Ertjük kegyelmes urunk Nagyságodnak izenetiből azt is, minémű véletetlen és gondolkodás kivűl való dolog történt légyen mostan Nagyságod és egész országúi ellenünk Rákóczy György uramnak Váradra való beszállása és reánk való ügye-kezeti miatt, mely elejitől fogva való szabadságinknak teljes-séggel nyilván és hallatlan való romlására néz. Melynek oltal-mazásáért Nagyságoddal együtt fejünk felállásáig készek lévén minden szükséges médiumokat felkeresni, az minemű reposi-tumunk országúi az boldog emlékezetű kegyelmes urunknak legatiójokat Szamos-Újvárbau volt. hogy ilyen szükséges álla-potunkban Nagyságod is hozzá nyúlhasson, és magunk meg-maradásunkért, reánk abból is gondot viseljen, végeztük és Nagyságodnak arra plena authoritást is adtunk, holott ennél nagyobb és megmaradásunkra nézendőbb állapatunkban semmi időben azt nem erogálhatnók.
Nos itaque praemissa supplicatione dominorum regni-colarum trium nationum regni Transylvaniae et partium Hun-gáriáé ditioni nostrae subjectarum benigne exaudita et admissa praescriptos universos et singulos articulos, nobis modo prae-misso, praesentatos, praesentibus litteris nostris de verbo ad verbum sine diminutione, variatione et augmento aliquali in-seri et inscribi facientes, eosdemque ac omnia et singula in eisdem contenta, ratos, gratos et accepta habentes,
approbavi-ums, offerentes nos benigne, quod premissa omnia, in omnibus punctis, clausulis et articulis tani nos ipsi observabimus, quam per alios quoslibet observari faeiemus. Imo acceptamus, appro-bam us et ratificamus, liar um nostrarum vigore et testimonio litterarum mediante. Datum in praescripta civitate nostra Kolosvár, die 6a mensis Octobris Anno Domini 1630.
(A Halmágyi-féle gyűjteményből.) X I V .
1630. o c t . 3.
Esterházy levele a fejedelemhez, erdélyi rendekhez i f j . Bethlen István és Zólyomi támadása ügyében.
A d g u b e r n a t o r e m T r a n n i a e . Illustris etc.
Nem exaggerálom az Kegyelmed fiainak alkalmatlan cselekedetit, hanem hagyom azt a maga Ítéletire, de igazán mondom, ugyan iszanyodom ez nagy esztelen és vakmerő cse-lekedeteken, ki mivel mindenestől ellenkezik az jó békességgel és az diplomáknak az ő conditióival, méltán kívánjuk Kegme-tektől, hogy ha nem akarója cselekedeteknek, az mint el is hit-tük, avagy hallgatásával részesülni nem akar Kegtek gonosz-ságokban, támadjon ki ellenek és szállítsa le őket, hol penig magának elegedendő erejét arra nem látná, conjunctis viribus szállítsuk le őköt, kire mi készek is vagyunk és rendelést is tettünk felőle (ezt kívánván az köztünk való confoederatiók), csak mennél hamarább kívánjuk az Kegmetek erre való reso-lutióját.
Egyébaránt külömbet cselekedvén Kegmed, kit semmi-képen nem hihetünk, nekünk az jó békességnek és hazánknak oltalmára minden mediomokat valamit föl tudunk találni, föl kell keresnünk, assecurálván Kegteket, hogy mi sem az feje-delemasszony, sem Kegmetek, úgymint az ország ellen fegyvert kezünkbe nem veszünk, csak az mint iránk, Kegtek az két ifjúnak excessusinak az fölül megirt mód szerént akarója és javallója ne legyen, s ha szintén mi hadi indulatot látand is Kegtek, bizonyoson egyébre ennél ne vélje, hanem hogy az magunkét recuperálni akarjuk és édes hazánknak oltalmat indítanunk. Tartsa etc. 3. Octobris.
A z f e j e d e l e m a s s z o n y n a k .
Minémű alkalmatlan dolgot indítottak légyen váradi ka-pitán uram és Zólyomi Dávid az szent békesség és diplomák ellen, szemeivel látja Felséged, kit mivel úgy hisszük, hogy mind Felséged s mind az Felséged országabélieknek ellene
vagyon cselekedetek, Felgedet kérem, kénszerítse minden úton azt az két fölfuvalkodott ifjat, hogy szálljonak le, kit ha csele-kedni nem akarnak és maga Fölséged ellen is opponálták volna magokot, tudósítson sietve Fölséged róla s mi az confoedera-tióknak és diplomáknak continentiája szerént, készek vagyunk assistentiát szintén oda be is Fölségednek adnunk és egy aka-rattal ez jó és szent békességnek rontóit büntetés alá vennünk, kiről hogy Felséged sietséggel választ is adjon, kívánjuk Föl-ségedtől. Tartsa etc.
A z e r d é l y i t a n á c s n a k .
Minemű reméntelen vakmerőségnek adta légyen magát váradi kapitány uram és Zólyomi Dávid s miket is patrált a mi kegmes urunk ditiójába az békességes diplomák ellen, nil-ván vagyon Kegteknél, mely cselekedetek akárkinél az szent békességnek megbántásával egy hatalmas római császárnak minemű nagy contemptusára is légyen az az ő dolgok, köny-nyen megítélheti is Kegtek s el is hiheti, hogy megkezdték ő fölgét is fárasztani minden méltó ok és mód nélkül való indu-latok, kinek leszállítására és szegény hazánk oltalmára s a tőlünk elfoglalt és esküdtetett ő fölge liivei és szolgái recupe-ratiójára is, noha már mi is minden dispositiókot tettünk:
mindazonáltal írván mind ő fölgének, az fejedelemnek is, és mind gubernátor uramnak is akaránk Kegteknek is megír-nunk, és kívánjuk Kegmetektől, hogy ezt a két ifjúnak csele-kedetit ne csak megszállítsa, de illendő animadversióban is vegye, cum sufűcienti satisfactione suae mattis caesareae ac etiam regni, melyben ha mi difficultása volna Kegmeteknek avagy erőtlensége, in vigore diplomatum készek vagyunk assis-tálni Kegmeteknek és illendő segítséget is adnunk, elhivén tökéletesen, hogy mi az jó békességnél és csendességnél semmit egyebet nem kívánunk. Erre penig sietve választ is várunk Kegmetektől. Tartsa etc.
A d s t a t u s e t o d i n e s t r i u m n a t i o n u m T r a n s y l -v a n i a e .
Im szegény megkeseredett nemzetünk közt hazánk tüzé-nek üszöge meg sem aludhata, hogy némely csekély elméjű ifjak, nagy magok gondolatla.núl és vakmerőven még új tüzet indítanak nemzetünk közt, s az természet szerént való ellen-ségnek örömére s magunknak is veszedelmes kárára és gyalá-zatjára és contra jus gentium is contemnálván minden végezé-seket, hitleveleket és erős diplomakot, nilván való hitszegéssel bontják föl nagy sok gonddal és munkával szerzett egyességét és békességét megkeseredett nemzetünknek és édes hazánknak,
kit, liogy tovább ne serpáljon és valahogy utolsó veszedelem bennünköt ne találjon, szükséges hogy ennek tempestive obvi-áljunk és először is, mivelhogy Kegmetek közül szaladott ez tüz ki, Kegmetek oltsa először is el, kire ha elégtelensége volna Kegmeteknek, kit nem reméllünk, mi mind az jó szom-szédságnak és egyességnek megtartására nézve s mind békes-ségnek oltalmát tekintvén, készek vagyunk assistentiát adnunk Kegmeteknek ; hol penig sem maga, sem az mi segedelmünkkel azt be nem igyekeznek szállítani Kegmetek. félő, hogy azoknak cselekedeteknek javaliójának ne ítéltessék Kegmetek is kö-zönségesen ; de egy szóval az szent békesség és az köztünk való diplomák azt kívánják, hogy ne csak megszállítsák ezt az két ifjúnak mód nélkül való indulatját, de érdemek szerént való büntetéssel is légyen ellenek, tanquam contra publicae pacis turbatores, hogy így megmutassa ezzel cselekedetekhez való idegenségeket. Erre pedig Kegmetektől mindjárt választ is várunk sietséggel. Tartsa stb.
K o r n i s u r a m n a k .
Az Kegmed levelét elvettem, egy sióval, bánom, hogy ily távol vagyok Kegmetektől, mert az állhatatlan és nyugha-tatlan emberek között, míg leveleim oda mennek avagy az Keg-metek irási hozzám jünek, azonban változik az állapat és úgy vagyunk, mint az kik az Babilon tornyát rakják volt, hogy in tempore nem érthették jól egymást; mindazáltal úgy an gondot kell azért viselnünk, hogy valami bolond marczonák miatt utolsó ruinában szegény hazánk és nemzetünk ne jusson, kiről mindenfelé való rendeléseket is tettünk; hanem vagyon csak e három dologról a kérdés. Első, ha ugyancsak a két ifjú indu-latja-e ez, a mit cselekedtek, avagy titkon is több complicesi is vannak; másik, ha valóságosan akarja-e Kegtek őköt meg-büntetni s cum satisfactione quidem suae mattis caesareae et regni avagy nem; harmadik, ha szükséges-e és .akarj a-e Keg-metek a mi assistentiánkot ebben az ő büntetésekben, avagy magát arra elégségesnek véli. Ezekhez járulván az is, hogy az tőlünk elesküdt hajdúságot mint akarja felszabadítani Kegme-tek mostani új kötelességétől, holott ha söprei volnánk az em-bereknek is, nem tudom tovább mint szenvedhetnénk el ennye indignitást és noha a mint Kegmed is írja, mi elhittük, hogy semmi híre Kegmeteknek, annyéval inkább tanácsa nem volt
% két ifjú cselekedetiben, mindazonáltal, hogy valamint az
^meglett dolgok után, azonqknak jovallójának ne Ítéltessék Kegmetek, azt úgy viheti végben, ha elevenen és serényen fogja az ifjak ellen az dolgot, és ha minden tekéntet nélkül érdemlett büntetésekben is veszi őköt, mind az kik in flagranti
crimine is vadnak, kire, a mint irám, lia secure nem érkezhet-nék Kegmetek, köteles a r r a is, hogy az mi segedelmünkkel is végben vigye azt. Egyébaránt nem örömest mondanám ki, de tartok tőle, hogy participál Kegmetek azoknak excessusokban, a kik az törökhöz folyamodtak, s úgy hiszem, mindent Ígérnek is nekik s a többi között féltse J e n ő t is Kegmetek, s nem jő Váradnak is birodalma ő kezekben, mert a passió és despera-tio sokra szokta az embereket vinni; ugyanakkor volt nekem is követem Budán, a mikor az ő emberek ott volt s annyét értet-tek az dologban, hogy úgy bér és jutalom nélkül segedelmet az török nekik nem ad, melyet el kell hinni, az mi ezeken az ifja-kon fog állani, hogy abban az töröknek meg sem fogyatkoznak, kiválképen ha Kegmetek tempestive rájok nem vigyáz és őköt le nem szállítja. I m mi is itt ezekre nézve fegyvert vettünk az kezünkben a békességnek és hazánknak az ő oltalmára s leve-leinkre választ vévén Kegmedektől, azt fogom míelni, a mit az közönséges egyesség és magam hivatalja fog tőlem kívánni.
Az imperiomi dolgok feliciter succedálnak, istennek neve di-csértessék. Az francziai királylyal való végezés szintén a fine finali vagyon. Az svékus penig, az mikor írtam vala Kegmed-nek, hogy elment, Prussiába ment volt segítségért, ott volt valami kevés népe, s azt vitte el magával s meg visszament Pomerániában, kiről mit írnak, ím oda küldtem Kegyelmed-nek. Alkalmasint kimutatta már tehetségét, jól meg is ütöget-ték három vagy négy ízben is, minthogy elsőben igen akarta az dolgot s most igen megcsekkent, irt az electoroknak és em-bere is volt ott Ratisbonába, s úgy hiszem, hogy a fegyver-fogó királyok közül egyik sem vall ilyen kuarczot, (így !) mint ez, noha megesett azoknak is. Tartsa.
Kivül: Ad dnum principem Tranniae et di versos, diversae literae.
(Minuta az orsz. Itárban. Act. Publ. Fasc. 5. N° 6°.) X V .
1630. n o v . 19—20.
a)
Esterházy levele az erdélyi rendekhez.
A d s t a t u s e t o r d i n e s r e g n i T r a n s y l v a n i a e 19.
N o v e m b r i s 1630.
Spies, magci, generosi, egregii nobiles, prudentes item ac cir-cumspecti, fratres affines et amici observandissimi.
Quamvis multorum forte opinione, praesens V r a r u m Dominationum negotium nos minus concerneret, quam
sen-tiamus, videntes tarnen imminens earundem ex eo periculum, amore gentis nostrae inductus, cum praesentibus D. Yras, re-quirendas esse voluimus.
E t primo quoque negare non possumus nos modernam principis ipsorum mutationem invitos intellexisse, scientes pro certo mutationem omnem periculosam esse. Quo facto, non solum potentissimos duos imperatores, inter quorum potesta-tem exigua liaec gens nostra posita est, commoverunt Yrae D.
v"i'um aliorum quoque minus decorae et inordinatae dignita-tis cupidinem causarunt. His nihilominus relicdignita-tis non possu-mus cupere, quod jam Dom. Yrae post depositionem unius
principis, alterum elegerint, attamen de tertío principe quae-stio est inter Y. D. et ideo solum nunc quoque convenerint. In quo licet videantur V. D. liberam electionem praetendere, sed, bona venia loquor, qualis est ista libera electio, cum is, qui intra spatium trium mensium tertius princeps D. V. cupit esse, principalem regni portam jam occupavit, armis condi-tiones praescripsit et unam provinciáé partem possidet et sic vult eligi.
Bonum est itaque intelligere Dom. V. Rákóczium S. Ro-manorum imperátori, dno nostro clememo, corporale juramen-tum praestitisse ac ejusdem subdijuramen-tum esse, sine cujus facilitate et permissione se ad hoc, quod intendit, nullatenus movere potuisset, praecipue servitores suae mattis dni sui c l e m e n m i ab eadem abjurando, sibique devincendo et contra illos conci-tando, cum quibus s a c r m a Romanorum imperatoria mattas, dnus noster c l e m e n m u s confoederata erat, assecurando eos, ut nec per se turbabit, nec per suos turbari permittet. Cum ita-que tali ratione dnus Rákóczy, tam contra autkoritatem et diploma suae mattis caesareae, quam vero statuta regni pluri-mum impegit, rogamus amice D. Y. perpendant penitius, quid faciant, nam esto, secure sibi persuadere possint D. Y. impe-ratorem Romanorum dnum nostrum clementissimum nolle liberam ipsarum electionem impedire, sapienter tamen judi-care poterunt, utrum sua mattas caesarea ad inculpatam ho-noris et existimationis suae tutelam non sit obligata. Unde si afílictam gentem nostram, aut D. Y. dulcissimamque patriam ipsorum aliqua pericula comitabuntur, cui alteri, praeterquam sibi ipsis imputent, non videmus. Nec parum metuimus, ne ubi cum domini Rákóczii respectu, sibi ac patriae suae quietem et tranquillitatem quaerere vellentl). V. ibi contrariam inquieti-tudinem inveniant. Nam si quam mutatio dnae principis causa-vit difficultatem, solaque cessit principatui, non desunt modi, quibus D. Y. dnum nostrum clemenmum in realitate informare v possent, quo Sua M. C. clemenme intellecto, ne dubitent, cum
maximae clementiae ac D. V. permansionis amantissimo mon-archa causam suam regi.
Quantum nos concernit, videntes tarn varias et periculo-sas mutationes, necessitati sumus in absentia Suae M. C. cum certo exercituum numero, pro defensione limitum nostrorum ac Suae M. fidelium, hinc nos movere, cupientes illos etiam protegere, qui contra diploma et assecurationem dni nostri elemen1™ impedirentur. Eapropter rogamus amice D. Y. velint haec in accuratam deliberationem prius assumere et sic tan-dem in electionem Rákóczii manum immittere (si quid tale intenderent) ne aliter suae mattis c. dni nostri clemenm i digni-tas violetur. quam D. Rákóczy moderno suo facto plurimum violare veritus non est et posset etiam liberam D. Y. electio-nem impedire.
Porro dum recte praesentes expedire vellemus, advenit magcus D. Steph. Haller, cum quo de his omnibus copiose conferendo, copiosam de his ac aliis etiam rebus intimationem ab eodem intellecturae sunt D. Y. Quo respectu, ut ultimam suam resolutionem, si quam huic intentioni nostrae repugnan-tem vellent moliri, ad reditum etiam ipsius dni Haller Y. D.
differant, sincere rogo easdem. His etc.
(Fogalmazvány az orsz. ltárbóL Act. Publ. Fasc. 5. ad Nu m Nuni.)
i )
1630. n o v . 20.
Bizalma-'} levél névtelentől az erdélyi ügy eichen.
Szolgálok Kegyelmednek mint uramnak kedves sógo-romnak, áldja meg Isten minden javaival Kegyelmedet nagy boldogúl.
Mi itt Nyitra t á j á n ötezer emberrel levén csak az jó alkalmatosságot várjuk, azonnal minden hadainkkal megindu-lunk. Az erdélyi ú j fejedelemnek követét H a l l e r István uramot kedvesen fogadtuk, a kinek tegnap az császár ő felsége con-sensust is küldött az cancellarius által, kivel ma nagy öröm-mel Haller uramot elbocsátjuk, de annak az consensusnak minemű exitusa leszen, szánja meg az Isten az magyar nemzet között való rút vérontást; annak okáért, ha az új fejedelem eszében nem veszi magát, azon vagyunk, hogy most .egynehány napig kedvezzünk neki, és az erdélyiekkel Rákóczy uramot megtréfáltassuk. hogy az meglevén Rákóczy uramot is oly bosszúság viselje, kinek exitusa alatt mi is elszánt akaratun-kat végben vigyük. M a Sellyére megyünk, consultandi gratia
Erdélyi Országgyűlési Emiékok. IX. 10