Az apostoli király legfőbb kegyúri joga, kath. auto-nomia, kath. tudomány-egyetem.
Irta : Dr Wurster József', az egyházjog és történelem ny. r. tanára.
(Folytatás.)
Róma és az egyetemes egyház közös sorsa levén a küzdelem, miatta a legádázabb harczban sincs okunk aggódni, mert irva v a n : „Portae inferi non praevalebunt adversus eam." Matth. 16. 18.
A vatikáui zsinat alkalmából Döllinger a német egyháztörténetirók pharosa s utóbb az ó-katholiczizmus megteremtője, tudomány-gőgjétől elszédítve Herostrates dicsőségére áhítozott égő fáklyát ragadott, hogy a sz.
Péter szikláján épült egyházat lángba borítsa. A németek vasembere, Bismarck, ki a franczia császárságot leteritette és a német protestáns császárságot megalapította, az ó-kathohkusokhoz fegyvertársul csatlakozott. Es mi t ö r t é n t ? Döllinger az ó-katholiczizmus feje a Vatikánból viszsza-csapó lángok által megragadtatva, mint egykoron a babi-loni három i f j ú t tüzes kemenczében megégetni készülő poroszlók — porrá égett. A német ó-katholiczizmusnak csak kialvófélben lévő hamuját látjuk. A német kultur-harcz romjaiban hever. Bismarck, a hatalmas vaskan-czellár, kinek millió számban szuronyok rendelkezésre állottak, a vatikáni aggastyán fogoly előtt meghátrált, épen ugy, mint 1450 év előtt ugyancsak Róma kapuinál, a magyarok elődei e három világrészt remegésbe ejtő és Isten ostorának elnevezett hunnok vezére Atilla, a mostani pápa elődje I. Leo előtt tiszteletteljesen vissza-vonult, örök bizonyságául annak, hogy az igazság ellen a hatalom tehetetlen. A vatikáni aggastyán az ellenei szította lángtenger közepette még folyton sértetlen, naponta hangoztatja imáiban a babiloni tüzkemenczében sértetlenül megőrzött és imádkozó ifjak ezen é n e k é t : „Benedicite omnia opera domini Domino: laudate et superexaltate eum in secula." Dan. III. És ma már Döllinger, a német egyháztörténetirók egykori lángelméje, kialudt, egykori pharosa, büszkesége — csak volt, csak gyászos emlékét ismerjük és komor sötétség borult ravatalára.
Ugyanezen időben a német kánontudomány óriás alakja : Schulte felfuvalkodottságában a tudomány fegy-verével rohamot intézett sz. Péter sziklája ellen, de a szikláról legördülő kövecske az óriás cseréplábát szét-zúzta és az, miként egykoron Nabukodonozor óriás szobra, Dan. II. 34. — összeroskadt, romhalmazzá vált. És a
Vatikán szikláján ma is rendületlenül álló aggastyán gyenge hangon adott parancsai előtt öt világrészben élő alattvalóinak milliói tiszteletteljesen meghajolnak.
Ez volt s ez lesz mindenha sz. Péter sziklája ostromlóinak közös sorsa.
A magyar jogtudósok és történészek némelyike ilyféle sz. Péter sziklája ellen irányított hadjáratra készül-Szt. István első apostoli királyunknak II. Szilveszter pápától nyert és napjainkig tényleg gyakorolt különös privilégiumait, apostoli kiváltságaikat kétségbe vonják ; a magyar sz. koronáról a keresztet, e nagy és rendkívüli kiváltság kétségbe vonhatatlan, mert kiáltó jelvényét eltá-volítani óhajtanák s az egyházi kiváltságok teljét a ma-gyar államfönség — egyházi téren eddig nem ismert és nem érvényesített — eszméjéből, mint forrásból, szár-maztatják.
Nem kutatjuk ezen törekvések sorsát, de igenis kutatjuk és érdeklődünk a magyar nemzet sorsa iránt, a melyet a pápaság a vész napjaiban mindig szivén hordott, a mely magyar nemzet sorsa ezredévünk végéig az apos-toli király ezen rendkívüli nagy kiváltságaiban kereste és találta fel mindig egyik biztositékát.
A magyar nemzetet Petőfink méltán Isten kedvencz népének mondja. És csakugyan, ki tagadhatná, hogy Isten választott népe vagyunk ? Ezer év előtt kiszakított bennün-ket Ázsia vad népei köréből, és miként egykoron Izrael népe ősatyját Kaldea földéről a tejjel és mézzel folyó
Kánaánba vezette, ugy vezérelte Árpád honalapitót és helyezte népével Európa szivébe. A Gondviselés népünket a keresztény kulturával megismertette, ép ugy, a mint Izrael n é p é t az igazi vallás tanaira oktatta. De ne felejt-sük el : midőn Izrael népe az igaz Istentől elfordult s a pogány isteneknek áldozott, pogány erkölcsöket követett, Isten ostora sújtotta e hűtlen népet ; templomuk, városuk elpusztult, és a világ minden tájékára szétszórva, meg-szűntek nemzet, megmeg-szűntek külön nép lenni.
A z é r t minden igazi magyar, a ki népét szereti, a ki hazáján csüng, nem fogja ezen ország oszlopát, a vallást s az ezzel szorosan összefüggő erkölcsöt bolygatni, hanem ellenkezőleg, azon lesz, hogy a vallás szent emlékei, jelvényei, kiváltságai sértetlenek maradjanak és az orszá-gok talpköve, a tiszta erkölcs mindinkább szilárduljon ; azon lesz, hogy a társadalom nem csak alsó, hanem felső rétegeiben, a magyar intelligencziában is ezen felfogás, érzelem és cselekvésmód érvényesüljön.
Ámde hogyan érvényesüljön ezen ország többséget képező lakóinak és kath. intelligens elemének a vallá-sunk tana és erkölcseire vonatkozó nemes óhaja, ha nin-csenek felső tanodáink, nincs tudomány-egyetemünk?
Hazánk nagynevű főpapjai : Pázmány, Lósy, Lippay, Széchenyi György és Pál, Kisdy, Foglár, gróf Barkóczy, gróf Esterházy és báró Szepesy Ignácz, akkor midőn az egyház és állam közti viszony még zavartalan volt, mi-dőn a mai ádáz harcz előjeleiben sem létezett, szent ügyünk iránti lelkesültségtől áthatva sastekintettel látták, mit rejthet méhében a jövő, és százezrekre rugó, a haza s egyház oltárára tett alapitványaikkal kath. egyetemet, kath. joglyceumokat létesítettek, hogy a hazának kath.
8 8 RELIGIO.
intelligencziát, edzett harczosokat neveljenek, a kik egy-házunk jogait, javait minden jogtalan külmegtámadás ellen a tudomány fegyvereivel győzedelmesen megvédjék és a magyar egyh áz fenáliását ezredekre biztositsák.
Es mi mit tettünk az ősök lángbuzgalmával léte-sített intézetek anyagi dotálása, szellemi igazgatása ügyé-ben ? Hol van az eleink jóstekintetével előre jelzett magyar kath. intelligenczia ? Mintha a magyarok Istene vaksággal vert volna meg bennünket: a vész napjaiban, a csata szia helyén élve, nem látjuk jogaink elkobzását; egyetlen felső tudományos tanintézetet nem alapítottunk, sőt az ősöktől örökség gyanánt hagyott eg\ etlen kath. egyete-met is elvesztettük, f's az általuk létesített felső tudomá-nyos intézetek összeroskadását, elleneink győzelmes előre-nyomulását, muzulmáni rezignáczióval nézzük.
Őseink a pogány török berohanása alkalmával a keresztény kultura megmentésére, mint az uj szövetség Makkabeusai, vagyonukat, ékszereiket, templomaik kin-csét, szent edényeit a haza oltárára felajánlották, életü-ket, vérüket feláldoztak. Nekik köszönhetjük, hogy fenn-áilásunk ezredik évét ünnepelhettük.
Es mi a nyugotról hazánkba beözönlő hitetlenség, a pogány török és tatárnál is veszedelmesebb, mert a szabadság álarcza alá rejtőző, mert a pogányságnál is gonoszabb elvekkel kecsegtető, a keresztény vallást gú-nyoló, a keresztény erkölcsöket megmételyező, a keresz-te'ny kulturát létele rneiben fenyegető ezen ármányos ellenség ellen, a nagy egyházi vagyonnak még teljes
bir-okában mit t e t t ü n k ? Követtük azon fösvény példáját, a ki gondosan tartogatja, gyűjtögeti azon vagyont, melyet sem ő, sem övéi, csak nevető örökösei majdan élvezni
fognak. (Folytatjuk.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, febr. 6. Az erdélyi coadjutor rövid élet-rajza. —
Magyarországnak s talán jelenleg az egész keresztény világnak legifjabb püspöke hetedik gyermeke a nagyhírű Majláth György országbírónak, a kinek tragikus halála annak idején az egész országot megrendítette. 1864. szep.-tember hó 24-én született a baranyamegyei Bakóczán, a
család kies nyaralóhelyén. Elemi és középiskolai tanul-mányait otthon végezte Döbrössy Alajos, a pécsi
püs-pöki tanítóképző-intézet jelenlegi igazgatójának vezetése alatt, aki mindent elkövetett, hogy a szülők mintaszerű vallásosságát és hazafiságát a gyermek lelkébe átplántálja.
Érettségi v z-gálatát a budapesti 11. kerületi egyetemi főgimnáziumban tette le kitűnő eredménynyel, majd a strassburgi egyetemre ment, a hol a jogi fakultásra irat-kozott.
Két évet töltött itt. De közbejött édes atyjának szomorú halila, ami annyira megreditette, hogy ott hagyta a jogi pályát, azzal a világi élet minden káp-rázatos előnyeit, s a vallásos lelkének egész melegével az egyházi rendbe lépett, pappá lett.
Theologiai tanulmányait mint a Pázmány-intézet növendéke a bécsi egyetemen végezte fényes eredmény-nyel. 1887. okt. 7-én szenteltetett pappá s első miséjét
Lollok, akkor esztergomi kanonok (később lemondott és lazarista lett) manuductorsága mellett végezte. Simor bibornok herczegprimás az esztergomi papnövelde tanul-mányi felügyelőjévé tette a fiatal papot.
Két évvel ezelőtt, mikor Molnár apát Budapestre költözött, hogy onnét vezesse a néppárt szervezését?
Majláth gróf lett az ő helyettese Komáromban. A komá-romi hivek nem felejtik el ezt a két esztendőt soha.
Negyvenezer forinton a saját költségén iskolát építtetett nekik a helyettes plébános, felállította a kath. legény-egyletet és a szegények istápolásán működő Szent-Vineze-egyletet. Hitének elveiből mit sem adott fel s emellett kitudta vívni a másvallásnak tiszteletét, becsülését is.
Népmissiót tartott, gyóntatott, prédikált, mindenben mint igazi Jézus szive szerinti pap.
Apja halála után testvéreivel együtt ő is grófi rangot kapott, de a főrendiháznak csak két év óta tagja.
Az egyházpolitikai tárgyalásokon részt vett s a kormány ellen szavazott.
Ad multos annos !
Belgrád, jan. 29. A konstantinápolyi pcttriarka ösz-szetüzése Szerbiával. —
Az „ökumenikus" patriarka közt egyfelől, Szerbia és Montenegro közt másfelől kitört viszály a keleti egyház-ban véghez menő átalakulás történetéhez igen becses adalékokkal fog járulni. U j bizonyítékokat fog
szolgál-tatni azoknak a meggyőződéséhez, kik a Balkán félszigeten levő országok vallási fejetlenségét már elviselhetet-lennek tartják. Azon tények, melyeket elő fogok adni, minden európai embert kell hogy érdekeljenek, de külö-nösen érdekelni fogják azokat, kik a XIII. Leo pápa által felvetett nagy vallási eszmével, a keleti szakadár egyházak visszaegyesülésével legalább lélekben foglal-koznak.
Köztudomásu tény, hogy a konstantinápolyi patriar-kátus, megfeledkezve arról, a mit ökumenikus vagyis egyetemességet jelentő czimében hirdet, vak eszközévé t - t t e magát a görög nemzeti terjeszkedésnek a szerb és bolgár nemzeti érdekek megkárosításával. így volt ez kezdet óia Mikor a törökök 1453-ban Konstan-tinápolyt elfoglalták, ez a körülmény a konstantiná-polyi patriarkátus magatartásán mit sem változtatott. A Fanarból (székhelye, palotája a konstantinápolyi patriar-kátusnak) folytatták a megszokott eljárást: görög nem-zetiségű püspököket raktak Szerbia és Bolgárország főpásztori székeibe. Ezek, született pénzsovár és bujtogató természetű nemzedék, hagyományos kapzsisággal nyúzták a rájok nézve idegen népséget, hogy behajtsák a rengeteg összeget, melybe nekik főpásztori állásuk Konstantiná-polyban került. Alattvalóikat kötelezték, hogy a liturgiát görög nyelven hallgassák. *)
A török iga alul fölszabadult Szerbia és Bolgár-ország a konstantinápolyi egyház védnöksége alul is
*) Megjegyzendő, hogy ennek a tudósításnak veleje a Stross-mayer-féle iskolához tartozó „ Altoman * tollából származik. De nagyon tanulságos. Világosságot dérit arra ahirre, mely tegnapelőtt jelentette, hogy a konstantinápolyi patriarka lemondott. A szeri;.
, ,
ÜELIGIO. 89 emanczipálták magukat. Szerencsétlenségre, a fanarióta
csapás rajta maradt az ottomáu hatalom aiatt levő exar-chiákon (egyházi tartományokon) és Bosnyákország, vala-mint Herczegovina keleti egyházain, úgyszintén Ó-Szerbia két vilajetjén (kormányzóságán), Kossovón és Monastiron.
Hosszú küzdelem után, és Oroszország Szerbia és Monte-negro együttes fellépésére a patriarkátus végre a prizrendi érseki székre nézve engedett, ugy hogy azt Dionysios sz^rb származású metropolita foglalta el. Világos, hogy ez az engedmény is csak akkor következett be, miután a magas porta ultimátumot küldött a patriarkátus nyakára, világos jeleül a hires „apostoli" egyház (igy nevezi magát konstantinápolyi szakadár egyház) nagy sza-badságának. E/után meglehetősen békésen folytak a dolgok, mig ugy vagy hét-nyolcz hét előtt uj, elkesere-dett küzdelem tört ki a görög terjeszkedés és Szerbia s Montenegro között.
Üskübben (szerbül Skoplye) a kossovói kormányzó-sa'g előkelő városában, mely hajdan a régi szerb czárok székhelye vala, meghalt a szerb nemzetiségű Methodius metropolita. A patriarkátus zsinata e hir hallatára sietve összeült, és daczára, hogy Antymios patriarka, Szerbia és Montenegro minisztereinek, Gyorgyevicsnek és Bakicsnak megnyugtató nyilatkozatokat tett, az ü3kübi metropolita székére megválasztatta Ambrosiust, egy pénzsovár és fanatikus görögöt. Ezt a „kánonellenes" választást érte-kezlet előzte meg, melv a patriarka és Szerbia minisztere közt folyt le. Methodius metropolita halála után mindjárt a következő napon Gyorgyevics Vladán szerb miniszter a patriarkátusba sietett. 0 szentsége Antymius patriarka azzal fogadta őt, hogy még nem érkezett hozzá hir a jeles főpásztor haláláról. Három óra időköz után a szerb miniszter visszatért. Ekkor a patriarka ezt felelte: „A szomorú esetről már kaptunk értesítést; jövő kedden elő-vesszük a kánoni választást." Egyúttal Antymius patriarka megigérte a szerb miniszternek, hogy az elhunyt helyébe a boldogult protosynceljét (általános helynökét) Nikiforosz szerb papot fogja megválasztatni. *) Szerbia minisztere megelégedve távozott a Fanarból. Sajnos, az egész csak altatás volt !
Nem is kedden, hanem előtte való nap, hétfőn történt meg a zsinat titkos ülése. Elképzelhetni a hatást, melylyel a zsinat és az ő választása Szerbia, Montenegro és Orosz ország követeire gyakorolt. A szerb lapok egyik anekdotát a másik után közlik arról a minősíthetetlen eljárásról, melyet Antymius patriarka Szerbia és Montenegro köve-tei iránt tanúsított. A byzantin guny és ravaszság újra napvilágra került és pedig nagyon lealázólag a két szerb államra nézve, melyek a konstantinápolyi ökumenikus egyház szentségébe oly naivul hisznek. íme egy példája ennek a naivitásnak. Gyorgyevics szerb követ a patriarká-tusba siet és szigorú hangon okát követeli a tegnapi Ígérettel ellenkező eljárásnak. „Ő szentsége", Antymius, mintha semmit se tudna a dologról, akadozva ezt felelte:
„Meglehet, hogy önnek az Ígéretet tettem ; de én már öreg vagyok ; megfeledkeztem róla. Önnek mily fényes az emlékező tehetsége ! Nem mondhatok a dologról
egye-*) Ez is szabad választás akar lenni? Ilyen a keleti egyház kánonszerüsége !
bet, ön még fiatal ember barátom." Es Gyorgyevics ur ifjúságára kiállitott eme bizonyítványával (pedig már 50 éves) megelégedve távozott. Azaz, talán még sem volt egészen megelégedve a dologgal. Alig hogy távozott ő, jött Montenegro követe, Bakics, a ki már más hangon beszélt. „Szentséges patriarka, ön engem megcsalt. Éa többé a patriarkátus küszöbét át nem lépem ; egyenesen a magas portával fogok tárgyalni." A patriarka vála-szolá : „Fölösleges. Mindjárt meglátszik, hogy ön mon-tenegrói, csupa tűz és láng. mint valamennyi honfitársa.
On méltó képviselője államuknak. Szeretem önt látni.
Jöjjön gyakrabban." Es Bakics ur szintén boldogan távo-zott, miután a honfiainak szóló bókokat hallotta.
A patriarkátus csúnya játéka a két szerb országban nagy vihart támasztott. Üskübben a nép a protosycelloszt kényszeritette, hogy a liturgiát görög helyett ó-szláv nyelven végezze; a templomból a görögöket kikergette és készületeket tett az ellenállásra. Az uj görög püspök tiltakozott s a templomot lepecjételtette. A nép a püs-pök pecsétjét a székesegyház ajtajáról leszakította. A török pasának kellett közbelépni, a ki a pecsétet újra feltétette, de azt katonasággal kellett őriztetni. A moha-medán katonaság gúnyos megjegyzéseket kiáltott a ke-resztények felé : „Nézzétek, hogy szeretik egymást ezek a názáretiek!"
Ezalatt Szerbiában népgyüléseket tartottak, melye-ken kárhoztató határozatokat hoztak a konstantinápolyi patriarka ellen. Ilyen volt például a vranjai határozat, a melynek szövege ez: „A patriarkátus, Ambrosius megvá-lasztása által az üskübi székre, elvesztette a jogot, hogy magát ökumenikusnak (egyetemes patriarkának) nevez-hesse."
Ugy látszik, hogy időközben Szerbia és Montenegro követei a patriarkátust szakadással fenyegették. A helyzet igen feszült és igen komoly. A török birodalomnak ez a része is tehát kész a forradalomra. A konstantipályi patriarkátus is, ugy látszik, utolját járja. A külön-féle nemzetiségek mind nemzeti, autokephal egyházakat alkotnak és sorban elszakadnak a büszke konstan-tinápolyi egyháztól, mely bár még csak apostoli vagyis valamely apostoltól alapított egyháznak sem mondhatja magát, mégis az apostoli egyházak fejével, a rómaival merészelt az egyházi kormányzásban való egye-tesség jogigényével sikra szállni. Minden emberi nagyra-vágyás előbb utóbb megbukik ; Isten akarata megmarad mindörökre !
V E G Y E S E K .
A róm. kath. egyházban van jelenleg, a római
„Gerachia Cattolica" nevű évkönyv szerint, 59 élő bibor-nok, 2 in petto, 8 lat. és 6 gör. szertartású patriarka, 174 1. sz. érsekség, 714 1. sz. püspökség, 18 g. sz. érsek-ség, 53 g. sz. püspökérsek-ség, 17 praelatus nullus. 1896-ban elhunyt 9 bibornok, 9 érsek, 50 püspök, 1 nullius apát.
— Vilmos c s á s z á r é s Szász Károly megegyeznek annak kijelentésében, hogy a polgári házasság, sem a lutheránus, sem a kálvinista vallás elvei szerint nem házas-ság. Hát akkor minek beszélnek „polgári házasság"-ról,
90 RELIGIO.
minek hoztak reá nézve „kötelező" törvényt, s minek tartják fenn ezt a „nem házasság"-féle kényszer „házas-ságot." ?
— Vaszary-ünnep Keszthelyen. Keszthely város közönsége előtt emlékezetesek maradnak 1896. év szep-tember havának 5 — 9-ik napjai. Emlékezetesek maradnak pedig azért, mert Keszthely lakossága e napokon üdvözöl-hette nagy szülöttjét Vaszary Kolos^bibornokot, Magyar-ország herczegprimását. Ezen napok emlékére elhatározta a város képviselőtestülete, hogy a biboros egyháznagy, a város szülöttjének arczképét a város diszterme részére lefesteti. Vaszary János festőművész most ezt a képet már megküldötte. A város elöljárósága a herczegprimás arczképét 9 hó 12-én, születése évfordulóján fogja ünne-pélyesen lelepleztetni. A leleplezés napján a város utczái lobogódiszt öltenek s délelőtt 9 órakor ünnepélyes isteni tisztelet lesz, ezt követi a képviselőtestület disz-ülése, melyen az alkalmi ünnepi szónoklatot Lénárd Ernő kir.
közjegyző, kiváló szónok tartja.
— Egy plébániával k e v e s e b b Budapesten. Nem hogy előbbre mennénk, hanem hátra esünk. Az a hir kering, hogy Budapest főváros tanácsa a régi Rókus-kórházzal kapcsolatos plébániát, miután a kórház mostani helyéről ki fog költözni, meg akarja szüntetni. Ezt semmi esetre sem lehet megengedni. A nagy Kerepesi-uton a Rókus-kórház helyén nagy plébánia templomot kell a városnak épiteni s a plebánáit ott kikerekítve és megna-gyobbítva okvetetlenül fenn kell tartani. Az egész Andrássy-uton és az óriás Körúton úgyis pogány módra építkezett a főváros. Templomot a főváros e két legnagyobb erén egyet sem tervezett, egyet sem épített. A Rókus-kórház helye a pesti oldal kellő közepén van. Itt a templomot és plébániát feladni nem lehet, nem szabad.
— A vallástalanok nyilvántartása. A honboldo-gitó egyházpolitikai reformok káros hatása, nyűge mind-jobban kitűnik a gyakorlatban. A statisztikai adatok halmazának összegyűjtésével, a felesleges bürokratikus sallangokkal agyonterhelt anyakönyvvezető hivatalok az eddigi munkát sem győzik s még ujabb terheket rónak reájuk és a közigazgatási hivatalokra is. A felekezet-nélküliek vagyis vallástalanok száma, törvény védelme alatt rohamosan szaporodik s mind többen igyekeznek a vallás és felekezetek kötelékei alól magukat kivonni. A vallás-és közoktatásügyi miniszter szétküldött körrendeletében utasítja a főszolgabíró és polgár-mesteri hivatalokat, hogy a felekezeten kivül állókat nyilvántartsák s az erről szóló kimutatásokat legkésőbb február végéig küldjék be az orsz. statisztikai hivatalnak.
— A v a l l á s i é s tanaimányi alapok e l l e n ő r z é s e . A vallás és tanulmányi alapokra felügyelő és azok keze-lését ellenőrző időleges bizottság albizottsága folyó évi február hó 11-én, csütörtökön, délután 4 órakor, Samassa
József egri érsek elnöklete alatt ülést tart, melynek tárgyát az 1895. évi zárszámadás és az 1897. évi költség-vetés fogja képezni.
— Ez Sem r o s s z Ízlés. Francziaország ifjú külügy-minisztere, Hanotaux, hogy a franczia akadémiába, a hal-hatatlanok közé bejusson, elhatározta, hogy megírja Richelieu bibornoknak, a franczia akadémia alapitójának életrajzát. Már a harmadik kötetnél van. Igen érdekes könyv. Richelieut kora legnagyobb államférfiának tar-tották és tartják. Egy izben a mi legnagyobb embereink egyikének Pázmány Péternek is meg kellett vele bir-kóznia a római kúriánál. Két óriás szellem küzdelme volt e diplomácziai küzdelem, és bár Pázmányunk, mert a pápa a franczia, nem a császári irányzás felé haj-lott, nem sikerült a „nagy" Richelieut a nyeregből kiütnie, de sikerült nagy elenfelét egész diplomácziá jávai együtt hatalmasan kifárasztani. Hanotaux fran-czia külügyminiszter Richelieuről irt életrajzának vég-eredménye és főtanusága gyanánt azt tünteti fel, hogy „tartós alkotások létre hozására a mindennapi erőfeszítések egész halmaza szükséges." Érdekes az is, a mit Richelieu életéből további tanulságul megállapít:
„Érdem és szerencse nem elégségesek, u. m. ; mindezek fölött az akarás és állhatatosság mérhetetlen erejének kifejtésére van szüksége annak, a ki valami tartósat akar alkotni."
„Érdem és szerencse nem elégségesek, u. m. ; mindezek fölött az akarás és állhatatosság mérhetetlen erejének kifejtésére van szüksége annak, a ki valami tartósat akar alkotni."