Biharmegyei, nagyváradi születés. 45 éves.
Nyugalmazott százados vala, midőn a márcziusi napok őt is a cse lekvények terére szóliták.
Első csatája volt oct. 13-kán 1848-ban a ráczok ellen, mikor azoknak egy meglehetős tömege Kikindát megtámadá, kik ellen ő 300 nemzetőrt gyüjtött. Hátban megtámadá a ráczokat, de Piqueti százados ugyana zon időben épen e csapat ellen intézkedvén, őt ellenségnek tartá és sergeire lőtt. A tévedés azonban csakhamar fölvilágulván, a ráczok vissza verettek.
Oct. 6 -kán már mint alezredes ritka ügyes hadi tapintattal egy arra nyomuló osztrák csapatot , ha ez korán el nem illan , körülkeri tett volna.
Ezután ezredessé s 1849. apr. 6-kán tábornokká lőn.
Legtöbbnyire a Görgei táborában szolgált, s mint ki a rábizottakat nagy pontossággal teljesité s a csatákban sok személyes bátorságot fej tett ki, hamar tábornokká lőn.
Jun. 1 5 -kén az osztrákokat Soprony- és Batáról Görgei dispositioi nyomán kiűzte és Semptéig nyomta. Másnap (16-án) a semptei erdős dombokat szuronnyal vette be Sempte már csaknem egészen meg volt szállva, midőn az osztrákoknak véletlenül érkezett segély Nagy-Sándor sergét 19röppentyüállványról lövöldözte s azt visszavonulásra kény teté.
4 ágyut vesztett.
Buda bevételekor osztályparancsnok volt, s az ő hadosztálya vette azt be páratlan vitézséggel.
Az oroszok beütése után Görgeivel Váczra vonult, hol (jul. 1 6-kán) utczai csatát vivott. Görgei segitsége nélkül azonban , már körül levén véve, elfogatott volna.
Fölmenvén Görgei, őtDebreczenbe rendelte, feltartani az orosz erőt.
Lássuk e nevezetes, a magyarokra nézve szerencsétlen csatát terje delmesben.
Augustus 1-jére viradólag az orosz sergek mintegy 80 ezeren Új város elébe érkeztek , honnan Debreczen felé indulának. A főhadvezér jelenté : „Újvárosban az ellenségről semmi tudomást sem szerezhettem magamnak. Az ország minden lakosa annyira ragaszkodik Görgeihez, hogy köztük kémeket találni nem lehet." Mindazáltal lehetőnek találva, hogy Görgei egész erejével arra tart, mindenfelé vizsgáló csapatokat küldött.
Másnap (aug. 2-án) Újvárosból, a málhás szekereket ottan hagyva, két oldaról indulának Debreczen felé.
Debreczentől nem messze azonban a kukoricza miatt nem lehetett az utat folytatni. Máskép rendezkedének tehát.
Nagy-Sándor sergei előörseit a dombok, kertek mögé, gödrökbe olly ügyesen rendezé el , hogy csak 4 escadron lovasságot s két ágyut lehete közülök látni. Az orosz lovasság ezeket a várostól elvágandó, előnyomult. E perczben a golyók s granátok mindenfelől hullának rájok, mire ők is hasonló tűzzel feleltek.
Megállitá tehát a fővezér a lovasságot s hadi rendet alakita a for radalmiak iszonyú tüzelésének közepette.
A varsói herczegnek e csatáról irt hadi jelentése kiemelé a forra dalmi sergek tüzéreit, mint a kik rejtett positióik mögül, nehéz kaliber-jeikkel remekül irányoztak, annyira, hogy daczára , mikép ricochet-lövé-seik igen messze estek , a fővezérnek batteriáit vissza kellett huzatnia, sok ló és tüzér sebesülvén meg. A lövésbeli egyensúlyt csak egy jól el-helyzett batteria tudta helyrehozni, mikor az ágyuk mögött töméntelen gyalogságot s lovasságot lehete látni.
A fővezér ezenben észrevevén, hogy a forradalmi sereg bal szárnya megkerülhető, intézkedett, hogy az megtörténjék. Tábornok Gillenschmidt a kapott rendelet következtében 4 ütteggel előnyomult. Alig hogy en nek előnyomulása által a magyar tüzérek megváltoztatták állásukat, két dandár parancsot kapott hadi rendben dobszóval a város ellen menni, más két dandár pedig azokat támadásukban gyámolitani. A tá madás megtételét kozákokra s muzulman lovasságra bizták. A magyar sergek ekkor a város előtt állottak.
A túlnyomó erő, a gyors megtámadás , az ügyesen intézett s épen azért észre nem vett hadi csel a magyar lovasságot annyira megrémité, hogy az lóhalálában szaladt be a városba, hol Nagy-Sándor és tisztjei a támadással mit sem gondolva, vig ebéd mellett ülének. Herczeg Bebu-tow tábornok a keze alatti muzulmanokkal s hegyi kozákokkal e zava-rodást fölhasználva, a hasonlag futásnak eredt gyalogságot megtámadá s Debreczenbe vonulni kény teté.
Beérven a kozákok s muzulmánok, az üldözést olly hévvel, olly sza kadatlanul folytaták, hogy 4 ágyut , a málhás szekerek s élelmi szerek nagy részét s meglehetős lőport foglaltak el. Gondolni lehet , hány sze rencsétlen végzé életét ez üldözés alatt ! Ezenben a bal szárny is utánok sietvén, sokan elfogattak, ugy hogy azok számát ezeren fölül tehetni.
Ezenben beáll ván az éj , felhagytak az üldözéssel. Nagy Sándor serege jó messze haladt Debreczentől , hová az orosz sergek még az nap bevonultak. Hitelt érdemlő adatok szerint , ha az orosz bal szárny Gör-gei üldözésére siet, őt könnyen kényszerithette volna már ekkor letenni a fegyvert.
Ez legfényesebb diadaluk az oroszoknak az egész hadjáratban, s a legnagyobb veszteség, mit ekkorig a magyar sergek szenvedtek. Minda
mellett hogy a veszteség illy nagysága sok tekintetben a csatakerülő magyar tisztek hanyagságának tulajdonitható, maguknak az oroszoknak is tetemes veszteségök volt. Részükről elhullott s megsebesült két tábor nok, 27 tiszt s több mint 300 közember. A magyarok vesztesége ezt sokkal fölülhaladta.
Mint emlitém, e csatát maga Paskiewics varsói herczeg rendezé, kinek főherczeg Konstantinon kivül , ki mindenütt elül állt s golyózápor közt búzditá katonáit, tábornok Rüdiger tette a legnagyobb szolgálatot.
Nagy-Sándor a seregromokkal Várad-Püspökiig vonult , Görgei erről s a vesztett csatáról Kis- Mariánál, tehát jóval fenebb, értesült.
Ö volt az egyetlen , ki Görgeinek gazságait nem egyszer szemére vetette. Egy alkalommal a hadi tanácsban nyiltan kimondá hogy ha valaki dictatorrá akarna lenni, ő Brutusává válnék. E perez óta Görgei nem szenvedheté, s olly dispositiókat tőn , hogy az ellenség őt mindig megverte.
Mindamellett Nagy-Sándor figyelmeztette Kossuthot ennek árulá saira, valamint arra is, hogy üt és sergét ez meg akarja semmisiteni.
Midőn Kossuth intézkedni akart, már késő volt.
Augustus 9-kén Arad mellett Vingát megtámadá , s bár túlnyomó ágyuja volt, az épen olly nagy számu ellenség viszszanyomá, vissza azon férfiakat, azon hadtestet , melly Budát bevette. Ennyire demoralizálta Görgei befolyása által a hadserget.
A rejtelmes oct. 6-iki napon Aradon ő is felakasztatott.
Útolsó vala ő.
„Csodálatos mondá, a csatában mindig elől küldtek ; és most hátra maradtam."
Reggeli pongyolában, bátran, csüggedés nélkül lépett a bitófa alá.
Hős, kitartó katona s mindenek fölött magyar ember volt.
IV.
*
GR. V ÉG S E Y.
Pesten 1809-ben született.
A hannover-huszároknál százados s cs. k. kamarás vala.
A márcziusi napok után a honvédek sorába állott. Mint a legtöbb cs. k. tisztek, kezdetben ő is a ráczok ellen küzdött. Nevével legelőbb oct. 3-án találkozunk. Akkor őrnagy volt. Mintegy 200 honvéddel Vojvodina helységre tett kirándulást, a Fehértemplomban levő 9-ik zász lóaljjal értekezendő. Azonban mintegy 2000 ráczot közelegni látván, visszavonult. Miután fokonként tábornokságig emelkedett, a magyarok
nál Poliorcetes-szerepet kezde játszani.
Vetter után a szigetként elárkolt Arad ostromát vette át, s 14 napig folytonosan löveté. Tettek ugyan a császáriak gyakori kiütéseket, de Vécsey többnyire visszaverte.
Bemmeli viszályát, ki segitségével gr. Leiningent tőrbe ejteni s megsemmisiteni akarta, elkésését s Bemnek ártatlansága iránti nyilat kozatát már láttuk. Mindezt azonban Vécsey nem tartván elegendőnek, másodrendü érdemkereszttel diszittetett fel.
Arad jun. 29-kén capitulált.
innen Vécsey Temesvárra rendelteték.
Tanácsolta neki Bem, hogy cernirozza a várat, mellynek őrsége a betegség miatt is kénytelen leend feladni magát.
Vécsey nem fogadta meg , hanem a császáriaknak igen gyakran s keményen befüttetett. Töméntelen bombát lövetett a várba , a kiütni szándékozókat visszaverte, az alsó városban nem egyszer vivott utczai har-czot s egy illyennel magát a gyárvárost is elfoglalá. Iszonyu sánczokat ásatott annyira, hogy lőporát és ostromszereit észrevétlenül tudta köz vetlenül a vár alá vinni.
A hely azonban, honnan Vécsey ostromlá a várat, a legizletesebben, legkényelmesebben volt elrendezve. Ottan tekeszobák, mulató lakok sat.
egész bőségben találkozának.
Tagadhatlanul Saragossa ostroma óta vár akkép védve és ostro molva nem volt.
A temesvári szerencsétlen csata után a cernirozással kényteték fel hagyni. SergévelKiszetóra ment, honnan Bem Soborsin irányába küldé.
Vécsey azonban Tótváradnál 42 ágyuit elveszté, ő maga pedig Boros-Jenőnél aug. 19-én letette fegyverét az oroszoknak.
Felakasztatott oct. 6-kán.
Vécsey bátor harczos, csoda ostromokat vitt véghez. De mindenek-felett"aristőcrata s glacékeztyüs hadvezér volt.
V.
K M E T Y.
Magyar születésü, magyar érzelmü ember.
Modenából jött haza a magyar hadjárat kezdetén. A császáriaknál hadnagy, — gr. Gyulaynak adjutánsa volt.
1848-iki téli hadjárat kezdetén találkozunk legelőbb nevével. A dec. 20-iki parlamentben Kossuth elmondá, miszerint midőn ő Győrben volt, csapata volt egyike a legrögtönözöttebben kiállitottaknak , melly-nek kezében fegyver azelőtt nem vala. S e zászlóalj igen kitünteté ma gát a n. -szombati csatában. Akkor nevezték ki alezredessé.
Görgei táborában volt , hol személyes vitézsége nyomán ezre dessé lőn.
Csornánál vitézségének és tehetségének első kitünőbb próbáit adá.
Sergét kétfelé osztá. Az egyiket Pongrácz és Nitrich , a másikat maga Kmety vezeté.
Jun. 13-kán reggeli öt órakor mindkét sereg megtámadá Csornát.
s bár a gyalogság a hosszas ut miatt kifáradott , a bajnokilag küzdő s Olaszhonból érkezett ezredek támadásait nemcsak kiálló, de őket vissza vervén , Csornát szuronycsatával elfoglald s tetemes zsákmány birto kába jutott.
E csata következtében tábornokká neveztetvén ki, Vetter- és Guyonnal az alsó tábor vezényletét vette át.
A jun. 4-iki Jellachich bán elleni csatában , mikor ennek sergeit Tittelig nyomák, nevezetes része volt.
Felparancsoltatván azután ő is az alsó táborból , a Szegedtől Te mesvárig terjedő csatában osztályparancsnok volt.
A temesvári szétveretés alkalmával legépebben maradt az ő serge s Rékason foglalt positiót, honnan azonban nemsokára mindnyájan Lu gosra vonultak.
Ezenben Lugos mindenfelől fenyegettetvén , egyetlen ut maradt a visszavonulhatásra, Erdély , s ez is csak azon esetben , ha valamellyike az ottani tábornokoknak — kivüle Bem és Guyon — vállalkoznék a nyomban levő osztrákokat feltartani.
S valóban e tett kivitelére Kmety vállálkozék. Alig 3000 embere volt ellenállani a több mint félszázezernyi ellenségnek.
Heves és kemény csatát álla ki , de feltartá őket annyira , hogy az emlitett két vezér csakugyan elvonult.
Ö maga polgári öltönyben Maderspach asszony segélyévelTörökhonba menekült. Szegény asszony! egy kapitány e tettéért 2 5 -öt veretett rá!. ..
Kmety vitéz, jó osztályparancsnok. Idegen intézvényeket remekül teljesit. Ritka szép és ügyes ember. Alig 30 éves.
VI.
G U Y 0 N.
ír születésü. Mellékneve Richard. S Albion hasonnevü királyai III-ikának erélyességét, harcziasságát örökölte , annélkül hogy gonosz ságait, elvetemültségét is örökölte volna.
Hadnagy volt osztrák szolgálatban. Quietált, s magyar főrangu nővel házasult. Ezáltal a magyar aristocratia quasitagjai közé tartozék.
A márcziusi forradalom után falusi lakhelyéről Pestre jött s mint illyen a honvédek sorába állt, egy charge-al magasabb rangba.
Először a schwechati ütközetben tünt ki , hol személyes vitézsége által két ágyut elfoglalt.
Dec. 18-án már ezredes volt. Hg. Windischgrátz már beütött, s a ma gyarok, kik körülvétetéstől tartottak, vonultak Pest felé.
Jelesen a Nagy-Szombatban levő sereg eznap az osztrákok ügyes manoeuvrirozása által körül volt véve, s a kétségbe esett sereg azt hivé, hogy a menekülésnek még reménye is el van tőle zárva, midőn váratlanúl segély érkezett.
Ezredes Guyon a csata szinhelyén megjelent, kezében nemzeti zász lóval. Útczai harczra előkészületeket tőn. Torlaszok emeltettek s a város kapui elzárattak. Lobogója 3 lyukat kapott, a lovát pedig kilőtték alóla.
Az e perczben megperdült dob Simunich osztrák tábornok közeled tét hirdeté, ki minden oldalról nyomult előre.
Az osztrákoknak hasonlithat! an ul nagyobb ereje daczára Gúyon egész estig tartá magát kétségbeesett véres harczczal, mellynek sötétjét eltünésre használta.
A dec. 20-án dicsérettel megemlitetteknek egyike ő is.
Guyon ezután osztályparancsnok volt Görgei táborában, s mint ily-lyen, annak téli hadjárataiban nevezetes részt vőn.
Jan. 12-én Guyonnak az Ipolyság körül volt csatája. Következmé nye lőn e csatának, hogy a császáriak a vonulókat nem üldözék.
A legszebb, a legnagyobbszerü csaták egyikét , csatát , millyenhez hasonlót keveset tud felmutatni a historia, Guyon vivta ki.
Értem a febr. 5-iki a branyicskói szuronycsatát.
Görgei Debreczentől el volt zárva, s miután a közte és Debreczen közti helyeket Schlick elfoglalva tartá, a közlekedés igen kicsinyben s csak kémek által állhatott fen.
S kényszeritésére annak , hogy Schlick visszavonuljon, csak
egyet-len mód álla fen : a branyicskói hegy bevétele. Chimarális eszme, hatá ros a lehetlenséggel!
Guyon vállalkozók véghezvinni azt !
Az Iglóról Branyicskóig nyomott Kiesewetterfebr. 4-én egyesülvén gr. Deym-mal, ama hegyen positiót foglalt.
Az ágyukat egy lapályon állitákfel,mellyrőla golyók az egész utat érik. A gyalogság a hegy másik oldalán, hol kezdődik a tulaj donképeni szoros, várta csatarendben a támadást. A Szepesből Eperjes felé vezető utak is el voltak ágyukkal állva. Maga a tábornok Sirokkán üté fel főha diszállását. 13 ágyuja 6 század lovasa s 5 zászlóalj gyalogsága volt.
Guyon kezdetben az utakról nyomta vissza az osztrákokat, s csak azu tán ment Branyicskó ellen.
A branyicskói hegy magas, meredek. Csúcsán lapály van, mellyen tetemes sereg fér el. S tetejébe csak kanyargós ösvényen juthatni.
Kiállit osztályából 3 zászlóaljat, (egyike a zólyomi, másik az Ujházy vadászcsapat volt) a legroszabbakat, férfiakat, kik eddigelé, mint a Dil-lon csapatai a sauve qui peut elv szerint az osztrákoknak csak láttára is szaladtak.
Borzasztó idő vala. A jég fölé fris hó esett, mi azt sikabbá járhat-lanabbá tette. Keserves fagyasztó szél fútt.
Volt Guy onnak egy tábori lelkésze. Ezt ő igen szerette, mert a csa tában rendesen mellette elül állt. Több izbcn el akarák tőle halászni, de nem engedé. Ha ezt elhalásszátok tőlem, más „Pfaff" ugymond, nekem nem kell.
A csata reggelén mond neki : „vedd keresztedet, imádkozz , mert ma nagy napunk lesz. Ti pedig : vorwarts , dupla Lőhnung , szalonna;
rükvárts, kártácz sziszen."
S csakugyan megkezdé a támadást, két ágyut állita fel. Két zász lóaljat ezekkel külde, a harmadikat pedig (az Újházy zászlóalját) spren-golva mászatá, kik aztán szétszórva kapaszkodának fel.
Kezdetben az uj onczok nem akarván menni, hátuk mögött kartácso kat állit fel, elsütteti. 5 elesett. S ennek csakugyan volt sikere !
A tetejéig huszonkét erős positió volt megostromlandó.
Elül ment ő, mellette a lelkész, kezében kereszttel, magasra tartva azt s lelkesitő szónoklattal buzditva a katonákat.
Gondolja el mindenki a helyet és időt.
A hegyen tábornok Kiesewetter bámulandó ügyességgel állitá tö ménytelen katonáit s ágyuit.
Fölfelé ágyut nem lehetett vinni csak szuronyt; mellyel elfoglalják az ágyukat. S ezenfölül a kanyargós út ! minden fölülről jövő golyó bizonyosan talált, s nem egyet, de számtalant söpört magával, a szerint, mint az út kanyarodása volt. S a mellett a lelőtt és hulló honvédek is nem egyet söpörtek alá magukkal a mélységbe, ugy hogy minden golyó mig leért, hógomolyként növelte a halottak számát.
A lelkész fáradhatlan buzgalommal nyomult előre.
Egyszer visszanéz és — magára hagyatva látja magát.
„S ti el hagynátok foglaltatni a keresztet? s tűrnétek mocskot zász lótokon ?" kiált vissza.
„Soha !" volt egyhangu felelet s rohantak utána.
Háromszor veretett vissza a sereg, háromszor tört útat magának, végre a huszonkét positiót egymásután foglalta el , miközben Guyon 3 szaladót saját kezével lőtt le.
Kiesewetter keseredett védelme daczára a helyet elhagyni kényte-ték. Ezáltal Eperjes és Kassa a magyarok kezébe esett.
A turóczi zászlóalj uj zászlót kapott e felirattal :
„Branyicskói győzedelem. Febr. 5-én 1849.
A komárojni várnak ostrom alóli felszabadulása előtt 10 nappal be ment a várba, hol a parancsnokságot átvette.
Kezdetben haragudott,hogy 10,000 ember 12,000általostromoltatni hagyja magát egy várban, mellynek bevételére 100,000 szükséges. S ször nyü haragjában a dunaparton , a legnagyobb ágyutűznek közepette egy ebédet ad , mellyre az egész tisztikar hivatalos volt. A bombák mind oda hullottak — de az ebéd késő estig tartott, s az asztaltól senkinek sem volt szabad fölkerni.
Pest visszafoglalása után Guyon Vetterrel az alsó sereghez külde tett a Bácskaság visszavételére, meghasonlván Görgeivel, ki semmi kül földi tehetséget nem türt maga mellett.
A bán Verbász és Hegyes felől (jul. 4-én) offensive lépett föl.
Guyon, mint mindig, most is személyesen vezette sergeit s 10 órai heves csata után Jellachichot szétverte, Kis-Kérre nyomta s két ágyuját elfoglalá.
Kis-Kér nem sokára Guyon kezébe esett, s a bán Tittelre vonult.
Akarta az ir vezér őt ide is követni, de a kormánynak azon később megváltoztatott tervénél fogva, hogy Szeged alatt próbáltassék elhatárzó csata, Szegedre jött sergével, számszerint tiz zászlóaljjal (jul. 29-én.)
A szőregi csatában (aug. 6-án) mint osztályparancsnok vett részt.
Egy alkalommal körül volt keritve, lováról már le is szállitották, midőn néhány huszár meglátván -s megismervén őt, kiszabaditá.
Hasonlag a temesvári csatában (aug. 9-én) is részt vett s ott a ma gyar sergek szétveretvén, Lugoson foglalt positiót.
Onnan Bemmel Facseten át Dévára (Erdélyben) s azután Török honba ment.
Modor , szokás , hidegség , minden , minden elárulja Guyonban a brittet.
Arcza udvarias, hidegségét soha sem veszti el, csak ha a
csatazajá-ban ménén kivont karddal előre rohan. Illyenkor szemei szikráznak, arcza kigyul, avancer, avancer ! jelszava.
Tervet nem készit, de mit rábiznak, vaserővel ki tudja vinni. Ke gyelmet csatában nem ad, nem fogad el.
Guyon szőke szép ember. Fejét rendesen félre tartja.
Mindent megtekint, mindenről saját szemeivel győződik meg.
Katonáival együtt eszik. A csata fáradalmai, a hadi élet terhei ne ki élv.
Augustusban Facseten nem kapott egy darabka kenyeret sem.
Tisztjei lármáztak. Mitsem tesz, mond hidegen, majd eszünk estve.
Sajátságos modora van bánni az emberekkel.
Egerbe a tavasszal táborával bevonulván, egy háznál magának s tisztikarának ebédet főzet. Schlafrockot ölt, s mig elkészülne az ebéd, olvasni ül.
Ezenben Oroszhegyi, ezen Ernani-bamboche condottieri csapatával is megérkezik, s épen azon házhoz megy . nem tudván, hogy Guyon is ott van.
— Ah épen jó! mond Oroszhegyi imponálni akaró hangon, csak készitsétek el, mindjárt eszünk !
A szakácsok nem engedik. Zaj keletkezik.
— Nix, nix, mond Guyon, das ist mein !
Majd meglátom én , mond Oroszhegyi, egri nyárspolgárnak tart ván Guyont, — s kardot ránt.
Guyon hidegen elővette a főző kanalat, kiüté vele Oroszhegyi kezé ből a kardot s jól a körmére ütött neki.
, S még csak el sem mosolyodott. —