A pénz megjelenési formái

Az emberi történelem nagyobb részében a pénz ismeretlen volt; az áruk és a szolgáltatások a cserekereskedelem révén jutottak el a végfelhasználóig; a cserekereskedelme a pénz megjelenését követően is – egyre szűkülő körben – fennmaradt, egészen a modern időkig.³²⁴ A pénz megjelenésének előfeltételei, az egyes pénzfunkciók tehát még a cserekereskedelem viszonyai között alakultak ki. „Az egyik legfontosabb fejlemény a korai cserekereskedelem legegyszerűbb formáival szemben először az a tendencia volt, hogy egy vagy két árucikket kiválasztanak a többihez képest, hogy az előnyben részesített csereeszközök részben azért kerüljenek elfogadásra, mivel tulajdonságaik miatt cserehordozóként működnek, bár természetesen továbbra is felhasználhatók elsődleges céljukra, hogy az érintett kereskedők igényeit közvetlenül kielégítésék. Az árukat számos okból választották ki preferált árucikknek – néhányukat azért, mert kényelmesen és könnyen tárolhatók, másokat azért, mert nagy értéktartalmúak és könnyen hordozhatók, mások azért, mert tartósabbak (vagy kevésbé romlandóak) voltak. Minél többet mutatott ezekből a tulajdonságokból a preferált árucikk, annál nagyobb volt a preferencia mértéke a csere során”.³²⁵

A preferált áruk megjelenése azonban nem oldott meg minden problémát a cserekereskedelemben. Ahogy DAVIES kifejti: „[a] cserekereskedelem legnyilvánvalóbb és legfontosabb hátránya az, hogy nincs általános értelemben vett vagy általános értékmérő, vagyis árrendszer, amely a pénzzel elérhető. A számítás problémái óriási mértékben megsokszorozódnak, ahogy növekszik a gazdagság és a cserélhető áruk sokfélesége .... Igaz, hogy néhány előnyben részesített cserecikk megjelenése, mint egy lépés az általánosabb közös értékmérő felé meghosszabbította a cserekereskedelmi rendszerek élettartamát, de a könyvelési probléma jellegéből adódóan, a nagyméretű csereügyletek számítási szempontból lehetetlenné váltak, ha egyszer elértek egy meglehetősen mérsékelt életszínvonalat ... A barter második lényeges hátránya annak közvetlen közvetlenségéből fakad, nevezetesen az áruk vagy szolgáltatások cseréjének teljesítéshez szükséges igények kettős egybeesése miatt. Tiszta barterben, ha egy gyümölcsös tulajdonosának, akinek almafeleslege van, csizmára van

324 Glyn D^AVIES: A History of Money – From Ancient Times to the Present Day. Cardiff, University of Wales Press, 2002, 9-10.

325 DAVIES, 10.

69

szüksége, akkor nemcsak egyszerűen egy cipészt kell találnia, hanem egy cipészt, aki almát akar vásárolni; és még akkor is fennmaradt a probléma, hogy meghatározzuk az alma és a csizma közötti »cserearányt«. Ugyanezen módon minden más cserébe magában foglaló tranzakció esetében külön-külön és nem azonnal megállapítható cserearányokról kellene tárgyalni minden egyes ügyletpár esetében. A nagyon egyszerű társadalmakban, amelyek csak néhány árut cserélnek, a közös értékmérő hiánya nem jelent nagy problémát. … Nyilvánvaló, hogy a cserekereskedelem hátrányai gyorsan feltárulnak a forgalomban lévő áruk számának és változatosságának bármilyen növekedésével. Ahogy az árucikkek száma növekszik, a kombinációk száma csillagászativá válik”.³²⁶ „A cserekereskedelem egyéb hátrányai között szerepelnek az értékmegőrzési költségek, amikor ezek mind szükségszerűen konkrét tárgyak, nem pedig például egy elvont banki betét, amelyet viszonylag költségmentesen lehet megnövelni, és amelyet szükség esetén bármilyen forgalomképes tárgyra lehet cserélni. Ezen túlmenően a banki betétek kamatot termelnek, míg ... a legtöbb csere terméketlen. A szolgáltatások jellegüknél fogva nem tárolhatók, így a jövőbeni szolgáltatások cserekereskedelme, amely feltétlenül magában foglal egy megállapodást, hogy cserébe bizonyos árut vagy más konkrét szolgáltatást fizetnek, gyengíti még az azonnali csere feltételezett rendes fölényét is, nevezetesen azon képességét, hogy lehetővé tegye a cserélendő tételek közötti közvetlen és pontosan mérhető összehasonlítást. Pénz hiányában vagy az egyes ősi civilizációk korlátozott mértékű pénzfelhasználása miatt nem csoda, hogy a nagyszabású és hosszú távú szerződések általában rabszolgaságon alapultak.” ³²⁷

Ennek ellenére „[e]gy dologban egyetértenek a primitív pénz szakértői, és ez létfontosságú egyetértés meghaladja kisebb különbségeiket. Közös hitük, amelyet a primitív pénzeszközök tényleges típusainak a világ minden tájáról és az ókori világ régészeti, irodalmi és nyelvi bizonyítékaiból származó kézzelfogható bizonyítékainak túlnyomó része alátámaszt, hogy a pénz eredetében és korai fejlődésében nem a cserekereskedelem volt a fő tényező.”³²⁸ „A leggyakoribb nem gazdasági erőket, amelyek primitív pénzt eredményeztek, az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: menyasszonyért fizetett pénz és vérdíj; díszítő és ünnepi; vallási és politikai célok. Az eredetileg egyik célra elfogadott tárgyakat gyakran más nem gazdasági célokra is

326 D^AVIES, 15.

327 DAVIES, 17.

328 DAVIES, 23.

70

hasznosnak találták, csakúgy, mint ahogy azokat később – növekvő elfogadhatóságuk miatt – az általános forgalomban is használták.” ³²⁹

A történelem során sokféle árucikket használtak az emberi közösségek pénzként. Mindenféle pénznél, beleértve a nemesfémeket is, sokkal nagyobb területen (az Indiai-óceán partvidékén, Óceániában, Afrikában és a Távol-Keleten) és sokkal hosszabb ideig (az ókortól egészen a XX.

századig) volt jelen a kaori-kagyló, mint pénzeszköz. A vallásos és nyilvánvaló díszítő tulajdonságoktól eltekintve alkalmassá tette erre az, hogy a kaorik tartósak, könnyen tisztíthatók és megszámlálhatók, nehezen utánozhatok vagy hamisításhatók. Jelentőségét mutatja, hogy az első kínai fémpénzek is a kagylókat utánozták, és a pénz szót jelző írásjel is a kaori-kagylót mintázza.³³⁰

A Fidzsi-szigeteken hasonló szerepet játszott az ámbrás cet foga (tambua), amelyet ceremoniális célokra és menyasszonyért fizetendő jegyajándékként is használtak, és amely birtokosa társadalmi presztízsét és tekintélyét is demonstrálta, ami kompenzálta a fizetési forgalomban betöltött csekélyebb szerepét.³³¹ A csendes-óceáni Yap-szigeteken különböző, a csészealjtól a malomkőig terjedő méretű, középen átfúrt kőkorongokat (fei) használtak pénzként, amelyet a XX. századig használtak, elsősorban vagyonfelhalmozás céljával. A fei kiegészítő pénzeként használtak kagylóhéj nyakláncokat, gyöngyházat, szőnyegeket és gyömbért is, de a fei volt a legfontosabb és legnagyobb érték, ami nemcsak pénz, hanem a rang és presztízs jelvénye is volt, és vallási és szertartási jelentőséggel is bírt.³³²

Az észak-amerikai gyarmatokon a kora újkorban egyrészt a vert pénz hiánya tette szükségessé különböző árucikkek pénzként való használatát,³³³ másrészt az indiánokkal való kereskedelem is szükségessé tette egyéb fizetőeszköz használatát. Az indiánok legalább a XVI. századtól ekként használták a (főleg fehér) gyöngysorokat (wampumpeag vagy wampum), elsősorban a keleti partvidéken, de a kontinens belsejében is. Normál fizetőeszköz céljára a wampum láncok vagy 18 hüvelyk vagy 6 láb hosszúak voltak, ezért általában könyökben és ölben számoltak, de egyes esetekben külön-külön vagy lábban; kiemelkedően oszthatók voltak.³³⁴ Az előállításuk

329 D^AVIES, 24.

330 D^AVIES, 36-37., 46.

331 DAVIES, 37-38.

332 DAVIES, 38-39.

333 Így 1715-ben észak-karolinai hatóságok tizenhét árucikket, beleértve a kukoricát és a búzát is, törvényes fizetőeszközzé nyilvánítottak. DAVIES, 39.

334 DAVIES, 40.

71

eredetileg különleges szakértelmet igényelt és egyes törzsekhez kötődött, később azonban az acélfúrók elterjedésével a mennyiségük nőtt, a minőségük csökkent, ami a hódprémhez viszonyított értékük csökkenését eredményezte.³³⁵ A wampun fontosságát mutatja, hogy az eredeti tizenhárom amerikai kolónia közül több törvényes fizetőeszköznek minősítette a XVII.

században.³³⁶ Noha a wampum az új-angliai államokban 1661-ben már nem volt törvényes fizetőeszköz, az Észak-Amerika egyes részein az ezt követő közel 200 évig továbbra is népszerű valuta volt, bár a takaró és a hódbőr erős versenytársak voltak a kanadai indiánok körében.³³⁷ A lábasjószág (szarvasmarha, bivaly, kecske, juh, teve) pénzként való használata történelmileg megelőzte a gabona pénzként való felhasználását azon az egyszerű oknál fogva, hogy az állatok háziasítása megelőzte a földművelést. A nagyobb állatok ugyan nagyobb értékegység voltukból adódóan kevésbé voltak alkalmasak a kisebb értékű ügyletek lebonyolítására, de a különböző méretű állatokkal és a prémekkel együtt mégis alkalmasak voltak csereeszköznek. A kirgizek között például a ló volt a fő fizetőeszköz, a juhokat használták másodlagosan, és a báránybőröket a kisebb cserékhez.³³⁸ Kínában a Kr.e. II. században rövid időre szabványos méretű, oldalain színezett fehér szarvasbőr darabokat hoztak forgalomba, amelyek meghatározott mennyiségű öntött pénzzel volt egyenértékű, ez azonban már inkább bankjegynek minősíthető.³³⁹

Használták pénzként az alapvető élelmiszereket is, különösen a gabonát az egész ókori Közel-Keleten, különösen Egyiptomban, egészen a Ptolemaioszok koráig. Az első kölcsön- és nagyméretű kereskedelmi ügyletek Mezopotámiában is még gabonában bonyolódtak, de Egyiptomban a belső forgalomban a gabona elsőbbsége megmaradt, így a Ptolemaioszok korában az állami elszámoló bankrendszer is gabonaegységekben számolt. A gabonának ez a szerepe összefüggésben állt az élelmiszer központi elosztásával, a gabonatermelés központosításával. ³⁴⁰

335 D^AVIES, 40-41.

336 1637-ben Massachusetts a fehér wampumot legális fizetőeszköznek minősítette, hat fehér gyöngyöt, illetve három feketét egy pennyvel számolva, de csak egy shillingig terjedő összegek esetén. Ez a kísérlet nyilvánvalóan sikeres volt, mivel a törvényes fizetőeszköz-határértéket 1643-ra 2 fontra emelték, ami akkoriban jelentős összeg volt, és messze meghaladja a készpénz-korlát mai valós értékét. L. D^AVIES, 41.

337 D^AVIES, 41.

338 DAVIES, 42-44.

339 DAVIES, 181.

340 D^AVIES, 45, 50, 52-55.; Niall F^ERGUSON: A pénz felemelkedése – A világ pénzügyi történelme. Budapest, Scolar, 2016, 30.

72

Ugyancsak elterjedt volt a fémek és különböző fémtárgyak pénzként való használata.

Kezdetben minden fém értékes volt: az alap- és a nemesfémek közötti különbségtétel csak akkor vált jelentőssé, amikor a fémműves szaktudás és a különféle fémek kínálata eléggé megnövekedett ahhoz, hogy tükrözze azok relatív bőségét vagy hiányát.³⁴¹ Az ókori Közel-Keleten elterjedt volt a nemesfémek tömbjeinek pénzként való használata, ahol az értéket a tömbök súlya határozta meg.³⁴² Kínában is tömbökben, súly szerint használták a nemesfémeket, általában a nagyobb beszerzésekhez, egészen a modern időkig.³⁴³ Az aztékok pénzként használták az aranyport. ³⁴⁴

A szerszámként való használattól a szimbolikus és általánosabb csere- és elszámolási eszközként történő használathoz való áttérés látható egy sor rézből, bronzból és vasból készült fémtárgyban. A Kr.e. II. évezred végétől a kínaiak vasásókat, -kapákat és -késeket, az ókori görögök vasnyársakat (oboloi) és -szögeket, a Kr.e. I. évszázadban a britek vaskardokat használtak pénzként. A fémeket különféle alakú és méretű jelöletlen darabokként, de gyakrabban rudak, huzaltekercsek és -gyűrűk, bokaláncok, karkötők és nyakláncok formájában, vagyis olyan formában is használták pénzként, amelyet kifejezetten a pénzként való elfogadás megkönnyítésére szántak. E körbe tartozik a XX. század közepéig használt nyugat-afrikai manilla pénznem, amely egy fém bokalánc, karkötő vagy egy nyaklánc elülső része, különböző méretben és görbülettel, általában rézből vagy sárgarézből. ³⁴⁵

Kínában ezzel szemben az alapfémekből öntött tárgyakat (vasásókat, kapákat, fejszéket és -késeket), majd olyan érmeket használták pénzként, amelyeken kialakítottak egy furatot, hogy ezek révén egyrészt tömegesen lehessen az érméket előállítani, másrészt egy rúdra vagy szalagra fel lehessen azokat fűzni; ezeket az alacsony belső értékű fémtárgyakat nagy mennyiségben tudták használni kis értékű ügyletek céljára is. Kínában is meghatározó szerepet játszott az állam az érmék készítésében, amely ragaszkodott a központi ellenőrzéshez és a szabványok egységességéhez, de az alapfémek használata megkönnyítette azok utánzását és hamisítását.³⁴⁶

341 D^AVIES, 45.

342 D^AVIES, 48.; F^ERGUSON,30.; K^ÁSKOSY László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Budapest, Osiris, 2005, 70.

343 DAVIES, 56.

344 D^AVIES, 48.

345 DAVIES, 46-47.

346 DAVIES, 56.

73

A nemesfém-pénzérmék a Kr.e. VII. század közepén, Lydiában jelentek meg, ahol először vertek arany és ezüst érméket, és innen terjedt el ez a technika a kis-ázsiai ión városokon keresztül Görögországban a VI. század elején (majd innen tovább a görög gyarmatvárosokba), illetve Lydia elfoglalása után Perzsiában (illetve innen a főníciai gyarmatvárosokba).³⁴⁷ A görög városállamokban az ezüst, míg Perzsiában az arany pénzérmék verése terjedt el. ³⁴⁸ A IV.

század közepén a macedón királyságban nagyértékű arany érmét kezdtek verni, amely a későbbi birodalom határain túl is elterjedt, és a kelta pénzverés mintájául is szolgált.³⁴⁹ A Kr.e. III.

század közepéig a rómaiak réztömböket (aes signatum) használtak fizetőeszközül; a Kr. e. III.

század elején megjelentek az öntött ezüstpénzek, illetve a század folyamán az öntött bronzpénzek (aes grave) is.A Kr.e. II. század elején megjelentek a vert ezüstpénzek, amelyek kibocsátását központosították, és csak a bronzpénzek kibocsátását hagyták a provinciáknak.³⁵⁰ A Kr.e. I. század második felében a pénzverés a császár személyes jogosultságává vált, aki eredetileg kettős (arany-ezüst) pénzrendszert vezetett be. A birodalom helyzetének romlásával megjelent a nemesfémtartalom csökkentésével történő pénzrontás jelensége, később a réz és ezüstözött réz pénzérmék tömeges kibocsátásra is sor került, ami hatalmas inflációt és az árfolyam-rendszer eltorzulását okozta.³⁵¹ A római pénzverés jogi és technológiai hagyománya a birodalom bukása után is tovább élt az európai keresztény monarchiákban, így az első magyar vert ezüstpénz is a keresztény magyar királyság megjelenésével kapcsolható össze.³⁵² A pénzverés technológiájában a XV. század második felében jelentős újítást hozott, amikor a nyomtatáshoz használt présgépeket a pénzverésben is használni kezdték, ami lehetővé tette a pénzérmék egységesebb és tömegesebb előállítását. ³⁵³ A vert pénz a világ más részein a gyarmatosítás korával terjedt el.

Az első bankjegyeket Kínában bocsátották ki a IX. század második felében, eredetileg ideiglenes jelleggel, a rézpénzek helyettesítésére; a X. század második felétől a kibocsátás rendszeressé vált és a volumene is megnőtt, köszönhetően annak, hogy a fémpénzek nagy része hadisarc fejében kivitelre került.³⁵⁴ A mongol hódítók átvették ezt a kínai újítást, és

347 DAVIES, 63-65., 88.

348 DAVIES, 67.

349 DAVIES, 81, 115.

350 D^AVIES, 88-89.

351 D^AVIES, 91, 94, 98, 101, 104.

352 A pénz felirata „Regia Civitas” (=”királyi állam”) is a pénzverés királyi előjogára utal Szent István pénzein, illetve I. András első pénzein. l.: PALLOS Lajos - TORBÁGYI Melinda - TÓTH Csaba: A magyar pénz története – A kezdetektől napjainkig. Budaest, Kossuth, 2017. 17-22.

353 DAVIES, 179-180.

354 DAVIES,181.

74

halálbüntetés terhe mellett egész birodalmukban kötelezővé tették elfogadását, jóllehet a vazallus államokban ez nem terjedt el, bár a XIII. század végén, a XIV. század elején Perzsiában, Indiában és Japánban voltak erre irányuló kísérletek.³⁵⁵ A XV. század közepére azonban a papírpénzek Kínában kikerültek a forgalomból.³⁵⁶ Európában az első, bankjegy kibocsátására jogosult jegybank a Svéd Bank volt, amely 1661-től bocsátott ki bakjegyeket.³⁵⁷ Nagyobb jelentőségű volt a Bank of England megalapítása 1694-ben és a Bank of Scotland megalapítása 1695-ben, amelyeket ugyancsak felruháztak a bankjegy-kibocsátás jogával.³⁵⁸ Franciaországban 1716-ban kezdték meg a bankjegy-kibocsátást, azonban ez a kísérlet végül inflációs válságba torkollott,³⁵⁹ így a bankjegy-kibocsátás csak a XIX. sz. elejétől vált rendszeressé a Banque de France megalapításával.³⁶⁰ A korai jegybankok még csak helyi, fővárosi monopóliummal rendelkeztek; a bankjegy-kibocsátás országos monopóliumát – amely a bankjegy elsődleges fizetőeszközzé válásának előfeltétele – csak fokozatosan szerezték meg.³⁶¹ A bankjegy-kibocsátás a XIX. században terjedt el a fejlett világban,³⁶² először készpénzt helyettesítő eszközként; a bankjegyek nemesfémre, majd nemesfém-pénzre váltásának lehetősége a XX. század folyamán szűnt meg.³⁶³