Mint korábban említettem, Arrhianos leírásában Choriénés volt az, aki Oxyartést magához kérette. Curtius Rufus ezzel szemben arról számol be, hogy maga Alexandros döntött Oxartés követségbe küldése mellett. Az uralkodó motivációja egyértelmű, hiszen ezzel a lépéssel akarta rábeszélni Sisimithrést a vár átadására.791 Curtius Rufus Oxartés szavait függő beszédben (oratio obliqua) idézi:
At Oxartes trepidum diffidentemque rebus suis Sisimithren coepit hortari ut fidem quam vim Macedonum mallet experiri, neu moraretur festinationem victoris exercitus in Indiam tendentis: cui quisquis semet offerret, in suum caput alienam cladem esse versurum.792
Arrhianos hasonló megoldással, ugyancsak függő beszédben közli Oxyartés szavait:
ὁ δὲ ἀφικόμενος πείθει Χοριήνην ἐπιτρέψαι ᾿Αλεξάνδρῳ αὑτόν τε καὶ τὸ χωρίον. βίᾳ μὲν γὰρ οὐδὲν ὅ τι οὐχ ἁλωτὸν εἶναι ᾿Αλεξάνδρῳ καὶ τῇ στρατιᾷ τῇ ἐκείνου, ἐς πίστιν δὲ ἐλθόντος καὶ φιλίαν…793 τὴν πίστιν τε καὶ δικαιότητα
790 Curt. 10.3.11.
791 Vö. még: Curt 7.11.23. PORTA, 2005, 823, 24. lábj.
792 Curt. 8.2.27.
793 Krüger és Brunt szerint a szövegben lacuna található a φιλίαν után. Bosworth szerint azonban nincs szükség lacunát feltételezni, hiszen anélkül is érthető a szöveg. BOSWORTH, 1995, 138: „The phrasing is somewhat clumsy, with a harsh anacoluthon: ‛he said that with respect to force there was nothing that could not be
129
μεγαλωστὶ ἐπῄνει τοῦ βασιλέως, τά τε ἄλλα καὶ τὸ αὑτοῦ ἐν πρώτοις ἐς βεβαίωσιν τοῦ λόγου προφέρων.794
A két szerző Oxyartés/Oxartés szavainak közlésében egyértelműen hasonlóságot mutat, amit a következő megoldásokkal indokolhatunk. Az egyik eshetőség, hogy ennél a résznél Curtius Rufus és Arrhianos azonos forrást használt, mégis mind a két szerző csupán azt a motívumot emelte át munkájába, amit feltétlenül megörökítésre méltónak talált. Ez a felvetés azon az alapon mellőzhető, hogy a két szerző más és más névvel (Sisimithrés/Choriénés) illeti a sziklavár vezérét. A második, valószerűbb megoldás az lenne, hogy minden elsődleges forrásban közel azonos módon szerepelt Oxartés/Oxyartés tanácsa.
Bosworth úgy véli, hogy Arrhianos ennél a résznél tudatosan idézi vissza a Choriénés-jelenetet bevezető sorokat795 (οὕτως πάντα ᾤετο χρῆναι βατά τε αὑτῷ καὶ ἐξαιρετέα εἶναι, ἐς τοσόνδε τόλμης τε καὶ εὐτυχίας προκεχωρήκει796), amely, véleménye szerint, egybecseng Plutarchos ugyanezen jelenetet előkészítő mondatával: αὐτὸς δὲ τόλμῃ τὴν τύχην ὑπερβαλέσθαι καὶ τὴν δύναμιν ἀρετῇ φιλοτιμούμενος, οὐδὲν ᾤετο τοῖς θαρροῦσιν ἀνάλωτον οὐδ' ὀχυρὸν εἶναι τοῖς ἀτόλμοις797. Bosworth – mivel hasonló megjegyzés (Rex loci difficultate spectata statuerat inde abire; cupido deinde incessit animo naturam quoque fatigandi798) Curtius Rufus munkájában is szerepel – úgy véli, hogy e megállapítás vélhetően egy retorikai közhely volt.799 Arra vonatkozó megállapítása, hogy Plutarchos és Arrhianos szövege egyezést mutat, helyes lehet, Curtius Rufus mondatát azonban aligha találhatjuk megfelelő párhuzamnak, hiszen a szerző leírása sokkal inkább az Alexandros-történetírásban újra és újra megjelenő πόθος/cupido-motívum800 topikus alkalmazásával állhat összefüggésben. Feltételezhető, hogy Curtius Rufus és Arrhianos két különböző forrást használt a jelenet elbeszélésekor, amely igazolhatja a további
captured by Alexander and his army, but, if Chorienes tried trust and friendship, he could give the king’s trust and justice the highest praise.’ There is no need to posit a lacuna after φιλίαν (with Krüger and Brunt).”
794 Arr. An. 4.21.7.
795 BOSWORTH, 1995, 138.
796 Arr. An. 4.21.3.
797 Plut. Alex. 58.2. Vö. HAMILTON,1969, 159: „cf. ch. 26. 14. Arrian also comments on Alexander’s confidence and boldness at the siege of Chorienes’ rock. Oxyartes… comments to Chorienes (4.21.7.), βίᾳ μὲν γὰρ οὐδὲν ὅ τι οὐχ ἁλωτὸν εἶναι ᾿Αλεξάνδρῳ.”
798 Curt. 7.11.4.
799 BOSWORTH, 1995, 136.
800 A πόθος/cupido-motívum megjelenéséről az Alexandros-hagyományban, a kifejezés fordításáról és a forráskritikáról kialakult vitáról 1970-ig: SEIBERT,1972,183–186.Vö. még: HÖLSCHER 1971,33,40–41;KRAFT 1972, 81–118; HAMILTON, 1973, 47, 5. lábj, 76; BRUNT, 1976, 469–470; SCHWARZENBERG, 1976, 252;
GOUKOWSKY, 1978, 173–174; BORZSÁK, 1980, 193–198; BOSWORTH, 1980a, 62; STEWART, 1993, passim;
BAYNHAM,1998c,90.
130 ellentmondásokat is. Arrhianos leírásában ugyanis Oxyartés Alexandros igazságosságának illusztrálására saját sorsát állítja példaként Choriénés elé. Curtius Rufus munkájában ezzel szemben Oxartés tanácsának jellege és hangsúlya jelentősen megváltozik. Szavai sokkal inkább fenyegetésnek tűnnek, hiszen Alexandros növekvő türelmetlenségére és lehetséges bosszújára figyelmeztetik Sisimithrést. Természetesen feltételezhetjük, hogy a két szerző írói technikája módosította a jelenet bemutatását, hiszen Arrhianos beszámolója, vagyis Alexandros igazságosságának méltatása tökéletesen illeszkednék forrásai apologetikus nézőpontjához, Curtius Rufus leírása pedig szintén összeegyeztethető lenne az uralkodó tetteit olykor magasztaló, olykor elítélő ábrázolásmódjával.
Az eddigi kutatás nem próbált magyarázatot találni arra, hogy Curtius Rufus leírásában miért Alexandros, Arrhianosnál pedig miért maga Choriénés kéri Oxyartés követségbe küldését. A legtriviálisabb magyarázat annak feltételezése lenne, hogy a két szerző más forrást követett ennél a jelenetnél. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk Curtius Rufus és Arrhianos beszámolóját, arra a következtetésre jutunk, hogy a leírásuk közötti ellentmondás kiküszöbölhető. Okunk van ugyanis feltételezni, hogy Arrhianos vagy forrása egyszerűen elhagyott egy részt az eredeti történetből. Különben nehezen találni logikus magyarázatot arra, hogy Choriénés miért kéri mindenféle előzmény nélkül Oxyartés követségbe küldését. A kimaradt rész talán éppen Curtius Rufus beszámolója alapján rekonstruálható. Arrhianos vagy forrása egyszerűen mellőzte annak a jelenetnek a bemutatását, amelyben Alexandros követségbe küldi Oxyartést. E megoldással kihagyhatóvá válik Alexandros célja is, vagyis az, hogy ezzel a lépéssel buzdítsa a város átadására Sisimithrést. Arrhianos leírása így csupán onnantól kezdve haladna párhuzamosan Curtius Rufus beszámolójával, amelyben Choriénés/Sisimithrés kéri Oxartés/Oxyartés követségbe küldését. Ha ez igaz, akkor Arrhianos beszámolója valójában a Curtius Rufusnál szereplő epizóddal, vagyis Oxartés visszahívásával egyeznék meg. Arrhianos (vagy forrása) jelenetet illető módosítása azzal a következménnyel járt, hogy az Oxyartés első követsége során elhangzott szavakat valójában a második követség (Oxyartés követségbe kérése) bemutatásához kellett illeszteni. A kihagyás és módosítás további bizonyítéka, hogy a két szerző beszámolója lényegét tekintve tökéletesen egyezik a történet záradékát illetően is.801 Sisimithrés/Choriénés mind a két
801 SCHWARZ,1906², 83: „Dass diese beiden Namen sich auf ein und dieselbe Oertlichkeit beziehen, geht aus der Uebereinstimmung der Erzählung des Curtius und Arrian in Betreff der Lage und der Art und Weise der Uebergabe des Felsens deutlich hervor.” HAMMOND,1983,145: „Their accounts in 4.21.1–9 and 8.2.14–33 are about the same place (compare 4.21.2–6 with 8.2.23–24) and end alike (4.21.8–9 and 8.2.31–2), but they are concerned with such different aspects that they cannot be from the same source.”
131 történetben enged Oxartés/Oxyartés rábeszélésének802, családjával és barátaival Alexandros elé vonul803, a makedón uralkodó pedig szövetséget köt vele és visszahelyezi rangjába804.
A hasonlóságok ellenére nyilvánvaló különbségekkel szembesülhetünk. Az egyik ellentmondás Alexandros reakciója Sisimithrés/Choriénés megjelenésére: Arrhianos leírásában az uralkodó magánál tartja a vezért, míg Curtius Rufus éppen ellenkezőleg arról tudósít, hogy Alexandros visszaküldi őt a várba. További eltérés, hogy a források közül egyedül Curtius Rufus említi azt a politikai szempontból egyáltalán nem elhanyagolható adatot, hogy Alexandros túszként magával vitte Sisimithrés két fiúgyermekét.805