MARÓT ÉS DÖMÖS HATÁRPERE 1744

Tanúvallomások jegyzőkönyvének részletei E dologról? /a határ hollétéről feltett kérdések/

Első /kérdés/: Tudja é, hallotta é és úgy érté é a Tanu, a minemű Szakó kúttyábúl ki jövő Kövess patak /a/ Szekrényes Piroska hegyek között bé szalad a Dunába, mindenkor az tartatott Maroth és Dömess ez N. Esztergam Vármegyében lévő helységek között az igaz határnak. Ezt penigh /pedig/ honnnéd tudgya?

Második: Vallya megh aztis a Tanu hiti /hite/ után, hogy a mikoron Marothiak azon említett Kövess patakon innénd lévő hegyeken fát vághtak közönségessen, holl Pattantyús névő /nevű/ hegyecskén innénd, holl pedigh a tulsó felin Dömös felül való uton minden háborgatás nélkül, a Duna partyán lévő Szomás /"szómás", szalmás/ révben, melly a kövess patak mellett esik, és ott is rakták hajóra. \

Harmadik: Tudgya é aztis, hogy midőn az ellmúlt kurucz világh előtt országh szerint, egy hellységbéli gyermekek mások ellen viaskodtak; akkor Marothiak és Dömessiek mindenkor a Kövess Patak folyásánál, a mint az országh uttyán által megyen, verekedni szoktak. És a Marothi gyermekek Pattantyús hegyecskét magok várának tartották.

A tanuk vallomásai a következőkép igazán következnek.

Első tanú Zsemberi György úr, Esztergom vármegyében fekvő Esztergom Szabad Királyi Város polgára, körülbelül 50 éves, az esküt letette.

Elsőre: Vallya a tanu, hogy az el múlt Rákóczi háborújának alkalmatosságával itt Maróton kilencz esztendeigh egymásután lakván az édes Attyával. Abban az időben Pereczes Mihály névő /nevű/ ispánnya /l/ volt a helységhnek. Gyakor izben a tanu a nevezett Ispánnyal egyött vadászának okáért ki ment az Maróthi határokra, és erdőkre. Egykor járván Kövess Patak névő vizecske mellet, a megh nevezett Ispány e tanúnak haját -mint hogy abban az ödöben /időben/ fiatal vala- megh foghta, és mondotta, Gyurka, úgy mond, emlékezzél jövendőben is, hogy ez a Patak, a melly oda föll az hegyben Szakó kúttyábúl szakad ki Maróthnak és Dömösnek igaz határja, a minthogy most is, sőt az elött is mind a két megh nevezett hellységh úgy birja, tudnyaillik Marothiak Maróth fölül /felől/, Dömössiek Dömöss fölül.

Másodikra: Vallya sőtt bizonyossan tudgya midőn a mint föllyebis, megh valotta Marothon kilencz esztendeigh lakott volna, abban az időben Szekrény hegyin öllyfáth vághván másokkal egyött, a melly munkában jelen volt a tanuis, és az fát minden háborgatás nélkül Szalma révre, az Dunára hordották az szekereken, és

101

ott rakottak hajóra, sem a fának levágását sem onnénd való alá hordását senki nem ellenzette, sőt aztis tudgya, hogy abban az ödöben soha Dömössiek Szekrény hegyin fát nem vághtak, mindenkor Marothiak birták és élték, nem kölemben /különben/ Borjúmány névő /nevű/ Kövess Patak partyán lévő hellyben is mindenkor a Marothiak vághtak a Dongának való fát /2/, és nem Dömössiek.

Harmadikra: Tudgya aztis a Tanu, hogy az emiétett /említett/ Rákóczi háborújában a föllyeb attingál /megnevezett/ két helységhben lakozó ifjúságh, és gyermekcsék egymás ellen háborúságot tartván sok izben egész a határig, úgy mint a Kövess Patakig ki mentek és ottan harczoltak, és verekedtek egymás között, mégh azokis abban az ödöben az szerint observálták /figyelembe vették/ a határnak dolgát, a mint oda föllyeb megh Vagyon írva, a Maróthi gyermejej /gyermekek/ a Patakon innend Pattyantús hegyit tartván magok várának, e tanú maga is sokszor jelen volt, az ifjak vagyis gyermekek között...

Negyedik tanú Marothi András, őexcellenciájának, Grasssalkovics Antal Úrnak tótfalusi /3/ lakosa, körélbelül 47 éves, az esküt letette.

Elsőre: Vallya a tanu, hogy Kövess Patak Maróth és Dömös között határnak tartatott, ezt penighlen onnend tudgya, hogy itt Maroton 19 esztendeig lakott,...

Maróthiak szabadon birták, és élték.

Másodikra: Vallya ezen tanú, hogy Marothiak azon emiétett Köves Patakon innend lévő hegyeken, fát vághtak, mellyet is mind Pattyantús névő /nevű/ hegyecskén innend, s mind penighlen túlsú felin Dömös fölül való uton, minden háborgatás nélkül a Duna partyán lévő Szalma révbe hordották, és ott is rakodtak a hajóra.

Harmadikra: Tudgya aztis, hogy az ellmúlt Kurucz világh előtt Gyermekek viaskodván akkor Maróthiak a Köves Patak folyásáigh, Dömössiek Penighlen ugyan azon patak folyásáigh gyöttenek úgy hogy a Maróthi Gyermekek Pattyantus hegyecskét magok várának tartották...

Kilencedik tanú Závodi Ádám Szentgyörgymező mezőváros jegyzője körülbelül 27 éves, az esküt letette:

Elsőre: Jól emlékezik a tanu, mivel hogy hat esztendeig a maróti uraknak gondviselőjük volt, azon idő alatt Sza/k/ó kúttyábúl ki follyó Kövess Patak, Szekrény, Borjúmány hegyekkel együtt Maróth és Dömöss között igaz hitárnak tarották, az mintis sok ízben, ha Dömössi embert vagy marhát kaphattak, az embertül fejszét elvették, a vagy marháját bé hajtották, azt fözetés /fizetés/ nélkül ki nem atták...

Kelt 1744. június 3-án Maróth helységben

Missics Mihály és Rajcsány János Esztergom vármegyei esküdtek

---

Komárom -Esztergom Megyei Levéltár. Esztergom vármegye törvényszéke VII.

fasc. II. n. 13.

102

ispán: itteni értelemben a földesúr alkalmazottja, birtokainak és jövedelmeinek kezelője.

donga: hordó, dézsa oldalát alkotó hajlított deszka. Dongafa: donga készítésére alkalmas.

tótfalusi, Tótfalu: a Szentendrei -szigeten lévő település; oda való lakos

mezőváros: a feudalizmus jellegzetes várostípusa, amely magánföldesúri hatalom alatt állott, az állami adón kívül földesurának is adózott.

Reményt keltő kísérlet Bitóc-puszta, Basaharc és Marót határainak kijelőlésére

A fent ismertetett jogi irat ismeretében ismeretessé vált a török uralom előtti határok állapota, bár a tanúvallomásokban erre irányuló ismeretek nem mutatkoznak, de a bírák kérdéseiből fényt deríthetünk a valaha bírt terület nagyságára a határvonal lényeges földrajzi pontjainak feltüntetésével a pilisi kistérség térképén.

Szamár keőnek nevezték a hegy tetején álló emlékkövet – 1744-ben még állt -, amely közelében nyugodtak a hun kapitányok; Keve, Béla, Kadocsa (Kr.u. 372), Atilla nagykirály,

103

aki Szikambriában halt meg (Kr.u. 453), és Árpád fejedelem (Kr.u. 907). Az alatt a lévő réten (Vért-mezeje, Barát réttye) volt Mária oltára (Alba Ecclesia).



104

Vetráb József Kadocsa