ISTER.GAM, ESZTERGOM

„…Nem emlékszel szép regékre, hallgatnak a lantok, Esztergomban érted zúgnak félrevert harangok…”

(G. Szabó László - Szepesi Richárd: Ez az ország nem eladó)

Esztergom városa ma a Duna jobb partján, a Pilis hegység nyugati kapujánál található, a vész peremén. Királynéi várának ősi maradványai, falszakaszai a város feletti Szent György-hegy tetején, erősen romlott állapotban, még felfedezhetők. Tudjuk azt, hogy Esztergom a legjelentősebb fejedelmi központja volt a X. századi Magyarországnak Gyeics (Géza) fejedelem idején, akinek István

33

nevű fia, későbbi Szent István királyunk, itt született a fellegvárban. Királyi székhely, egyedüli kereskedelmi és pénzváltó központ, ahol pénzverde működik.

„Könyves” Kálmán király I. törvénykönyve (79.tc.) alapján minden adót, amit az ország területén összeszedtek, Esztergomba kellett gyűjteni. A XII. századvég éves szintű ezüstpénz veretés magyar márkában mért súlya: 6000, - 1 magyar márka 233,3533 g ( 0,938 finomságú, 218,768 g színsúly ) ezüst -melynek egy tizede, III.

Béla király megerősítő oklevele okán, az esztergomi érseket illette meg. Ez az 1184-ben készült kimutatás szerint 600 márka ezüstpénzt tett ki. Még becslésekbe sem bocsátkozhatunk abban a tekintetben, hogy felmérhessük az elsődleges lelőhelyeken érceiben bányászott, és feldolgozott arany, s ezüst mennyiségét, amely a királyi kincstárat gazdagította. Ebben az időben jövedelmét tekintve a Magyar Királyság az európai földrész második leggazdagabb országa. „A XIII. század eleji Magyarországon csak Esztergomnak volt árumegállító joga. A XI.

században csak itt működött pénzváltó, s pénzverde is; tehát a külföldi kereskedők pénzüket csak itt válthatták be, itt kaphattak kiviteli engedélyt, itt rótták le a vásárvámot, ami szekereik felbontásával járt.” Esztergom várának és városának Imre király – III. Béla utódjának - uralkodása alatt királyi központ jellege fokozatosan megszűnt. – Nem kerülhető meg a kérdés a fenti ismeretek birtokában; - A Duna folyó, más néven Ister, mentén épült Árpádok magas hegyi vára, az Ister gamjánál, KAM-pójánál (kanyarulatánál) volt-e található, a királyi központ belső területének kiemelt helyén, ahonnan a mindenkori uralkodó rálátással bírt a legjelentősebb királyi várakra, városokra (Visegrád, Turulvár, Ős-Budavár, Fehérvár /Alba Regale/, Dömös vára, prépostsága, Pádvár, Buda) vagy a szakrális „megnevezhetetlen” (denominatur) magyar királyi igazgatási központ napnyugati szélén, kitéve az országra törő ellenség gyakori hadi vállalkozásainak?

A Piliskutatás jelenlegi állása alapján megérett az idő ennek a kérdésnek a felvetésére, tisztázására. Szántai Lajos és általam feltételezett helyszínen nagymennyiségű faragott épületkő halmokat, valamint három a hegy gyomrába vezető, kőfallal megerősített, megépített, függőleges irányú aknát találtam. A Dunára vezető lefutó faltagozatok jelenléte is kimutatható. Továbbá a szent hegy oldalában nagy kiterjedésű romterület látható, egy felrobbantott sziklakolostor és gazdasági épületeinek maradványai. Eszünkbe villan a következő idézet – ahogyan Gyöngyösi Gergely pálos rendfőnök Rendtörténetében olvasható – „Szent

34

a kereszt jegye rajta, Özséb keze klastromot épít, Esztergom mellé, hegynek orma fölé…a hármas barlang közelében, ahol hat társával lakott a forrás mellett, a Szent Kereszt tiszteletére…megalapította a Rend Főmonostorát.” – Lezárt Hármas-barlang van, a monostor romjaiban, a forrás kiapadt, de a régi, védett otthont nyújtó Remete-völgy létezik. A helyszín régi, földrajzi elnevezései rámutatnak a hegyvonulat és környékének szakrális voltára; Szűz-hegy, Remetevölgy, Hegyes-hegy, Remetekereszt-Hegyes-hegy, Templomvölgy, és ami megalapozott gyanúra ad okot, a Remete-völgy közvetlen közelében az „Ördög-hegy.” A tapasztalat azt mutatja, hogy a római hit papjai előszeretettel álcázták a Nagy Megosztó (Diabolo) nevével a régi vallás szent helyeit, ligeteit, ingóköveit őrző, megalítikus kori emlékhelyeit, így például; Ördög-szikla, Ördög-Lyuk (kultikus, beavató barlang), Szamár-hegy, Bálványkő. – A XVI. század végi és a XVII. században külhoni mesterek és hadmérnökök által készült acélmetszeteken, rézkarcokon már az új, Esztergom nevét viselő város látható ostromállapot közben, fölötte a város latin neve:

Strigonium és mellette GRAN felirat, amelyet a vár és városrészei német neveként mutatnak fel. Állítható-e bizonnyal az, hogy e két egymástól elütő elnevezés egy várost takar?

Avagy a GRAN szó a GAR.AN sumir-mah-gar szóösszetétel téves elírása, amelyet mai formájában Garam-ként olvashatunk Magyarország térképén egy folyó neveként, amely Esztergomtól, mintegy két kilométerre torkollik a Dunába?

Közbevetőleg jegyzem meg: e folyó neve az említett metszeteken, rajzokon szintén Gran-ként van feliratozva. Néhány metszeten e folyócska torkolatánál vagy a mögötte tornyosuló hegy ormán, - amely szintén sumir-mah-gar nevet hordoz (BUR.DA) - várerődítmény látható ellenséges tűz alatt. Létezett-e GRAN, Garan vára, és ha igen, azonos volt-e Esztergommal? Egy biztos, a Duna jobb partján lévő királyi városok egyházjogilag és közigazgatásilag a veszprémi püspök, az átelleni oldal az esztergomi érsek fennhatósága alá tartozott. Többek között ezt támasztja alá az az 1321-ben datált pápai levél, amelyre Bradák Károly neves kutató hívta fel figyelmemet, és amelyet magyar fordításban közlök az alábbiak szerint:

„1321. deczember 8.

XXII. János pápa a veszprémi püspököt, a dömösi és ó-budai prépostságoknak Róbert Károly királytól tervezett egyesítése tárgyában, jelentéstételre hívja föl.

35

„ A te egyházmegyédhez tartozó óbudai Szent Péter parochialis egyház is, királyi székhelyen, a jelzett dömösi vár és káptalan szomszédságában, régebben a tatárok által földig leromboltatott, és bár ebben az istentisztelet nem szűnt meg, mégis a Szent Péter káptalan – annak szegénysége és épületeinek romos állapota miatt – nem volt újjáépíthető, azért sem, mert a helyreállítás igen költséges lett volna.”

(Monumenta Romana, 1899. 40. o. XLVII. Sz. fordította: Soós Imre)

Ebből következik, hogy Óbuda földje a Turulházi Árpádok fiágon történt kihalása után, az első leányágon behozott és nagy sokára, a második jogérvényes koronázása után elfogadott király: Károly-Róbert uralkodásának (1310-1342) delén a Dömösi prépostság földjeivel volt határos a mai Pilismarót térségében.

Ezt támasztják alá Noszlopi Németh Péter, Wértessy György, Aradi Lajos, Szántai Lajos, Bradák Károly múlt béli kutatásai továbbá az általam, s csoportom által végzett terepkutatás révén, a mai napig, fellelhető részleges fizikai nyomok, valamint a sugárzástan alapján mérhető eredményeink.