diuturnis precibus coelestis auxilii opem efüagitaret. Hac vero die, Dominica Septuagesimae vertentis anni, Salutari Hostia ferventer oblata, in Yaticanas Aedes accivit Rmmum Cardinalem Caietanum Aloisi-Masella S. R. C. Praefectum causaeque Relatorem, nec non R. P. Gustavum Persiani in S. Fidei Promotorem deputatum, et me infrascriptum Secretarium, iisque praesentibus edixit: „TUTO proceäi
posse ad solemnem B. Petri Fourier de Metaincouria
Canonizationem. "
Hoc autem Decretum publici iuris fieri, in acta Sacrorum Rituum Congregationis referri, litterasque Apostolicas sub plumbo de Canonizationis solemniis in Patriarchali Basilica Yaticana quandocumque celebrandis expediri mandavit, sextodecimo calendas Martias, anno MDCCCXCVII.
C A I E T A N U S Card. ALOISI-MASELLA
S. B. C. Praefectus.
D I O M E D E S P A N I C I
L. f S. S. R. C. Secretarius.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, febr. 23. Az egri érsek főpásztori levele
mai vallás-erkölcsi állapotunkról, — bár közvetetleniil a
papsághoz van intézve, mégis ugy van fogalmazva, hogyabból az egész társadalom rendkivül becses és szükséges tanulságokat vonhat le és jegyezhet meg magának. Itt közöljük mi is a publiczisztika elé került főpapi oktatást, mely mint irodalmi alkotás is p á r j á t ritkítja. Megfog-hatatlan, azaz lélekismeréssel foglalkozó ember előtt, saj-nos, nagyon is felfogható némely budapesti lapnak az az eljárása, hogy megcsonkítva s önkényesen kivonatolva adják csupán főpásztorainknak hozzájok beküldött szóza-tait, mi által, nem hogy tiszteletet fejeznének ki az ily tiszteletreméltó szózatok iránt, sőt tiszteletlenséget követ-nek el ellenök, fölibök helyezve obscurus munkatársaiknak ítéletét. S rendesen ilyenkor épp az marad ki a becsesbnél becsesebb főpásztori tanításokból, mi éppen az illető lapiró uraknak mutatja az üdvösségre vezető utat. Kihagyva épp az ily részeket, az illető lap maga tör maga felett pálczát s lelki szegénységéről állit ki s z o m o r ú bizonyítványt.
Mit jelent például az, mikor egy mindentudóst játszó lap kihagyja az egri érsek leveléből azt a részt,mely azt vitatja be, hogy a vallás az embereknek „a műveltség valamennyi fokozatán" szükséges — mint, hogy az illető lap ennek az igazságnak sújtó erejét vagy nem érzi, vagy éppen, bizonyos okoknál fogva, nagyon is érzi, és a maga részére kikerülni szeretné?
A gyönyörű főp. levél szövege ime ez :
A mai korszellem széltében hangoztatott jelszavai között alig van felkapottabb, alig megvesztegetőbb, m i n t : a hazafiság.
A hazafiságot minden művelt nemzet magas becs-ben tartotta, dicsőítve ünnepelte mindenkor. De napjaink-ban oly jelentőségre emelkedett az, hogy a sokaság fel-fogása szerint nemcsak a legelső erény, de úgyszólván
mindannyinak öszfoglalata ; noha gyakran hamis fogalmak által annyira elhomályosul, hogy megszűnik lenni igazi erény s a legveszedelmesebb tévedések egyikévé fajul. Ki is tagadhatná, hogy a leggonoszabb indulatok, nyilt igaz-talanságok, a féktelen uralmi vágy, a korlátlan hatalmi versengés, a jogszolgáltatás hűtlen kezelése, a törvények csalárd kijátszása, gyűlöletes pártoskodás, a szabadságnak, a jogegyenlőségnek önérdek-szülte elnyomása, sőt a
leg-különfélébb kegyetlenkedések nem egyszer a hazafiság tetszetős czimével álczázva pusztítják a társadalom alap-erősségeit? Ám a visszaélések daczára is, — melyektől a legszentebb ügy sincs megóva, — a hazaszeretet kétség-kívül mégis a legfönségesebb, az igaz férfiúnak egyik legszebb tulajdona. Ily férfiú előtt nincs is fontosabb kötelesség, mint hogy mennél fényesebb s meggyőzőbb tanúságát s bizonyságát adja hazafiságának.
Meggyőződésem azért, hogy a papot is szent hiva-tása hű betöltésére annál fokozottabb buzgalom lelkesíti, mennél inkább áthatja a tudat, hogy ez által
egyszers-mind honszertetéről tesz egyszers-mindennél fényesebb bizony-ságot. Es meggyőződésem, hogy hazája iránti köteles-ségét az a pap rójja le igazán, ki papi és lelkipásztori hivatásának mindenben lelkiismeretesen megfelel ; hogy állásunkhoz ez a legméltóbb, a hazafiságnak ez a legfön-ségesebb megnyilatkozása.
Tisztelendő Testvéreim és szeretett Fiaim, ha egy-házunk és hazánk üdve előttünk szent, éjnapi gondjaink-nak, összes törekvéseinknek oda kell iránvulniok, hogy a keresztény-katholikus hit letéteménye a szivekben, ha még el nem enyészett, fentartassék, s ha elenyészett, meggyöngült, megfogyatkozott volna, visszaállíttassák s újból gyarapodásnak induljon. Kinek az emberiség sorsa szivén fekszik, azon meggyőződésben, hogy az emberiség valódi üdvének első s legfőbb feltétele a keresztény hit, semmi munkától, mi ennek javát előmozdíthatja, vissza nem riad. Józanul nem is tagadható, hogy a vallásosság földi boldogulásunknak is nélkülözhetetlen alapja ; hogy tartósan és szilárdan fenn nem állhat az oly társadalom, melyben az erkölcsi törvény tisztelete, az erények szere-tete nincs uralmon, még ha egyébként az értelmi erők megfeszitéso által előhaladásának egesz külső megjele-nése eddig nem ismert fényben tündökölnék is.
Mert éppen mivel az akarattól s ennek erkölcsisé-gétől f ü g g minden, elkerülhetetlen, hogy az akarat erköl-csi romlottságát előbb vagy utóbb, de mulhatlanul a czivilizácziónak eltűnése ne kövesse ugy, hogy romlásról romlásra sietve, a közös romok között fogja bukását találni.
Okulásunkra a történelem a régi társadalmak sorsát állítja elénk. Éppen az antik társadalmak valának tul-halmozva a természet legfenségesebb adományaival. Es mégis minden fényük, emez adományok gyümölcse, az erkölcsi romlottságnak közepette menthetlenül eltűnt;
sőt Görögország és Romának ép értelmi nagysága volt ama különös eszköz, mely romlottságát és ezzel vesztét sietteté.
Az a társadalom tehát, melynek tagjaiban a köz-tisztesség és becsület érzete, az erény iránti tisztelet és hódolat kihalt és csak a romlott emberi természet
ösz-130 RELIGIO.
tönei uralkodnak, alapjában szerencsétlen s minden emberi méltóságból kivetkőzött.
S ismét a történelem, a nemzetek egyetemes tanu-sága az, mely bizonyítja, hogy az oly becsületesség és erényesség, mely nem a vallásban birja gyökerét, sem igazinak nem mondható, sem tartósan meg nem állhat.
Van ugyan bizonyos hétköznapi erkölcsiség, mely számításon, érdeken és legális biztosságon alapul. De j a j azon népnek, mely csak e hétköznapi erkölcsiséggel bir.
A vallás éppen magasabb erkölcsösség eszközlésére szük-séges, nem azért csak, hogy a vastag bűnöket elnyomja, hanem hogy valamennyi erényt megnemesitve, a meg-tisztult lelkeket a könyörület Istenének zsámolya elé vezesse.
A vallás a társadalom legnagyobbjainak szintoly szükséges, mint a legkisebbeknek. A társadalom sorsa azon íogadtatástól függ, melyben nála ezen isteni vendég részesül.
Senki se ringassa magát azon tévhitben, hogy a vallás pusztán és egyedül a köznépnek szükséges. A kik ezt ismétlik, pedig vajmi sokan vannak, csak önmaguk hiúságának hizelegnek, mert midőn ezt mondogatják, különválnak azon köznéptől, melynek szerintök szükséges a vallás.
Ez állítás alapjában hamis és következményeiben veszélyes. Ha a vallás szükséges, akkor egyaránt szüksé-ges valamennyi embernek és a műveltség valamennyi fokozatának. Igaz, a büntettek, melyeket a szegény és kevésbbé felvilágosodott osztályok elkövetni szoktak, általán erőszakosabb és borzasztóbb jelleggel birnak ; de könnyebben felfedezhetők, könnyebben megtorolhatok.
A törvény nehézség nélkül éri el és ragadja meg, nehéz-ség nélkül sújtja azokat, mert e büntettek nyilt homlok-kal ütköznek beléje. A felsőbb osztályok romlottsága vegyesebb árnyalatú, változékonyabb, olyan, mely könnyeb-ben búvik ki a törvények alól, mely formáikat kijátszva rendelkezésüket fitymálja s különben is hitelt, befolyást, hatalmat szegez ellenük.
Mindkettőjüket csak a vallás szava t a r t j a meg az erkölcs utján, vagy emeli fel, ha elbuktak.
Kik a szent város falainak őreiül vagyunk rendelve, reánk hárul azért különösen is ama szent letétemény megvédésének gondja ; ennek kell tehát szentelnünk min-den munkásságunkat, minmin-den gondolatunkat, minmin-den óhajtásunkat, ennek összes erőink kifejtését.
Önkényt érthető s nyilvánvaló azonban, hogy a hit-nek a szivekben-lelkekben fen tartására, megszilárdítására irányzott eme magasztos munkánknak hatása és sikere annál erősebb és biztosabb : minél aggályosabb gonddal óvjuk, őrizzük erkölcseink, erényeink tisztaságát ; minél szorgosabban óvakodunk életünkbeu a legkisebb gáncs árnyékának is helyet engedni; minél lankadatlanabbul hirdetjük az Ur igéjét, tápláljuk az ifjúságot az üdvözítő hit tejével; minél nagyobb türelmet, szelídséget, okos-ságot, őszinte szeretetet fejtünk ki a gyóntatószékben ; minél fényesebben kiragyok hitünk elevensége, áhítatunk, jámborságunk benscsége, tisztasága, ugy a szentségek
kiszolgáltatásánál, mint a legszentebb áldozat bemutatá-sánál ; s végül minél kitartóbb szorgalommal törekszünk
megszerezni a nehéz hivatásunk hü betöltésére szükséges és hasznos ismereteket.
Ha megmenteni akarjuk, mit az idők gonosz szelleme még le nem sorvasztott : megvetve a földi hiúságot
hajhászatát, lerázva a tétlen közönyt, nem ingadozva Krisztus és Belial között, csak Isten és Jézus Krisztus ügyét, hivatásunk kötelmeit tartsuk szemünk előtt ; éá elhárítva, erős lélekkel leküzdve minden akadályt, melyet akár a rosszra törő nép lázongása akár a zsarnokság erőszakossága utunkba vethetne : egész valónkat, ha kell, életünk odaadásával is, fönséges rendeltetésünknek ál-dozzuk.
Isten kegyelmével ekkép bekövetkezhetik, hogy a háborgó hullámok lecsillapulnak, az óhajtott béke nyu-galma visszatér.
Reméljünk boldogabb időket, de viseljük el bátran a megpróbáltatásokat. Az égen csüngjön szemünk ; hisz a legnagyobb emberi dicsőség is korlátolt s nemcsak nem örökkétartó, de nem is állandó ; az ember elmul-tával elmúlik s az utókor feledése végképen kioltja.
A huseledelektől való megtartóztatást s a böjtöt, valamint az e részben nyerhető felmentvény feltételeit illetőleg az előbbeni rendeletek ez évre is érvényben maradnak.
Kelt Budapesten, az országgyűlés alatt, 1897. évi Hetvened-vasárnapon, február 14-én. József, s. k.,
érsek.
Róma, febr. 16. A kereszténység alapításának terve-zett megünnepléséről centennaríum alakjában 1900-ban. —
Ismeretes az eszme és a terv, mely szerint 1900-ban hálaadó istenitisztelet tartatnék a jelen század végének és a következő elejének megszentelése és Jézus Krisztus, a világ Megváltójának emlékével való háladatos össze-köttetése végett. XIII. Leo pápa a Bolognából kiindult ezt az indítványt helyeselte s reá áldását adta. Hanem némely lapok az eredeti tervnél tovább mentek. Fölve-tették azt a kérdést, nem kellene-e a százados évfordulón talán megváltásunknak, illetve az Ur Jézus megtestesülé-sének és születémegtestesülé-sének centennális ünnepséget szentelni. A dolog oly messzevágónak látszott a pápának, hogy utasí-totta a S. Ritunm Congregatiót, hányná-vetné meg a dol-got s adna ki róla véleményt és utasítást.
A S. Rituum Congregato véleményével, illetve útba-igazításával elkészült s azt, a következő levél alakjában adta tudtára az 1900-iki százados évfordulati ájtatosság, indítványozójának, Aquaderni grófnak :
Aquaderni János gróf urnák
Bolognában.
Róma, 1895. május 14.
Méltóságos Ur !
Urunk ő szentsége nevében a szertartások bizottsága, a Vatikánban f. hó 7-én tartott ülésében, vizsgálat alá vette méltóságodnak a bíboros államtitkár ő emjához f.
é. márcz. 24-én intézett levelével együtt azt a tervezetet is, mely szerint lenne a megváltónak XlX-ik centennáriuma megünneplendő a közönséges évszámítás 1900-ik eszten-dejében.
ÜELIGIO. 131 Igen dicséretes és nagyérdemű dolog minden
kitel-hető alkalommal ébreszteni a hívekben az ajtatosságot és az apostoli szentszék iránt a ragaszkodást éleszteni. Bi-zonyára ezt akarták elérni a fent jelzett ünnepség kezde-ményezői és programmjának készítői is. Azonban, ezt elismerve, a szent kongregácziónak kapcsolatosan e tekin-tettel lehetetlen volt észre nem vennie, mennyire uj dolog, alkalmatlan és kevésbé helyén levő lenne az, ha elsajá-titanók a világi ünnepléseknek azt a most már uralkodó és gyakran érvényre emelkedő szokását és azokat hitünk főbb titkainak ünnepelésére alkalmaznók. Nem lehet és nem szabad föltenni, hogy talán helyén való dolog lenne e titkok emlekezetének felújítása minden 25, 50, vagy 100 esztendő multán. A ki ezeket az évfordulókat külön ünnepségek alakjában tekinti, rossz nyomon indul és út-ban van oda, hogy oly javaslatokat tegyen, a minő a programmban is foglaltatik, t. i. hogy a tervezett centen-narium emlékére a megválás oltárát (altare alla redenzione) állítsuk fel, mintha bizony templomaink valamennyi oltá-rán nem lehetne a mi keresztre feszitettünket imádni, a ki igy legkézzelfoghatóbb jele a megváltásnak, s mintha mindennap valamennyi imánkban nem hínók segítségül, mint közbenjárónkat az örök Atyánál, a mi isteni Meg-váltónkat.
Minderre bizonyára nem gondol az, ki az ily száza-dos ünnepet kieszel és pártfogol; é3 nem emlékszik arra a határozatra, melyet a S. Rituum Congregatio 1884-ben május 31-én adott ki több jeles egyházi és világi személyi-ség kérésére, kik szűz Mária születésének százados év-fordulóját szándékoztak ünneppel megkülömböztetni. Ez a határozat Haynald bibornokkal u. a. évi jun. 1-én kelt levélben közölte'ett, melyet azután a kath. lapok sorba közzé tették.
Az ide csatolt lapban méltóságod megolvashatja e határozatot, melynek ide való része még inkább alkal-mazandó a jelen kérésre, a melyre ennélfogva nem jöhet más válasz mint ez : non expedire.
Teljesitém a s. congregatio határozatát önnel közölve a szent atya akaratát, s most megragadom a kedvező alkalmat teljes tiszteletem kifejezésére, melylyel maradok
Méltóságod
készséges szolgája
Áloisi-Masella Cajetán bibornok, a S. Congreg. Rit. prefektusa.
A Haynald bibornokhoz 1884-ben intézet levélnek ide vonatkozó része ezt mondja :
Consuetudinem autem, quae invaluit, celebrandi sacras centenarias commemorationes, rei praesenti minus con-gruere deprehensum fuit. Quandoquidem, uti iidem cente-narii fautores testantur, expetitum festum prima vice hoc decimonono saeculo foret inducendum, veluti quid novum in Dei Ecclesia, et cunctis retroactis saeculis ne cogitatum quidem ab eximia maiorum erga inclytam Dei Genitricecn pietate et devotione, aut certe illis inusitatum.
Profecto satis congrua theologica atque liturgica ratione inolevisse censendum est, ut saecularia solemnia, quae aliis sanctis cum Christo regnantibus non denegantur, ea de praecipuis sacratissimis Beatae Yirginis vitae actis et mysteriis, scilicet de Nativitate, de Annuntiatione, de
Assumptione, ac porro de caeteris, non celebrentur. Nam eminentiori veneratione supra caeteros Sanctos colit Eccle-sia Coeli Reginam et Dominam Angelorum, cui in quan-tum ipsa est mater Dei . . . debetur . . . non qualiscumque dulia, sed hyperdulia (S. Thom. 3. part, quaest. 25. art.
5). Ideoque plusquam centenaria solemni commemoratione eadem semper cultus praestantia, eodemque honoris tri-buto Ecclesia célébrât, récurrentes eius mysteriorum solemnitates ; cum de caetero cultus Deiparae in Ecclesia sit plane quotidianus, ac prope nulla temporis mensura limitatus.
Haee pauca, vel leviter tantum adumbrata, satis ostendunt prudentiam Sacrae Congregationis, quae propo-sito dubio: „An recoli expediat anno proximo 1885 in toto Orbe centenaria commemoratio Nativitatis Beatae
Mariae Yirginis?" mature expensis omnibus, unanimi suf-fragio respondit non expedire.
IRODALOM.
— Plébános urak figyelmébe ajánljuk Pogonyi Bernát uj-hutai lelkésznek „ S e k r e s t y é s e k é s Harango-zok Vezérkönyve" czimű, egyházhatósági jóváhagyással kiadott hézagpótló munkáját. Ha értelmes és rendes sekrestyést akarnak magok körül, ne mulaszszák el e könyvet megszerezni, mely mig egyrészt alaposan kiok-tatja a harangozót mindennemű teendőire nézve, másrészt teljesen felmenti a plébánost a folytonos magyarázgatás és utasitás terhétől. Ügyetlenség, zavar nem fordulhat elő a templomban, melynek harangozója e könyv után iga-zodik. Eddigi megrendelők nagy elismeréssel szólnak a könyv azonnal tapasztalható üdvös eredményéről, mit a közelgő nagyheti complicált ceremóniák még teljesebben fognak beigazolni. A könvv 48 §-ban tárgyalja a haran-gozó összes tenni és tudni valóit és négy fejzetre oszlik : I. Szent mise. II. Ünnepi teendők. III. Szolgálata a Szent-ségek és szentelmények körül. IY. Különfélék, (mikor kell harangozni? Direktórium, Ostya sütés. Egyházi ruhák mosása. Tisztogatás. Gyakori latin szavak magyarázata.) A latin szavak, minisztráczió stb. magyar kiejtés szerint irvák. E könyvnek, melyről méltán mondotta az egyház-megyei biráló, hogy „jó gondolat volt a harangozok számára vezérkönyvet szerkeszteni; leginkább tudják ezt méltányolni a rendszerető plébánosok" okvetlenül meg kellene lenni minden plébánián s erre melegen ajánljuk.
Az erős papiron, tiszta, világos nyomással hét ivre terjedő mű ára bérmentes küldéssel 50 kr. mely összeg utalvá-nyon a szerzőhöz (Uj-Huta, u. p. Diós-Győr) küldendő.
Kívánatra nyugta mellékeltetik.
H I V A T A L O S .
Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem elő-terjesztésére Szmrecsányi Lajos tiszteletbeli kanonokot és érseki titkárt az egri főszékesegyházi káptalanban utolsó mesterkanonokká kinevezem.
Kelt Bécsben, 1897. évi február hó 15-én.
F E R E N C Z J Ó Z S E F s. k.
Dr Wlassics Gyula s. k.
V E G Y E S E K .
— A Vatikán melletti diplomácziai k é p v i s e l e t -ben az a nevezetes változás történt, hogy Oroszország eddigi képviselőjét Iswolski lovagot visszahívta s helyébe
132 RELIGIO.
Starikowot nevezte ki Szófiából. Mennyire kedveli Mura-view az u j orosz külügyminiszter Iswolskit, mutatja az, hogy utódjává akarja tenni Dániában.
— Vaszary Kolos biboros hgprimás hosszabb t a r -tózkodásra Budapestre érkezett.
— Oltványi Pál uj alapítványa: A „Budapesti Közlöny" 1897. febr. 19. számában ezt közli: „Oltványi Pál prépost és pápai kamarás, a szegedi apácza tanintézeti tanulóleányai javára 800 forint tőkével alapítványt tett.
A vallás- és közoktatási miniszter nevezettnek ezen a tanügyet oly hathatósan előmozdító, hazafias áldozatkész-ségeért őszinte köszönetét, és elismerését fejezte ki."
Mint értesülünk, most az u j év után [tartott iskolaszéki ülésben adta át Oltványi P á l prépost a főnöknőnek ezen alapítványi tőkét avval, hogy Oltványi István nagy-prépostnak, az apácza-intézet alapitójának emlékére minden év május hó 10én négy népiskolai árva tanuló -leányt ruházzon fel annak kamataiból, mivel azonban Oltványi Istvánnak ugy születési, mint halálozási napja a szünidőre esik — tehát midőn a tanitványok távol vannak
— azért választotta a fenti határnapot e hála-ünnepélyre, mert 1846. évben éppen e napon vezette itt Szeged-Alsó-városon a nagyprépost alapitó unokáját Oltványi Pált az oltárhoz, mikor az első szentmiséjét bemutatta, ki 1872.
évben éppen e napon tette le alapkövét eme, ez évben már 25 éves jubileumát tartó tanintézetnek, mely m á r 1873. szept. 28-án föl is lett szentelve és rendeltetésének átadva. Az egyházmegyei kormány által is jóvá hagyott örök alapitványlevélnek egy példányát az iskolaszék az oktatásügyi minisztérium levéltárába is fölküldötte, mire a miniszter a jótékony prépostnak köszönetét fejezte ki.
— A bádeni liberáliznyis, a 60-as években a világ leglármásabb liberálizmusa is, közeledik végleges bukásához.
Most volt egy képviselőválasztás, még pedig Karlsruhe-Donaueschingen kerületben, u s szabadelvű kerület. Mult választáskor a szabadelvű Fürstenberg herczeg (ecce, másutt is vannak fából vaskarikák, szabadelvű grófi és hgi k o r o n á k ! ) 5000 szótöbbséggel győzött a centrum jelöltje ellen. Most a szabadelvű képviselőjelölt csak 6 szavazat-tal győzött, t. i. a centrum jelöltje 10,256 szavazatra vitte fel. Bámulatosak azok a német katholikusok ! u k e t az Összetartás, mely hithűségen és testvéri szereteten alapszik, egyre előbbre viszi, vivmányról vívmányra, dia-dalról diadalra. Nekünk katholikusoknak Magyarországban még mindig aenigma, mindig probléma az — összetartás.
Hogyan kell ezt létre hozni ? ! Oh, ha Isten irgalmas szem-mel tekintene le ránk !
— A Szent-István-Társulat 1897 ik évi február hó 25-én délután 4 órakor Budapesten, Királyi Pál-utcza 13.
sz. a. választmányi üíést tart. Tárgysorozat: 1. 1897 évi költségvetés. 2. Folyó ügyek.
— Egy e r ő s e n é s egy gyengén v a l l á s o s nemzet.
Talán mondanom sem kell, hogy melyik az egyik, melyik a másik. Páris hitéletének felpezsdülése szálka a szabad-kőművesség szemében. A montmartrei fogadalmi temp-lomban Jézus szentséges szive előtt szakadatlanul folyik nemcsak a nappali, de az éjjeli imádás is. 1896-ban 18 ezer világi férfiú végezte ebben a templomban az örök-imádás ajtatosságát. N á l u n k ? Nálunk — nemsokára, —
még ki se nyitották, — be fogják csukni a Lipót-városi templomot, mert nincs a ki tovább épitse. Még utoljára zsidó templom vagy szinház lesz belőle. Magyarország elvallástalanodása, Budapest elkereszténytelenedése oly fokú, hogy az egész világ csóválja a fejét. Most tartotta a budapesti német evangélikusok egyházközsége közgyű-lését. Kihirdették az eredményt, hogy 118 házasuló p á r közül alig a fele, csak 63 pár volt tekintettel a kötésnél vallására, a többi hátat forditott vallásának, egyházának s megelégedett a farmatringos összeadásával. Hogyis mondta csak Szász Károly Blaha Sárikának ? Hogy a polgári házasságkötés még nem teszi a feleket férjjé -feleséggé. Most ebből kifolyólag az az 55 pár a buda-pesti német evangélikusoknál mi ? Mily zűrzavar, mily felfordultság, milyen romlás ! S milyenek lesznek majd még a következmények, ha teljes erővel fog pusztítani a divortium. Beschwichtigungshofrathok borzadjatok ! Kívá-natos volna, hogy Budapest valamennyi plébániája ki-mutatná a forma Tridentina nélkül attentált házasulásokat.
még ki se nyitották, — be fogják csukni a Lipót-városi templomot, mert nincs a ki tovább épitse. Még utoljára zsidó templom vagy szinház lesz belőle. Magyarország elvallástalanodása, Budapest elkereszténytelenedése oly fokú, hogy az egész világ csóválja a fejét. Most tartotta a budapesti német evangélikusok egyházközsége közgyű-lését. Kihirdették az eredményt, hogy 118 házasuló p á r közül alig a fele, csak 63 pár volt tekintettel a kötésnél vallására, a többi hátat forditott vallásának, egyházának s megelégedett a farmatringos összeadásával. Hogyis mondta csak Szász Károly Blaha Sárikának ? Hogy a polgári házasságkötés még nem teszi a feleket férjjé -feleséggé. Most ebből kifolyólag az az 55 pár a buda-pesti német evangélikusoknál mi ? Mily zűrzavar, mily felfordultság, milyen romlás ! S milyenek lesznek majd még a következmények, ha teljes erővel fog pusztítani a divortium. Beschwichtigungshofrathok borzadjatok ! Kívá-natos volna, hogy Budapest valamennyi plébániája ki-mutatná a forma Tridentina nélkül attentált házasulásokat.