Curtius Rufus két alkalommal is említi Barsinét. Az első szöveghelyen beszámol arról, hogy Parmenión több előkelő nőt ejtett foglyul Damaskos közelében.477 A szerző egy listát is közöl a foglyokról, amelyben ugyan nem említi név szerint a nőt, ennek ellenére kétség sem férhet kilétéhez, hiszen a nemes Memnón feleségeként – Plutarchos leírását felhasználva – kizárólag Barsinére gondolhatunk.478 Másodszorra a trónutódlás körüli vita során merül fel a neve, amikor Nearchos Alexandros Barsinétől született gyermekét, Héraklést javasolja a megüresedett trónra.479
Plutarchos Barsinére vonatkozó leírását480 a perzsa királyi nők fogságba esését és az Alexandros irántuk tanúsított jóindulatát méltató epizód481 után illeszti be. A két leírás közötti átvezetést az uralkodó önfegyelmének dicséretével oldja meg, hangsúlyozva, hogy Alexandros házassága előtt nem ismert más nőt Barsinén kívül. E megoldással Plutarchos egy egyedi esetből kiindulva képes általánosságban bemutatni Alexandros nőkkel való kapcsolatát.482 Forrásaink közül Plutarchos nyújtja a legtöbb információt Barsiné alakjáról, így beszámol arról, hogy Memnón özvegye Damaskosnál került fogságba. A görög nevelésben (παιδεία Ἑλληνική) részesült483, jó modorú nő Artabazos és a király lányának gyermeke. Plutarchos – forrásként Aristobulosra hivatkozva – érdekes adatot közöl, így egyedül ő említi azt az információt, hogy Parmenión beszélte rá Alexandrost arra, hogy kezdjen kapcsolatot az előkelő származású, szép nővel. Plutarchos beszámolójának legvégén ismételten Alexandrost méltatja, akit önuralmának (ἐγκράτεια) és önfegyelmének (σωϕροσύνη) hála, a legkevésbé sem befolyásolt a perzsa nők szépsége.484.
477 Curt. 3.13.14.
478 ATKINSON, 1980, 260; ATKINSON, 1998a, 328.
479 Curt. 10.6.10–15.
480 Plut. Alex. 21.7–10.
481 Plut. Alex. 21.1–6.
482 BUSZARD, 2008, 192, 19. lábj.
483 Barsiné az egyetlen olyan nő, akinek görög neveltetése említésre kerül Plutarchos munkájában. Mindez aligha lehet a véletlen műve, hiszen Plutarchos nézete szerint a görög nevelés szükséges a jó tulajdonságok kialakításához, ami egyértelműen megjelenik Barsiné karakterének bemutatásakor, vö. BUSZARD, 2008, passim;
ALMAGOR, 2011, passim.
484 Plut. Alex. 21.10: τὰς δ' ἄλλας αἰχμαλώτους ὁρῶν ὁ ᾿Αλέξανδρος κάλλει καὶ μεγέθει διαφερούσας, ἔλεγε παίζων ὡς εἰσὶν ἀλγηδόνες ὀμμάτων αἱ Περσίδες.
75 Iustinus több jelenetben is említi Barsinét és gyermekét, Héraklést. Alexandros és Barsiné találkozását és a kapcsolatból született gyermekről szóló híradást, Plutarchoshoz hasonlóan, az Alexandros és Dareios nőrokonainak találkozását megörökítő beszámoló utánra helyezi.485 Iustinus elbeszélése azonban hangnemében jelentősen különbözik a Plutarchos leírásában szereplő méltatástól, így a szövegben olvasható bírálat miatt a jelenet forrásának Kleitarchost tekintik.486 Iustinus szerint ugyanis ekkor kezdődik Alexandros keleti fényűzés hatására bekövetkező elfajulása, ekkor kezd nagyszabású lakomákat rendezni, és erre az időpontra datálható Barsinével való kapcsolatának kezdete is. A következő szövegrészletben – Curtius Rufushoz hasonlóan – a trónutódlás körüli vita során említi Barsinét és gyermekét, Héraklést.
Leírásában azonban nem Nearchos, hanem Meleagros javasolja a gyermek trónra ültetését. A javaslattevő személyétől függetlenül mind Curtius Rufus, mind pedig Iustinus a javaslat elutasításáról számol be.487
Barsiné488 életrajza a források adatai alapján viszonylag pontosan rekonstruálható.
Artabazos, valamint a rhodosi Mentór és Memnón lánytestvérének lánya489, aki követte apját annak száműzetésekor a makedón udvarba.490 A család Ázsiába való visszatérését követően, Kr. e. 342 körül, Artabazos a lányát az amnesztiát kieszközlő Mentórhoz, vagyis a lány nagybátyjához adta feleségül, aki azonban nem sokkal ezután meghalt. Ekkor a fiatalabb testvér, Memnón felesége lett491, aki Milétos elfoglalása után Barsinét és közös gyermeküket túszként elküldte Dareioshoz, hogy biztosítsa sértetlenségüket és egyben garantálja lojalitását az uralkodó felé.492
Diodóros a szövegrészletben a τὰ τέκνα kifejezést használja, míg Curtius Rufus csupán egyetlen fiúgyermeket (filius) említ. Atkinson az ellentmondást Curtius Rufus forráshasználatával indokolja, aki Barsiné gyermekeinek számát illetően más forrást
485 Iust. 11.10.2.
486 HAMMOND, 1983, 98. Brunt nézete szerint a történet forrása nem lehet Kleitarchos, vö. BRUNT, 1975, 24.
Brunt nézete ellen van: HECKEL, 1994, 72; HECKEL–YARDLEY, 1997, 142.
487 Iust. 13.2.7.
488 Barsiné születési idejéről bővebben lásd: BRUNT, 1975, 25; CARNEY, 1996, 572, 33. lábj, 34. lábj; CARNEY, 2000b, 286, 55. lábj. Heckel szerint Barsiné születési ideje a Mentórral való házasságának időpontjától függ.
Nézete szerint a pontos datálásnál azt is tekintetbe kell venni, hogy Curtius Rufus adata (Curt. 3.13.14) alapján Mentórnak három lánya született. Ha mind a három gyermek anyja Barsiné, és nem egy másik nő, akkor a születési idő meghatározásánál számolni kell a három terhességgel, pontosabban a kihordási idővel. Vö.
HECKEL, 2006, 70.
489 Diod. 16.52.3–4; Curt. 6.5.2–3.
490 Diod. 16.52.3; Curt. 6.5.2–3.
491 BRUNT,1975,26; ATKINSON, 1980, 260: „It is possible that upon Mentor’s death Memnon married his widow Barsine …, but there is no direct evidence for this (Berve misleadingly states it as a fact: ii, no. 206).” Ellene, vagyis a Barsiné és Memnón közötti házasság bizonyosságáról, vö. MCCOY, 1989, 413–433; CARNEY, 1996, 573; O’NEIL, 2002, 169.
492 Diod. 17.23.5.
76 használhatott, mint Diodóros.493 Ogden, Atkinson javaslatát figyelmen kívül hagyva, arra a következtetésre jutott, hogy a pluralis alak használata indokolható, amennyiben azt feltételezzük, hogy Barsinének és Memnónnak lehetett még egy, a források által egyáltalán nem említett gyermeke.494 Természetesen mind a két megoldás elfogadható, sőt egy újabb felvetés lehetőségével is számolhatunk. Az ellentmondás egyszerűbben magyarázható, amennyiben azt feltételezzük, hogy Mentór halála után Barsiné környezetében maradt közös lányuk, illetve a férfi korábbi házasságából született gyermekei is. Arrhianos adata alapján ugyanis csupán egyetlen lányt tekinthetünk biztosan Mentór és Barsiné közös gyermekének.495 A feltételezés valószerűségét igazolhatja Curtius Rufus is, hiszen leírásában arról olvashatunk, hogy Damaskosnál Barsinével együtt kerül makedón fogságba Mentór három lánygyermeke is.496 Ebben a megközelítésben a Diodóros leírásában szereplő többes szám, így Mentór három lánygyermekére (egyik vélhetően Barsinétől született), valamint Barsiné Memnóntól született fiúgyermekére vonatkozna.
Kr. e. 333 nyarán Memnón hirtelen meghalt.497 Az immár kétszeresen özvegy Barsiné minden valószínűség szerint továbbra is III. Dareios környezetében maradt.498 Következő adatunk, hogy az issosi csatát követően Damaskosnál Parmenión fogságába került több perzsa nővel együtt.499 Alexandros a fogságba esés után nem sokkal kapcsolatot kezdhetett Barsinével500, a nő pedig jóval később egy Héraklés501 nevű gyermeknek adhatott életet.
Héraklés korát illetően eltérő információkat találunk forrásainkban. Diodóros adata alapján Héraklés születése Kr. e. 327 tájára502, míg Iustinus beszámolója szerint meglehetősen
493 ATKINSON, 1980, 260.
494 OGDEN, 2011, 140.
495 Arr. An. 7.4.6.
496 Curt. 3.13.14.: … Mentoris filiae tres ac nobilissimi ducis Memnonis coniunx et filius.
497 Diod. 17.29.4.
498 CARNEY, 1996, 573; CARNEY, 2003, 244.
499 Curt. 3.13.14; Plut. Alex. 21.4; Iust. 11.10.2. Vö. még: Arr. An. 2.11.10.
500 Iust. 11.10.2–3; Plut. Alex. 21.7–9. A kapcsolat kezdetének datálásához eltérő adatokkal találkozunk a modern irodalmakban, erről bővebben lásd: CARNEY, 1996, 573. Abban azonban szinte biztosak lehetünk, hogy Alexandros már II. Philippos udvarában is találkozhatott Barsinével, vö. LANE FOX, 2004³, 177; CARNEY,1996, 572; HECKEL–YARDLEY, 1997, 141; CARNEY, 2000b, 101: „Even the narrowly defined sexual roles for men and women in Athens permitted very young girls and boys to play together, and the Macedonian court was considerably more open.” CARNEY, 2003, 244; HECKEL, 2006, 70.
501 Iust. 11.10.3; Plut. Eum. 1.7. Vö. még: Iust. 13.2.7; 15.2.3; Paus. 9.7.2; Curt. 10.6.11–13; Diod. 20.20.1;
20.28.1. A névválasztás propagandisztikus voltáról vö. SCHACHERMEYR, 1973, 409; BRUNT, 1975, 34; BORZA, 1990, 173; CARNEY,1996, 573, 40. lábj; CARNEY, 2000b, 103: „Barsine’s son’s name also seems pointedly meaningful because it not only recalls Alexander’s personal emulation of Heracles but also refers to the Argeads’ supposed Heraclid ancestry.” Vö. még: O’NEIL,2002, 171.
502 Diod. 20.20.1: ῞Αμα δὲ τούτοις πραττομένοις Πολυπέρχων περὶ Πελοπόννησον διατρίβων καὶ Κασάνδρῳ μὲν ἐγκαλῶν, τῆς δὲ Μακεδόνων ἡγεμονίας πάλαι ὀρεγόμενος ἐκ Περγάμου μετεπέμψατο τὸν ἐκ Βαρσίνης
῾Ηρακλέα, ὃς ἦν ᾿Αλεξάνδρου μὲν υἱός, τρεφόμενος δὲ ἐν Περγάμῳ, τὴν δ' ἡλικίαν περὶ ἑπτακαίδεκα ἔτη γεγονώς.
77 későre, Kr. e. 324 körülre datálható503. A két információ közül Diodóros adata tekinthető hitelesebbnek, hiszen ő ennél a résznél megbízható forrás, a kardiai Hierónymos leírását követhette.504 Heckel felvetése tovább igazolja Diodóros adatának elsőbbségét, nézete szerint ugyanis Iustinus Barsiné fiát, Héraklést tévesen Rhóxané gyermekével, IV. Alexandrosszal és annak születési idejével keverte össze.505