ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK

E R D É L Y I

O Ii 8 Z Ä (I <t Y Ű L É S I E M L É K E K .

K I L E N C Z E D 1 K K Ö T E T .

( 1 6 2 9 — 1 6 3 «7.)

MONUMENT A HUNGÁRIÁK HISTORIC A.

MAGYAR

TÖRTÉNELMI EMLÉKEK.

K I A D J A

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

T Ö R T E N E L M I BIZOTTSAGA.

HARMADIK OSZTÁLY.

O K S Z A G G r Y Ú L E S I E M L E K E K .

B U D A P E S T.

A M. T U D . A K A D É M I A K Ö N Y V K I A D Ó - H I V A T A L A . ( A z A k a d é m i a é p ü l e t é b e n . )

1 8 8 3.

MONUMENTA COMITIALIA R E G N 1 T R A N S S Y L V A N I A E .

E R D É L Y I

ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK

T Ö R T É N E T I B E V E Z E T É S E K K E L .

A M. TUD. A K A D É M I A T Ö R T , B I Z O T T S Á G A

MEGBÍZÁSÁBÓL SZERKESZTI

S Z I L Á G Y I S Á N D O R

R E N D E S T A G .

K I L E N C Z E D I K K Ö T E T .

1 6 3 9 — 1 6 3 7 .

B U D A P E S T ,

A M. T U D . A K A D É M I A K Ö N Y V K I A D Ó - H I V A T A L A . (Az A k a d é m i a épületében.)

1 8 8 3.

Budapest, 1883. Az A t h e n a e u m r. társ. könyvnyomdája.

XXI. F E J E Z E T .

Erdélyi Országgyűlési Emlékek. IX.

I.

Bethlen a trónkövetkezés kérdését még életében elin- tézte. A legfontosabb kérdéseket, az az országgyűlés szabá- lyozta, mely Katalint férje utódává választá : követi őt a fejede- lemségben Katalin, kinek gyámja és első tanácsadója Bethlen István a kormányzó; de az országos dolgokban rajta kivűl még a fejedelmi tanácsot is meg kelle hallgatnia: az ő be- leegyezésük nélkül semmi országos kérdésben nem dönthet.

Halála után ez első országgyűlés válaszszon egy kincstartót.

A követségeket a kormányzó és tanács jelenlétében fogadja.l) Végrendeletében²) és utolsó intézkedéseiben e megállapodáso- kat szabályozta — teljes igyekezete oda irányúit, hogy azok állandó fenmaradását biztosítsa. De biztosítni akarta ezenkívül három utolsó hadjáratának főeredményét is, a hét vármegyé- nek véglegesen Erdélyhez csatolását. Ezért hívta össze a kas- sai tanácskozást, ezért találkozott Murtezával a budai basá- val, ezért küldte Apafit a portára. De csak az alkudozások megkezdéséig juthatott: elébb..meghalt mintsem bármi ered- ményt érhetett volna el.

Mind a három béke a hét megye Bethlen halála után azonnal visszaszállj on. Apafinak az volt a megbízatása: kivinni a portán, hogy ezt a visszaszállást a határszélen felállítandó török erő gátolja meg. De Apafi még egy hónapot töltött Erdélyben s csak oct. elején indúlt el. ³)

Bár Bethlen halálára havok óta el volt készülve kör-

') Lásd az 1626. máj. 24-iki törvényeket.

2) Kiadta egy külön füzetben Koncz József Maros'Vásárhelytt.

3) L. a brassai tanács oct. 6-ki számadását Törökmagyarkori Al- lamokmánytár II. k. 145.1. Kétségtelen, hogy ez napon Apafi már tú!

volt Brassón.

nyezte s az senkit sem lepett meg:^x) mégis minden, a mi tör- tént, az elsietés és kapkodás bélyegét viseli magán. Kétségte- len, hogy közvetlen környezete, azok, kik legjobban tudták intentioit, kik hivatva lettek volna fenntartani művét — épen ezek siettek felforgatni egész munkáját s visszavinni Erdélyt oda, honnan ő kiindúlt. S ez bizonyos tekintetben annak a kétfejű kormányzásnak, melyet ő constitualt, volt a következ- ménye.

Ugyanaza Strassburg P á l , ki közvetlenül a Bethlen halála után irt jelentéseiben égig megasztalja őt, s mint az uralkodás mintaképét állítja elő2) egy Katalin érdekében ké- szített védiratában, mely összes eddigi állításaival ellentétbe hozza őt, Katalin minden gyarlóságáért és bukásaért a felelős- séget Bethlen Gáborra hárítja. 3)

Ilyen alakban maga Strassburg sem hitte azt — lega- lább mindennel, a mit elébb és utóbb irt Bethlenről ellenkezik az. De tény, hogy mind annak, mi Bethlen halála után történt magva még az ő életében el volt hintve. Minden intézkedése a család egyetértésére volt számítva. Katalin a választási pon- tok értelmében csak addig bírhatván a fejedelemséget, míg nevét viseli, hitte, hogy ennek utódja a kormányzónak valame- lyik fia lesz: a szerént is neveltette azokat külföldi egyetemen, s azért járatta be velük Európa nyugoti országait.4) Pedig az egyetértés a családban már Bethlen életében színleges volt csak. A német udvari személyzetet Bethlen lassanként eltávo- lítá s maga a vallási kérdésben türelmes levén, nem sokat tö- rődött az új személyzet tagjainak vallásával. Catholica volt a főudvarmesterné, Simon a tolmács s Horváth György.5) Az

') Bethlen István már hetekkel testvére halála előtt intézkedett a temetéshez szükséges eszközök beszerzése i r á n t : igy Kolozsvárit 100 sing czimerhez való atlaszot rendelt meg. L. Fejérvártt, nov. 3-án. a ko- losvári tanácshoz irtt levelét a kolosvári ltárban.

•) L. Bethlen Gábor és a Svéd Diplomáczia.

3) Okirattár Strassburg Pál Követségeinek Történetéhez. 47.

s köv. 11.

4) L. az erre vonatkozó leveleket a Történelmi Tár ,1882-iki fo- lyamában.

B) Strassburg idézett jelentése 47. 1. Ez a Simon tolmács a Mar- czali Regest. 163. emlegetett Döblinger Simon.

ábrándokra hajlandó asszony bizalmát ezek megnyerek s a tolmács által szent könyveket és képeket csempésztek be liozzá.1) De mind ezeknél veszélyesebb volt a Zierothin be- csempészése. kivel Katalinnak bensőbb viszonya fűződött.

A catholicismus felé mind jobban kezdett hajlani, s már nemcsak szivében lett azzá, de 1629 elején titokban át is tért.

Környezete mind jobban elidegeníté férjétől s a kormányzótól.

Amannak régi szerelmeit s korábbi laza életét ecsetelék, hogy saját bukásának mentségét abban keresse, ezt rendszeres rá- galmakkal , gyanusításokkal feketítették, sőt emiatt Strass- burggal is meghasonlott, ki az udvarnál akkor tájt állandó kö- vet volt.2) A dolgot épen ez utóbbi útján megtudta Bethlen, ki már akkor kórágyon szenvedett s Zierotliint eltávolítá az udvar- tól, Katalintól pedig (1629. júl. 31.) térítvényt vett, hogy ezen- túl állhatatos marad protestáns vallásához ³) s letétette vele az esküt, hogy ha catholizál, elveszti jogát a fejedelemséghez.⁴)

Ezzel az ügy legalább színleg befejezést nyert.

De csak színleg, s a még életben levő fejedelemtől való féltökben. Katalin szivében az eltávozott Zierothin iránti sze- relmet más váltotta fel — Csáky István iránti. ⁵) S rá nézve ez

*) »Conspirante uno puero i n t e r p r e t e emissario jesuitico, qui omnis generis libellos proficios, imagunoulas, reliquias, aliasque superstitiones obstrudere solebat.« Scbulitz jelentése T ö r t . T á r . 1883. évf. 253. 1.

2) Hogy Strassburg és K a t a l i n közt 1629-ben rosz volt az egyetér- tés, s ezt attól elidegeníték m o n d j a jelentésében Bethlenhez. (Bethlen és a svéd diplomaczia.) E m l í t i ezt későbbi 1632-ki jelentésében is (Ok- i r a t t á r i. h. 48) et me, hie nomine publice degentem a Sermae Principis aditu et colloquio sensim a r c u e r u n t . K e m é n y (161. 1.) azt m o n d j a , hogy Strassburg őt és Bornemiszát figyelmeztette K a t a l i n viszonyára Ziero- t h i n n a l . Ők jelentették m e g a dolgot a fejedelemnek.

s) Schulitz jelentése i. h. »contentus p a p y r o exigua, q u a p r o m i t t e - b a t principissa se n u n q u a m religioni pontificiae assensuram.« A térít- vényt, melyet 1629. jul. 31-én állított ki Katalin, k i v o n a t b a közölte Marczali Beg. 161. 1.

Marczali 170.1.

B) A szász krónikások : Cron. Fuchsio-Lupino-Oltardinum, Krauss, m á r jó idején még 1627. d a t á l j á k Csáky és K a t a l i n szerelmét. De téved- nek, Kemény szerint a fejedelem betegeskedése idejében kezdődött a vi- szony Zierothinnal, s azután, hogy ez az u d v a r t ó l e l ű z e t e t t , következett Csáky. Schulitz jelentése csak az elsőről szól, s hogy igaz volt Strass- burgból is k i m u t a t h a t n i . De hogy a Csákyval való viszony m á r Bethlen éle-

vált végzetessé: mert hogy a közte és Bethlen István közt ki- tört viszálynak egyik forrása volt, az nem szenved kétséget.

Még egy ideig a Bethlen halála után ez a viszály lap- pangott — de már árnyékát vetette az eseményekre.

Nagyon valószínű. hogy a hét vármegye sorsának eldőlé- sére is befolyt. A mint Bethlen behányta szemeit, az volt az első vitális kérdés: mi történjék ezekkel? A három béke értel- mében csak egy lehetett a felelet: vissza kell adni. De már akkor Apafi a portán volt, utasítással, hogy azokat megmentse Erdélynek. Levél ugyan még nem jött tőle, de az eredmény iránt alig lehettek Katalin és István úr kétségben.

Ez a hét vármegye pedig épen alkalmas dolog volt arra nézve, hogy a császárt lekötelezzék. Ha ez az ösztön nincs meg, ha Katalin és a kormányzó az elhunyt fejedelem politikáját akarják folytatni, bevárhatták volna Apafi tudósítását, ki úgy is gyors eljárásra volt utasítva. De mikor mind a kettőnek oka volt attól tartani, hogy a másik a Habsburgokban erős tá- maszra találhat, egyik sem akart olyan lépést koczkáztatni.

mely esetleg ettől fosztja meg.

így történt, hogy mely nap, 1629. nov. 15-én déli 11 óra- kor Bethlen meghalt, már ugyanaz nap estvéj én Kemény útban volt Bécs felé a halál hírrel, s hogy Katalin, a kormányzó és a tanács nevében »a hét vármegyét Kassával ultro offeralná restituálni.« *) Ezzel egy időben a hét megyén innen fekvő ré- szek biztosítására megtették a szükséges lépéseket: mielőtt a halál hir közzé lett volna téve, ifjabb Bethlen István Váradról Ecsedre vonúlt s az őrséget a maga hűségére eskette. ²)

A portán való expeditióval pedig — hogy a netalán on- nan teendő minden ellenkező lépést meghiúsítsanak — nem

ben megvolt, arra mulat Kospoth jelentése 1630. márcz. 11-ről. Deák F.

Csákyjából ugyanis tudjuk, hogy ez Bethlen halála előtt már eltávozott az udvarból, nem is jött vissza, csak a temetésre s azután újra elment. Ez tehát visszony szövésre nem volt alkalmas idő — ha volt, elébhről da- tálódik.

J) Kemény 133. 1. »melynek — irja — más móddal kellett volna ugyan és rendesebben lenni, de az köztük való hasonlás, melyről való tit- kos factio még életében az fejedelemnek meg volt, nem engedé és az gubernátornak is félelmes (az az félénk) volta.«

«) Nov. 18-án történt. Závodszky Katonánál : XXXI. k. 367. 1.

siettek ennyire. Csak más nap nov. 16-án készítették el az ér- tesítést a nagyvezérnek s A p a f i n a k , u t a s í t v a ezt, hogy eset- leges megtámadtatásuk esetére segélyt eszközöljön s a belgrádi beglerbégnek, kérve ezt, hogy a végbeli vitézekkel minden es- hetőségre készen álljon. ²) S aztán két nappal utóbb, novemb.

18-án, a gyászhírről a jelentést országszerte mindenüvé elkül- döttek.3) Végre — nov. 27-én — kitűzték a temetés napját a jövő évi jan. 25-re, hogy a szomszéd hatalmosságoknak legyen idejök képviselőket küldeni; s minthogy a fejedelmi temetés mindig országgyűlésből szokott történni, összehívták a ren- deket is.

A nagyvezért Bethlen István a temetésre meghívóban arra kérte, hogy a portát fő ember követe által képviseltesse, ki berátot hozzon magával a rendekhez, hogy porta a fejedelem asz- szonyt székében meg fogja védeni. Hogy ezenkívül mit akart, azt megírta Házynak a kapikihának és Zülfikárnak a tolmács- nak : legyen a csausz Hadzsi Juszuf, jőjjen vele egy előkellő török, ha lehet magyarúl tudó, hozzon magával az ő számára zászlót és botot nem hatalmának öregbítése végett, hanem mint a császári kegy jeleit.4)

Talán más oka is lehetett: talán vette észre, hogy a szi- gorú és erős ember által megfékezett szenvedélyek kitörni készülnek, s akkor, midőn a béke a családban úgy is csak üveg lábon áll, még erőre is kaphatnak. Nem ok nélkül irta körle- velében a hatóságoknak, hogy tartsák féken azokat, kik az or- szág békéjét fel akarnák zavarni, s a kik külföldre leveleznek, tartóztassák le azokat:5) különösen a szászok barátságtalan indulata mihamar kitűnt. Az országos gyász jeléül elrendelte- tett, hogy a harangok országszerte meghúzassanak de azt egy szász hatóság sem foganatosította. Az ez ügyben kiadott pa- rancsnak lehetett ugyan foganatja — de a »külföldre való

') Történelmi Tár 1882. évf. 62. 1.

8) Egykorú példány gróf Teleki Miksáné levéltárában. A levelet egyedül Bethlen István irta.

3) A Kőhalomszékhez irt jelentést kiadta Deák F. Csáky István 217. lap.

4) Bethlen István nov. 27-én kelt levele a nagyvezérhez Házi Já- noshoz és Zülfikár agához — a gr. Teleki Miksáné-féle ltárban.

L. a Kőhalomszékhez intézett levelet Csáky István 217. 1.

irogatás« még sem szűnt meg s a kormányzónak újabb, szi- gorúbb parancscsal kelle azt eltiltani.T)

Az erdélyi területen kivül még jobban kitűnt, hogy azok, kiket Bethlen erős keze megkötve tartott, nem fogják el- mulasztani az alkalmat ebből a halálból lehetőleg hasznot húzni. Kemény a császárhoz küldött követ, találkozása után Pázmánynyal Enzersdorfba ment a császárhoz, ki, a mint fel- érkezett nov. 24-én, azonnal fogadta őt. Szívesen látott vendég volt: nemcsak mert egy rettegett ember halálának hírét hozta meg, hanem mert — a mire talán nem is számítottak — a vármegyéknek »oly simpliciter resti tuti óját« felajánlotta. 2) Ez alatt Alaghi Menyhérttől is megérkezett a jelentés - - s a ma- gyar tanács ugyancsak dolgozni kezdett, hogy mielőtt valamely akadály jöhetne közbe, a hét megye visszakebelezése bevégzett ténnyé legyen.

Nov. 30-án kiállíták Ferdinánd válaszát Katalinnak s másnap Esterházy is kézébe adta részvét iratát.3) Ezekkel egy- szerre feleltek Alaghinak, nevezték ki a visszacsatlási biztoso- kat: Pyher érseket, Alaghi Menyhértet, Ostrosyth Istvánt, Nyáry Istvánt, Ordody Istvánt és Péchy Sigmondot, s intéz- kedtek a zsold hátralék kifizetéséről.⁴) S mint Keménynek meg- ígérték, nagy és főkövetet neveztek ki a fejedelmi udvarhoz:

Dietrichsteint a hatalmas bibornok testvérét,5) ki azonnal elin- dúlt s már decz. derekán Fehérvárt volt. Rég várt perez volt ez a kormányra s Esterházyra nézve: gyors fellépéssel úgy hitték, hogy befolyásukat Erdélyre megszilárdíthatják.

Hogy ilyen czélzatuktól tartani lehet, azt a portán is tudták. Itt Apafit s a Bethlen követségének pontozatait előzé- kenyen fogadták. A nagyvezér azonnal közbevetette magát, személyesen ment a szultánhoz, kieszközölte, hogy Bethlen Gábor óhajtása elfogadtatott⁶) s a fermanok már ki is állít-

*) Bethlen Istv. decz. 24-iki lev. Weirauchhoz : Csáky Istv. 220. 1.

•) Kemény 157.

8) L. Törvények és Okiratok II.

*) L. Törvények és Okiratok III.

3) Kemény 167. Y. ö. Történelmi Tár 1882. 65. 1.

*) Török-Magyarkori Államokmánytár 158,

t a t t a k , s ő t Hadsi Jaszuf mint követ Erdélybe rendeltetett.

Ekkor — decz. 2-án — jöttek meg a Bethlen Gábor halálát hirűladó levelek — nős hát, mondák, itt az ideje, hogy a mit a haldokló fejedelem kivánt, ahoz képest tegyék meg az intézke- déseket - s a nagyvezér ily értelmű levelet irt a kormányzó- hoz,2) sőt a szomszéd beglerbégek, az oláh vajdák megkapták a parancsot, hogy ha kivántatnék, Erdélynek adjanak segélyt. 3) Egyszersmind Murteza budai basához is ment rendelet: őt bizván meg a fennebb irt levelek Erdélybe küldésével. Murteza akkor már tudta a dolgot — de későn, nov. 24-én vette az első tudósítást a kormányzótól. O akkor a végvárakat látogatta.⁴) Azonnal intézkedett, hogy Muharrem szolnoki bég követségbe menjen Fehérvárra, irt a rendeknek, hogy Katalinhoz, Beth- lenhez a hűséget megtartsák: ezekkel tudatta, hogy minden támadás megelőzésére intézkedett, hogy a temesvári bég készen álljon, veszély esetére Gyulára siessen, hová Mumi bég is ki- rendeltetett. Aztán irt a császárnak, nádornak, hajdúságnak,

»hogy a szent béke ellen ne igyekezzenek semmi módon.«

De hogy Esterházy készülődik, lovasokat fogad, a hajdúkat felkelésre bíztatja, arról Murteza biztosabb hírt vévén decz.

3-án útnak indítá Muharremet, tudatva vele, hogy az egri ba- sát egy lovas dandárral Debreczenbe küldte.⁶) Ugyan ez nap- ról Ibrahim a temesvári beglerbég is irt Bethlennek: intézke- dett, hogy Gyulánál elegendő haderő legyen concentrálva.7)

]) L. a budai basához intézettet 148, s a moldvai vajdához szó- lót 152. 1.

2) L. ugyanott 151. 1. V. ö. Apafi levelével Történelmi Tár 1882.

68. lap.

•>) U. o. 152. 1.

4) Hogy e levelek elébb Murtezához küldettek s onnan Erdélybe mutatja a levelek magyar hátirata. Nov. 24-et említi Murteza Katalin- hoz irt levele. Telekiné ltárában.

6) Murtezának 1629. nov. 18 — 28. közt az erdélyi rendekhez irt levelét 1. Törökmagyarkori Államokmánytár II. 156. A Bethlen Istvánhoz irt, sokkal fontosabb és részletesebb, továbbá a Katalinhoz s az erdélyi rendekhez külön-külön irt levelek egykorú fordítása gr. Teleki Mlksáné ltárában őriztetik.

6) Török Magyarkori Államkönyvtár II. 150.

') Ibrahimnak Bethlen Istvánhoz irt levele Történelmi Tár 1882.

67. A budai vezérhez küldött jelentése gr. Telekiné ltárában.

Muharrem, a Murtéza basa követe — az első török, ki Bethlen halála óta Erdélyben megfordúlt — s ki egyúttal az- zal is meg volt bizva, hogy útközben hasson a hajdúkra, hogy ezek Katalinhoz hívek maradjanak *) — decz. 8-án érkezett Fehérvárra, már más nap reggel isteni tisztelet után kihall- gatáson fogadtatott. A mint a fejedelem asszonytól kijött, a kihallgató terembe begyűlt rendeket figyelmeztette »mind fe- nyegetéssel s mind a vezérnek sok maga ajánlásával,« hogy kö- teles hűségöket Katalinhoz s a kormányzóhoz megtartsák.²)

Ha a fejedelem s kormányzó meg is voltak elégedve az eredmény azon részével, hogy a porta még fegyverrel is kész- nek nyilatkozott megvédeni őket, de annál inkább megrémül- tek a Muharrem által hozott híren, hogy az egri basa készül táborba szállni, Gyulán már felült hadak vannak. A mit meg- indítattak a hét megye visszaadását s a mit e sietéssel el akar- tak érni, hitelöket Ferdinándnál ezzel tönkre tehették volna. S már egyenetlenkedve egymással és tartva egymástól nem akar- ták koczkáztatni a remélt jó véleményt. Megértették Muha- remmel, hogy ez békeszegés volna, s siettek ezt a tömösvári beglerbégnek s budai vezérnek is megmagyarázni. Hiszen a német csak erre vár! Behozza Lengyelországból kijött hadait s fellázítja Magyarországot. Már Fekete Péter a szoboszlai hajdúkapitány be is küldé a nádor parancsolatját a hajdúk- nak, hogy felüljenek. Nem akarják ők, hogy leszálljanak a török hadak, csak vonúljanak vissza — Gyuláról Eszékre.⁸)

Bethlen tanácskozott Muharremmel, midőn Kemény Bécsből megérkezett. Megmutatta neki a császár leveleit, ezzel is akarván hatni, hogy a török hadak állomásaikból ki ne moz- duljanak. ⁴) De csakhamar új hírek jöttek a török hadak köze- ledéséről s jött öt nap múlva levél Papazogli Mehemet egri basától, hogy ő már meg is indúlt hadával s pár nap alatt

') Murtéza levele meg van a gr. Telekiné-féle ltárban.

s) Zavodszky Katonánál i. li. 368. 1.

8) Bethlen Istvánnak decz. 9-ről Ibrahim temesvári s decz. 10-ről Murtéza budai basának irott levelei a Telekiné-féle ltárban.

*) Ez utóbbi levél u. o. Kemény hazajövetelének napja e szerint dec. 9-én volt.

Debreczenben l e s z . S z e g é n y Bethlennek több sem kellett.

Meg volt ijjedve, kogy a török haderőnek ez újabb előnyomu- lása a béke felbontását vonhatja maga után. — Épen ezen napokban szervezkedett a fejedelmi tanács s 11 számból álló tagjainak állandó fizetést szabott.2) Hogy ez ügyet békében kell elintézni, egyetértett vele. Kornis az első tanácsúr né- hányad magával úgy is német-párti volt — s Bethlen azonnal intézkedett, hogy Jenőbe, Váradba erősítések menjenek. Me- hemet elé pedig Horvát Istvánt küldi, szokatlanúl éles hangon egyenesen békebontással vádolva őt.³) Hogy pedig ez irány- ban megnyugtassa a budai vezért, azt a színt adta ez intézke- désének, hogy az a németek ellen van irányozva. De egyúttal esengve kérte Murtezát, hogy Mehemet pasát hivassa vissza, s a hét vármegye restituálása elé akadályt ne gördítsen ⁴)

Muharrem tiz napi Fehérvártt tartózkodása után már készült elhagyni az udvart, midőn egy váradi posta újabb híre- ket hozott Murtezától:5) Bécsből jött követek beszélik, — irja a vezér — hogy ott a Homonnai fiát választották volna fejedelemségre, hadait Balogh a tatai kapitány fogja vezetni; a nádor Horvátországban s a végekben gyűjti hadait,, sőt a haj- dúk közt is toborzanak — ezek következtében ő már megtette a szükséges intézkedéseket — tegye meg Bethlen is a maga részéről. Csaknem egyszerre e hírekkel jött a kapitiha Házy tudósítása Konstantinápolyból, hogy a hét megye vissza nem bocsátását ott már elhatározták. Hogy ez már elkésett s a visz- szacsatlás munkáján már dolgoznak, azt Bethlen tudta, s ez idő szerint legfőbb igyekezete még az volt, hogy a török meg

ne tudja azt a visszacsatlás befejezése előtt, s hogy a felülte- <

tett hadak visszaparancsoltassanak. Nem ugyan világosan, de kezdett készületeinek olyan színt adni, mintha a török megro-

') A Nádudvar decz. 10 körűi kelt levél egykorú példánya a Tele- kiné ltárában.

2) L. Törvények és Irományok IY.

a) Bethlen e levele nincs meg : de Mehemet pasának arra adott válaszát 1. Történelmi Tár 1882. 68. 1.

4) Bethlen István decz. 15-diki levele Murtézahoz a gróf Teleki Miksáné-féle ltárban.

B) Kelt 1629. decz. 7. L. Történelmi Tár 1882. 69. 1,

bánásától féltett Jenő védelmére tenné azt, egyúttal pedig mindenképen meggyőzni igyekezett a vezért, hogy a bét vár- megye visszacsatlásának meggátlása a béke felbontását vonná maga u t á n . Ú g y történt, a mint számította: deczember 23-án kapta a budai vezérnek s a temesvári basának magyar nyelven írt leveleit, bogy a felültetett hadak leszállítására megtették az intézkedéseket.²) S a mint ez megtörtént, azonnal sietett megnyugtatni a budai vezért, hogy Jenőért ő sohasem aggódott, tudatván vele, hogy egy főemberét Borsos Tamást küldi hozzá követségben. 3)

E tapasztalt s számos követségben forgott férfiú, ki decz.

végén csakugyan elindúlt,volt hivatva megnyugtatni a vezért a hét vármegye ügyében. A visszacsatlás akkor már munkába volt véve. Decz. közepén Alaghy Menyhért és a többi biztosok elin- dúltak, hogy Kassát Bornemisza Jánostól átvegyék4) s Bethlen bizony tisztában lehetett azzal, hogy a mint ez megtörténik, sokáig nem fog a török előtt titokban maradni. A portára a visszacsatlási intézkedések hírével Demjén Ferenczet kiildé, s a biztosítással, hogy a római császár a fejedelemasszony s a kormányzó iránt őszinte jó indulattal viseltetik; egy főúr kö- vete épen útban van, a Keménytől is bejelentett Dietrichstein, s az az újév első napjaiban be fog érkezni.5) S ez, a mint megér-

0 Decz. 18-áról két levele van Bethlennek Murtezához : egyik válasz a decz. 7-iki levélre s a másik a hét megye ügyében. A híren, hogy ezeket ezután Erdélyhez engedi a porta biratni »nem keveset csudálkoz- tunk busultunk is együtt Muharrem pasával, holott az irás nyilván az bé- kesség végezése ellen legyen, melyben az hét vármegye és az magyaror- szági hajdúság csak éltéig engedtetett volt az istenben elnyugodott feje- delemnek Erdélyhez birattatni.« Mind kettő a Telekiné-féle Itárban.

•5) Mind két magyar nyelven irt s tugrával ellátott levél eredetije a gr. Telekiné-féle Itárban. Mindkettő decz. 17-én kelt, az egyik Gyulán, a másik Budán.

A budai vezér még decz. 19-ről is irt egy terjedelmes levelet melyet decz. 26-án kapott Bethlen. Történelmi Tár. 1 8 8 2 . 7 3 . 1 . A decz.

17-én s 19-én kelt levelekre Bethlen egyszerre válaszol decz. 28-án. A gr.

Telekiné-féle Itárban.

s) Závodszky Katonánál 368. 1. Azt irja, hogy az átadás deczemb.

18-án történt meg. Téved. A commissariusok jelentik, hogy csak decz.

31-én érkeztek meg (Yigilia sancta'e circumcisionis). Titkos levéltár.

Bethlen decz. 31-iki levele a akjmekámhoz a Telekiné-féle ltár-

1 6 3 0 . JAN. 2 5 . — F E B . 1 7 .

kezett, azzal, mit Fejérvártt látott, meg lehetett elégedve.. Fe- jedelem és kormányzó versenyeztek abban, hogy ki mutasson

több hűséget és ragaszkodást a császár iránt: s ha a szónak nem is hitt volna a követ — előtte volt a tény, a megyék visz- szabocsátása, a török hadak le ültetése.

Kárba veszett fáradság volt. A Ferdinánd és Esterházy bizalmatlanságát, kételyeit e tények sem oszlatták el.*) Vala-

ban. E levélben Bethlen abban is közbenjárt, hogy Murtéza basát, kit Mehemet pasával akartak felváltani, hagyják meg a budai vezérségben.

Dietrichstein jöveteléről Kemény is ir. Történelmi Tár. 1882. 65. 1.

') Jellemző az udvar akkori hangulatára nézve Pázmány Péter 1630. jan. 2-án irt véleményes jelentése a császárhoz :

1. Jónak itéli, hogy Nj'ári István és Rákóczy György »in numerum consiliariorum adsciscantur, < hogy új esküvel lekötve, annál hűségesebben szolgáljanak. Gyorsan kellene küldeni Alagihoz, hogy a jelen commissa.

riusok által a dolog végbe menjen.

»Eodem tempore moneri posset ds. Rákóczy, ut quietus sit, nec se rebus Transylvanicis misceat, quin potius principissam (ubi per occasio- nem poterit) foveat ut in suo priucipatu maneat.«

2. Méltányos, hogy fged Haller Györgyért közbe lépjen (interce- dat). Ha történetesen a fejedelem temetésére fged meghivatnék, Nyári Istvánt gondolnám küldendőnek, a ki fged nevében vezethetné ügyét (agere posset causam) Hallernek. Híven védené, mert Nyári, aztán a pa- latínus felesége meg a Halleré testvérek »ex eodem patre oriundi.« Nem ajánlanám, hogy maga Haller küldessék követségbe, míg fel nincs oldva a proscriptio alól.

3. A budai basa és mások leveléből látszik, hogy a török nem mu- lasztotta volna el a jó alkalmat, »si votis suis faventes comitatus et. hai- dones habuissent« s jövőben sem mulasztják el, ha alkalom adódik. Nem kétkedem, hogy sokan oda fognának törekedni, hogy a Bethlen család elnyomassék és a fejedelemnő kizavartassék. Sőt hiszem, hogy a Bethlen család is egyedül azért pártolja a fejedelemnőt, hogy saját biztosságát gondozza azzal; s bizonyára, ha elnyerhetné, inkább magának, mint a í'ejedelemnőnek óhajtaná a fejedelemséget. Sokan ez idő szerint biztos- nak és nyugodtnak hiszik a fejedelemnő uralmát. Lehet, hogy a viszo- nyok hatalma tovább megtartja az uralmon a fejedelemnőt, de az is lehet, hogy mihamar kiforgattatik.

Az jön most már tekintetbe, hogy a bekövetkezhető bizonytalan veszély miatt kezdessék-e bizonyos háború ? Azután, hogy fged Erdélyt fegyverrel kényszerítse-e ez idő szerint, hogy a Bethlen famíliát kifor- gassa (ad evertendam F. B.). S ha nyilt háború kezdetik »eo ipso indicen- dum Turcis«

A. dolog úgy all, hogy vannak, kik Erdély fejedelemségét kíván-

mely biztos megállapított terv, bogy kit tegyenek esetleg feje- delemmé, ha sikerül a Bethleneket megbuktatni, sem elfogadva s tán megbeszélve sem volt, de Esterházytól elkezdve le Csá- kyig mindenkiben élt a vágy megbuktatni a Bethleneket. Maga Csáky félre nem érthető szavakkal mondja el ezt egész bi- zalmasan az első tanács úrnak Kornis Sigmondnak »azért édes lelkem atyámfia, lelkemben testemben velem egyező igaz jóakaró uram, gondolkodjunk jobban állapotunkról, mert nem hogy az vén Bethlen Gábor idejebeli dolgokról respirálhatnánk, de még ha az ifjú Bethlenek világára és azoknak fejedelmi botja alá juthatunk jaj, jaj, keserves j a j lészen fejünkön, s im látom aligha feljül nem fordulnak.«1) A jan. 25-ére hirdetett ország- gyűlésen kelle a pártoknak megmérkőzni — mert egyelőre csak arról volt szó, hogy a török vagy a német párt jusson a kormányra, s ha Csáky fennebbi szavainak hihetünk, ez időben a Bethlenek ügyei jobban állottak.

A német pártnak ornis, Kovasoczy cancellár, Cse- rényi, Erdélyi tanácsurak, Szúnyog kővári, Liszty szamosújvári kapitányok voltak tagjai; de a legtevékenyebb köztök Csáky kolosmegyei főispán. Bethen halála után sokáig távol tartá magát az udvartól — kétségtelenül óvatosságból. Megyéjében almási várában vonta meg magát s egész gyűlölettel és szenve- délylyel izgatott a Bethlenek ellen s irta epével telt leveleit Kornisnak s bizonynyal másoknak is, s midőn amaz, ki úgy látszik koczkáztató terveiben nem osztozott, óvatossagra inté, elfordulással fenyegette.2)

ják, nem azért, hogy a fejedelemnő kizavartassék, hanem hogy a Bethlen családot kiforgassák és ök magok lépjenek helyébe és (a mit most a Betli- lenisták tesznek) a fejddelemnő nevével ők uralkodjanak. Azt, hogyha véghez vihetnék fged és a törökkel való béke megszegése nélkül megtennék.

Nem látom, hogy ilyes mozgalomból valami jó gyümölcsöt lehetne remélni.

Véleményem az, hogy nem kell a török békében és Erdély nyu- galmában bízni, hanem erős és biztos készületek teendők a török há- borúra, hogy aztán, ha a dolog íigy kivántatik, teljes erővel álljon szembe a törökkel és erdélyiekkel, mert 6 — 7 ezerrel egyebet sem teszünk, mint új háborút készítünk.

') Csáky decz. 31-iki levele Kornishoz. Deák F. Csáky István 230. 1.

s) U. o. 235. 1. »sok jelek kegyelmed felől meglágyították szívemet előbbi jóindulatomtól.«

Csáky államcsínyen törte fejét. Minden, a mit tett és irt, erre vall. Alig, hogy Muharrem Erdélybe ment, felkereste leve- lével s igyekezett a maga részére vonni. Ellenséges állást fog- lalt el a Bethlenekkel szemben s bámúlt, hogy ezek ellene tör- nek. Kíméletlenül fenyegette ezeket s kívánta, hogy a mit rólok ir, ne titkolják előttök. Biztatta Kornist, hogy ha »akár- mi nagy jót épít s hasznokra valót cselekszik,« tudassa vele, hogy ő is segíthesse,2) »irja meg minden elméjét és ked- vét.«3) Egyre fogadja a hadakat: a kereszszegieken kivűl 400 gyalogja, 500 lovasa lesz január 20-ig. »Isten engem megverjen, gyalázatosan megöljön, ha mindenekben aztevő nem leszek valamit kegyelmetek, az közjóra nézendőt paran- csol« — a közjó pedig szemében Bethlenék megbuktatása volt.

Tartsanak tanácskozásokat, ne sajnálják pénzüket: ő minde- nét kész oda adni.« »Lám, valakik lélekben egyezünk, senki haszontalan ember köztünk nincsen.« Az ország is, ha látja, erejöket, velők fog tartani, Hatalmas pártfogói ⁴) vannak. O a hitért küzd — azok lehet, hogy állapotjuk nevekedéseért szor- galmazzák. De mindnyájan kegyelmes fejedelmünknek absolu- tus fejedelemségének megállapításán, (tehát Bethlen István és az alkotmányosság megbuktatásában) fáradoznak — pedig lehet, hogy megbánják.⁵) Isten verje meg őtet »testében lelké- ben,« ha magának halász. ⁶)

íme Csáky tervei, úgy mint azokat maga Csáky elmon- dotta. Mert mi más egyéb államcsinynál a terv, hogy a kor-

*) »Mivel Kglmed ekkédig m i n d e n dolgaiban csendesebb volt, m i n t nyilván, nem a n n y i r a törnek Kgdre, m i n t én rám.« í r j a Kornishoz i. h.

2 2 5 . l a p .

8) U g y a n o t t 226. 1. De m á r ekkor nekik csak az h a s z n á l t , a m i Bethleneknek á r t o t t .

3) U g y a n o t t 227. 1.

4) »ösztönei,« az az ösztönzői, m i n t m o n d j a .

B) U g y a n o t t 231. 1. E z t jelenti Koszpoth is Marczali Beg. 164. Szó- ról szóra ezt m o n d j a K e m é n y J á n o s i s : az országgyűlésen »deciarái t a t n é k az fejedelemasszonynak m i n d r e l i g i ó j á n a k változtatása s r ó m a i császár protectiója, m i n d penig hogy az g u b e r n a t o m a k a u t o r i t á s á t degradálván avagy m e g h a t á r o z v á n kévánságok szerént, az fejedelemasszonynak szabad regiment szerezhetnének t i t u l a n t e r . 171. 1,

®) U g y a n o t t 233. 1.

mányzót megbuktassák s Katalint, ki már akkor át volt térve a catb. vallásra s kit az 1627-iki választási conditiók kötöttek, korlátlan fejedelemmé tegyék. És ez a terv természetes fejle- ménye volt az eseményeknek. Az a párt, melyre Csáky az or- szágban támaszkodott, Bethlen alatt is megvolt — csak hogy nem mert magáról életjelt adni. S az nem volt más, mint az osztrák párt, mely csak nemrég Szombathelyivel, azelőtt Sar- maságival, Homonnaival conspirált, s a mely bizony most is szívesen látta volna az államcsínyt, csak hogy annak idejét nem vélte elérkezettnek: legalább erre hagy következtetni az a körülmény, hogy míg Csáky folytonosan ösztönzi Kornist — ez mindig csillapítja őt.

Csáky nem is támaszkodott egészen rájok — csak szá- mított rájok. Támasza neki másutt volt s erre ő világosan czélzott is. Azok a »sok és nagy ember ösztönzők« az országon kivűl voltak. Aztán feleségét leányával a császárhoz zálogul küldte, s míg maga saját emberségéből ötszáz emberre számí- tott, tudta, hogy 2000 ember fog rendelkezésére állani, csak legyen moneta: hogy micsoda hadak — azt még most nem merte megírni. Ezek csak indulását várják.

Micsoda hadak? megfelelt rá Esterházy. Decz. 24-én már készen állottak: ez nap generálisukat is kinevezi Ester- házy, Bosnyák Tamást — s kiadja nekik a parancsot, hogy oda menjenek, hova ez fogja rendelni. ²) De hova ? Az örökös tartományokba nem, ott nem volt Ferdinándnak ez idő sze- rént háborúja. A török ellen sem — hisz Murteza már vissza- tért Debreczenből, a hét vármegye sorsa is eldőlt: már tisztá- ban voltak vele, hogy a visszacsatlás ellenállás nélkül fog meg- történni. Hogy Csáky egyenesen közlekedett volna a nádorral, annak semmi nyoma, de hogy a Hallerek útján közlekedett, annak van nyoma: maga irja, 3) sőt ezek is toborzottak a haj- dúk közt.

») Csáky 232. 1.

s) L. Törv. és Okiratok.

3) Csáky 227. Haller Györgyről s Nyári Istvánról emlékszik Papa- zogli Mellemet decz. 11-iki nádudvari levelében. Ez a Haller volt a Beth- len alatt nótán marasztott Haller, ki utóbb kegyelmet nyert, de ekkor s azután is összeköttetésben volt a nádorral, különben is sógorával.

S h o g y m i t akart J2sáky> ha egy véletlen rohammal si- kerűit az államcsiny — azt is megmondja maga. Még ez idő szerint nem halászott magának: a haza javát előmozdítani saját eszméi szerént — t. i. Katalin helyett és nevében ural- kodni, megbuktatván a Bethleneket, kik, maga is úgy tudá, ha- lálos ellenségei voltak. Január első napjaiban úgy hitte, el van már minden intézve s mint irta: Kolosvárra, onnan Fehér- várra ment; nagy kíséretet, egy csapat fogadott hadat vitt magával, melyeket a szomszéd falvakban helyliezett el. ^x)

Az ő fondorkodásait kivéve, az ország már le volt csen- desedve, s a porta is egészen meg volt nyugtatva. Apafi gyor- san végzett a portán: de a mint a halálhír beérkezett, deczem- ber közepén visszaindúlt .Tuszuf aga kíséretében s néhány kaftányt hozott magával.2) Alighogy azonban ő eljött, Házy

az állandó követ megkapta az utasítást, hogy eszközölje ki, hogy a jan. 25-én tartandó temetésre főkövet küldessék. Nem járt nagy nehézséggel s habár a kajmekám nem állhatta meg, hogy meg ne kérdezze, mi dolog ez, hogy Juszuf agát csak egy hét előtt küldtük el kaftánokkal, Apafi urammal s ismét új követ, új kaftánok kellenek? ez azonban nem állta útját, hogy ki ne nevezze Ahmed agát a követség fejévé, mely a temetésre ki- rendeltetett. Annyi készséget s jóakaratot mutatott a porta, hogy Házy jelentéseiben nem győzte dicsérni. Athnamek és fermanok adattak Katalin, a kormányzó s a rendek számára:

amazokat ismételten megerősítették fejedelemségben, kormány- zóságban. ezeket a hűség megtartására intették. Sőt a szultán elhatározta, hogy Katalint egész hatalmával megvédi fejede- lemségében, s a kajmekám a császár nevében decz. 10-én a követ előtt erre le is tette az esküt.³) Külön irt mindezeknek a kajmekám is. Sőt a két oláh vajda is megkapta a szokásos

^ K e m é n y 173. Koszpotli márcz. 11-iki jelentése. Marczali 164.

Tholdalagi 240. Hogy N a g y Szabó nem i r t erről semmit, az természe- tes, m e r t nem volt ott : hisz a temetés n a p j á t is 10-re teszi. Detto Seges- vári, ki a temetés n a p j á t j a n . 20-ra teszi. Haller pedig d i a r i u m o t i r t csak és nem naplót.

2) Házy J . jelentése T ö r t . T á r 1882. A H á g a i Kornél á l t a l K a t a l i n n a k i r t levelet 1. Marczali 172.

3) Marczali Regesták 171. 1. H á g a i Kornél decz. 10-iki levele K a t a - linnak. U. o. K a j m e k á m levelének k i v o n a t a 172. 1.

Erdélyi Országgyűlési Emlékek. IX. 2

parancsot, hogy ha a kormányzó felhívná őket, azonnal segé- lyére siessenek.1) Házy még arról is tudott, hogy az összes szomszédos beglerbégek s a tatár khán is megkapták a fer- mánt, hogy szükség esetére megsegéljék Bethlen Istvánt, a hét vármegyére vonatkozólag pedig intették a nádort, hogy »vesz- tegségbe legyen.« ²) Ennél nagyobb teljhatalmat Bethlen Gá- bor sem nyert soha — most valóban ő volt békének vagy há- borúnak ura. Ahmed és a követség decz. 23-án indúltel, lehe- tőleg sietve, hogy a határidő előtt érkezzék meg.

A porta ezen magatartása tanulságos volt Katalinra nézve s egyet minden esetre bizonyított, hogy Bethlen Gábor végrendeletét, azaz Katalint a fejedelemségben s Bethlen Ist- vánt a kormányzóságban fenn akarja tartani, s kétségtelenül csak ennek lehet tulajdonítani, hogy amaz azt a jármát, mit oly nehéznek tartott, a Bethlenek jármát, nem igyekezett lerázni.

Első tényleges támasz, mit ő nyert, Dietrichstein megérkezése volt 1630 jan. elején, 3) ki a Katalin párti urak fractioját mái- tettre készen találta. Ha Schulitznak hihetünk Katalint rá akarta birni. hogy a cath. vallás megtartására s a protestánsok elnyomására esküdjék meg.⁴) Lehet, mert tény, hogy Ferdi- nándtól néhány cath. szellemű könyvet hozott neki. 5) De hogy ő titkos biztatásoknál egyébbel segélte volna a pártot, azt el hinni nem lehet.

Nem sokkal utána ⁶) jött Csáky s ez már jeladás volt a működés megkezdésére. Mig ő Almáson szervezkedett, Szúnyog a kővári kapitány itt tette meg az előkészületeket.7) De nyilván nem mondta fel az engedelmességet: sőt elfogadta a fejedelemasszony s a kormányzó megbízását, hogy érdekeik kép-

») Mind ezek egykorú p é l d á n y b a n 1629. decz. 17—27 közti kelettel m e g v a n n a k gr. Teleki Miksáné l t á r á b a n .

2) H á z y J á n o s i. h .

s) Bethlen decz. 21-iki s K e m é n y n e k fenidézett levelei.

*) Schulitz f. i. levele.

5) Marczali E e g e s t á k 163. 1.

6) J a n . 18-án i r j a Deák F . 46. 1.

') Schulitz fenidézett jelentése. »Praesertim Caspar Suniogli et Stephanus Ziáki perverso fervore auersi miseram principem eo induxe- r u n t , ut firmiter crederet S t e p h a n u m Bethlen nihil aliud q u a m exi- t i u m ejus cupere.«

1 6 3 0 . JAN. 2 5 . — F E N . 11. 19 viselésére Kassára utazik a császári biztosok által hirdetett gyű- l é s r e . E k k o r r a már azonban mindent jól elintézett: az e környéken elszállásolt s Paczai Kovács Péter és Balogh Mihály.

Bethlen két régi kapitánya által vezetett hadakat megnyerte, úgy hogy ezek megtagadták a köteles hűségi eskü letételét. ²)

Úgy látszik, hogy az operatio egyik basisáúl Kővár volt ki- nézve, s Kovács és Balogh lázadása — mert mi egyébb volt az eskü megtagadás — összefüggésben állt azzal a működési tervvel, melyet Csáky Fejérvárt akart kifejteni. Az az en- gesztelhetetlen gyűlölet Katalinban a kormányzó iránt Csáky műve volt; ő költé fel a gyenge és hiszékeny asszony szivében a gyanút, hogy az fejedelemségétől akarja megfosztani, ő hi- tette el vele, hogy egyetLpr menedéke az, ha a korlátlan hatal- mat kezébe ragadja-^.-jt a szabadulás egyetlen módjáúl ő állítá elé, ha Ferdinánddá]^ s a catholikus urakkal, a protestánsokat s törökpárti urakat az uralomtól megfosztják. ³)

A pénzt ehnez a vállalathoz legalább részben Katalin adta. Elliiszszük Csákynak, hogy saját vagyonát is koczkára tette. De hogy ez nem volt elegendő, az bizonyos. Csáky Fehér- várraérkezése után Katalintól 40,000 aranyat csalt ki. s hogy a hijányt észre ne vegyék, a kincstárban a ládába a pénz he- lyett köveket tettek. ⁴) Ez és más körülmények felköltötték a kormányzó gyanúját, valószínűleg a Kővár környékén levő készülődésekről is hírt hallottak — s Toldalagít hadakkal ti- tokban a környékre rendelék, ki aztán a Kovács és Balogh-féle hadakat jan. 9-én Zsibó táján szétverte. 5)

') A commissáriusok jan. 19-iki jelentése a titkos ltárban. Az ügy a tokaji szőllőkre vonatkozott. A fejedelemnű commissariusa volt, de

nomine gubernatoris autem, in eo, quatenus sui ac Stepliani Bethlen jnnioris filii ipsius condignus respectus habeatur nos sollicitant.« Szúnyo- got, jan. 14-én visszabocsáttatott.

2) A commissáriusok Kassa jan. 29-iki jelentése némely Erdélyből menekült katonákról: Törvények és Okiratok III.

3) Scliulitz fennebbi jelentése, Tlioldalagi, Kemény mind egyhan- gúlag állítják.

4) Kemény 169. Kemény világosan irja, hogy ez a gyűlés megnyi- tása előtt, volt.

"') Tlioldalagi naplója Mikónál I. 240. Katona 246. i.

Q*

Ezalatt jan. elején Apafi megérkezett,*) s valószínűleg vagy vele vagy nem sokkal utána Juszuf aga is. Jan. 15-ke körűi megjött Ahmed aga is, a temetésre küldött fényes követséggel s a Katalint és kormányzót újólag megerősítő fermanokkal.²) De a mit Ahmed Fejérvártt tapasztalt, épen nem volt épületes dolog. Még hagyán, hogy Bethlen Gábor hagyatékát Csáky szalmájának tekintették, melyen boldog és boldogtalan osztoz- kodott, hogy a tanácsurak éskegyenczek a fiscalis jószágoknak egész hosszú sorát adományoztatták magoknak, hogy Katalin egyedül a fogarasi uradalomból 200 teleknél többet adomá- nyozott el, s a gazdag kincstárt teljesen kiürítették,³) »diu col- lectorum aureorum bonam partem — irja épen ez időben Schu- litz — emungunt et quos tarn stricte ut Hercules clavam suam tenerat princeps demortuus, in patriae perniciem v e r t u n t4) mind ennél nagyobb és komolyabb volt, hogy az a szakadás, mely a fejedelemnő s kormányzó közt létezett, mind nyilván- ságosabbá lett. Katalin Bethlent már alig bocsátotta magához, azalatt pedig azoknak, kiknek segélyével az államcsíny keresz- tülvitelét várta, hadak fogadására pénzt adott. 5) Ez a szaka- dás pedig mind tágabb körben terjedt a tanácsurak, főemberek közt, s az egymás iránti hit és bizalom egészen elveszett. Hogy Bethlen kieszközölte, hogy Papazogli Debreczenből, a temes- vári basa Gyula alól visszavonták hadaikat, hogy egyedül neki

') Ötvös Ágoston 179. 1.

s) A megérkezés dátumát igazolják a fermanokra vezetett hátira- tok a gróf Teleki Miksáné ltárában.

3) Dr. Ötvös Ágoston i. h. 48, 1. egy egész sorozatot állított össze az 1620. nov. 15. — 1630. január 25. közt történt adományozásokról.

Hogy azonban Csáky eljárása : »csak oly vagyonszerzés, kapzsiság szüle- ménye, mint a Bethlenefcé, akár a Bákóczyé és legtöbb híveiké,« azt állí- tani tévedés. Más dolog Bethlen és Bákóczy nótái, melyek ok nélkül soha sem történtek, más dolog a hazafi szolgálatokért vagy rokonoknak tett adományozását — és más dolog a megfizetett udvarlás. »Csáky a fejede- lemasszonyba — irja Deák F. 34. 1. — a szó valódi értelmében soha sem volt szerelmes« s a szerelem szinlését mégis ugyancsak megfizetette Ka- talinnal. Tlyen áron sem a Bethlenek, sem Bákóczy nem szereztek soha egy fillért sem. ,

*) Történelmi Tár 1883. 255. 1.

5) Schulitz i. h. »conscribuntur milites a deceptoribus.« Mag-a Ka- talin is elismeri (Deák F. 51. 1.) Kemény 172. 1.

lehet köszönni, hogy a mint a biztosok Kassára beérkeztek, decz.

31-én a város kulcsait azonnal átadták nekik, az őrség térít- vényt adott magáról s már bizonyos volt, hogy a restitutio el- lenállás nélkül fog megtörténni1): ez senkit sem nyugtatott meg.

xl magyarországiak a szakadást Bethlen István fejedelmi aspi- ratióinak 2) tulajdonították s még mindig féltek a török tá- madástól. Az erdélyiek Csákyt s Prépostváryt az örökös feje- delmi aspirást okozák s a magyarországiak készületeitől tar- tottak. De mind e forrongás közepett is erélv és bátorság sen- kiben sem volt — az eldöntést mindenik fél az országgyűlés- től várta.

Ez alatt mind gyülekeztek a vendégek és idegenek, mert okunk van hinni, hogy a törökön kivűl a császár, a lengyel király s az oláh vajdák, sőt magyarországi főurak is képviselteték ma- gukat. A temetés napja közelgetett s az aggodalom általánossá kezdett lenni, hogy azt valamely mozgalom fogja megzavarni.

Valószínűleg alaptalan volt a félelem — de a feszültség már oly nagy volt, hogy ezen segíteni kellett. Ekkor, épen a teme- tésre kitűzött nap ³) előtt jan. 24-én Schulitz kihallgatást kért a betegeskedő fejedelemasszonytól. Komoly szavakat intézett hozzá a mostani és korábbi zavarokról, szemére lobbantja hit- váltóztatását, melyet minden áron titkolni akart. Lefesti, hogy bűnének minő következményei lehetnek, s az ideges asszony egészen megtörve ment aludni,módokon törve fejét, hogyan csen- díthesse le a vihart.4)

Jan. 25-én5) megtörtént a temetés »nagy pompával,« az idegen követek s az összes országgyűlés jelenlétében. Fájda- lom, részleteiről semmit sem tudunk — csak hogy a beteg 6) fejedelemasszonyra, ki a temetésre is »csudás maga megeről- tetésével tudott felkelni,« a hallott egyházi beszédek rendkivűli hatást gyakoroltak.7) Beteges idegei egészen fel voltak iz-

') A commissariusok j a n . 4-iki jelentése T ö r v é n y e k és í r o m . III.

9) U g y a n o t t a j a n . 4-iki jelentés.

3) T á n ekkor volt az, liogy a cath. egyházba a k a r t m e n n i commu- niohoz, de be volt zárva a r e j t e t t a j t ó . Kospoth jelentése i. k.

4) Schulitz i. h. 255.

B) Haller d i a r i u m a 3. 1.

6) Geleji K a t o n a febr. 1-ei levelei Marczali 165. 1.

7) Schulitz i. h. 255, —

gatva, midőn egy váratlan körülmény a Bethlen-pártiaknak segélyére jött. Híre terjedt hogy a Kovács és Balogh féle hada- kat, kik a hitet letenni vonakodtak, Tholdalagi megtámadta s szétverte. Szúnyog a kővári kapitány már akkor Kassán volt s helyét valószínűleg ideiglenesen azonnal Gyulafy Sámuellel a kormányzó vejével tölték be.*)

A hír nagyon felizgatta a kedélyeket. Fehérvárott a ha- dak, kivéve a németeket, kormányzó pártiak voltak, de Csáky- nak a szomszéd falukon elhelvhezett hadai aggodalomra adtak okot. Az ifjú gróf és Zólyomi, két meggondolatlan ifjú, szol- gáikkal együtt kivont karddal kiabálni kezdettek, hogy »a pápistákat levágják« — de a kormányzó csitította őket, Kata- linhoz ment, igyekezett lelkére beszélni, kivont kardját kezébe adta: »ha nem talál Felséged igaznak, mondá, vágja le nyaka- mat, de ha igen — bizzék bennem.« 2)

E perczben ő volt a helyzet ura, s hogy ő is maradjon azon a Csáky gyávasága segített. Ha Bethlen váratlan nyilat- kozata színleg ki is békíté vele, csak hamar be kellett látnia^

hogy el van hagyva. A »tumultus« idején Csáky estve felé harmad magával sétálásnak színe alatt kiment Fejérvárról, lovait fegyvereit már előbb kivitték. Almásig meg sem állott, s hadai utána szöktek. 3)

De hát e béke még sem volt teljes: legalább nem volt olyan, melyben meg lehetett volna nyugodni — mind addig mig Katalin a protestáns vallásra vissza nem tér. Csak ekkor

') Kemény 172-ik 1. April végén Zólyominak adatott.

a) Maga Katalin beismeri a temetéskori tumultust, melynek ilyetén lefolyását az ö vallomásából, Koszpoth marz 11-iki jelentéséből (172) és Tholdalagiból (240) tudjuk.

s) Csáky szaladásáról nemcsak Tholdalagi és Kemény, maguk- ban is eléggé hiteles források, irtak de — hogy ő titokban menekült s népét elszélesztették, benne van a Koszpoth jelentésében is. i. h. Hogy Segesvári s hogy Szabó nem írják — természetes mert nem voltak ott, s ezek bizony csak olyan másodrangú polgár krónikások, kik egyebet nem íi-hattak mint azt a minek tanúi voltak. Csáky futásának pedig, az egyik Kolosvártt másik Yásárhelytt, nem volt egyik sem tanúja. A tumultus — mint Katalin írja — a temetés napján v o l t : tehát jan. 25. Azonban két- ségtelenül a temetés után. Hogy ugyanekkor volt Csáky futása is. azon sorrendből mint Kemény elbeszéli, kitűnik.

és ezen az áron lehetett az uralkodást neki kezébe adni. Hogy ő ekkor még betegeskedett az egykorú jelentésekből tudjuk.

Túlzott idegessége, a kiállóit emotiok vagy a Kemény által em- lített lebetegedés okozták-e. határozottan eldönteni nem lehet, tény hogy lelki állapotának volt befolyása a történtekre.

Katalin rettenetes éjt töltött. Belátta, hogy az államcsin egész terve dugába dőlt. Többé szó sem lehetett arról, hogy a kormányzó letétessék s ő önállóan kormányozzon,²) mint abso- lut hatalmú uralkodó: úgy mint ezzel Csáky biztatta. Kovács hadainak szétverése, Csáky hadainak megszökése után nem volt több támasza. Világos volt előtte hogy csak úgy maradhat fejedelem ha Bethlen Istvánnal kibékül.

De még rettenetesebb hajnal következett. Kétségbeesése tetőpontra hágott, lemondott már az enyhülés reményéről is.

Kitörése a mint Schulitz hozzá ment rettenetes volt: a Káiné- hoz sem lehet, mondja Schulitz, hasonlítani. Testileg és tény- leg meg levén szállva az ördögtől3) szitkozodásokban tört ki egészen kétségbeesvén hogy az isten hithagyásáért valaha meg- bocsáthatna neki s már mint örök kinokra kárhoztatott újjai- val mutatta a sátán fenyegető arczát.

Erre következett az exorcisatio, a sátán kiűzése. Teljes 28 órát vett igénybe. Mialatt a szerencsétlen asszony iszonyú küzdelmet folytatott magával Schulitz, Alstäd és Geléji Katona

') Kétségtelenül erüs argumentumok szólnak amellett, hogy a Ke- mény által emlegetett lebetegedés nem volt egyéb pletykánál: s legerő- sebb az, hogy Schulitz jelentésében említés sincs róla — ha csak e szavait:

aliorum meminisse profecto animus horret, sub miserantis et minitan- tis Dei arbitrio gestorum« nem veszszük czélzásnak. De Ötvös Ágoston argumentumai épen nem döntik meg. Az a körülmény, hogy a magyar törvény a férj halála után 11 hónapra született gyermeket törvényesnek ismeri, semmit sem bizonyít. Mert hát hogyan lehetett volna olyan vi- szonyok közt midőn mindenki tudta hogy Bethlen Gábor 1629 febr. óta nemzésre képtelen beteg volt, törvényesen föllépni rí IIa született gyer- mek bizonynyal oka volt Katalinnak eltitkolni. Itt tisztán csak politikai okok szerepelthettek.

2) Koszpoth jelentése Marczali 164. Kemény 171.

8) Schulitz és Geleji Katona egyhangúlag mondják. Marczali i. h.

165. Geleji i'ebr. 1-ei levele. Y. ö. Appel Gáspár Katalin udvari lelkésze levelével. Kazy. I. IV. 265 1.

egy perezre sefti hagyák el. Zsoltárokat énekeltek, prédikáltak:

az Evangelium gyógvtárából veszik vigaszaikat. Lassanként kezdett magához térni, enyhült, vigasztalódott s végre határo- zott. Másnap jan. 27-én reggel »lelkiismerete — mint udvari lelkésze Appel mondja — magától felébredvén« kijelenté, hogy protestáns ritus szerint felveszi az úrvacsorát s a pápistaság- gal végleg szakít.

Ez nap, jan. 27-ike, vasárnap volt. Maga megjelent a pompás fehérvári székesegyházban, a fejedelmi székben foglalt helyet. Az egyházi szónoklat után Geléji Katona az udvari pap következő nyilatkozatát olvasá fel a szószékből: felséges feje- delmünk kegyelmes asszonyunk nyilvános hála adást rendelt el, mert isten hosszú betegségéből kigyógyította, s egyszersmind közzététette, hogy bár a gonosz tanácsadóktól félrevezetve, ámításaiknak helyet adott, s az egész múlt és most eltelt évben a pápások sötétségébe bonyolódott, az Evangyeliom igaz útjáról letért, a profeták és apostolok tanait elvetette: de isten akarta hogy teste és lelke együtt gyógyuljon ki a kísértésből és lelkiis- merete furdalásai következtében nyilvánosan megtért. Ezért ezen nyilvános gyülekezetben ismét visszatér az igaz hitre, s a többie- ket is hasonlóra hívja fel. Isten segélje és erősítse hogy abban, mit a szentlélek munkálkodása benne létrehozottmegmaradjon1) S azután protestáns ritus szerént felvette az úrvacsorát.2) A tolmács Döblinger Simon pedig fogságba vettetett s kivite- tett Váradra. ⁸)

Az áttérés két főtényezőjének Geléjinek és Schulitznak ez előadása nyilvánosan mutatja hogy Katalin nehezen hatá- rozta el magát a visszatérésre. De nem volt más választása:

vagv kibékülni Bethlen Istvánnal s elfogadni az 1626-iki con- ditiokat vagy lemondani, s a döntő pillanatban az Evangelium

') Maczzali Eegestak 164 1. Geleji febr. 1-ei jelentésének melléklete.

Kétségtelen hogy e nyilatkozat Geleji Katonának febr. 1 -én Alviniczyhez irott levelének melléklete. A szöveg jan. 26-án állapíttatott meg. Mar- czali 164 — 165 11.

2) A fennebbiekkel együtt Kemény 174 »de utána ottan hamar publice convertalni és az nagy templomban Fehérvárott communiálni is kelle.«

3) Marczali 163,

gyógytárában talált orvosságokkal aligha föl nem értek a poli- tikai okok. S ha elhatározása első perczében undorral fordúlt is el a pápásoktól *) aligha nem Csákyra gondolt, ki oly gyáván cserbe hagyta, de kivel azért végleg szakítni még sem volt elvég erős.2)

Legalább fejedelem maradt — ha nem is absolut hata- lommal, hanem olyannal milyennel férje felruházta.

S ebbe a helyzetbe annyival inkább bele kelle minden- kinek nyugodni, mert a portai megerősítő fermanok is ez ala- pon voltak kiállítva. »Elrémült Achitofel, megzavarodott Haman, felül kerekedett Mardochaeus a gonosz terveket meg- hiúsította Húsai —« mondja Schulitz a két elsőben Kornisra és Hallerre a két utolsóban Bethlenre és magára czélozva.

Azután megnyílt a gyűlés. Bethlen István és pártja annyi kímélettel és mérséklettel járt el a fejedelem asszony és pártja iránt mely lefegyverezhette volna őket. Az első a mit a rendek tettek az 1626-iki választás megerősítése volt: ezzel együtt »az urak és ország közt csináltaték amnistia és unio«

— a három első törvény erről szól — és »Csáky is vissza- liivattaték«.³)

A fejedelmi előterjesztéséket Katalin küldte be. Az nyo- matékkal emelte ki, hogy minden viszályt és egyenetlenséget- hátra vetvén tekintsék csak a haza javát s hátratéve a vallásos gyűlölködést s önhaszonlesést restituálják a haza szabadságát, s a béke fentartásán munkálkodjanak. Ha maga ez előterjesz- tés e határozott szavai mutatják, hogy éles volt az ellentét a pártok közt. még jobban igazolja azt a rá hozott határozat, mely a jelen és távol levő rendeket egyaránt hűtlenség terhe alatt kötelezé, hogy letegyék az esküt az unióra azaz a versengő felek teljes kibékűlésére, a vallás szabadság megtartására, arra hogy

') »Jam abominatur cane et angve pejus odit pápistám« írja Geleji.

2) Koszpoth jelentése 164 1.

3) Kemény 174. Az hogy Csáky a gyűlésen jelen volt épen nem zárja ki. hogy 24-én el ne futhatott volna — hisz a gyűlés egész febr.

17-ig tartott: tehát teljes 21 napig tartott a gyűlés. Ha a posta Almásra menetele lóháton 3 napot, Csáky útja lóháton 4 napot vett is igénybe — még is maradt két hét,

a más vallásúak elnyomásán sem tanácscsal sem fegyverrel nem munkál, a fejedelem asszonynak ártalmas tanácsot nem ad, s külföldiekkel nem conspirál. Sőt maga a fejedelem is tar- tozik a tanácsnak megjelenteni, ha ilyesmiről értesül. Meg- állapítok ez úttal az unió feltételeit is, mely a négy bevett val- lás és három nemzet jogegyenlőségét foglalta pontokba.

A közelebbi hadfölkelés Belső- és Közép-Szolnok vár- megyében nagy romlást okozván, elhatározák hogy ország híre nélkül hadat gyűjteni tiltva van, nemcsak az alattvalóknak hanem a fejedelemnek is. A rosz tanácsot adó tanácsosok ellen megújíták az 1613-iki articulust ( I I art.)

Az 1626-ban hozott fejedelmi conditiokat megújították:

azon hozzá adással, hogy idegen nemzetiségű tisztviselőket nem tart. ( I l i art.)

A fejedelem asszony gyöngeségét már eddigelé is mind- két párt ugyancsak kizsákmányolta. A kormányzó, tanácsúrak, s egész sereg főúr jószágokat inscribaltattak magoknak. Ez ügyben alkudozni kezdtek Katalinnal, s vele egyetértve elha- tározák, hogy a kormányzó és tanács tudta nélkül választ a folyamodóknak nem ad; csak azon adománynak van értéke, melyet a kormányzó ellenjegyez, a fejedelem kincseit és saját jövedelmét a közkincstárban őrizteti, s a kincstartó számára a tanácscsal egyetértve utasítást készíttet. (IY art.)

E négy articulus szabályozta Katalin fejedelemségét s viszonyát a kormányzóhoz és ministerekhez. Alapja az

1626-iki választás volt: annak érvényét semmiben sem gyön- gíté. s a mit a conditiokon felül megállapított, az az újabb ese- mények következménye volt. Katalin 1629 jul. 31-én letette férje kezébe az esküt, hogy azon esetre ha catholizál elveszti fejedelemségét s ennek daczára catholica maradt, pénzt adott a catholicus uraknak, Kornis, Haller, Csáky és Szúnyognak, hogy hadat gyűjtsenek, s a conditio!? eltörlésére kísérletet tegyenek:

de a kormányzó nem élt a joggal mit ez eskü neki adott — s elégnek tartá garantiakat szerezni arra nézve, hogy Katalin a Protestantismus s az alkotmány ellen több támadást ne intéz- tessen, s hogy sem az ország vagyonát, sem a férje által ha- gyott kincseket, de sőt az ország jövedelmét is az ő megbuk- tatására ne fordíthassa.

Kétségtelen liogy e mérsékletet nem nagylelkűség ta- nácsiéi Bethlennek: *) gyenge, tehetetlen és merész actiora kép- telen ember levén, s a portától is, mely a status quot már meg- erősítette, tartván, jobbnak tartá, oly kiegyezést hozni létre, mely a közjogi alapon álljon, s a támadások ismétlését lehe- tetlenné tegye.

S hogy csakugyan volt mitől tartania azt a Budáról febr.

6-án ²) haza érkező Borsos jelentéséből megtanúlhatta.

A Muharrem pasának tett igéret alapján Borsos dec.

végén Fej érvárról csakugyan megindúlt Budára, hogy a Deb- reczenbe s Gyulára küldött török hadak visszaküldése által támadt félreértést kiegyenlítse — de a vezér nem volt hon.

Már decemberben híre járt, hogy Budáról átfogják helyhezni, s ő el is indúlt. ³) Azonban tekintettel az erdélyi viszonyokra s István úr közvetítésére ideiglenesen helyén hagyatott, s ő az útból visszatért.

Hazatérte után egy nappal, jan. 23-án, azonnal fogadta Borsost. A követség főtárgyán a török hadak visszaküldésén könyen átértek — de bosszabb időt vettek igénybe a vezér le- leplezései. Három napon át jan. 23, 26. 28 értekeztek együtt s minden találkozás új meglepetést hozott. A német császár egy postája (kit 25-én bocsátott el) hozta a hírt, hogy ők azért készülnek mert az erdélyiek Kantemir tatárjait rájuk akarják zúdítni. Már a szőnyi alkudozások alkalmával sürgette Ester- házy, hogy a porta adja neki a fejedelemséget s most Tasy Gáspár hasonlóért járt nála. Most is a vezértől volt egy csaúsz Izmail Esterházynál kitől megizente »hogy ők most szerencsét próbálnak, fejedelmet csinálnak Erdélybe, a magyarországi or- szággyűlésen elvégzik s a szultánt is megtalálják, hogy a feje- delemasszonvt hozassa ki Erdélyből s ők ültessenek fejedelmet Erdélybe, ki a békét a két császár közt megtartsa.« A portá- ról is izenetek neki, hogy már ott is megindították ezt. Szem-

') A n n y i v a l kevesbbé, m e r t meg is fizettette m a g á t : febr. 9-én a kővári u r a d a l m a t s Tarnóczy Sebestyén m a g v a s z a k a d t a f o l y t á n egy sereg részjószngot m a g á n a k a d o m á n y o z t a t o t t . Ötvös A. i. h . 186 1.

2) Schulitz jelentése i. h.

3) Bethlen István levele M u h a r r e m pasához 1630-elejéről. Teleki Miksáné ltban.