1803-ban Keszthelyen született. Mint nyugalmazott százados lépett a honvédek sorába.
Aug. és sept. hóban műit őrnagy küzdött a ráczok ellen. Legelőbb Szászkáról küldött aug. 25-ről köv. tudósitást :
„Folyó hó 19-én 1000 főből álló szerb csapat a Dunán átkelvén, Berzaszka felé nyomult, mihalovaczi kapitány Szimics és dobrai kapitány Radoikó által vezérelve, 22-én reggel 4 '/a órakor Új-Moldovát, a hol 120 főből álló nemzetőrszázaddal állottam, megtámadták. Radoiko kapitány , ki a szerbek előosztályát lóháton vezette , Somlai hadnagy vezérlete alatt levő előőreim által lelövetett , ezen első tüzelésre még más két szerb esett el. Az első lövésre a varosban készen állott 2 sza-kaszszal azonnal előőreim segitségére siettem , s a mint a helységből kiértünk, a szerb csapat szemünkbe tünt, melly tüzelésünkre visszavonult, de már nem egyenesen az uton, hanem felfelé a hegyekre. Nemzetőreim közől egy szakaszt utánok küldvén , a másikkal és a megérkezett 4-dik szakasszal készen a csatahelyen megállottam, — fél óra mulva Vidovich őrmester, ki szakaszával utánok volt küldve, visszajött azon jelentéssel, hogy az ellen részint a váradi szoros felé , részint pedig az erdőkbe és hegyekbe szaladt. Félszázadot az előőrökkel a helység előtt felállitván, a városba visszamentem. Midőn Ó-Moldova felől uj megtámadás fenye getne, a nemzetőrök között czélirányos rendeleteket osztván ki, az ellent ujonnan egészen az első malomig visszavertem , de itt erős helyzetbe tevén magát, erősen kezdett tüzelni. Nemzetőreim azonban egész elszánt sággal előre nyomultak, és a tüzelést viszonozták, de miután a szerbek által mind a két oldalról megtámadtattunk, csoportaim hátrálni kezdet tek. Ekkor az ellent álgyuztatni parancsoltam, mire azonnal hátrálni kezdett , de nem levén kartácsaim , csak 3 fontos golyók, ismét annál
merészebben nyomult előre. A hegyen levő őröktől azalatt azt a jelen tést vettem, hogy Babakaj és Ó-Moldova felől két 100—150 fönyi csa patok közelegnek, miért is csapatommal visszavonultam , és valahány szor a szerb mutatta magát, tüzeltettem. Végre délután 5 órakor Szász kára érkeztem , egy szerb zászlót 4 foglyot és Radoiko kapitány lovát magammal hozván. — A zászlót és a foglyokat Oraviczára küldöttem.
— Részünkről 3 halott és 12 sebesült van.
A szerbek kapitányukon kivül 21 holtat vesztettek. Ez alkalommal kitünően viselte, magát Somlay -hadnagy, valamint Fejér kapitány is, ki mindig a csapat élén állott. Kis csapatom 5 óráig folytonosan tüzben volt, és csak hátulról fenyegető veszély kényszeritett visszavonulásra.
Ellenségeink száma 400 — 500 lehetett, közülök 200 szerb, a többi vég vidéki oláh és illir határőrök.
Uj-Moldovát a szerbek egészen hamuvá tették , s barbárokként pusztitottak, sok szegény visszamaradt németet meg is öltek, mind a két templomot (római cath. és görög) lerombolták."
Mint boksáni parancsnok a nov. 15-iki csatájáról a tudósitást dec.
3-án küldte be :
„Reggel november 1 5 -kén Appel vezérőrnagy két izben szólitotta fel sergünket a megadásra, de azon választ nyeré : hogy magokat utolsó csepp vérig védelmezendik.
Az első állás az ezeresi ut balfelén eső dombtető volt , elfoglalva jobbról-balról az erdőszélek az oraviczai mozgó századbeli csatárok által.
Az ezeresi utfelé egy 3 fontos álgyu, a kolniki utfelé a másik 3 fontos álgyu levén felállitva.
A lugosi önkéntes csapat , 90 fö, Rafna és Barbóza hegyek felé, Boksán napnyugoti részén , csatárokra és a szükséges segédcsapatokra volt felosztva.
50 honvéd a 32-dik zászlóaljból a felső ezeresi, a 60 fÖből álló lugosi nemzetőrsereg az első torlasznál, 1 00 erdélyi honvéd, kik a csata kezdete előtt jöttek át Resiczáról, Rohrmann főhadnagy vezérlete alatt a város közepén tartalékban állott.
Az oraviczai mozgó számból 120 fö, az ugynevezett Bründli fölött és a kalvária hegyen örsökül voltak felállitva.
Az egész véderő 420 fö és 4 háromfontos álgyu volt.
Féltizenkét órakor történt az első megtámadás, egyszerre három oldalról — az ezeresi ut-, a barbózai hegység- és a Kölnik felé balra eső hegytetőről; a támadást tette négy végvidéki század határőr, egy 5 — 6000 főre menő oláh néptömeg, lugosi nemzetőr-százados Popóvicza vezérlete alatt és 4 háromfontos álgyu.
A barbózai hegyek felőli támadás 3 kartácslövés s főhadnagy Szi vos , lugosi önkéntes vezénylő gyors clőnyonnilta által visszalöketett, ezen támadás még három izben kisértetett meg.
Az ellenség túlhatalmának, ki két álgyuval és 3 századdal az ezeresi utról s az erdőből előre nyomult, engedve Fejér kapitány, Boksán felé
visszahuzódott, — s miután épen e pillanatban balról a kolnoki ut fölötti csúcson 2 álgyu s l század határőr mutatkozott, a, parancsnok czélsze-rünek látta magát a város beljében levő erős állásra visszahuzni, bevon ván a 2 háromfontos álgyut az előutakról , és az oraviczai mozgó szá zadot ; a háromfontos álgyuk egyike a torlasz mögé, a másik a torlaszra jobbról határos kertbe, honnan minden ellenséges állás lövettethetett,
állittatott.
Ez délután l órakor történt. Az ellenség ezen időtől fogva 4 álgyuval folyvást a felső torlaszt lövette.
Egy ágyuját a czigány telep mellett baba álló hegy tetejére , a másikat ennek oldalába , a harmadikat és negyediket a Kohldorf feletti csucsra, melly a kölnöki uttól balra esik, állitotta fel.
De 2 órakor délután elhagyta e kölnöki ut fölött balról eső csucsot, és 2 álgyuval a völgybe ment, hogy elfoglalván a Bründlit, Boksánt jobb oldalában megtámadhassa.
A parancsnok segéde már előbb Barbóza felé küldetvén , ő maga lovagolt Fejér kapitányhoz, kit századának egy részével Szivos főhadnagy balszárnyára a torlaszszali összeköttetés végett vezényelvén , megparan-csolá, hogy azonnal a kalvária-hegy oldalába és a Bründli fölötti dom bokra nyomuljon, s ott az ellenség minden benyomulását gátolja ; egy álgyut, melly Barbóza felé volt allitva, maga vezetvén a Bründli fölötti dombra melly a második lövésre Mandl Károly lugosi nemzetőr-tüzmes ter által egy ellenséges álgyut leszerelt. Az ellenség második álgy ujának első kereke is eltörvén, csak bizonytalanul tüzelt.
Az ellenség egy órai küzdelem után itt visszavcretett : de miután Barbóza felől nagy néptömeg , rivalgás és fegyversütögetés által egy harmadik és utósó megtámadást tett, az oraviczai csapatnak felét ezen a részen hagyva, Fejér kapitányt elküldötte Szivos főhadnagy segitségére.
A tartaléknak fele mindjárt elején a felső torlaszhoz tétetett, hol az ellenség felgyujtván a házakat már a korcsmáig előnyomult, és Kohldorf legközelebbi házaiból az egész első vonalon puskákkal erősen lőtt, 2 álgyu val pedig a sikon jobbra betüzelt.
A felső torlasznál levő honvédek hősicsen tartották magokat, egy oraviczai és egy lugosi álgyu kártácsokkal keményen visszafelelt az ellen ségnek ; azonban szerencsétlenül az egyik álgyu lovai közül 3 elesett, két tüzér — Arnold és Ballon, — megsebesittetett, ezért egy ágyuért, melly Horkay tüzmester alatt Barbóza felé volt felállitva, küldött a pa rancsnok, — ekkor jelentetett, hogy az ellenség a kálváriát körülvette;
— gyorsan sietett már kifáradt lován, az utolsó tartalékot oda küldötte, és a lugosi nemzetőröket felszólitotta, hogy gyorsan a kálvária jobb olda lán fekvő Kahlenberg nevű dombra menjen és minden erővel az ellenség betörését gátolja. — Ezen rendelet után visszalovagolt a felső torlaszhoz;
délutáni '/2 4 volt az idő — a templomnál menvén, a jobb karján meg sebesült Horkay tűzmestert vezették előtte, s jelenték Bónis hadnagy elestét, és hogy az ellenség a felső torlasznál túlsulyú erővel előnyömul.
Gyorsan küldött Szivos főhadnagyért és csapatjáért, Fejér századost maga felkeresvén, kik a barbózai megtámadást .teljesen visszaverték, mindkettőnek meghagyá, hogy összeszedett csapataikkal, kik ezen a részen voltak, siessenek a felső torlaszhoz, és megfeszitett erővel igyekez zenek az ellenséget visszaverni , mialatt ő a parancsnok — a kálvária felé szétszórt erőnket összeszedi, és azon esetre, ha hátrálniok kellene, reservet állitson.
Ezen rendeletek megtermék a kivánt eredményt, mert Szivos és Fejér egyesült erővel csapataik által, mellyek a torlasznál és jobbra a Kohldorf ellenében fekvő kertekben állittattak fel , az ellenségre legel szántabb bátorsággal szakadatlanul tüzelve, és a 2 ágyu, mint mondatik, a nélkül, hogy kitörültetett volna, folyvást működvén, az ellenséget any-nyira megrendité, miszerint a hegyek csucsán át visszavonulni kezde.
Ekkor az oraviczai mozgó század dobosa Lázár Grósza, saját lelke sedéséből, a nélkül, hogy parancsoltatott volna, riadalt kezd verni; mellyre Fejér kapitány, Szivos főhadnagy, de legelőbb Somlyai, honvédek- és nemzetőrökkel a torlaszokon át rohamot tettek, és szuronyt szegezve az ellenségre rontottak, de ez mindenfelé az erdőbe visszavonult. Néhány elkésett ellenség összelövetett.
Az ellenség még azon éjjel minden rendes csapataival együtt Eze-resre huzódott, innen másnapra Lugosra és Karánsebesre; a népfelkelés magától eloszlott.
Veszteségünk 3 halott; Bónis hadnagy, Gál Miklós honvéd és Tichy álgyukocsis, miként már jelentve volt — sebesültünk 7, és 3 ló a csatá
ban, 2 csata után elesett. ,
Az ellenség vesztesége — mint azt egy elfogott ellenséges orvos vallotta — l kapitány és 20 halott — 2 főtiszt és 17 közlegény meg sebesült.
Dec. 17-ről hasonlag Bogsánról külde bejelentést :
„Folyó hó 16-án Resicza, hazánk legnevezetesebb vas- és műgyára, két század határőr és több ezerre menő felbőszült oláh felkelés által, Dada császári százados vezérlete alatt megtámadtatott. Hősies resiczai nemzetőreink, kik egytől egyig oda hagyván mühelyeiket , fegyverhez nyultak mindnyájan közel 400an, és támogatva az oraviczai önkény -tes század által, kiket az őrnagy Bogsánról egy nappal azelőtt segitsé-gökre küldött , győzelmesen verték vissza az ellenséget. Resicza egy második Fehértemplom, megmutatták ezt a derék polgárok, s hazájuk ért inkább meghalnak , mint városukat feladják az ellenségnek , melly hazánkat dulja ; s nem ollyanok, mint a tyrnovai lakosok, kik az ellen séggel azért tettek szövetséget, hogy győzelem esetére a több milliókat érő gyárakat Resiczán lerombolják."
Az aprili hadjáratban, mint ezredes, Aulich hadtestében szolgált s 11-én a Rákosmezőn csatát nyert.
A zsigrádi és peredi csatában is dicsérettel emliték.
18 évi várfogságra itéltetett.
n.
K I S F A L U D I MÓR.
Sándornak unokaöcscse s egyetlen örököse.
Sümegi születés.
Fiatal, barna, szép fiu. Tüzes, heves. Strategista nem volt, de ismerte a szuronycsata hatalmát.
Hajdan gárdista volt. Quietált, s mint illyen lépett be a mult év közepén a honvédek sorába mint kapitány. Egyik veszprémi zászlóalj nál volt, mellynek organizálásába nevezetes befolyása volt.
Mint cmlitém, szuronycsatában kitüntetvén magát, Görgei oldala mellé vette, s kedvenczebb emberei közé tartozék, kire igen sokat bizott.
Buda ostrománál dandárparancsnokként működék.
A szőnyi csatában nevezetes része volt.
Midőn ezután Görgeinek a ministerium megküldte a levelet, hogy mind a haditárcza mind a fövezérség el vétetik tőle , Kisfaludi ajánlatot tőn, hogy egy dandárral Pestre megy s Kossuthot és ministeriumát el fogatja.
Valóban el is indult.
Azonban alig ért Tatára s Görgei, ki már Kiss-, Aulich- és Csányi-val megegyezett, rendeletet küldött neki, hogy térjen vissza.
Kosfaludi morogva engedelmeskedék. Görgeinek önfeladási machi-natióiban része nem volt.
Komárom védelmében is sok erélyt tudott kifejteni.
Ha hasonlitanom kellene , Harmodiushoz hasonlitanám szenvedé-lyesség s ügyesség szempontjából.
III.
GRÓF HADIK.
Futaki gróf Hadik Gusztáv, az ujra egyesült két Sicilia harmadran gu sz-. György -rendje vitéze, damerschwani , bajorországi születés, 49 éves, eatholicus, nőtelen; 20 évi szolgálata után a császári seregben 1844. óta nyugalmazott alezredes, a honvédek sorában ezredes lett, Sze geden a nemzetőrségnek főparancsnoka volt. A szerbek ellen több csa
tákat küzdött s azokat nem egyszer győzte le. Nevezetes e következő hadi jelentése :
„Délben l és fél órakor megtámadták a szerbek Újszegedet lovasokkal s mintegy 2000-re menő gyalogsággal, e kivül 5 ágyu-és egy csajkával.
A megtámadás háromfelől történt, Újszegednek egész hosszában.
A Tisza jege biztosan járható nem levén, Szegedet megszállva nem tarthatám s azért az ellenség a várral szemközti nagy magtárig közele dék. Mire én a fenyegetett pontokkal átellenben az innenső partra vona-ték fel 6 ágyút s két vetágyut , s az ellenség élénk tüzelését az üdvöz léshez méltó élénkséggel fogadám. Majdan az ellenség jobb szárnyamat az al város felől akarván bekeriteni, Forget kapitány , a Vasa-zászlóalj parancsnoka lefelé a Tiszához küldetett s ügyes manövrirozással meg-akadályozá a szerbek jégeni átkelését. Ezalatt az ellen Új szegeden meg-fészkelé magát s kezde rabolni. Fischer őrnagy s egyéb tisztek buzdi-tására 4 óra táján nagy számu nemzetőrség sereglett össze Gombás vezérlete alatt, kik áttörvén a jégen, a rablással foglalkozó szerbeket, a tüzérség helyes működésétől támogatva, kiverték Semsey százados ve zérlete alatt Újszegedről.
Ez alkalommal 50, nagyobbadán szerb, hullott el , mint ezt a sok zsákmányul esett handzsár és szerb fegyverek igazolják.
Egy ellenséges ágyú leszerelteték s nyertünk egy diszes szerb zászlót is.
A harcz végzetén egy honvédosztályt s két huszárszakaszt kül döttem át a Tiszán s ezekkel Újszegeden túl a sánczig nyomulván, a szer bek egész Szőregig vonultak vissza.
Különösen ki kell emelnem Igmándy őrnagy s dandárparancsnok szintolly értelmes mint hősi vezényletét, továbbá a balszárnynak Irinyi őrnagy általi jeles vezetését. Ezeken kivül teljes dicsérettel emlitendők Michel tüzéraltiszt, ki az ellenséges ágyút leszerelte s több közember a Vasa-gyalogságból.
Részünkről e csatában a Vasa- gyalogságból l tizedes és egy nem zetőr estek el, és 3 nemzetőr lőn megsebesitve."
Vasban töltendő 18 évi várfogságra itéltetett.