A PILISI BUDÁKRÓL

A „buda” szó szófaját tekintve – városokra, de egy időben mindig csak egy helyre, vagy személyre vonatkoztatva - jelző szerepet tölt be a régi hun-magyar nyelvben, jelentése; „felébredett” ami szakrális értelemben annyit tesz, eleven kapocs Ég és Föld között, az égi rend, s az Égi Tudás, az Égi Törvény; a TUR-AN földi képviselője és Ura, őrizője egy személyben.

Ezért tapasztaljuk azt, ha Mária országára; az egységes Kárpát-medencére tekintünk, hogy számos helységnév hordozza a BUDA elő-, vagy utónevet. Ha ez így van a Kárpát-hazában, fokozottan így tapasztaljuk az ország, a Földanya szívében:

a PILIS-ben. Földrajzilag egy központi, szakrális, természet- és ember alakította hegyekkel szabdalt tájegységen belül, a Kr.e. V. évezredig visszamenőleg, találtatnak meg ősvárak, és várerődítmény-rendszerek maradványai, nyomai.

Az első Buda – nevezzük Ősbudának – az ősi Pilis egyik hosszanti szív alakú völgyét karéjozza. Védelmi rendszere a Rákász-patak felső folyásánál fekvő ősvárat, és a környező magas hegyek csúcsán, a kör alakúra épített, Fény-templomokat védte. Ez az erődrendszer Jézus Úr születése előtt az V. évezred első részében épült, és mintegy háromezer esztendő múltán megújíttatott, amint az új falrakás régi maradványainak forrasztott kő technikájából ma is láthatjuk.

Krónikáink leírják, hogy ezeket a romokban talált várakat a beköltöző- és visszaköltöző azonos szkíto-kelta népek, szkíta népcsoportok vezetői, Atilla nagykirály és szépunokájának: Alamusnak fia, Árpád újítja meg, építi újjá. Ez történik az Evlya Çelebi szerint a Kr.e. 188-ra felépült, egy ősvár maradványaira emelt, Francio frank király által „alapított” Szikambriának nevezett várral is, amit később Atilla várának, Edtzilburgnak, még később Budának, majd 1243. július 5.-től, latinul Vetus Budának, Buda Vetusnak, magyarul régi Budának, vagy Ó-Budának hívnak. E vár, majd Új-Buda, fő királyi székhely II. Lajos koráig, bár a

54

királyi udvar nem mindig tartózkodott falai között. Királyi házak, székhelyek voltak továbbá DMS (Ez a helység névváltozataiban ősi Isten nevünket rejti:

D(T)umuz, D(T)amas, D(T)emes, Dimis, Dömös), ViSSeGRáD (Víz-szeg-garád, Visegrád).

Érdemes megjegyezni Szulejmán szultán hadi naplójának 1526. szeptember 18-i bejegyzésének részletét: „Azt mondják, hogy Buda építése óta és az egyenes ágon leszármazó magyar királyok uralkodása óta Lajos király idejéig 4700 esztendő múlt el.”

Ez az adat Ős-buda várának építésére vonatkozik, melynek pontos földrajzi helyzetét nem ismerhette a hódító Szulejmán. Nem arra az Új-budai várra, melynek környékét 1526. szeptember 16.-tól, nyolc napon belül dúlták, fosztogatták, a közeli pálos főmonostort porig égették, még a kőfalak alapjait is kiásták. Emlékeztetnek a pálos iratok; „A budai várat azonban teljesen érintetlenül hagyták, semmit sem romboltak le, és semmit sem égettek föl. És amíg ezt tették, a törökök egyik vezérét Maróton az összegyűlt falusi nép puskával lelőtte. Budára vitték, ahol nagy jajgatással a mezőn eltemették. Halála nagyon elkeserítette a császárt.”

A pilisi királyi központ pusztulása

Az Apostoli Magyar Királyság ősi központja a késői középkorban hanyatlásnak indult nem csak a térség várait pusztító földrengések okán, hanem a véráldozatokat követelő hadi események következtében is. Lakossága jelentős részét kiirtotta illetve elüldözte a török. Buda visszafoglalása sem hozta meg a felszabadulást. A Pilis térségét lezárták Leopold császár parancsára, majd építményeit az 1699 -1702-ig tartó időszakban (demolitio) felrobbantották. A várak köveit elszállítatták és másodlagosan használták fel új építkezésekhez.

Egyes falvak nyomtalanul pusztultak el a török-tatár dúlások miatt pl. Zamard a Búbánatvölgyben, Szántó, Szent László és Szentlélek a Benedek-völgyben. A megmaradt pilisi településekre az 1700 évek elején idegen telepesek kerültek (németek, északi-szlávok, dél-szlávok), adómentességgel és későbbi adókedvezményekkel segítve letelepedésüket. Magyar őslakosok csak a Duna-völgyben maradtak; Maróton és Dömösön. – Nem vélhető indokolatlan tettnek, hogy II. Rákóczi Ferenc nagyfejedelem szabadságharcában egyik fő feladatának tartotta a szakrális Pilis visszafoglalását és harcoló csapatai meg is jelentek Esztergom, Dömös és Marót térségében – erre a XVIII. sz. közepén keletkezett Dömös és Marót közötti határper iratainak feljegyzései is utalnak.10

A Pilis napjainkban újra éled, sebei begyógyultak, forrásai ismét az Élet-vizét csörgedeztetik, és az ősi táj magához öleli megbetegített, megfáradt lelkünket.

55

Jegyzetek:

1. - Gönczi Tamás: Nimród gyűrűje /Fót, Sárosi Kiadó 2004

2. 1733.-Tanúvallomások jegyzőkönyvi részletei a Bitóc és környékéért folyó perben / Komárom-Esztergom Megyei Levéltár-Evl. 1. Folyamodványok év nélkül. 1740-es évek.

3. - Johannes Aventinus: Bayrischer Chronicon [1] (latin kiadás: Annales Boiorum).

1522. Nürnberg

4. - „Azon az éjszakán, amikor Atyla Sicambria-ban meghalt, Marciánus császár, aki ekkor Constantinopolis-ban tartózkodott, álmában eltörve látta Atyla íját, s ebből megértette, hogy meghalt.” –ford. Barsi János

5. – A krónika latin szövegét fordította Bollók János

6. - 1212. - II. Endre király a budai káptalan jogosítványait, amelyeket Imre királytól nyert, ő maga azonban elvett a káptalantök visszaadja, és a káptalant illető budai terület határait megállapítja: „…Ott van egy határjel és innét felemelkedik a Tebewra hegynek a derekáig és azután három faluval, tudniillik Meger-tel és két Pazanduk faluval közösen jut egészen a Dunáig.”

7. – A magyar középkorban palotának hívták a városban építtetett kőházat. Ilyen paloták voltanak pl. Fehérvárt, s Budán.

8. – I. Mátyás okleveléből (1469 után): „…Sassadnak hívják azt a földet vagy pusztát –ez Pilis vármegyében fekszik és ahol mostanáig fennmaradt egy kőtemplom -, amelyet művelt és műveletlen szántóföldekkel, ugyanakkorákkal, mint amikor a visegrádi várho z tartozott, ugyanattól a vártól elválasztva ehhez a mi Buda városunkhoz kapcsolunk.”

9. – Heltai Gáspár: Chronica az magyarok dolgairól VII. fejezet

10. – 1744 - Tanúvallomások jegyzőkönyvének részletei:

„Tudgya aztis a Tanu, hogy az emiétett /említett/ Rákóczi háborújában a föllyeb attingál /megnevezett/ két helységhben lakozó ifjúságh, és gyermekcsék egymás ellen háborúságot tartván sok izben egész a határig, úgy mint a Kövess Patakig ki mentek és ottan harczoltak, és verekedtek egymás között, mégh azokis abban az ödöben az szerint observálták /figyelembe vették/ a határnak dolgát, a mint oda föllyeb megh Vagyon írva,

56

a Maróthi gyermejej /gyermekek/ a Patakon innend Pattyantús hegyit tartván magok várának, e tanú maga is sokszor jelen volt, az ifjak vagyis gyermekek között...”



57

Vetráb József Kadocsa