PROGRAMOK, MODULOK, JÓ GYAKORLATOK

A fejlesztés során olyan problémákkal kerültünk szembe, amik rávilágítottak néhány, az adaptáció és az innováció szempontjából tanulságos dologra. Ezek közül kiemelendő a modellek létrejöttével kapcsolatos célkitűzések külön-bözősége, mely lényege alapvetően a szemléletmódok eltérései felől ragadhatók meg. A projekt a szakma érdek-lődésére elsősorban a know-how miatt tarthat számot, míg az iskolák (és a pedagógusok) a konkrét pedagógiai eszközöket keresik – jogosan. Az optimális, mindkét „megrendelői” felet kiszolgáló eredmény a fejlesztők (az OFI munkatársai és a tanárok) oda-visszaható – interaktív – innovációs munkája során valósult meg.

A mindennapi tanári gyakorlatot segítő elemek kidolgozása és kipróbálása számos olyan tapasztalattal gazdagí-totta az implementációt (is), ami szélesebb – nem csak a fejlesztésben részt vevő – körben is életképessé, adaptálha-tóvá teszi ezeket.

Nevelési-oktatási programok (NOP) és a jó gyakorlatok

A nevelési-oktatási program⁵ a nevelés-oktatás megtervezését-megszervezését segítő, a NAT-ban és egy adott kerettantervben kitűzött nevelési-oktatási célok elérését, tartalmi elemek feldolgozását lehetővé tévő, egy adott pedagógiai koncepció alapján kidolgozott hét elemű rendszer (1. pedagógiai koncepció, 2. tanulási-tanítási program, 3. tanítási-tanulási egységek leírása, 4. eszközök, 5. értékelés és eszközei, 6. továbbképzési programok, 7. támogatás eszközei, amely minimálisan egy-egy tantárgyra, egy vagy több műveltségi területre, vagy pedagógiai szakaszra terjed ki). Az egész napos iskolai projekt elsődleges prioritása nevelési-oktatási programok kidolgozása volt öt területen (lásd lejjebb). Ehhez használták fel más és más módon és mértékben a fejlesztésbe bevont intézmé-nyek és egyéb pedagógiai programok jó gyakorlatait.

Az egész napos iskolák (ENI) számára alsó és felső tagozat (ENI-AF) – ez utóbbin a felzárkóztatást elsődleges célként kitűzve −, természettudományos nevelés, komplex művészeti nevelés, gyakorlati életre nevelés és ökoiskola

4 A Nyitott Koordinációs Módszer (Open Method of Coordination, OMC) az Európai Unió kormányzásának fontos része. Az Európai Tanács lisszaboni ülésén kiterjesztette az OMC alkalmazhatóságát számos területre: szociális védelem, oktatás, képzés, strukturális gazdasági reformok, munkaerőpiac. A Nyitott Koordinációs Módszert az Unió olyan területeken alkalmazza, melyek nehezen irányíthatók kvantitatív, ún. „kemény” módon. A Nyitott Koordinációs Módszer célja, hogy fejlessze a Tagállamok közötti kommunikációt, a best practice, azaz a legjobb gyakorlatok elterjesztését, ezzel a kölcsönös tanulást is segíti.

      Elérhető: http://epthinktank.eu/2014/11/05/the-open-method-of-coordination/; http://szmm.gov.hu/main.php?folderID=16457&articleID=

41569&ctag=articlelist&iid=1 [2015.04.03.]

5 Magyar Közlöny 2012. évi 66. szám. A Kormány 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelete a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetésérõl és alkalmazásáról 6.§ 1-2. bekezdés 10637.o.

területén készült nevelési-oktatási program. Itt a tanítási-tanulási egységek leírásaiba épültek be leginkább koherens módon az említett jó gyakorlatok. Az öt nevelési-oktatási program kialakítása 43 fejlesztőcsapat és 55 partnerintéz-mény bevonásával történt, amely intézpartnerintéz-mények különböző mértékben, a kialakított modulok fókuszainak megfele-lően használták fel intézményük, illetve saját pedagógiai gyakorlatuk korábbi innovációit.

Az ökoiskolai téma az iskolák kiválasztásának elemeként már épített az intézmények meglévő jó gyakorla-taira. Más témák pedagógiai modelleken keresztül közelítették meg a nevelési-oktatási programok kidolgozá-sát, mint a komplex művészeti nevelés programját megalkotó téma, amely három megközelítés tágan értel-mezett jó gyakorlatait vizsgálta meg és a vizsgálat eredményeként alkotta meg saját nevelési-oktatási programját.

A vizsgálat más programok mellett kiterjedt a „Kútbanéző” tantervre, Kokas Klára komplex programjára, a Waldorf-pedagógia komplex művészetet használó területeire és a Zsolnay-féle Értékközvetítő és Képességfejlesztő Programra. A fejlesztésbe bevont iskolák szabadon eldönthették, hogy az általuk fejlesztett modulok, amelyek a nevelési-oktatási program részét képezik a meglévő jó gyakorlatukra épül vagy új alapokon, a kutatási eredmények felhasználásával dolgozzák ki anyagaikat.

Az egész napos iskola alsó és felső tagozatára (ENI AF) készült nevelési-oktatási programok kidolgozásában részt vevő iskolák jelentős hányada saját bevallása szerint nem épített szakmai munkája során a már meglévő jó gya-korlataira. A megkérdezett 19 iskolából csupán 6 jelezte egy belső kérdőíves kutatás során azt, hogy a meglévő leírt vagy nem dokumentált, de működő gyakorlatuk alapján dolgozták ki moduljaikat. Született olyan modul, amelynek alapötletét az adott intézmény működő jó gyakorlata biztosította, volt, ahol a módszerek kerültek átvételre. Néhány esetben a meglévő jó gyakorlat alapjául szolgált a modulírás, és ennek keretében továbbfejlesztették, tananyagát, gya-korlati elemeit frissítették, mint pl. a Mezőkovácsházi Csanád Vezér Általános Iskola által kidolgozott Biciklimánia I-II. modulok esetén.

Általában elmondható, hogy az egész napos iskola hazai fejlesztéséhez több olyan európai modell létezik, amelyek részletes stratégiai dokumentumokkal, több éves tapasztalattal, kutatási eredményekkel, és számos jó gyakorlattal segíthetik a program hazai továbbgondolását (Egyesült Királyság, Extended School Programme, Németország, Ganztagsschule, Finnország, stb.).

2. ábra: A jó gyakorlatok felhasználásnak főbb jellemzői az ENI-projektben.

Az öt gyakorlatuk korábbi korábbi korábbi

innovációit.

Szintén jellemző volt a nemzetközi jó gyakorlatok adaptációja a NOP-ok kidolgozásában, hiszen a legtöbb terü-leten azonosítható volt a hazai rendszerben megfelelően adaptálható, bevált jó gyakorlat. Itt a gyakorlati életre nevelés témájában a skót fejlesztésű, 1965 óta használt Storyline (kerettörténetbe ágyazott ismeret) néven elterjedt módszertant kell kiemelni.

A természettudományos téma felfedeztető tanulás módszerének elterjesztéséhez és a természettudomá-nyos nevelést támogató továbbképzési programokhoz a német SINUS-modell sablonjait kívánták alkalmazni.

A természettudományos nevelésben nem az intézményi szintű jó gyakorlatok azok, amelyek hiánypótló szerepet tölthetnek be. Ezzel szemben a jó ötletek gyűjteményére valóban nagy szükség lenne, ezeket a továbbképzések-kel kapcsolatos mérések, vizsgálatok és közvetlen empirikus tapasztalatok szerint is keresik a természettudomá-nyos nevelésben részt vevő pedagógusok. Ezért a témacsoport a jó ötletek gyűjtését mindenképpen támogatja, a létező jó gyakorlatok megjelenhetnek a modulleírásokban is, illetve fordítva: a modulleírások egy része felkerül-hetne a jó gyakorlatok gyűjteménybe is.

A projektfeladatként meghatározott jó gyakorlat-gyűjtés természetszerűleg illeszkedett az egész napos iskola pedagógiai koncepciójához. A jó gyakorlatok kiválasztásakor elsődlegesnek tekintettük, hogy azok az egész napos iskola, mint iskolatípus céljainak teljesüléséhez nyújtsanak segítséget, valamint kapcsolatban álljanak az egész napos iskolai tanulásszervezési forma támogatására fejlesztett nevelési-oktatási programokkal. Elvárásként fogalmazódott meg – a projektfeladatból természetszerűleg adódóan -, hogy a jó gyakorlat a tanári munka minőségének, s így a tanulói eredményesség növelésére irányuljon. A vizsgált modellekben tehát megjelenik az a szemlélet és elvárás, mely az egész napos iskola meghatározásában is kiemelt hangsúlyt kap. A jó gyakorlatokra a kompetencialapú megközelítés és a tanulói igények fi gyelembe vétele a jellemző, kidolgozóik aktív és önrefl ek-tív pedagógusok, intézményeik fi gyelembe veszik saját és környezetük adottságait és igényeit, elfogadják a változó, sokféle célokat és szükségleteket, intelligens szervezetként működnek.

Röviden szólva: a vizsgált és végül adaptív módon leírt tanórán kívüli foglalkozások jó gyakorlatai a pedagógiai szakmai gyakorlat kialakításában jelenthetnek eszközjellegű támogatást.

Jó gyakorlat-meghatározások

A „jó gyakorlatok” modelljének nincs egyetlen, általánosan elfogadott defi ní-ciója. Maguk a jó gyakorlatok is rendkívül sokfélék. Megkülönböztethetünk tanítási gyakorlatból születő vagy célzott fejlesztésben létrejövő, illetve ehhez kapcsolódóan horizontális vagy felülről irányított módon terjedő modelleket. Beszélhetünk egyéni fejlesztésekről vagy intézményi együtt-működésben megvalósulókról. Csoportosíthatjuk a pedagógiai jó gyakorla-tokat tevékenységeik terepe szerint (tanórai, tanórán kívüli vagy szervezet-fejlesztési modellek) vagy az orvosolni kívánt probléma felől tematikusan.

A működést tartjuk a jó gyakorlatok leglényegesebb elemének – ha úgy tetszik, ettől „önhasonlító” modellek a jó gyakorlatok. A felhasználás szempontjából a legfontosabb kérdés, hogy hogyan működik? Hiába szeretnénk erre a kérdésre egy absztrakt logikai struktúrában leírni a jó gyakorlatokat, a válasz végül ezzel kezdődik: külön-böző variációkban működik. Így a meghatározás alapvetően a működés és az eredmény fogalmakból indul ki, s a jó gyakorlatok különbözőségeinek megfelelően nem egy általános érvényű defi nícióban, hanem ugyanazon alapelvek mentén formálódó defi níció négy alkategóriájában gondolkodik.

A defi níció kategóriáinak kialakítása a működés komplexitását helyezi az elkülönítés középpontjába. Ebből következően iránymutató az igazolt eredményesség, az adaptáció és a hálózatosodás fogalmának hiánya vagy meg-léte az egyes kategóriákban. Az alapcélként megfogalmazott, a pedagógusokat segítő közzététel és leírás, meghatá-rozás kialakítása azt is magában rejti, hogy a létező gyakorlatok kapcsán egyrészt semmilyen innováció ne vesszen el, másrészt jól láthatóan, érzékelhetően jelenjenek meg a jó gyakorlatok közti különbségek. Az így létrejövő defi níciók⁶ elvárásai kezelik a különbözőségeket, azonban dokumentáltságuk módjában, milyenségében szétválnak, és ugyan-akkor nem jelentenek a szó szoros értelmében vett hierarchikus rendet⁷. A kategóriák eltérő kimenetei lehetővé teszik a jó gyakorlatok tipizálását, segítségükkel a felhasználók számára a lehető legtöbb oktatási-nevelési gyakorlat válik elérhetővé a legegyszerűbb gyakorlati szakmai ötletektől a rendszerszintű, dokumentált folyamatig.

Az

ötlet

a köznevelés különböző területein alkalmazott, egyéni vagy intézményi fejlesztői szinten megjelenő, szemléletében és gyakorlatában innovatív rendszerszinten alulról nyitott elem, módszer, tevékenység, eszközhasz-nálat, pedagógiai vagy szervezetfejlesztési gyakorlat vagy ezek együttese, amely hozzájárul a nevelés-oktatás és az azt segítő ellátás minőségének javításához.

A

jó gyakorlat

a köznevelés különböző területein alkalmazott, egyéni vagy intézményi szinten megjelenő, szemlé-letében és gyakorlatában innovatív és/vagy hiánypótló eljárás, módszer, tevékenység, eszközhasználat, pedagógiai vagy szervezetfejlesztési gyakorlat, vagy ezek együttese, amely a köznevelési intézmény működésében megtapasz-talható és az intézmény nevelési-oktatási vagy szakszolgálati feladatainak ellátását pozitívan befolyásolja. Megfelel a köznevelés fejlesztésére vonatkozó szakmai kritériumoknak, az ágazati és intézményi szabályozó dokumentu-moknak. Jogtiszta, alkalmazása dokumentált, eredménye és hatása mérhető, működése fenntartható. Az adaptáció feltételrendszerének és folyamatának kidolgozásával bevált jó gyakorlattá fejleszthető.

6 A defi níciókról részletesebben itt lehet olvasni: http://www.ofi .hu/sites/default/fi les/jo_gyakorlat_strategia_vitaanyag.pdf [2015.04.03.]

7 Nagyon hangsúlyozzuk, hogy ez nem minőségi különbséget jelent! Tehát nem feltétlenül jobb a példaértékű, mint a bevált, stb. ezért is hagytuk el az iskolai osztályzathoz hasonlító vagy skálaszerű megnevezéseket: 1-es szintű, 5-ös szintű, stb.

A

bevált jó gyakorlat

a köznevelés különböző területein alkalmazott, egyéni vagy intézményi szinten megje-lenő, szemléletében és gyakorlatában innovatív és/vagy hiánypótló, dokumentált, kipróbált, eredményekkel iga-zolhatóan sikeres, hatékony eljárás, módszer, tevékenység, eszközhasználat, pedagógiai vagy szervezetfejlesztési gyakorlat, vagy ezek együttese, amely integrálódott a köznevelési intézmény egészének működésébe. Az intéz-mény nevelési-oktatási vagy szakszolgálati feladatainak ellátásában dokumentálható minőségi többletet, fejlődést eredményez, és megfelel a köznevelés fejlesztésére vonatkozó szakmai kritériumoknak, az ágazati és intézményi szabályozó dokumentumoknak. Jogtiszta, többéves alkalmazása dokumentált, eredménye és hatása mérhető.

Adaptációjának feltételei kidolgozottak, más intézmények számára is példaként szolgál, fenntartható, koncepcióját megtartva továbbfejleszthető.

A

példaértékű jó gyakorlat

a köznevelés különböző területein alkalmazott, egyéni vagy intézményi szin-ten megjelenő eljárás, módszer, tevékenység, eszközhasználat, pedagógiai vagy szervezetfejlesztési gya-korlat. Szakmai és kapcsolati szinten innovatív, reflektív, holisztikus szemléletű, a fenntarthatóság pedagó-giai értékét szem előtt tartja, integrálódott a köznevelési intézmény egészének működésébe, és pozitívan befolyásolja az intézményi és intézményközi szakmai munkát. Megfelel a köznevelés fejlesztésére vonatkozó szak-mai kritériumoknak, az ágazati és intézményi szabályozó dokumentumoknak. Adaptációjának feltételei kidolgo-zottak, hálózatban működik és dokumentált adaptációs tapasztalattal rendelkezik. Jogtiszta, többéves alkalmazása dokumentált, eredménye és hatása mérhető.

Építőelemek

A négy kimenetű definíciórendszer magával vonz egy több kimenetű, a leírás célját szolgáló kritériumrendszert, a kettő nyilvánvalóan feltételezi egymást. Az eddigiekből következően – miszerint a működésben látjuk megra-gadhatónak a jó gyakorlatok közti különbözőséget, nem egyszerűen többet várunk egy példaértékűtől, hanem mást. A definíciórendszer látszólagos összetettsége ellenére nem bonyolult, sőt, éppen hogy átláthatóbbá teszi a jelenleg meglehetősen sokszínű tartalmakat összefogó rendszert, hiszen rendszerezi az elemeket. A definíciók megkülönböztető elemei tartalmazzák a hol?-ra vonatkozó specifikációt. A hogyan? megválaszolása a besorolási eljárás feladata.

A jó gyakorlatok leírásához használt szempontrendszerben a következő nagyobb egységek jelennek meg:

      Forrás: Saját ábra

A gyakorlat tehát első látásra elég sokszínű. Van viszont néhány olyan alapelv, melynek érvényességében a jó gyakorlatok készítői, minősítői egyetértenek. Ezek olyan következtetések, melyekre a modellek működésének vizsgálata kapcsán jutottak.

Ebben az esetben a kötelező és a lehetséges részelemek vagy szempontok gondos meghatározására van szük-ség a definícióhoz és az adaptációt segítő leíráshoz. Másrészt viszont nem szabad megfeledkezni arról, hogy a valódi jó gyakorlatok működő modellek, működésük maga az eredményesség. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a jó gyakorlatok egy cél elérése érdekében jönnek létre, ez a cél pedig − általánosságban fogalmazva

− a minőség és az eredményesség terén elérendő pozitív változás. Ebből pedig két dolog következhet: egy nagyon rövid definíció: „jó gyakorlat az, ami működik⁸”; és az, hogy a minősítést majd elvégzi a felhasználó, vagyis a gyakorló pedagógus.

Mindez elsőre tréfának tűnhet, de alaposabban meggondolva már nem, hiszen a számba vett alapelvek között elsődleges szempont volt a tanárt támogató jelleg érvényesülése.

Ezeken túl a jó gyakorlat meghatározásához figyelembe vettük a nemzetközi és hazai szakirodalomból, jó gyakor-lat-gyűjteményekből kibontakozó alapelveket. Ezek szerint prioritásként kezelendő, hogy az innovációk esetében nem statikus modellekről van szó: a már bevált jó gyakorlat sem zárja ki a változtatást, változást. A működést alap-jában eldöntő módon fontos a célmeghatározás, a tervezés és − önreflektív értelemben − a folyamatos ellenőrzés,

8 A rövid definícióban lényegi elem, hogy pedagógiai jó gyakorlatról van szó, tehát nem pusztán általános értelemben vett tanári, iskolai gyakorlatokról beszélünk. Az utóbbiak esetében egy vagy több döntő, lényegi jellemző (pedagógiai cél, eredményesség, innovatív szemlélet stb.) hiányát azonosíthatjuk.

3. ábra: A jó gyakorlatok leírásához használt sablon főbb elemei

ADATOK

EREDMÉNYESSÉG, PEDAGÓGIAI ÉRTÉK ÉRTÉKELÉS, ELLENŐRZÉS

TARTALMI LEÍRÁS

ADAPTÁCIÓ A MŰKÖDIÉS FELTÉTELEI

(ERŐFORRÁS-IGÉNY)

ÚJSZERŰSÉG, ALKALMAZÁSI TERÜLET

TAPASZTALATOK (ERŐSSÉGEK, KIHÍVÁSOK)

illetve a (fenntarthatóságra vonatkozó) továbbgondolás; valamint hogy a minőségi változást hozó eredményesség bizonyítottan igazolja a hatékonyságot. A jó gyakorlatok elősegítik az aktív tanulást, problémamegoldást, kreatív gondolkodást, a kapcsolatok építését; részük a kooperáció, a csapatmunka. A jó gyakorlat röviden annak a leírása, hogy „mi működik”.

Ebből következően a jó gyakorlatot – legyen szó adaptált vagy saját fejlesztésű jó gyakorlatról − olyan eredmé-nyesen működő gyakorlatként értelmezzük, amelyet az adott helyzetben jellemzően egy belülről jövő igény vagy probléma hívott életre. Ha a valódi beépülést, élővé válást nézzük, ez a megállapítás az innovációs gyakor-latok kutatási eredményből születő, majd gyakorlatba helyezett változata kapcsán ugyanúgy érvényes, mint a tanár tanítási gyakorlatából születő, standardizált innovációs eszköznél.

In document gyakorlat – reflexió – iNNováció (Pldal 52-56)