaslata főszabályként mondta ki, hogy az alkalmazott találmánya az alkalmazottat illeti és ehhez képest határozta meg az üzemi találmányt és a szolgálati találmányt azzal, hogy utóbbi esetben, ha a munkaadó előnye és az alkalmazott illetménye aránytalan, az alkalmazott a találmányért külön díja-zást követelhet.238 A tervezet az alkalmazotti találmányra egy, a hatályos rendelkezésekhez hasonló 30 napos elővásárlási jog kikötését kívánta bevezetni, a szolgálati találmányok esetében pedig hat hónapja lett volna a munkáltatónak nyilatkoznia. A tervezet nem került az Országgyűlés elé, a munka törvénykönyve pedig csak az 1950-es évekre született meg.
Az ismertetett szabályozási megoldások és jogesetek annyiban kapcsolódnak a jelen írás-hoz, hogy előbb egy 1895-ös törvényben, majd egy 1920-as munkajogi törvénytervezetben
230 Uo. 138.
231 Beck Salamon (1885-1974) jogtudós, egyetemi tanár, elsősorban szabadalmi és védjegyjoggal foglalkozott, de több szálon kötődött a szerzői joghoz is.
232 Beck Salamon: Szabadalmi jog. In: Szladits Károly (szerk.): A magyar magánjog I. Budapest, Grill Károly Könyvkiadó, 1942. 718.
233 Kúria P. II. 4948/1937. Iparjogi Szemle. 1938. (10–12) 44.
234 Hoff 1937, 139.
235 Schuster Rudolf (1860-1941) kúriai bíró, a szabadalmi bíróság, majd a szabadalmi felsőbíróság elnöke. Kenyeres 1982. 604.
236 Schuster Rudolf: Az ipari alkalmazottak találmányai. In: Jogi dolgozatok a Jogtudományi Közlöny ötven éves fennállásának emlékére. 1865–1915. Budapest, Franklin, 1916. 565–569. Konkrét szövegjavaslatra ld.
Mayer Géza: Az alkalmazott találmánya. In: Emlékkönyv Meszlény Artúr születésének 60. évfordulójára.
Budapest, Politzer Zsigmond, 1936. 200–203.
237 Erről részletesen Papp László: A szabadalmi jogvédelem történeti perspektívái. Budapest, Gondolat Kiadó, 2015. 158–169.
238 35. § Pap Dezső: A magánalkalmazottak szolgálati viszonyának törvényi szabályozása. Budapest, Franklin Társulat, 1929. 141.
már megjelent az alkalmazotti találmányok szabályozása iránti igény, azonban erős gazdasági szükségszerűség nélkül nem merült fel sem a tervezetben, sem a hozzászólásokban, sem a szakirodalomban, hogy a munkaviszonyban alkotott szerzői művek szabályozásáról is jogszabály rendelkezzen. Ennek oka lehet, hogy a szerzői művek kevésbé rendelkeznek olyan funkcionális, gyártási, forgalmazási hasznosítással, mint ami például egy szolgálati gyógyszerszabadalom esetében magától értetődő. Egyes szerzői műtípusok funkcionalitását (szoftver, adatbázis, reklámozás céljára megrendelt mű) elismerő és ezáltal az átruházást lehetővé tévő, vagy a többszerzőség miatt a rendelkezési jog egy kézben történő gyakorlását lehetővé tévő (filmalkotás) szabályozást az 1999. évi Szjt. teremtette csak meg.
A könyv idősíkjában az esetlegesen felmerülő szerzői jogi jogvitás ügyekben a bíróság a Kt., az 1884. évi majd az 1921. évi Szjt. rendelkezéseit és a szokásjogot alkalmazhatta, vagy a hiányzó rendelkezéseket – mint majd látni fogjuk – a bírói törvénypótlás egészítette ki.