Fratres et Filii in Christo dilectissimi 1
Mille annorum, quos Deo propitio superviximus jubilaea, inter tripudia celebrata et dithyrambis ad ortum salutata cum elegeia occidunt. E t tarnen ea, quae artes et scientiae, quae industria cultissimarum nationum sae-culo nostro produxerunt culturae procedentis objecta et documenta, impigro nos aemulatos fuisse conatu, stupen-tes viderunt, admiratique sunt confluenstupen-tes ex remotissi-mis terrae partibus spectatores, dignitate ornatissimi, sci-entia cultissimi, experisci-entia versatissimi.
Eccur igitur, quaeretis F r a t r e s et Filii dilectissimi, eccur elegicus hicce meus ad Vos sermo, dum novos occipimus vivere mille annos ? Causam illam Vobis pando, quod acris iubilorum fulgoribus evanescentibus sedatiori spectamus visu, nos per genium aevi raptatos, in decliva positos esse, ubi divinae humanaeque res celeri cursu in praeceps r u u n t ; ubi Idealia heroum avorum in materialia convertunt, anhelanter vias gentium praeeligectes et in commoda enitentes posteri, ubi pro patria mundus valet, pro caelo vile aurum, pro gloria crucis respectus saeculi, ubi homines spreta omni auctoritate, iuriumque sanctitate ipsi sibi dii esse contendunt.
Levate iam F r a t r e s et Filii Vos, qui propugnatores estis maximi generis nostri ideális boni, quod est religio, levate oculos Vestros in montes,2) ad quorum pedes in sudore vultus vestri egentes inservitis saluti contribulum Vestrorum, et quaerite auxilium ab alto, soli enim in dies magis reliquimur nobismetipsis, et pensate, an non hora iam sit nos de somno surgere, dum in obversum etfati magni gentium A p o s t o l i3) non tarn propior, quam remotior videatur esse nostra salus, dies enim diei mini-me eructat verbum bonum ; vigilare nos oportet et orare, dum sicut h ä m o pisces, sic altis promissis capiuntur ho-mines ; ad vigilias vocat nos Ecclesia, ne lethalis nos obruat somnus dormientes, et ne desserti Dei adiutorio, alicui tentationi vei consentiamus decepti vei cedamus afficti.4)
Vita nostra non minus, quam Ecclesiae pugna con-tinua est, cuius pugiles nos sumus, qui in sortem Domini vocati, non carni et sanguini, sed Deo vivere obiigamur.
E papi buzditás szelleme't, országos időszerűségének mélta-tásával, világi olvasóink számára alább mutatjuk be. A szerk.
2) Ps. 120.
3) Rom. XIII.
S. Aug. ep. 121.
RELIGIO. 45
'Caro, et quidquid carni adhaeret, consurgit adversusspi-ritum,5) et ii, qui Deum aut non, aut false colunt, contra Deum, et contra institutum salutis nostrae, Ecclesiam. Si quaeritis accuratius hostis nostri naturam : hic spiritus est invisibilis. si numerum : legio mihi nomen est, ait unus ex illis, si indolem : nequissimus, si fraudem et astutias : vaferrimus, si potestatem : mundi est dominus, si odium et inimicitiam : irreconciliabilis, semper, ubique, omni modo quaerens mortem et perniciem nostram. Tota ergo vita nostra dies malus est, quia pugna continua est cum astutia et violentia dissidentium.
Sint igitur arma nostra fortissima, oratio, suspiria, obsecrationes diurnae ac nocturnae, sintque preces irre-missae nervi fortitudinis nostrae, ut possimus stare adversus insidias diaboli, prout monuit nos Christus Dominus noster, qui factus in agonia pro salute nostra, vadensque in ultimo vitae suae terrestris calle ad montem Oliveti, o r a b a t : Pater fiat voluntas tua!, et prolixiori oratione finita ad discipulos suos reversus, moerore cordis maximo somno oppressos eos deprehendens, evigilare fecit inclamando : Vigilate et orate, ut non intretis in tentationem, sicque non pro discipulis solum suis, sed iam iam moriens ultimis halitibus pro nobis omnibus tentationem asseruit esse maximum in via salutis periculum, quod amoliri vigiliis solum et orationibus valebimus ; ad tentationem enim vadit, qui ad orationem non vadit,7) tentatio autem leo ille rugiens Petri est,8) qui continuo circuit, quaerens, quem devoret, tentatio lupus ille est, de quo s. Augustinus dicit: Quam multae oves foris, quam multi lupi intus. Certe quam plurimi, quos laxo sinu, ut ait s. Bernardus, 9) de proelio revertentes civitas caelestis excipit sancti, perfecta in mensura exhibent diversarum virtutum specimina, nullum tarnen unquam caelesti sanctorum catalogo adscripsit Ecclesia, qui mandato Christi conformiter non vigilasset, non orasset constanter, nemo enim salvatur, nisi quem Deus vocat, et nullus a Deo vocatus operabitur salutem suam nisi Deis eum adiuvet, ut autem juvetur a Deo, id oratione impetrat1 0) ianuam pulsando caeli cum fiducia.
Oportet ergo semper orare et nunquam deficere, monet C h r i s t u sn) sine intermissione orate, inculcat Paulus1 2) orate assidue et de omnibus Deo gratias agite, etiam de adversis; auge orans, Deo gratias, et malum mutatur in bonum, monet s. Chrysostomus. Oratio illud semen est divinum, ex quo flos exoritur compunctionis, et flatus ille ubique spirantis Spiritus Sancti, qui dis-pellit vitiosas cogitationes, est flamma, quae exurit cordis desideria peccaminosa, et terram replet laudibus per cantica et hymnos quibus placatur Deus. Oratio conficit cuncta in salutem nostram divinitus instituta sacramenta, accedit, enim verbum seu oratio ad elemen-tum, et fit sacramenelemen-tum, abluitur aqua, per orationem
5) Galafc. V. 17.
•) Matth. XXYI.
7) S. Chrysost. Serra. 44 s) 1. Petr. V.
9) De Sanctis.
10) Gennadius.
u) Luc. XVIII.
12) 1. Eph. V 18.
sanctificata, mortalis primi hominis culpa, firmantur un-ctione et oratione pugiles fidei, oratio est eucharisticum condimentum Corporis, et Sanguinis Domini, oratione in tribucali sacro tolluntur peccata et homo reconciliatur Deo, oratio fidei salvat infirmum, totusque sacrae hierar-chiae ordo orationi veluti basi innititur ; tribulatio,1 3) autem carnis naturalis per sponsionem mutuam nupturien-tium, precatione sacramentaliter convertitur in ordinatum generandi affectum.
Oratio cibus et potus noster ille est. de quo Eccle-siastes a i t : Qui timet Dominum et continens est legis, cibabit ilium Dominus pane intellectus, et aqua sapientiae potabit ilium, firmabitur in ilia et non flectetur ; 14) nec aliter voluit creator omnium, aquam esse elementum illud universale, sine quo corporaliter vivere non possumus : quam sanctificator noster Deus orationem ligámén illud esse voluit secum, sine quo salvari concessum nobis non est ; novimus enim sordescere et infirmitatibus obiici cor-pus, ni vegetetur undis, sed novimus etiam tentatio-num mortali halitu obfuscari animam, ni vitali ora-tionis spiritu ea continuo sustentetur ; prout enim aqua naturae germinantis est elementum : sic florum vir-tutis radix oratio est, lacrymis irrigata ; aqua nutrit corpus diffusa per artus : oratio animae est nutrimentum ; aqua purgat a maculis corpus : oratione nitentior efficitur anima ; aqua lenit dolores vulnerum : oratione cicatri-cantur vulnera conscientiae ; aqua exstinguit flammas:
oratio supprimât ardores passionum ; vapores aquarum in densas vento et natura electrica raptatas confluunt nubes ; et stillantes refluunt fructificare terram : non aliter petit e corde contrito et humiliato prodiens oratio caelum, ut qua effusio gratiae redeat virtutes generans, in cor nostrum ; vis aquarum impellit machinas ; motor animae ad amplectenda charismata meliora est oratio ; et ne longus fiam, gutta, cavat lapidem non vi, sed saepe cadendo : sie continüata oratio emollit mores, diffindit saxea quaeque, corda, doloresque ; et quae est aqua valentior, quae est oratio efficacior, quam undae lacrymarum gratitudinis et poenitentiae ?
(Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, jan. 20. A beszterczebányai főpásztori
levél. —
Mikor legnagyobb az emberi nyomorúság, akkor legközelebbre bocsátkozik le hozzá az isteni irgalmasság ; akkor kell tehát legerősebben megragadni a mentőkötelet, az imát, hogy az Isten megsegitsen és megmentsen. Ez a beszterczebányai apostoli szellemű főp. levélnek az alap-hangja. A milléniumi jubileumnak zaja leviharzott, ünne-pélyeinek ragyogását a romlott viszonyok és állapotok komor szürkesége váltotta fel. A minden oldalról fenye-gető körülmények közt őrködésre és imára hi fel ben-nünket, úgymond, az egyház, nehogy Isten segítségétől elesve, valamely kisértetnek essünk áldozatul. Az ember
") L, Cor. XII.
1*) XV. 3.
46 tŒLIGIO.
élete épp ugy mint az egyházé, szakadatlan harcz. Ebben a harczban az ember legerősebb fegyvere az ima, mert az Isten nam segit csak az imádkozókon. Es itt követ-kezik az imának dicsérete, ajánlása, oly eloquent'ával, mely aranyszájú sz. János, sz. Ágoston, a mézesajku sz.
Bernárd szelleméből táplálkozva, az imáról szóló egyházi tanitásoknak legszebbjeihez sorakozik. Az imádság, úgy-mond, az az isteni mag, melyből a bűnbánat virága fakad, a mindenütt fuvalló Szentléleknek ama sagallása, mely a
bűnös gondolatokat szétveri, láng az, mely a szivnek bű-nös törekvéseit, vágyait gyökerestől kiégeti és a földet énekekkel és hymnusokkal tölti be, mely megszentelik azt Istent. Gyönyörű, sok és változatos hajtású az a ha-sonlat, mely az imát a tisztító, üdítő és éltető vízzel állítja párhuzamba. Van e úgymond, hatásosabb tisz-tító és éltető viz, van e hatásosabb ima — a hála és bűnvezeklés könyeinek h a b j a i n á l ? ! Fel tehát, testvé-rek — úgymond — a szivekkel, annál is inkább, mert mi papok, az Isten titkainak sáfárai, mi hivatva vagyunk a nép lelki bajain segíteni, a nép bűneiért szakadatlanul ostromolni imáinkkal és eslekléseinkkel az isteni irgalmas-ságnak a trónját. Egyébiránt az imádkozásnál fenségesebb foglalkozást a földön még csak képzelni sem lehet. Mikor imádkozunk Istennel társalkodunk. Az ima az emberi életre nézve az, a mi a nap a látható természetre nézve. Lel-künk az imából meriti világosságát és mélységét. Felül-múlhatatlan az, a mit aranyszájú sz. János az eszükkel mindent eligazíthatni gondoló ariánusokat leczkéztetve mond. Ezt minden katholikus ember betanulhatná szóról-szóra: „Nincs az imánál hatalmasabb valami, vagy a .mi csak hozzá is fogható volna. Az ima a vihar által hányatottak kikötője, a tengeren menők horgonya, a támolygók támbotja, a szegények kincstára, a gazdagok
biztonsága, a betegségek gyógyítója, az egészség ápolója.
Az ima minden búskomorságot elűz, vidámságnak okozója az Isten iránt való szeretet gyakorlásának Szakadatlan alkalma, a bölcseség édes- anyja (philosophiae mater.) A ki szorgalmasan tud imádkozni, habár a földiekben legszegényebb is, mégis a leggazdagabb ember és a ki az imádságot nélkülözi, habár királyi trónon ül is, igen szegény ember." Az ariánokat, kik annak idején oly sokan voltak, hogy a világ elcsodálkozott, mikor magát csaknem egészen ariánusnak látta, ezeket a hatalmas ariánokat, kik Jézus istensége ellen irtó háborút indi-tottak, az imádság győzte le és pedig ugy, hogy most nevök se hangzik többé. Napjaink hitetlensége ellen is leghathatósabb gyógyszer és óvoszer az ima, különösen az, ha a papság azt szent misével kapcsolatosan az egyház közimáját, a breviáriumot lelkiismeretesen elvégzi. A hatalmas főp. level vége lelkesítő felhívás az u j év-ezredek kezdő év elejére és azutánra szakadatlanul — buzgó imádkozásra kérve Istent, hogy védje az egyházat, áldja meg szent atyánkat, ki a mayyarok
Nagyaszonyá-nak tiszteletét uj erőre juttatta. =
Páris. Iiichard bibornok-érseTc főp. levele a Jésus szentséges szivének tett nemzeti fogadalom negyedszázados jubileumának megünnepléséről. — (Vége.)
Szemrehányást tennénk magunknak, hogyha még
egy másik figyelmeztetését Guibert bibornoknak nem hoz nók napirendre, a mely figyelmeztetés a kezdeményezés óta lefolyt 25 év után csak emelkedett fontosságban. ,,A jelen század elején, az a rendkívüli ember, a ki annyi csa-tát nyert és annyi hódítást tett, biztosra vevéo, hogy egykor végre békéhez jut, mely által uralkodását nyu-gaton biztosithatni vélte, a harcztérröl rendeletet küldött haza birodalmának főkanczellárjához, azt parancsolva, hogy tervet készítsenek és aláírást indítsanak a béke temploma építésére a Montmartreon. Milliókat kivánt e szándék megvalósítására. De a béke nem j ö t t meg. Hét évig tartó véres háború, melyet a rettenetes bukás köve-tett, semmivé tették a -győztes császár tervét.
H a mi békét akarunk, kérjük azt attól, ki egyedül képes békét adni. Építsünk a Montmartre csúcsán tem-plomot az élő Isten szivének, ki magát a béke Istenének nevezi. Hibáink érzetében és bűnbánattal a szivünkben mi ide fogunk vonulni irgalomért és oltalomért könyörögve, melyre szükségünk van. Es, a hitnek egy u j és nagy tette által, le fogunk mondani ama tanokról, melyek atyáinkat a mult század végén tévútra vezették, a miből rtánk aLnyi. de annyi baj származott. Itt fogjuk végül lerakni a gonosz szenvedélyeket, melyek oly sokáig zavar-ták és téptek ezt a nagy népcsaládot, és a szeretet Iste-nének oltára előtt újra meg fogjuk találni azt az egysé-get, mely a frí>ncziákból csupa igazi testvérekből álló nemzetet.-fog alkotni.*)
„Ekkép a szent sziv temploma Francziaország számára valóban a Béke Temploma lesz."
Az öröm és bizalom legbensőbb érzésével ismétel-jük e szavakat. Ah igen, a sugallat, mely a szent szivnek
teendő fogadalom és a tiszteletére való építkezés gondo-latát adta, sugallat az iránt, hogy a franczia haza vala-mennyi gyermeke közt béke és egyetértés legyen.
Itt nem mellőzhetünk egy gondolatot, mely igazolni fogja azt, a mit imént a magasabb rendű eszmékről mondtunk, melyek a nemzeti fogadalom kezdeményezőit és a tisztelt emlékű érseket vezették, ki a tervet szente-sitette. Imádkozva a haza boldogságaért, imádkoztak egyúttal azért is, hogy a pápa apostoli hivatalának szabadságába visszahelyeztessék. Ez a keresztény lelki-ismeret előrelátása vala, mely nagyon jól tudja, hogy Jézus Krisztus helyettesének tekintélye a keresztény népek egyesül ségének legfőbb biztositéka. Lehet-e erről megemlékezés nélkül irni arról a jóakaratról, melyet nagy pápánk XIII. Leo Francziaország iránt szakadatlanul tanúsít? Mi nem tévedünk, midőn abban az irányzásban, melyet ő országunknak ad, a nemzeti egyetértésnek és összetartásnak (de l'union nationale) igaz föltételeit ismer-jük fel és ismerismer-jük el.
IX. Pius megáldotta a nemzeti fogadalom ügyét mindjárt kezdetén. XIII. Leo újra megáldotta azt 1891-ben, akkor midőn a fogadalmi szenthelyet az isteni tisztelet számára elfoglaltuk. Akkor a pápa e gyönyörű szavakat mondotta: „Mi eresen bizunk abban, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus meg fogja őrizni a hitben és a maga
*) Ki ne gondolna i t t a vallás és nemzetiség különfélesége szerint annyifelé szétszakított Magyarországra ? !
ftELIGiO. 47 oltalma alatt az ő szentséges szivének ilyen tisztelőit."
E s ehhez azt az atyai tanácsot adta, melyben mi az Isten tervét l á t j u k hazánk jövendőjére n é z v e :
„Midőn, u. m. XIII. Leo, a franczia nemzetben oly kiváló (éclatant) akaratot látunk annak teljesítésére, mi a vallást illeti, az a leghőbb vágyunk tör ki belőlünk, hogy midőn Francziaország összes híveinek ajtatossága a nemzeti fogadalmi templom építésében oly fényes ragyogással tündöklik, egyúttal egység j ö j j ö n létre köz-tük, állhatatos és erős akaratú az iránt, hogy h a z á j o k b a n a kath. vallás ügyét megvédelmezzék ; hogy a pártok elnémítsák a szenvedélyek szavát, mely a jók erejét m e g -bénítja és a rosszakét f o k o z z a ; hogy teljes egyetértés jöjjön létre a polgárok összesége között a nemzet ama dicsőségének fentartására, hogy neki az ősök erényei az Egyházban méltóságos állást (dignité) és hírnevet szerzének."
Mindnyájan, sz. t., hálával fogadtuk a nagy p á p a e szavait, melyek hazánk jövője számára p r o g r a m m o t adtak, ama nagy napot megelőzőleg, midőn Francziaország kereszt-ségi fogadalmát ünnepélyesen megújította. Ugyan ez a szózat világot vet ama cselekedetünkre is, melyre készü-lünk, hogy megünnepeljük nemzeti fogadalmunknak negyed-százados évfordulóját. Az események, melyek e huszonöt év alatt egymás után következtek, hálával töltenek el bennünket az Isten iránt. Kétségtelenül, voltak harczaink, voltak nehézségeink, s n y ö g t ü k az egyház ellenségeinek támadásait ; de nem lehet fel nem ismerni azt, a mit a Gondviselés a mi nemzeti életünk m e g ú j í t á s á r a az 1870 és 1871-iki szerencsétlenségek után tett. Oroszország fejedelme iménti látogatásának emléke E u r ó p á n a k m e g
-mutatta, hogy Francziaország a népek között mindig tisztes rangot foglal el. A nemzeti fogadalom t e m p l o m á -ban mondottunk mi Te Deumot három év előtt az orosz tengerészek látogatása alkalmával, kérve az Istent, hogy a két nagy nép egyezségét a világ békéje érdekében s d j a meg, a mint ugyanezt, három hónap előtt, régi bazili-kánkban a N o t r e - D a m e b a n ismételtük. Azután, még m a g a s a b b r a emelve nemzetünk, az E g y h á z legidősb leá-nyának, szívverését, mi azt is k é r t ü k u g y a n a k k o r az Istentől, hogy Orosz- és Francziaország szövetsége, a Gondviselés titkos terveiben, előkészület legyen a íöldön létező népek nagy egyesüléséhez Jézus Krisztus hitében és szeretetében.
Ilyenek azok a gondolatok, sz. t, melyek lelkünket el fogják tölteni, midőn a nemzeti fogadalom negyedszáza-dos évfordulóját f o g j u k ünnepelni. Ah ugy van, a bűn-bánó és Jézus szivéhez áhítozó Francziaország látta ez isteni szivet irgalmasan lehajolni hozzá, és háladatosságunk lelkesedésében ma azt fogjuk mondani : most a bűnbánó, ajtatos és liálás Francziaország fogja m a g á t Jézus szent-séges szivének ú j r a felajánlani.
E g y gondolat lep meg bennünket végül, midőn e pásztori levelet hozzátok irjuk. 1891 óta minden eszten-dőn, mi, sz. t., a parlementaris munkálkodás megkezdését követő vasárnapon Francziaországért közimákra hivunk össze benneteket. H a b á r ez imák végzése megszűnt beirva lenni az alkotmányba, a keresztény népnek mindig joga van, és kötelessége hitéről vallomást tenni és imádkozni
a hazáért. Ti minden évben buzgón siettetek kívánságunk-nak megfelelői. Most, ez esztendőn, a törvényhozó testü-letek összeülését követő vasárnap épp j a n u á r 17-ére esik, a midőn nemzeti fogadalmunk negyedszázados évfordulóját is ünnepeljük. Kérünk tehát benneteket, sz. t., menjetek fel a Montmartre hegyére. Ott találjátok azt a földet, melyet vértanúink vérrel szenteltek fel; ott azt a Credót f o g j á t o k énekelni, melyre sz. Dénes tanította ősein-ket, tizennyolcz század előtt. Es, áthatva keresztségi fogadalmatok megújításának üdvös befolyásától, Jézus szentséges szivére f o g j á t o k bizni imáitokat, reményeiteket, melyeket hazátok jóléte és dicsősége iránt tápláltok reá fogjátok bizni egyúttal erős elhatározásaitokat az iránt is, hogy fáradni és küzdeni fogtok a keresztény élet m e g -újítására családotokban és társadalmunkban.
Isten jóságától reméljük, hogy nem r i n g a t j u k m a g u n k a t csalódásban akkor, mikor tőle azt k é r j ü k , hogy ezen a nagy napon, a nemzeti fogadalom temploma a szentséges sziv tiszteletére, a mi szeretett Franczisor-szágunk számára a béke temploma legyen, azon hő óhaj szerint, melyet a tisztelettel teljes emlékű Guibert bibor-nok fejezett ki, midőn a templom alapkövét tette le, és hogy a szivek Francziaország minden gyermeke részé-ről egy gondolatban egyesüljenek a haza jólétének
mun-kálására.
Következik a rendelkezés, melyben nevezetes a 3.
§., a hol intézkedés történik az iránt, hogy a kitűzött na-pon a montmartrei templom a nemzeti fogadalom ünnep-lésére összesereglett férfiak számára lesz fentartva.
Maga a 25 év előtt letett nemzeti fogadalom szö-vege ez :
„Szemben ama szerencsétlenségekkel, melyek Fran-cziaországot pusztítják, és ama talán még nagyobb csa-pásokkal, melyek fenyegetik ;
Tekintve a Rómában az egyház és a szentszék és Jézus Krisztus helyettesének szent személye ellen elköve-tett szentségtörő merényleteket :
Mi alázatosan leborulunk Isten előtt, és szeretetünk-ben egyesítve az egyházat és hazánkat, bevalljuk, hogy mi bűnösök voltunk a b a j o k b a n és igazságosan szenve-dünk büntetést.
É s hogy bűneinkért tisztes elégtételt a d j u n k és Jézus Krisztus szentséges szivének határtalan irgalmasságától hibáinkért bocsánatot nyerjünk, valamint hogy megkap-j u k azt a rendkívüli segélyt, mely egyedül szabadithatmegkap-ja meg a p á p á t fogságából és egyedül szüntetheti meg F r a n -cziaország csapásait : mi fogadjuk, hogy a Párisban Jézus szentséges szivének tiszteletére szentelendő templomra ada-kozni fogunk."
H I V A T A L O S .
I. Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem elő-terjesztésére a veszprémi székeskáptalanban KemenesYereucz éneklő kanonoknak az olvasó kanonokságra, dr Palotay Ferencz őr-kanonoknak az éneklő-kanonokságra, Vogro-nics Antal székesegyházi főesperesnek hantai és prépostnak az őr-kanonokságra, Bevies József zalai főesperesnek a székesegyházi főesperességre és hantai prépostságra, Jánosi Ágoston sümegi főesperesnek a zalai főesperességre.
48 RELIGIO.
Magyar János pápai főesperesnek a sümegi főesperességre, dr Feliérvári József segusdi főesperesnek a pápai főesperes-ségre és Szabó György legidősb mester-kanonoknak a segusdi főesperességre való fokozatos előléptetését jóvá-hagyom s az eként megüresedő utolsó mester-kanonoki állást Néger Ágoston pápai apát-plebánosnak adományozom.
Kelt Bécsben, 1896. évi deczember hó 31-én.
F E R E N C Z J Ó Z S E F s. k.
Dr Wlassics Gyula s. k.
II. Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére a szamosujvári görög szertartású katlio-likus székeskáptalannál llics János csokmányi esperes-lelkészt irodai, Iváskó János czimzetes esperes és márma-rosszigeti lelkész-adminisztrátort pedig praebendátkano-nokká kinevezem.
Kelt Bécsben, 1896. évi deczember hó 31-én F E R E N C Z J Ó Z S E F s. k.
Dr Wlassics Gyula s. k.
V E G Y E S E K .
Mit mondott a pápa egy magyar orsz. képvi-s e l ő n e k éképvi-s valami Fápay Iképvi-stvánról. Egy német kath.
lap beszéli, hogy a pápa egy nála tisztelgő szabadelvű magyar orsz. képviselőhöz ezt mondta: „A képviselő urak
lap beszéli, hogy a pápa egy nála tisztelgő szabadelvű magyar orsz. képviselőhöz ezt mondta: „A képviselő urak