Magyar jogtudósok álláspontja a pénz jogi jellegéről

Ahogy fentebb említettük, GROSSCHMID a pénz jogi fogalmát nem alkotja meg, felfogása szerint ugyanis: „[p]énz-e valami vagy sem, e kérdés jogi szempontból egybeesik, […] azon törvények értelmezésének feladatával, amelyek ahhoz a fűzőponthoz valami jogi következtetést csatolnak, hogy valami adott jószág pénz-e vagy sem”,³⁶⁴ hiszen „a pénz és a nempénz közötti különbség a közértelemben már előzőleg adva van, még minekelőtte e választóvonallal valami törvény a maga rendelkezéseit elhatárolná”.³⁶⁵

GROSSCHMID a pénzminőséget lényegében az alapvető pénzszerep, a használati értéktől elszakadó („nem mert őtet máskülönben erre vagy arra használni lehet”) általános csereértéki

355 D^AVIES, 182.

356 DAVIES, 184.

357 DAVIES, 554.

358 DAVIES, 259-260., 272.; FERGUSON,53.

359 D^AVIES, 556-557., F^ERGUSON, 141-158.

360 D^AVIES, 558., F^ERGUSON, 60.

361 DAVIES, 263., 274., 558., FERGUSON,57. *) jegyzet.

362 FERGUSON, 60.

363 F^ERGUSON, 60-61.

364 GROSSCHMID (1932.), 107. §, a. (1); 596.

365 l. u. o.

75

szerep (e „jószágért mindent kapni lehet, még pedig azért, mert mindent lehet érte kapni”) tényleges meglététől teszi függővé, noha elismeri, hogy adott jogszabály alkalmazása szempontjából a pénz fogalma ettől eltérhet (a jogszabály saját alkalmazása körében kirekeszthet egyes, e minőséggel rendelkező jószágokat a pénz fogalmi köréből, vagy pénznek nyilváníthat e minőséggel nem rendelkező jószágot is).

KOLOSVÁRY Bálint a pénzt ingó dolognak tekintette: „[h]elyettesíthető dolog eképpen […] a pénz, melyről számszerű mennyiségekben stb. beszélhetünk csak. […] egy 10 pengős bankjegy helyét állja a 10 pengős aranyérmének, tehát ezek helyettesíthetők. […] a helyettesíthetőség […] csak az ingó dolgok tulajdonsága”.³⁶⁶ „A pénz […] az egyetlen olyan dolog, mely sajátságánál fogva minden dologért aequivalensként elfogadható, mert használhatósága mindenkire nézve teljesen egyforma. Egyfelől tehát általános értékmérő, de emellett általános csereeszköz is, mert bármiféle dolgot (vagyontárgyat) megszerezhetünk vele. […] Hogy pénzképpen miféle dolog szolgálhat s miféle sajátossággal kell bírnia valaminek, hogy pénzül tekinthessék: ezt a nemzetgazdaságtan tárgyalja. Formailag azonban a pénz minőségét az államhatalom declaratioja adja meg”.³⁶⁷

BÁTOR Viktor ettől némiképp eltérő álláspontot fejtett ki. A pénz minőséget a pénz-funkciókból vezeti le: „pénz alatt kétségtelenül azokat a jószágokat (pénznemeket) értjük, amelyek valamely adott helyen és időben a pénz gazdasági és jogi természetű szerepeit betölti. A döntő szerepkör, amelynek jelentősége a legkiemelkedőbb, az általános csereeszközként való felhasználás.

Amely jószágot a gazdasági forgalom valamely területen általános csereeszközként használ, az annak a területnek a pénze, mert a forgalom mindig az általános csereeszközt használja fel a) fizetőeszközként, b) tartozások és árak megállapítására, c) e két kiemelkedő jelentőségű pénzfunkción kívül mindazoknak a kis jelentőségű feladatoknak betöltésére is, amelyekre az a pénz a legalkalmasabb, amely általános csere- és fizetési eszköz. Nem jelenti ez azt, hogy csak az „pénz”, ami mindezeket a pénzszerepeket betölti; előfordul hellyel-közzel a szerepeknek a megoszlása”.³⁶⁸ „Azt ugyanis, hogy mi a pénz, leíró módszerrel meghatározni nem lehet. A pénz fogalmát a corpus a pénzjószág fizikai meghatározása nem meríti ki. Ami a corpus, a pénzjószág fizikai meghatározása nem meríti ki. Ami a corpus-t pénzzé teszi, az a forgalom, illetve (a jogrend kialakulása után) a forgalom és a jogrend által belélehelt animus, amelynek

366 S^ZLADITS V. 4. § C) 2., 20.

367 SZLADITS V. 4. § C) 4., 23.

368 SZLADITS III. 19. § 1., 226.

76

alapján a pénznek használt jószág pénzgazdasági szerepét betölti … a pénzszerep, melynek betöltését a forgalom és a jogrendszer a kérdéses jószágba beléleheli, nem egységes, hanem felbontható és pedig olyan funkciókra bontható fel, amelyeket ugyanazon a helyen, időben nem mindig és szükségszerűleg ugyanaz a jószág végez el.”³⁶⁹ „A pénz különböző funkcióit elvileg a közjog és a magánjog szabályainak beavatkozása nélkül is betöltheti. A gazdasági élet és a jogrendszer biztonsági igényeit azonban kényszerűleg oda vezetnek, hogy a pénz-közjog kijelöl egy pénznemet (az ezzel a pénznemmel kapcsolatos pénzrendszert) és ennek a pénznemnek (pénzrendszernek) minden más pénzzel szemben különböző előjogokat ad”.³⁷⁰

BÁTOR ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a pénz alatt „csak a pénznemeket, pénzjószágokat értjük, nem pedig a pénzre szóló követeléseket is, sem pedig a gazdasági által kisebb-nagyobb körben felhasznált pénzhelyettesítő eszközöket. […] a jog világában a »bankpénz« épen úgy csak pénzre szóló követelés, mint nem pénz az utalvány, csekk sem”.³⁷¹ „Nincs pénzjogi vagy gazdasági munka, amely nem a „jószágban” jelölné meg a pénz definíciójának genus proximum-át. … Pénzt tehát másként, mint pénznemekkel, pénzdarabokkal (Geldsorte, Geldzeichen, Geldstück) szolgáltatni nem lehet, nem a pénz testesül meg valamely jószágban, hanem a forgalom és a jogrend valamely konkrét jószágfajba a pénzminőség animusát belehelvén ez a jószágfaj lesz mint pénzfaj, a pénznem, a pénz. A pénz csereközvetítő funkciója körében alig merülhet fel kétség, hogy a „pénz” alatt jószágot kell érteni. Nehéz is feltételezni, hogy azokat a javainkat, amelyeket elcserélni akarunk, amelyektől meg akarunk válni, hogy előbb-utóbb más javakat szerezhessünk meg, valami abstract ideáért adnók oda.”³⁷²

„Ugyanilyen egyhangú a pénznek jószágként való a pénz fizetőeszköz funkciója körében és a pénzjogi és a közgazdasági irodalom … egyetért abban is, hogy a fizetés pénzdaraboknak, technológiailag meghatározható tárgyaknak szolgáltatásában, átadásában áll. Amint azonban a pénztartozás mértékét megszabó szerepében képezi a pénz a vizsgálódás tárgyát, úgy a jogi, mint a gazdasági teória színt változtat. … akiknek még előbb a legcsekélyebb kételyük sem volt az irányban, hogy a pénz mindig jószág, mindig egy konkrét jószágnem és a pénztartozás mérvének megszabásánál a pénzben valami metafizikai, abstrahált fogalmat látnak, amely csak véletlenül nyer időről-időre változó, fizikai létet egy változó, de irreleváns anyagban, anélkül, hogy e változó materiális megjelenés a lényeget, az abstrakciót érintené.” ³⁷³ „A pénz … nem

369 BÁTOR Viktor: A pénztartozás jogszabályai. Budapest, Grill, 1932, 2-3.

370 SZLADITS III. 19. § 2., 232.

371 S^ZLADITS III. 19. § 2., 228-229.

372 BÁTOR (1932.), 3.

373 BÁTOR (1932.), 4.

77

név, nem számítási egység, vagyis abstrakció, hanem jószág, akár csereértéknek vagy a fizetési eszköznek, akár a számoló jószágfajnak funkcióját tölti be.” ³⁷⁴

BÁTOR vitatja azonban a pénz hagyományos besorolását: „[ő]srégi teória, hogy a pénz elhasználható, meg helyettesíthető dolog is. […] Valóságban sem az elhasználható, sem a helyettesíthető dolgok szokásos definíciója nem illik rá a pénzre. »Természeténél fogva elhasználható általában az az ingó dolog, amelynek csak elfogyasztással lehet rendeltetéséhez képest hasznát venni.« Nyilvánvaló, hogy a pénz nem ilyen dolog. Hogy azonban mégis a pénzt be lehessen sorozni az elhasználható dolgok közé, elfogyaszthatónak nevezik ezen kívül azt a dolgot is, amit »másképen mint elidegenítés által használni nem tudunk«. Elsősorban ez nem igaz, mert a pénzt elidegenítés nélkül is használjuk, például vagyongyűjtésnek, értékfelhalmozásnak funkciójára. De ezenkívül nyilvánvaló, hogy […] ennek a hozzátoldásnak kizárólag az a célja, hogy az általános tételnek látszó szöveggel be lehessen sorozni az elhasználható dolgok közé a pénzt, mert más olyan jószág, amelyre a definíciónak ez a kiterjesztése talál, amúgy sincs. Ugyanerre az eredményre jutunk a helyettesíthető dolgok definíciójánál. Helyettesíthető dolgok azok, amelyeknek egyéniségét a forgalomban általában értékelni nem szoktuk, azért, mert a forgalom szokásos értékén mérve azok fizikailag, kémiailag, felhasználhatóságuk tekintetében egymástól nem különböznek. Ebbe a meghatározásba természetesen a pénz nem illik bele, mert ugyanazon pénzrendszeren belül is a különböző pénzdarabok, bankjegyek egymástól nemcsak különbözők, de különbözőségük igen fontos is […] A pénzt a forgalomban nem szám, súly vagy más mérték szerint szokás meghatározni. A különböző pénzdarabok nem is helyettesítik egymást, mert a 10 pengős bankjegy nem helyettesíti a 100 pengőst. […] Helyesebb tehát úgy az elhasználható, mint a helyettesíthető dolgok meghatározását megtartva, oda a pénzt be nem sorozni, mert abba bele sem illik és a pénzt ép úgy, mint sui generis dolgot kezelni, mint ahogyan a pénztartozást sem lehet az egyedi és fajlagos kötelmek egyikébe sem besorozni.”³⁷⁵

BÁTOR elméletének sajátossága ugyanakkor, hogy az idegen pénzt nem tekinti pénznek: „[a]

pénz csak bizonyos területen pénz, ott, ahol fizetőeszközként vagy valamely más szerepben forgalomban van, ezen a területen kívül: nem az. Az a pénznem tehát, amely idegen, nem pénz, hanem helyettesíthető dolog. Az idegen pénz mint helyettesíthető dolog rendes fajkötelmek tárgya, szemben a pénzzel, az igazival, mely viszont nem fajkötelemnek (pénznemtartozásnak),

374 BÁTOR (1932.), 11.

375 SZLADITS III. 19. § 1., 226-227.

78

hanem pénztartozásnak tárgya. […] Aki tehát idegen pénzt hazai pénzért ad el vagy más idegen pénzért cserél, az nem pénztartozást vállal, nem olyan tartozást, amelyet a pénzben kell teljesíteni, hanem adásvételi ügyletet köt, amelyre […] az adásvétel jogszabályai vonatkoznak.

[…] Ugyanez az oka annak, hogy […] sem átértékelés, sem a lejárat napjának vagy bármely más időpontnak árfolyamán átszámítás alá nem eshetik, […] természetesen nem azt jelenti, hogy a pénztartozást csak hazai pénznemben lehet kiróni. Épen úgy, mint lehet pénztartozást aranyban, búzában vagy bármily egyéb más jószágban megállapítani, úgy lehet a pénztartozást idegen pénznemben is kiróni”³⁷⁶.

Nagyon érdekes felfogást fejtettek ki a pénz kapcsán FISCHER József és SZÁSZ Ágoston, akik egy komplett pénzügyi reformtervet terjesztettek elő 1935-ben. Bár a pénz fogalmának meghatározásával nem foglalkoztak, azonban nagyon fontos az a megállapításuk, hogy „[a]

pénz értéke nem abban az anyagban van, amelyben a forgalomban megjelenik, hanem abban a csereértékben, amely értékben a forgalomban elfogadják. … A pénz értékére vonatkozó bizalmunk, nevezetesen hogy a pénzt mások tőlünk értékként el fogják fogadni, a pénz értékének nem az oka, hanem ez csak okozata. Azért fogadja el mindenki a pénzt, mert jó pénz mellett senki sem járhat úgy, hogy a kezében marad a pénz, és nem ér semmit. A pénz jóságát egyedül az biztosítja, hogy a pénz kibocsátója ugyanabban az értékben és nem nagy idő múlva a pénzt visszavonja … A visszavonás biztosítja a keresletet a pénz iránt s ez a kereslet idézi elő azt, hogy senki kezében sem fog a pénz megrekedni és elértéktelenedni. A fedezet nélkül kibocsátott állami papírpénz jó pénz akkor, ha az állam nem nagy időn belül értékcsökkenés nélkül vissza bírja vonni és nincsen nagyobb pénzmennyiség forgalomban, mint amennyi az igények kielégítésére szükséges. … Nem a bankjegy, papírpénz vagy arany és ezüstérme forgalma teszi az életet, hanem az áruk és szolgáltatások forgalma. A pénz az áruk és szolgáltatások forgalmának csupán lebonyolítási eszköze.” ³⁷⁷

A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 94. §-ának (2) bekezdése külön rendelkezést tartalmazott a pénzre mint a tulajdonjog tárgyára, de a törvényjavaslat miniszteri indokolása a pénz tekintetében ezt a rendelkezést nem magyarázta meg. Az ún. Fekete Kommentár szerint „[a] pénz egyébként is a dolog fogalma alá tartozik és olyan dolog, amely birtokba vehető. Ezért a pénz e § első bekezdése értelmében is a tulajdonjog tárgya lehet. A § (2) bekezdése tehát ebben a tekintetben nem terjeszti ki a § hatályát a birtokba

376 SZLADITS III. 19. § 6., 235-236.

377 FISCHER József - SZÁSZ Ágoston: Pénz. Budapest, 1935, 5-6.

79

vehető dolgok körén kívülre, hanem éppen ellenkezőleg, a pénzre megszorító rendelkezést tartalmaz. […] A pénz […] Forgalomképes helyettesíthető dolog. A különleges szabályozást az magyarázza, hogy a polgári jogi forgalomban nem a pénz fizikai megjelenési formája, minősége a lényeges (nyomtatott papír vagy érme), hanem értéke folytán játszik szerepet. A magyar pénz hazánkban törvényes értékmérő. A pénz fogalmát e § értelmezésénél köznapi értelemben kell felfognunk. A bankjegyet is pénznek kell tehát tekintenünk, mint ahogy a köznapi értelmezés – és legtöbbször a jogszabályok is – a bankjegyet általában pénznek tekintik”.³⁷⁸

LÁBADY Tamás szerint: „[a] dolgok között különleges szerepet töltenek be a pénz és az értékpapírok. A pénz önmagában szintén testi tárgy, de a vagyoni forgalomban nem közvetlenül fizikai minősége, hanem értéke folytán játszik szerepet. A pénz valódi jelentőségét értékmérő szerepe adja, az, hogy a piaci forgalomban fizetőeszközként használatos.”³⁷⁹

A régi Ptk. 94. §-ához fűzött kommentárjában PETRIK Ferenc azt a nézetet fejti ki, hogy „[a]

pénz forgalomképes, helyettesíthető dolog. Kétféle pénz között kell különbséget tennünk: a) a pénzt mint értékmérő, forgalomban levő fizetési eszköz, valamint b) az értéket képviselő pénzdarab (aranypénz, muzeális értékkel bíró bankjegy stb.). Az utóbbiakra a dologra vonatkozó általános szabályok irányadók. Amikor a Ptk. pénzről szól, ezen a forgalomban levő, fizetési eszközként használatos pénzt kell érteni, legyen az akár érme, akár bankjegy.

Idetartoznak a külföldi fizetőeszközök is …. A pénzzel azonos jogi megítélés alá esik véleményünk szerint a bankszámlapénz, tehát a fizetési forgalom lebonyolítására szolgáló bankszámlán kimutatott, bankkal szembeni látra szóló követelés. A modern gazdaságban a forgalomban levő pénz nagyobb része nem bankjegy és érme, hanem bankszámlán lévő bankszámlapénz, amely meghatározott személyeket illető követelés. Ennek alapján a bankszámla tulajdonosa bármikor követelését valóságos pénzre válthatja át. Egyetértünk tehát Gárdos Istvánnal abban, hogy a bankszámlaköveteléseket is pénznek kell tekinteni.”³⁸⁰

A Ptk. 5:14. §-ához fűzött magyarázatában PETRIK a bankszámlapénzzel kapcsolatos álláspontját így pontosítja: „[a] pénzzel azonos jogi megítélés alá esik – véleményünk szerint – a bankszámlapénz, tehát a fizetési forgalom lebonyolítására szolgáló bankszámlán kimutatott,

378 PETRIK Ferenc: A tulajdonjog tárgyai. In: GELLÉRT György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv Magyarázata, Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1981., 451.

379 L^ÁBADY Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része, Budapest-Pécs, Dialóg Campus, 1998, 288.

380 PETRIK Ferenc: A tulajdonjog tárgyai. In: GELLÉRT György et ali (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata, Budapest, Complex, 2004, 350-351.

80

bankkal szembeni látra szóló követelés. A modern gazdaságban a forgalomban levő pénz nagyobb része nem bankjegy és érme, hanem bankszámlán lévő bankszámlapénz, amely meghatározott személyeket illető követelés. Ennek alapján a bankszámla tulajdonosa bármikor követelését valóságos pénzre válthatja át. Ezzel az értelmezéssel nem minden szerző ért egyet.

Álláspontjuk szerint a bankszámlapénz nem lehet tulajdoni tárgy, bár közigazgatási tartalma szerint minősülhetne annak. Tulajdoni tárgyként való elismerésük a jogban a létező valósághoz nem kötődő, társadalmi konvenciókon alapuló, fizikai valósággal nem rendelkező pozíciót biztosítana részükre. Ez a felfogás alapul konvenciókon, nem az, amelyik a bankszámlapénzt tulajdoni tárgynak tekinti. A gyakorlatban ugyanis a fizikailag valóságos pénz szerepe egyre kisebb, szerepét a bankszámlapénz tölti be. Valóban egy bizonyos létszakban nem más, mint a bankkal szembeni követelés, de olyan, amely bármikor fizikai valóságot nyerhet. Ha az ellenkező álláspont lenne igaz, úgy az értékpapír sem lehetne tulajdoni tárgynak tekinteni, hiszen az sem jelent mindenkor fizikai valóságot”.³⁸¹

A régi Ptk. 94. §-ának (2) bekezdését értelmezve OSZTOVITS András úgy foglal állást, hogy „[a]

pénzen – mint törvényes fizetőeszközön – a fizikai formában (érme, bankjegy) létező pénzt kell érteni. Emiatt a bankszámlapénz, amely egy bankkal szemben fennálló követelés, nem vonható a Ptk. 94. § (2) bekezdésének hatálya alá. Ennek megfelelően fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy ha a pénzintézet a vele bankszámla-szerződéses jogviszonyban lévő gazdálkodó szervezet részére tévedésből kétszeres átutalást (jóváírást) teljesít, a visszakövetelésének jogcíme nem tulajdoniigény-érvényesítésnek, hanem jogalap nélküli gazdagodás visszafizetésére irányuló követelésnek minősül. Ez – mint pénzkövetelés – a pénzkövetelésre (kártérítésre) irányadó szabályok szerint évül el (BH 1997.87.)”³⁸²

MENYHÁRD Attila szerint „[a] Ptk. a pénzt, az értékpapírt és a dolog módjára hasznosítható természeti erőket nem tekinti dolognak, csak arról rendelkezik, hogy ezekre a dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell. A vagyoni forgalomban a pénz az egyik legkülönlegesebben viselkedő vagyoni elem. Dologi értelemben pénzként a fizikai formában létező pénzt (bankjegyet és érmét) kezeli a szabályozás, amely törvényes fizetőeszközként szolgál, akkor is, ha egyébként külföldi pénznemről van szó. A forgalomban már nem lévő pénzre (régiségek, forgalomban már nem lévő pénzek stb.) különleges dologi jogi szabályok

381 PETRIK Ferenc: Második rész: A tulajdonjog. In: PETRIK Ferenc – WELLMANN György (szerk.): Polgári jog - Kommentár a gyakorlat számára II., Budapest, HVG-Orac, 2018⁵, 40-41.

382 OSZTOVITS András: IX. fejezet: A tulajdonjog tárgyai. In: OSZTOVITS András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény magyarázata I., Budapest, Opten, 2011, 308.

81

nem vonatkoznak, ezek mint birtokba vehető testi tárgyak, nem pénznek, hanem ingó dolognak minősülnek”.³⁸³

MENYHÁRD hangsúlyozza: „[a]z, hogy a bankszámlapénz nem minősül dolognak és így nem tulajdonjog tárgya, tudatos döntés eredménye. A készpénz átruházásával azon a bank tulajdont szerez, és ez a tulajdonjog a pénzen változatlanul fenn is marad. A bank és az átruházó között a kötelmi (szerződéses) jogviszonyuk alapján keletkezik kötelem. A bankszámlapénz dologgá vagy tulajdoni tárggyá minősítése így olyan vagyoni elemet hozna létre, amely valójában követelés. A követelések pedig nem tulajdonjog tárgyai és – más pénzkövetelésekhez hasonlóan – nem volt indoka annak, hogy a bankkal szembeni követelést a jog tulajdoni tárggyá tegye. A már kialakult, a Ptk. alkalmazási körében is követendő gyakorlat szerint a bankszámlapénz a bankkal szembeni követelés, amely alkalmas arra, hogy fizetési eszközként szolgáljon, de ebből dologi vagy tulajdoni tárgyként való minősége nem következik (BH 1997.87.). A pénznek, mint fizetőeszköznek a közgazdaságtani, pénzügyi vagy más terminológiában nevesített megjelenési formái jogi értelemben nem minősülnek pénznek. A banknál vezetett számla pozitív egyenlege (»bankszámlán lévő pénz«) jogi szempontból a bankkal szemben fennálló követelés, így nem tulajdonjog tárgya. Ezért például a bank részéről tévesen teljesített átutalás is jogalap nélküli gazdagodásra alapított (így kötelmi) igénnyel követelhető »vissza«, és nem tulajdoni igény érvényesítésével. Ez a pénz átruházására vonatkozó szabályokból is következik”.³⁸⁴

SÁNDOR István álláspontja szerint „[a] pénzről kétféle megközelítésben beszélhetünk. Általános értelemben mint a cserefolyamatokat leegyszerűsítő hivatalos elszámolásieszközről van szó, amely alapján a jogalanyok különböző áruk vagy szolgáltatások ellenértékeként használják azt.

A pénz államilag elismert fizetőeszköz. A pénz alapvető funkciója, hogy csere-eszközként alkalmazható, vagyis nem kell áru ellenében árut adni, és ebből eredően a pénznek fizetési funkciója is van, vagyis a pénzért árut lehet vásárolni, szolgáltatást lehet igénybe venni. A pénznek elszámolási funkciója is van, mivel egyidejűleg ugyanolyan mértékű áru, szolgáltatás ellenértékét jeleníti meg. Az elszámolási funkcióból ered a pénz értékmegőrző jellege, leszámítva az inflációt és a deflációt. Ebben a jelentéstartalmában nem a pénz fizikai megjelenése, hanem az általa képviselt érték bír jelentőséggel. Másrészről az egyes bankjegyek,

383 M^ENYHÁRD Attila: A tulajdonjog tárgyai. In: V^ÉKÁS Lajos – G^ÁRDOS Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Budapest, Wolters Kluwer, 2014, 933.

384 MENYHÁRD (2014.), 933.

82

érmék is jelenthetnek önállóan, az anyagukból, kibocsátási időpontjukból eredő értéket, például muzeális bankjegyek esetében. Harmadrészt a mindennapi értelemben pénzről beszélünk a bankjegy, pénzérme és banki követelések (például folyószámla, bankbetét követelés) esetén is.

Jogi értelemben a készpénz és a bankszámla-követelés jellege eltér egymástól. Ha a pénzintézet a vele bankszámla-szerződéses jogviszonyban lévő gazdálkodó szervezet részére tévedésből kétszeres átutalást (jóváírást) teljesít, a visszakövetelésének jogcíme nem tulajdoniigény-érvényesítésnek, hanem jogalap nélküli gazdagodás visszafizetésére irányuló követelésnek minősül. Ez – mint pénzkövetelés – a pénzkövetelésre (kártérítésre) irányadó szabályok szerint évül el (BH 87/1997.). Továbbá fontos kiemelni azt, hogy a pénz jogi értelemben olyan fizetőeszköz, amelyet államilag elismernek. Értelemszerűen nem számítanak az olyan, az árucserét lerövidítő pénzhelyettesítő eszközök, amelyek csak meghatározott területi vagy személyi körben alkalmazhatók (bon, utalvány stb.)”.³⁸⁵

A római jogász BESSENYŐ András – a Kúria devizahitelezéssel kapcsolatos álláspontját és annak dogmatikai alapjait vitatva – megjegyzi, hogy „[a] pénz mint szubsztancia pénzdarabokat – fémpénzérméket és papírpénzjegyeket – jelent, amelyek lényeges sajátossága, hogy hiteles névértékjelet hordoznak magukon. A pénz mint funkció pedig abban áll, hogy a pénz általános értékmérő, fizetési eszköz és csereeszköz”.³⁸⁶

A kérdésben a magyar jogirodalmat átfogó jelleggel dolgozta fel monográfiájában³⁸⁷ GÁRDOS

István. Elemzése bevezetésében utal rá, hogy „[a] pénznek testi és immateriális megjelenési formája is van, ugyanakkor a testi jellegű készpénz több tekintetben eltér a közönséges dolgoktól, az immateriális bankpénz vagy számlapénz pedig a jogoktól eltérő sajátosságokkal rendelkezik. Emellett, a pénz, mindkét megjelenési formájában, kettős természetű: miközben valakinek a vagyonát szaporítja, egy másik fél számára negatív vagyoni elemként jelenik meg.

Ezeknek és az ezekhez kapcsolódó további sajátosságoknak a következtében a pénz különleges jószág”.³⁸⁸

GÁRDOS a pénz közgazdasági fogalmát elemezve rámutat: „[a] történelem során különböző vagyontárgyak töltötték be a pénz szerepét. Ezért a pénz elsősorban nem megjelenési formája,

385 SÁNDOR István: In. OSZTOVITS András (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V.

törvényhez II. Budapest, Opten, 2014, 516.

386 B^ESSENYŐ András: A devizahitelesek és a római jog. Jura, 20. évf. (2014.) 2. sz., 17.

387 GÁRDOS István: Kié a pénzem? – A pénz dologi jogi vizsgálata. Budapest, Wolters Kluwer, 2016.

388 GÁRDOS (2016.), 15.

83

fizikai sajátosságai, hanem funkciói alapján határozható meg. A pénz legfontosabb funkciói a

fizikai sajátosságai, hanem funkciói alapján határozható meg. A pénz legfontosabb funkciói a

In document A devizaalapú kölcsönszerződések egyes dogmatikai kérdései (doktori értekezés) (Pldal 81-92)