FEJLESZTÉS ÉS ADAPTÁCIÓ LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE

2.4.1. ÖSZTÖNZŐ KÖRNYEZET KIALAKÍTÁSA

A jó gyakorlatok működése kapcsán a folyamatjellegű szemléletnek kulcsszerepe van. Lényeges, hogy a jó gyakor-latokról ne elemeik – tevékenységek, módszerek, eredmények stb. – összegeként, hanem egységként, folyamatként gondolkodjunk. A sikeresség egyik titka a rugalmasság, mely nem egy úthoz, módszerhez ragaszkodik, ha nem a célhoz.

Vagyis nem azt mondja meg, hogy így és csakis így lesz valamiből jó gyakorlat, hanem a segítségével meg lehet állapítani valamiről, hogy az-e. Ez meg csak a gyakorlatból, eredményekből derül ki egyértelműen. A hangsúly így az adaptáció esetében sem a másoláson, patikamérlegen kimért összetevőkön, hanem az alapelvek betartásán, a keretek kijelölésén van. A fejlesztés akkor működik jól, ha a fókuszban a korábban feltett kérdések közül a miért? áll, és a mit? és hogyan?

ennek bizonyos értelemben alárendeltjei. (Ugyanakkor utóbbiakat minden iskolának magának kellene megtalálnia, de ehhez biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy támogatást kérhessen és kaphasson.) A jó gyakorlatot működtető az életre hívó célt tartsa szem előtt, a tevékenységeket, az akár közbenső változtatásokat ennek függvényében hajtsa végre. Más szavakkal: a jó gyakorlat nem a cél, csupán eszköz az eredmény elérésében.

Egy jó gyakorlatra vonatkozó fejlesztés tulajdonképpen soha nem ér véget – bár eredményeket eközben is kell pro-dukálni. A fenntarthatósággal kapcsolatos gondolkodás a folyamatos probléma megoldást jelenti négy ismétlődő lépésen keresztül: tervezés (Plan), megvalósítás (Do), ellenőrzés (Check) és beavatkozás (Act).

Egy fejlesztése révén ismertté vált jó gyakorlat hasonló a piaci márkákhoz: „brand” válhat belőle. A piacra beveze-tett, a fogyasztók által jól ismert márkanév egyben a minőséggel egyenértékű. Ugyanennek a cégnek az új termékeit is jobban vásárolják, köszönhetően a már ismertnek. A jó gyakorlatok minden sikeresen megvalósuló adaptációja egyszerre bizonyítéka a minőségi eredményes működésnek és „reklámja” a fejlesztők további modelljeinek. Innen nézve pedig további lehetőség a horizontális tanulás útján megvalósuló kapcsolatépítésre.

7. ábra: A fejlesztés folyamata

2.4.2. CÉLOK MEGHATÁROZÁSA

Elöljáróban fontos leszögezni, hogy egy jó gyakorlat fejlesztésének vagy átvételének nem a jó gyakorlat maga a célja. A jó gyakorlat eszköz (de nem pusztán technológiai értelemben!), ami segíthet elérni a célunkat.

Éppen ezért a cél meghatározása, a miért? kérdése a legalapvetőbb lépés a tervezési folyamatban, minden más ennek van alárendelve, illetve ebből következik.

A legfontosabb kitétel a jó gyakorlatok születésével kapcsolatban, hogy valóban működő, tehát eredményes jó gyakorlatok nem születnek „véletlenül”, értve ezalatt azt, hogy mivel céljuk van, létrejöttüket stratégiai tervezés előzi meg. Stratégiai tervezés alatt pedig arra gondolunk, hogy akár egyéni jó gyakorlatról, akár példaértékű intézményi jó gyakorlatról van szó, a fejlesztés alaplépései ugyanazok. A fejezet következő részében nem egy bizonyos jó gya-korlat fejlesztéséről beszélünk tehát, hanem bármilyen jó gyagya-korlat fejlesztéséről.

2.4.3. TÁMOGATÓ-FEJLESZTŐ KÖRNYEZET

A működtetés során a legfontosabb szem előtt tartandó az előző szakaszból is ismert gondolat: meghatározott cél hívta életre a jó gyakorlatot, ez határozza meg a működését is. Alternatív utak a tervezési folyamatban is helyet kap-tak, főként az előre pontosan nem tervezhető részelemek (pl. az érintettek reakciója egy-egy kihívásra) kapcsán.

Rugalmasság és következetesség egyaránt szükséges, adott helyzetbeli mérlegelés kérdése, mikor éri meg ragasz-kodni a tervhez és mikor szolgálja jobban a cél megvalósítását a változtatás.

A jó gyakorlatok működtetése éppen olyan, mint az iskola alaptevékenysége: tanító és tanuló folyamat.

(Az iskola is tanuló szervezet egy fejlesztésben – erről esett már szó korábban.) A különbség az, hogy itt a 8. ábra: A tanuló szervezetként működő iskola számára mindez a működés lényege.

TERVEZÉS MEGVALÓSÍTÁS ELLENŐRZÉS BEAVATKOZÁS

Forrás: Az ábra alapjául Dr. Szűcs Edit, dr. Budai István és Matkó Andrea (2011.): Környezetmenedzsment 7.1. ábrája szolgált.

Elérhető: www.tankonyvtar.hu (2015.07.21.)

9. ábra: A jó gyakorlatok célrendszere.

Forrás: Saját ábra

tanulás a jó gyakorlat céljához kapcsolódó folyamatok állandó fej-lesztésére irányul, az ugyancsak célul kitűzött eredmények elérése érdekében. A folyamat minden pontján az előzetesen kitűzött cél megvalósítása irányítsa a döntéseket. Ezen munkálkodnak az érin-tettek és ennek érdekében gyarapítják saját ismereteiket, illetve a fenntarthatóságra és az adaptációra vonatkozó tartalmakat.

Ehhez kapcsolódóan ajánljuk egy ún. működtetési napló vezeté-sét: akár címszavakban, néhány mondatban, de minden foglalko-zás után, történjen meg az élmények rögzítése oly módon, hogy ez a későbbiek során előremutató módon legyen elemezhető.

A működés során problémákkal szembesülünk, amiket meg kell oldani. A legszerencsésebb, ha sikerül a tervezés során olyan lépéseket kialakítani, amelyek megakadályozzák, hogy a felmerülő nehézségek befolyásolják a cél elérését. Ehhez szükséges egy olyan nyomon követés,

ami még a folyamat közben, a forrásnál azonosítja a problémákat. Ez más szemléletet követel, mint a régi típusú, a befejezés után végrehajtott ellenőrzés. Ha megoldjuk, tanultunk valamit. Egyéni szinten tanulunk valamit, de ezzel az iskola mint szervezet erősödik.

• A működés olyan megvalósítás, melynek során a tervezésben meghatározottakat hajtjuk végre.

• A cél felől kell nézni a folyamatot.

• Érdemes előre elkészített folyamatábrában, tevékenységi naplóban nyomon követni a működést, összevetni a tervet a valós állapottal.

• A nehézségeket működés közben kell felfedni és orvosolni.

• A hibák kijavításából is lehet tanulni.

2.4.4. ÉRTÉKELÉS

A jó gyakorlatok „output-szemléletűek”, eredményességük igazolja működésüket. Az eredményeket sokféleképpen fel lehet tárni, de egyik fontos eleme az értékelésnek, hogy egész egyszerűen megkérdezzük az érintetteket, szá-mukra mi a jó gyakorlat legfontosabb eleme. A hitelesen képviselt jó gyakorlat, az igazolt eredmények azokat is meggyőzhetik, akik eddig idegenkedve szemlélték a változtatást.

Általában igazolható, hogy minél komplexebb egy jó gyakorlat, annál kevésbé várható el, hogy az eredmények egyik napról a másikra jelentkezzenek. Azonban egy adott időszakban már elvárható, hogy az eredmények meg-mutatkozzanak. Azt a tervezés során kell megállapítani, hogy milyen időkereten belül várjuk el a befektetett munka kifi zetődését. Az erőfeszítések kapcsán pedig azt is meg kell vizsgálni, hogy valóban értékteremtőek-e, azaz nem igényelnek például értelmetlenül sok munkát vagy függetlenek az eredményektől. Akkor mondhatjuk el egy jó gya-korlatról, hogy bevált a működése, ha a befektetett energiák és az eredmények között mi magunk, azaz a működtetők összhangot látunk.

A jó gyakorlatok eredményességének megítélésekor a fejlesztőknek defi niálniuk kell a maguk számára, hogy mit értenek eredményes működésen. Erre már a tervezés első lépéseinél gondolni kell: mit remélünk a jó gyakorlattól, milyen eredménnyel lennénk elégedettek? Csak akkor lehet jól megítélni a fejlesztést, ha van egy előre meghatáro-zott kiindulópont, amit viszonyítási alapként kezelünk. Ennek megfelelően kell az értékelést tervezni és kivitelezni.

A siker mércéinek megállapítása nem könnyű, de segítséget ad, ha a fókuszban ekkor is a kitűzött célok állnak:

miért is csináljuk mindezt? A megvalósításnak a jó gyakorlat jellegétől és irányultságától függően különböző módjai lehetnek. Bizonyos esetekben számszerű eredményekkel is számolhatunk: javult az osztályátlag, kevesebb a hiány-zás, több szülő jött el a szülői értekezletre, stb. Máshol kollégáink vagy a diákok benyomásaira támaszkodhatunk, s vannak esetek, ahol, ha nem is mérhetünk pozitív változást, az eredményességet éppen az mutatja, hogy az életre hívó jelenség tovább nem romlik. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a megmutatkozó eredmények valóban a jó gyakorlat működésének következményei, s nem külső körülményekből erednek.

A jó gyakorlatok működtetése akkor éri meg igazán, amikor a befektetett munka és az eredmények összhangban vannak. Magas, nagy változást hozó, hosszan tartó eredmények nem várhatók el egyszerű, részterületeken hasz-nált „jó ötletektől”, ahogy apró eredményekért sem éri meg komplex jó gyakorlatokat működtetni. Mindezt termé-szetesen az intézményi működés feltételeiről, adottságairól és az eredményességről gondoltak is befolyásolják.

• Az értékelés vonatkozzon az eredményre és a folyamatra is.

• Az eredmények pedagógiai szempontból, a hozzáadott értéket vizsgálva és diák, tanár, vezető szemszögéből is értékelhetők.

• Az érintettek véleményét tiszteletben kell tartani, ez a legfontosabb visszajelzés.

• A jó gyakorlat működése hozzáadott értéket eredményez.

• Azt, hogy mit tart eredménynek, ezen a szinten a fejlesztő-működtető határozza meg, hiszen ő dönti el, megéri-e neki a befektetett erőfeszítés.

• A visszajelzés is a jó gyakorlat része.

BEFEJEZÉSÜL

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos az egyes iskolákban fejlesztett programok implementációja, hogy ne kelljen újra és újra feltalálni a langyos vizet. Bár az egyéni sajátosságokhoz igazítás feltétele a működésnek, az innovációnak nem kell magányosnak lennie, sőt: az információk cseréje, az átadás-átvétel szerveződési formái kapcsán megvalósulhat az együttműködés és megindulhat a hálózatok kiépülése. S némi egyszerűsítéssel, de a lényeget jól megvilágító módon a rövid definíció módosított változata helytálló itt: jó gyakorlat az, ami máshol is működik.

Bízunk benne, hogy a gyakorlatok megléte mellett az itt röviden felvázolt fejlesztői tapasztalat is hozzájárul ahhoz, hogy a projekt eredményei megállják a helyüket a mindennapi iskolai gyakorlatban. Az innovációt nem csak akkor tartjuk sikeresnek, ha a leírt modellek az iskolák gyakorlatának élő részévé válnak. Ugyancsak eredménynek tekint-jük azt is, ha a pedagógusok, fejlesztők, szakértők közötti együttműködések a szemléletformáláshoz vagy akár elem, gyakorlat, módszer kipróbálásához és szájról szájra terjedéséhez vezetnek. Sőt a magunk részéről épp ez utóbbi tanárok által szervezett formájának – például egy felhasználó-alapú, szabadon használható online jó gyakorlat-piac-térnek – életre hívásában látnánk a tudásmegosztáshoz szükséges szemlélet meghonosodását.